Igazán szívfacsaró heteket tudhatunk magunk mögött. Ha az ember azt hinné, hogy idővel könnyebb lesz elfogadni és feldolgozni a veszteséget, az téved. Vagy ha azt hinné, mivel nem saját cicák, nem fájhat annyira, nincs olyan kötődés, téved. Attól kezdve, hogy bekerülnek a menhelyre, a mi felelősségünk. Biztosítani kell nekik minden szükséges dolgot, testi-lelki gondoskodást, végül megtalálni a tökéletes gazdit számukra. Talán ez az egyik legnehezebb. Radar esetében nem sikerült. Majd egy hete került vissza 17 nap gazdisodás után. Azt hittük sínen lesz az életük, a tesók együtt maradtak, de már a visszaérkezése napján, ahogy kijött a hordozóból láttuk, hogy nem olyan energikus és élettel teli, mint korábban. Valahogy vesztett a fényéből, amitől csak úgy ragyogott. Azt hittük kicsit meghűlt, nedves volt az orra, de a napok előrehaladtával egyre kétségbeejtőbb volt a helyzet. Próbáltuk nem belelátni a rettegett betegséget, meg kell vallanom, elég nehéz volt. Ugyanakkor Vikicánál is egyre biztosabb volt a félelmünk, láthatóan elkezdett nőni a hasa. Ez a nedves FIP tünete. Visszafordíthatatlan állapot. Vikica is sokkal visszafogottabb lett. Étvágya még csak-csak, de pár falatban kimerül. Szerdára volt előjegyezve vizsgálatra, sajnos benne volt a levegőben a végkifejlet, ezért igyekeztünk kimaxolni a közös időt.
Kedden dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott Timi látásvizsgálatra. Már tervben volt, hogy megnézetjük őt a néhai furcsa viselkedése miatt. Viszont van, hogy figyeljük és semmi gyanús nincs a mozgásában, teljesen elbizonytalanít. Az biztos, hogy a látásával nincs minden rendben, amit meg is erősítettek. Timi menthetetlenül vak. Anyja pártfogása alatt egyáltalán nem volt észrevehető, így korábbi etetője mit sem sejtett az egészről. Ugyanígy voltunk vele mi is mindaddig, míg nem maradt magára. Hogy pontosan mitől lehet, így született vagy útközben valami következtében veszítette el látását, nem tudni. Mindenesetre megszokott környezetben tökéletesen elboldogul. Az, hogy kicsit félénkebb, nem írhatjuk a rovására. Ha valakit megismer és megszeret, akkor ugyanolyan bújós és szeretetreméltó, mint bármelyik látó társa.
Majd elérkezett a szerda. Ez egy macskás állatorvosos nap volt dr. Tímár Endre rendelőjében egy potyautassal, Radarral aki utólag csatlakozott vizsgálatra. Először is ivartalanításon, fül takarításon és FIV/FeLV gyorsteszten estek át a cirmos lányok, Menta, Müzli, Mályva, Mangó és Kamilla, valamint a cirmos fiúk ugyanabból a családból, Gyuri és Boborján. A lányokkal minden rutinszerűen működött, és szerencsére az összes teszt negatív lett. Boborján félre tartja a fejét, mondjuk irtó cuki tőle, azonnal el lehet olvadni ahogy ránéz az emberre. Valószínű ez már így marad, de lehet némileg finomodni fog majd és a lehetőségekhez képest egyenesbe kerül, mert nagyon fülatkás és gyulladt volt a füle, ez is befolyásolhatta az oldal fejtartást. Gyuri 11 éves korában átesett az ivartalanításon, ami meg sem kottyant neki. Már első pillantásra azt mondta a doktot úr, hogy Gyuri egy ritkán látott hibrid. A külső jegyei, nagy feje, kemény, vastag bőrrel és vékony testalkata a vad és házi macskák keverékére jellemző. Mindenesetre Gyuri valóban meglepő jelenség, de közvetlen, kommunikatív és bújós fiú, úgyhogy külső ide vagy oda, ő egy ölcica.
