Az előző napi szélvihar következtében a cicaház kapuját egy hatalmas faág eltorlaszolta reggelre. Kollégáink segítségével kiszabadítottuk a kaput, így megkezdhettük a cicák napi ellátását. Hamarosan telefonáltak külföldi látogatóink, hogy végiggondolták és Huppli, Hicuka lett a befutó cica testvérpáros számukra annak ellenére, hogy gyengécske az immunrendszerük, és hogy Huppli gyakran becsipásodik, valamint Hicu válogatós. Teljesen elrabolták a szívüket. Az ő örökbefogadásuk hétvégén lesz esedékes.
Közben a gazdijelöltes Perec fejecskéjén apró sebek jelentek meg, úgyhogy bedobozoltuk és orvosi rendelőben tett látogatást, ahol szurit kapott. Nagyon ügyes és bátor cicalányként viselkedett, különösebb sértődöttség nélkül viselte a kis kiruccanást.
Emellett még a Tappancsos autó adománykörútra indult, és bekanyarodott a cicák számára felajánlott fotelekért. Ezúton is nagyon szépen köszönjük a kedves hölgynek, így a kolónia szobában teljes lett a berendezés az újabb két fotellel.
Kedden Hóci fiatal gazdijelöltje látogatta meg kiszemeltjét. Igaz, Hóci nagyon kétségbe volt esve, mert a személyes látogatás az irodában zajlott, ahol előtte még soha sem járt. Kiabált a világba, kereste társait, majd amint nem talált más cicát, kétségbeesetten az asztal alá kuporgott. A lány csak mosolyogva, türelmesen próbálta felvenni vele a szemkontaktust, több-kevesebb sikerrel. A látogatás végén Hóci picike simogatást engedélyezett neki. Most egy külön szobába kerül, hogy megnézzük hogyan viselkedik egyedül. Meglepő módon, mivel csak velünk érintkezett, teljesen új oldalát mutatta meg. Simulékony, dorombolós, dagasztós formát öltött, csak minél több időt töltsünk vele, úgyhogy biztos csodás társa lesz gazdijának, amint sikerül feloldódnia.
Csütörtökön a szokásos vizitet helyettes állatorvosunk, dr. Bárkányi Pál végezte. Kombinált oltást kapott Shíba, a szürke párduc, aki pár kedves szó után úgy veti el magát és hempergőzik a hátán, mint egy kölyökcica, valamint a náthából kilábaló trió, Lupita, Lolita és Lepke.
Veszettség elleni ismétlő oltást kaptak a kolónia vörös kandúrjai, Denisz, Döme, Kázmér és Kende.
És ha ez még nem lenne elég, dr. Sebő Ottónál tett látogatást Léna, aki fogkő eltávolításon esett át. Emiatt nem nagyon boldogult ez evéssel, és emiatt volt az ínye is begyulladva. Szerencsére minden jól alakult, és pár nap után már a fogához való száraz tápot is szépen el tudta rágcsálni. Vele tartott vizsgálatra Éber, mert erős hasmenés gyötörte az elmúlt napokban, a kapott gyógyszeres kezelésre sem akart javulást mutatni. Aprócska kora óta gyötri ez a probléma, mindig visszatérő "vendég" a bélbolyhaival van gond, valószínű ez a későbbiekben is maradandó állapot lesz. A doktor úr megjegyezte, hogy ennek ellenére kirobbanó formában van. És ez valóban így van! Csodás kis teremtés, igazi eleven kamasszá cseperedett, remek étvággyal és állandó jó kedvvel, hatalmas aktivitással és játékkal pörgeti fel az állóvizet.
Pénteken Alexa dobta fel jelenlétével és segítségével mind a cicák, mind pedig a dolgozók napját. Köszönjük szépen neki!
Újra megkezdtük Tomi szocializációját. Egész jól haladunk vele, már van, hogy a forgószékében pihenve ugrálhatnak rajta keresztül és mindezt szó nélkül tűri. Na jó, van amikor betelik a pohár, mikor az ötödik cica harmadjára dobbant a székén mellette, néha zsörtölődik, de ezt leszámítva igen hősiesen állja a sarat.
Elérkezett a szombat, Hicu és Huppli nagy napja. Nemrégiben még azon poénkodtunk Icuval, hogy nem adjuk őket oda senkinek, hisz annyira a szívünkhöz nőttek, és Hicu folytonos nyakba mászása... hogy hiányozna már, hogy pehely súlya alatt egyensúlyozzunk minden munkafolyamatban, nehogy megzavarjuk a nyugalmát míg ő kényelmesen pihen a nyakunkban. Erre tessék! Már itt is voltak értük és végre ők is családhoz kerültek Szegedre, ami még nagyon fontos, hogy együtt maradtak a tesók!
