Macskalandok 2018. jún. 11-24.

Kiki vizsgálatra utazott a makói kisállat ambulanciára. Doktor úr megvizsgálta és a lábai, medencéje rendben, annak ellenére, hogy kicsit imbolygós a járása. Szerencsére műtétre nincs szükség, a járása is javulni fog, bár fennáll az eshetősége hogy örökre marad egy kis "lejtése" a járásának. Viszont ami elszomorító, hogy a gyors-tesztje Felv pozitivitást mutatott...

A négy gyerkőc végérvényesen beköltözött az örökbefogadó konténer irodájába. Karanténidejük lejárt, viszont oltásaik még nincsenek, ezért ott alakítottunk ki nekik egy zugot. Egy ketrecet, ahová bekerülnek zárás után, addig az irodában tudnak dorbézolni. Csinálják is bőszen, egy percre sem állnak meg. Pattognak szüntelen, megy a játék ezerrel, csak arra kell figyelni, hogyan lépkedünk, mert teljesen kiszámíthatatlan az aktuális hollétük. A másik figyelendő dolog az, hogy a nadrág szárán csimpaszkodó ciccel ne hagyjuk el az irodát, hisz pehely súlyukat csak akkor lehet észrevenni, ha himbálóznak is. Délutánra kidőlnek, bár igazi kölykök lévén amint embert látnak, azonnal felspannolják magukat és ott folytatják, ahol abbamaradt a zsibongás. Tapi, a macskutty, a cica udvarban élő kutyusunk odáig van ezekért a kölykökért is, állandóan szemmel tartja őket és tisztán tarja orcájukat. Amikor lerohanják, kerekedik a szeme, de kifogástalanul tölti be a bébicsősz szerepet.

Csütörtökön Doti, Cirmi, Tócsni, Borsó, Fenszi és Gléda kapott kombinált oltást, Bizsu és Nyafi úr pedig veszettség ellenit.

Péntek reggel karbantartónk azzal a hírrel érkezett, hogy egy üres doboz van a menhely kapujában. Azonnal kocogtunk fel szemrevételezni a dobozt és való igaz, abból valaki kirágta magát. Világos szőrszálak árulkodtak a lyuk szélén, valamint ott volt a felirat, felnőtt kan macska! 3000 Ft-ot mellékeltek a cicához, pontosabban a dobozhoz... Felállítottuk a macskacsapdát, bízva a lehetetlenben, hogy a cica visszajön erre a környékre és sikerül bekerülnie, ha már nekünk szánták.

Aztán gyanútlanul érkeztünk szombat reggel dolgozni, célirányosan mentünk a csapdához és láss csodát, kölyök kutyust sikerült fogni. Egy benne, egy pedig a csapda mellett. Őket előző délután rakták ki, ez is egy bonyolult történet, de maradjunk a cicáknál, hisz itt még nem ért véget az ijedelem. A kapuban szintén doboz, két kölyök felirattal, szintén 3000 Ft adománnyal. Akik figyelemmel kísérik tevékenységünket, már találkozhattak is az esettel, mert közzé tettük a képeket. Szóval igen, bejött két kölyök cica, kik rettegnek, fújnak, kicsi létükre igen veszedelmesek. Szinte féltünk hozzájuk érni, ennek ellenére minden bátorságunkat összeszedve megnéztük a nemüket, a vörös kandúrka Olivér nevet kapta, a kis pánikoló testvére, a cirmos lányka Odett lett. A szemük sem áll jól, de egyelőre nem bolygatjuk őket, hagyjuk, hadd nyugodjanak meg.

Felköltöztek a konténerbe Bizsu, Doti és Cirmi. Bizsu a kis szobába kapott szállást, amit az alomtálca mellett kuporogva szemrevételezett. Doti és Cirmi pedig a nagyszobában helyezkedtek el, eleinte igen bizonytalanul. Majd a kezdeti félénkséget hamar felváltotta Doti igen domináns énje, ami nem kis megdöbbenést váltott ki köreinkben. Eddig nagyon visszahúzódó, negédes természete egycsapásra átváltott hatalomra törő dominává és próbálja fújásaival megfélemlíteni társait. Vannak akik azonnal meghátrálnak, de vannak köztük olyanok is, elsősorban Kázmér, aki teljes lelki békével átnéz rajta. Ezzel a hozzáállással nem is lehet szembeszállni.

Poénkodtunk rajta, hogy vasárnap majd újabb csomag vár minket, mert miért ne érkezne meg az anyamacska... Való igaz, újabb csomag várt minket a kapuban. Ez már annyira nem volt vicces, mert valljuk be, 3x3000 Ft-ért igazán ivartalaníthatták volna a nőstény macskát, nem lett volna szaporulat. Mert itt nem anyagi gondokról volt szó, hanem csak szimplán felelőtlenség és nemtörődömség áll a háttérben. Arra nem gondolva, hogy az a szerencsétlen állat min megy keresztül, egy sötét dobozba bezárva, szorosan rátolva szinte a kerítésre, ahol jó esetben is csak 2 komondor lesi árgus szemekkel, mi mocorog ott. Az a szerencsétlen is, ki elmenekült, ki tudja merre jár, mit élt át. Legalább akkor egy hordozóra költött volna, hogy ne papírba csomagolva várják a megváltást, abba befért volna mind a négy macska, ha mást nem kettőbe. Futotta volna rá... Meg egyáltalán, nem törődött azzal, hol, hogyan tudjuk elszállásolni őket, ezzel megakasztva az így is lassan haladó várólistát. Emberek jóhiszeműen várják, majd csak bekerül a talált állatka, akit nagy szeretettel gondoznak addig és tessék. Érkezik az a bizonyos nő, aki megírja a borítékot, majd játszi könnyedséggel kihajítja a kapuba szerencsétleneket. Vasárnapi cicát a karanténban nyitottuk ki, ez volt a szerencsénk, mert ahogy belenéztünk, mint a villám ugrott ki és pattogott a szobában, kiutat keresve. Icuval lemeredve álltunk szótlanul, mert új jövevény egy pillanatra sem volt együttműködő. Majd odanyújtottuk felé Olivért, ő kevésbé akart megenni minket másnapra és úgy tűnt felismerték egymást. A kicsi kapart a fekete cica felé, így elkönyveltük, biztos az anyjuk az. Óvatosan, természetesen x idő után sikerült is befogni a fekete villámot, aki igen harcedzett, élettől megsínylett külsővel rendelkezett. Ő az Oprah nevet kapta.

