Tappancs Állatvédő Alapítvány

Potpurri étvágya tökéletes, de nem voltunk biztosak abban, hogy a pocakja is ezért nő-e, valamint a pisije is véres, a kontroll is esedékes volt, így elrobogott újfent Dr. Tímár Endre rendelőjébe. Kiderült, hogy a hólyagja tele volt, valamint a rendszeres étkezés miatt lett kerekded a pocija. A gerince farktövénél gyulladásban van, valamint a véres vizelet miatt is gyulladáscsökkentőt is kell kapnia az egyéb kiegészítők mellé. A lehorzsolt lába szépen gyógyult, Doktor úr meg is dícsérte, minimális reflexek vannak továbbra is, ezért izom és idegtámogató gyógyszert, szirupot is kap.

Barack rettentő eleven, és ez a lehető legjobb, ami történhet egy állkapocs törött kiscicával. Víg kedélyű, szemecskéje is jobb formában van, és az étvágya egyszerűen kifogásolhatatlan! Nem kell összetörni az ételt, mert a nagy falatokat is el tudja rágni ügyesen. Növöget, formálódik, és egyre akaratosabb, nem bírja a bezártságot...

A minap rokon látogatást tettem egy Szegedtől messzebb kis faluban. Útközben sok mindent láttam, főként olyan dolgokat, amiket nem szerettem volna. Sokszor írtam már a blogomban, hogy az állattartási kultúra mennyire mélyen van, de talán egy picit elhamarkodott voltam. Kicsit távolabb Szegedtől ugyanis még sokkal rosszabb a helyzet.

Persze jól tudjuk, hogy megyénként is eltérő a kóbor kutya, és a feleslegessé vált kutyák helyzete. Nem a világ végén jártam, mégis azt vettem észre, hogy a helyzet ott talán még rosszabb, mint nálunk.

Ezen a héten egy pillanatra megállt az idő, és elszállt az összes problémánk. Megtudtuk az adó 1% összegét, ami az éves fennmaradásunk egyik alappillére. A tavalyinál picit magasabb összeget kaptunk,de sajnos kevesebb adózó rendelkezett a javunkra. 

Szívből köszönjük mindenkinek, aki érdemesnek talált minket arra, hogy folytathassuk a munkánkat! Ez óriási elismerés, nagy megtiszteltetés a számunkra. 

Nagyon felemás érzéssel fogok neki ennek a blogírásnak. Két történetet is szeretnék elmesélni egy kicsit hosszabban,hogy jobban megérthessék az olvasók,hogy mi történt. Így tehát a blogomban most két beszámolót,vagyis inkább két témát szeretnék feszegetni. Nem írom le előre a két történet lényegét, inkább a napi események között szeretném kifejteni a gondolataimat a témával kapcsolatban.
Azt mindenképpen elöljáróban elmondanám,hogy ezek a történetek az én szemszögemből íródtak,az én véleményemet tartalmazzák.

A beveztő helyett ismét inkább egy-egy élettörténetet szeretnék hosszabban bemutatni,hiszen bőven van kit megismerni a menhelyen. Ezek a történetek nem adják vissza közel sem azt a küzdelmet,amit vívunk. Sőt,méginkább azt nem tudják bemutatni,hogy micsoda hősök ezek a kutyák.