Vasárnap Hóciért érkezett meg gazdija anyukájával, mivel a fehér szépség nagyon ügyesen teljesítette a majd egy hetes egyedüllétet. Most ő is kapott egy esélyt arra, hogy családban tudjon kiteljesedni. Csak a kezdeti félelmeit kell leküzdenie, de amilyen szeretettel közeledtek felé, biztos hamar fel fog oldódni. Ő is szegedi lakáscicaként folytatja mindennapjait.
Közben megérkeztek Perec gazdijelöltjei, most egy nagy adag bacon-nel. Perec csak addig nézett rájuk félszegen, míg nem pattant le a doboz teteje, aztán ott tolongott a többiekkel karöltve, hogy "lekenyerezzék". Ilyen finom falatok után hagyta magát simogatni is, hisz miért ne engedte volna? Ugyanaz a kéz adja a finomakat és a simi sem rossz dolog.
Hétfőn a nap utolsó nagy hajrában sütött ki a konténerlakók legnagyobb örömére. Mindenki a kifutóban sütkérezett és feltöltődve játszottak nagyokat.
Viszont az esték egyre hűvösebbek, akkorra az ablakok becsukódnak, a fűtés beindul és mindenki lecsillapodik. Mivel az irodában nincs fűtés, ezért Tomi be lett tessékelve a nagy szobába. Nem volt boldog, de kapott egy saját polcot kajcsival, hogy komfortosabb legyen a dolog. Így köszöntünk el tőlük, ám másnap reggel már ott kiabált az ajtóban, hogy elég volt, jönne kifelé. A nappalt megint az irodában töltötte és este került csak vissza. Így ment ez pár napig, aztán hétvégére már reggelihez is becsatlakozott a többiekhez és amint végzett, felment vissza a polcára.
Kedden ivartalanításra volt időpontja Mohitónak és FIV/FeLV tesztre, valamint hasi ultrahangra utazott vele testvére Merlot. Mohitó rendben átvészelte a műtétet, kicsit kábán tért vissza, de már benne volt a bugi a lábában, próbálkozott menni mindenfelé, ezért egy nagy plédet terítettem le a szoba közepére, ha lehuppan, puhára essen. Merlot hatalmas pocakja miatt ment vizsgálatra. Ahogy bekerült, már akkor óriási volt a bendője, a féreghajtás sem hozott változást. Mondjuk eszik is bőven, fal, habzsol, gondoltunk a sok levegő benyelésére evés közben. De a diagnózis mosolyt csalt mindenki arcára, Merlot hájas. Van ilyen, ez a legkisebb gond ami felmerülhetett.
Megérkeztek Perecért. Most nem a kis gazdija, hanem csak a szülők jöttek érte és döbbenten tapasztaltam, jutalomfalatok nélkül is odadörgölőzött az apukához. A papírmunka után útnak eredtek Dorozsmára, hogy két év menhelyi lét után Perec végre megkapja amire ennyi időt kellett várnia, egy saját családot, ahol még egy idősebb cicatársa is várja Béla személyében. Régi lakóinktól mindig nehezebb az elválás, kicsit aggódunk a beilleszkedés miatt, de végtelenül örülünk, hogy kapott egy esélyt! Szó mi szó, nagyon fog hiányozni!
Csütörtökön elmaradt az orvosi látogatás, minden csendben, a szokásos kerékvágásban zajlott tovább. Voltak, akik ki is használták ezt a nagy nyugalmat és sikerült lencsevégre kapni a meghitt pillanatot.
Hétvégén a nemrégiben kint járt Kriszti érkezett ki párjával önkénteskedni a cicarészlegen. Köszönjük szépen nekik a segítséget, és hogy Zsolti igyekezett lefárasztani az energiabomba kölyköket.
Utóiratként még annyit szeretnék kérni minden kedves olvasónktól, hogy mielőtt autóba szállnának, kopogtassák végig az autójuk motorháztetejét, valamint a kerekek környékét, mert a hideg beálltával nagyon sok utcán élő cica keres ott menedéket. Nekik ez az egyedüli hőforrás, ezért nekünk embereknek kell elővigyázatosabbnak és figyelmesebbnek lennünk, nehogy baleset történjen!
Köszönjük mind a 40 védencünk nevében, hogy velünk tartottak, hamarosan újra jelentkezünk!
Reni
Hozzászólások