Ebben és ehhez hasonló dobozokban érkeztek a cicák

Kiki megtalálói is kilátogattak és annak ellenére, hogy még nem találkozhattak vele, egy nagy csomag finomsággal kedveskedtek neki, valamint gondoltak társaira is. Köszönjük szépen!

A négy kis apróság (Inez, Imola, Inka és Irísz) igen aktív életet élnek. Hajtja őket a kalandvágy, az irodában állandóan pakolni kell utánuk, mert amit csak lehet, megpiszkálnak, elborítanak és szétszórnak. De tünemények és hangos zakatolással nyúlnak mindenmerre, ha simogatva, vakargatva vannak.

A hétvégi trió átesett a féreghajtáson, nem szeretnék beszámolni a tapasztalatokról, de rajta vagyunk az ügyön. Ezúton még egy módosítással is tartozom, mert a kis puffogó, fekete cicánk nem a kölykök anyja, inkább a bátyjuk és gyorsan átkereszteltük Odinra. Még nem akar békélni a helyzettel, ugyanúgy morog és remeg, mint a kicsi Odett. Viszont Olivér, a kis vörös oldódik serényen, némi dorombolást is megengedett magának.

Bizsu egyre bátrabban közlekedik a szobában, társai között. Ha hirtelen valaki odaszagol, megijed és fúj egyet, de ennyivel le is tudja a dolgot. Viszont Spárgával óriási barátságot kötöttek, már együtt labdáznak, futkosnak utána és gurítják egymásnak a szoba két végéből. Nagyon cukik! Pár napja kaptak rá, de azóta is napi program a közös lasztizás.

A másik szobában Dzseki és Csipisz hangolódtak egymásra,ami nem meglepő, korban, méretben kb. megegyeznek, így kényelmesen tudnak birkózni, a fa mászókán fel-alá futkosni, vagy épp a homokon bogarakra vadászni.

A hétvége jelen esetben igen ígéretesnek bizonyult. Sehol egy kidobott állat a menhely körül dobozban, úgyhogy teljesen pozitívan kezdtük a napot. Azért azt megjegyezném, hogy egy hét eltelte után a macskacsapdás dolgot feladtuk. Csak reménykedünk benne, hogy a hét közepén, a szomszéd tanya előtti bekötőúton nem az a vörös macska feküdt holtan, akit nekünk címeztek. Ettől kezdve pedig csak úgy peregtek az események, hisz a napi feladatok ellátása mellett látogatók is bejelentkeztek. Először egy család választott kis kedvencet. Se újdonság, sem meglepetés nem ért minket, mikor Spárgára esett a választás. Tudván, hogy egy fiatal fiú gyermek lesz a kis gazdija, első gondolunk azonnal Spárga volt, de nem kellett győzködni a családot, érezték ezt ők is, hogy bizony a bájos arcú, bundás szeretet lesz a tökéletes társ!

Majd megérkeztek Budapestről is, konkrétan Tócsni nézőbe! Ez az egy év, mióta ő bent van, senkinek sem akadt meg különösképp a szeme rajta, pedig igen jóképű. Felkocogtunk vele az irodába, ahol egy kicsit meg is volt szeppenve az amúgy izgága kandúr. De most új hely, új arcok vártak rá és ő volt a figyelem középpontjában. Ilyen kitüntetett figyelmet eddig csak ivartalanításkor kapott, de az meg nem feltétlen maradt meg benne jó emlékként. Néhány perc múlva mutatott némi érdeklődést, meg dicsérték és csodálták, úgyhogy beadta a derekát, valljuk be ez a figyelem mindenkinek jólesne! Majd a többi cicát is megnézték és ahogy ez lenni szokott, alakultak még ki szimpátiák, úgyhogy még azt a gondolatot sem vetették el, hogy Tócsninak akár még élettársat is választanak, hogy ne legyen magányos. Ezután cirmos barátunk bekerült egy ketrecbe, hogy a szokásos, kolóniából kiválasztós procedúrán átessen. A bezártságtól csúnyán nézett ránk és amint kinyitottuk az ajtaját, szaladt is a szobaajtóba, hogy most azonnal engedjük őt vissza társaihoz.

Vasárnapra enyhülni látszott Tócsni haragja, enni is hajlandó volt, de továbbra is sóvárgott ki onnét. Társai a másik szobában azzal fogadtak minket, hogy mind az öten összebújva pislognak nagyokat a fotelből. Öten vannak már csak abban a szobában, ahová egy éve majd húsz cicát helyeztünk el. Nem értik, hová tűnnek azok, kiket egyszer hordozóba teszek és elviszek, de bízom benne, egyszer ők is megtapasztalhatják ezt a sikert és boldogságot, amit egyelőre el sem tudnak képzelni!