Vizsgálaton volt a kicsi Rocky a szemével. Pár napja levált a nekrotizált külső réteg a szeméről, mondhatni szerencsére, mert így jobban megtudták vizsgálni. Öt napig antibiotikumot kap és le kell szednünk a megszilárdult dolgot, hogy folyamatosan tudjon ürülni a szeme. Így nem lesz szükség eltávolításra, vélhetően visszahúzódik a szemgödrébe ez a duzzadás. Rockyban semmi rossz érzés nincs az őt ért kellemetlenségek miatt, mindig boldog, ha foglalkozunk vele. Azt persze nem szereti, hogy sokat időzünk a szemével, de ki szeretné? Túl teng benne az energia, duplájára nőtt két hét alatt, masszív, játékos, boldog cicafiú.
Günter is tiszteletét tette állatorvosunknál. A fogazata teljesen rossz, ami nem meglepő. FIV-es cica lévén eddig sem volt tökéletes a mosolya, sőt! Viszont most fájdalmai is lehettek. Óvatosan, kevesebbet evett, ami tőle nem szokványos. Most gyógyszert szed, és ha lemegy az íny gyulladás, pár hét múlva az összes fogát eltávolítják. Hangozhat ez ijesztőn is, de legalább nem fog fájni és a tapasztalatok is mutatták, hogy egyáltalán nem befolyásolja a cicákat a táplálkozásnál. Nyilván semmi nagyon rágós dolgot, vagy nagyszemű tápot nem kap, de ezekkel eddig sem élt. Az immunbeteg cicák étkeztetése mindig több odafigyeléssel jár és tovább tart, mint az összes többi cica ellátása. Köztük vannak extra igényűek, ki jobban, ki kevésbé tud enni, épp mikor milyen fázisban van egyesek állapota és az immunerősítőt is mindig ki kell adagolni. Vannak a falánkak, akiknél sokkal gyorsabban kell szervírozni, a kevésbé falánkak, akiket noszogatni kell, a válogatós, a csak száraztáp evő, akinek a szájába kell csepegtetni az immunrendszer támogató cseppeket... Günter elég rosszul viseli a mindennap kétszeri tortúrát, hogy gyógyszert kap, amit persze nem akar megenni falatkában, hogy egyszerűbb legyen a helyzet... De amint letelt a hét, láthatóan kivirult és újra szóba állt velünk.
Majd sor került a legnehezebb két vizsgálatra. Vikica és Radar hasát megultrahangozta, majd folyadékmintát vett a doktor úr. Mindkettejüknél sűrű, sárgás volt a minta, ami már tagadhatatlanul a FIP szövődménye. Mivel mindkettejüknél napról-napra érzékelhetőbb a romlás, némi töprengés után elejét vették a szenvedésüknek, és kollégánk simogató kezei között mindketten végső nyugalomra találtak. Vikica sosem kereste annyira az emberek társaságát, ám a cicák között önfeledten és boldog volt. Radar ellenkezőleg, első pillanattól imádta az embereket, viszont a cicák társaságát kevésbé igényelte. Egy közös volt bennük, testvérük imádata. Ők voltak a bizalmasaik, elválaszthatatlanok voltak, mindent együtt csináltak és szemmel látható volt a kölcsönös szeretet. Most Vince és Rakéta is "árva" lett. Testvéreik hiánya biztos bennük is mély sebet ejtett, bennünk nem különben. Már két újabb csillag ragyog az égen!
Kirill mindent bevet, hogy enyhítsen gyászunkon. Ő folyton ott van mindenhol, cikázik, pörög, megállíthatatlan és mindeközben nagyon szeret segíteni. Segít felsöpörni, zsákot vinni, húzni, nyúzni. Legújabb találmánya, hogy almot szedni is segít. Ez úgy néz ki, hogy ugrál benne, próbálja elkapni a lapátot, a kezünket, mikor mit. Rájött arra is, hogy mit keresgélünk és gyűjtünk be a ládákból, és mivel ő egy hiperaktív, ámde zseniális figura, megpróbált minket megörvendeztetni és egyik alomládából kipakolta a kis gurigákat. Büszkén mutatta remekművét, reggel belepaskolt egyet-kettőt érkezésünkor. Nem dícsértük meg érte, de azért be kell vallani muris volt, egyszer. Azóta viszont reggelre mindig üressé varázsolja az egyik ládájukat, mi meg kutathatjuk fel az összes "gurigát", amiket belök polc alá, kuckó mögé. Sürgősen kellene neki gazdi, mert egyszerűen nem tud kikapcsolni és elfáradni. Biztos találunk neki újabb izgalmas dolgot, amin ügyködhet, de egyelőre még nincs ötletünk. Az összes játékot kipróbáltuk, mindig kap valami újabbat, hátha. (Most két hét elteltével úgy tűnik alábbhagy a lelkesedése, de nem merjük elkiabálni)
Csütörtökön csak Csipusz kapott kombinált oltást. Ő inkább Csimpusz, olyan mint egy kismajom. Állandóan a ketrece tetejéről lóg lefelé, van hogy csak egy lábbal kapaszkodik és úgy himbálózik.
Hétvégén látogató pár érkezett. A cirmos L tesók (Lekvár, Lencse, Lebbencs), vagy Menta közül szerették volna kiválasztani a kis kedvencüket. A felkészítő szobában ismerkedtek a választottakkal, főleg Rakétával, aki nem fogta vissza magát és bezsebelte a simiket. A cirmos lánykák, Lencse és Lekvár visszahúzódók voltak, de valljuk be, ők nem sok idegennel találkoztak eddig. Lebbencs némileg bátrabb volt, míg Menta önmagához híven próbált bebújni a pár bőre alá. A dilemma oka Rakéta volt, de mivel most volt a nagy huzavona körülötte, nem szerették volna újabb stressznek kitenni. Magam sem tudom mi lett volna a legjobb számára, de a pár Menta mellett tette le a voksát végül.
Betti önkéntesünk segített a cicák körül, amit nagyon szépen köszönünk!
Minden idők legripacsabb cicája, Tenki, aki szerint a Nap is miatta kel fel minden reggel dr. Sebő Ottó rendelőjét látogatta meg. Mostanság egyre vékonyabb, csapzottabb és fénytelenebb a bundija. Immunhiányos lévén, túl a 11. életévén, aggodalomra ad okot. Étvágya van, hogy épp eszik-e, az csakis azon múlik mivel próbálunk a kedvében járni. Januárban kértünk vérlabort, most több mind fél év után megismételtük. Minimális eltérés volt az előzőhöz képest, úgyhogy szerencsére minden rendben van. Ő nem így gondolta, mert üvöltött a hordozóba és teljes felháborodással kikérte magának ezt a tortúrát. Amint visszatért és kinyílt a hordozó ajtaja, boldogan, farok felvágva ballagott is kifelé,végre otthon van.
Csendesen teltek a napok kint a menhelyen. A rekkenő hőségben mindenki takaréklángon égett.
Csütörtökön állatorvosunk veszettség elleni oltást adott a cirmos lányoknak, (Mályva, Mangó, Menta és Müzli), valamint Lótusznak és kölykeinek. Kombinált oltást kapott Rocky, mivel túl van az antibiotikum kúrán, rajta kívül Kamilla és kölykei, Boborján és Gyuri.
Majd hétvégén ismét egy fiatal pár érkezett, ők Kokóhoz és Kólához érkeztek. A kicsik körülbelül 5 percig voltak megszeppenve, majd hozták a szokásos zsibongást és őrületet, mindezt iszonyat zabálnivaló köntösben. Gazdijelöltjeik odáig voltak értük!
46 védencünkkel együtt köszönjük, hogy idejüket ránk fordították, beszámolómat elolvasták!
Reni
Hozzászólások