Macskalandok 2021. aug. 16-19.

Kamilla túl van az ivartalanításon és negatív teszt eredménnyel felköltözhetett kölykeivel, Kokóval és Kólával a kisszobába. A tesók utolsó oltásuk után azonnal gazdisodnak, ezt a két hetet legalább ne kelljen már ketrecben tölteniük. Az első találkozás új társaikkal okozott némi riadalmat, hisz nem számítottak Kirill jelenlétére. A fehér gömbvillámunk azonnal lecsap az újoncokra. Számára az ismerkedés a közös játékot, birkózást jelenti, biztos azt hiszi, hogy mindenki az ő játszó pajtija szeretne lenni. Még a birkózás bajnokai, Kokó és Kóla is lefagytak Kirill érkeztétől, arra sem volt lehetőségük, hogy megszimatolják, már belecsöppentek a sűrűjébe. Ahogy a kicsiket kiemeltük, már Kamillát próbálta a maga heves módján játékra invitálni. Új cica, akár ember esetében mindig próbáljuk féken tartani és meggyőzni arról, hogy a kevesebb néha több, egyszerűen annyira lelkes lesz, se lát, se hall csak megy a kis feje után.
Mindenesetre a többiek cukik és szépen, finoman ismerkednek, így Kamilla hamarosan már a kifutót is felfedezte. A kicsik ennél sokkal elővigyázatosabbak voltak, némi fenntartással közeledtek a többi cica felé, hisz nem tudhatták, hogy Kirillből csak egy van. Délutánonként ők kint maradtak az irodarészben, így biztosan tudtak pihenni, valamint az étkeztetésük is egyszerűbb volt külön, mivel ők kölyök tápot kapnak.

Reggelente pedig mindig nagy az öröm, hogy anyjukkal találkoznak, sokat segít nekik a szocializációban. Szép lassan Kirill is elfogadja, hogy egymással szívesebben játszanak, ám egyre gyakrabban előfordul, hogy Kokó szívesen pörög vele is. Ugyanolyan energiaszintjük van, csak méretben térnek el, amit fel kellett ismerni és eszerint kezdeményezni a játékot. Kamilla tökéletesen beilleszkedett, felvette a szoba ritmusát. Felfedezte a kifutó minden szegletét, sokat nézelődik az egyik kilátóról. Egyáltalán nem tolakodó és erőszakos, nem is a legmagasabb ponton foglalt helyet, hanem a középső szinten, tiszteletben tartva Humusz és Hidra törzshelyét. Olyan igazi, jó kis társaság most az övék. Mulán sem ismerkedik könnyen, neki is vannak biztos rossz tapasztalatai az egy évnyi utcán töltött élete alatt, de ez a kis család első pillanattól szimpatikus volt számára. Vincénk pedig egy igazi szeretetcsomag, ő mindenkinek nagyon örül és alázattal közeledik. Bárhogy reagálnak rá, ő odadugja buksiját az arcukhoz, jelezvén tiszta szándékait, amit senki sem tud megvétózni és azonnal bizalmukba fogadják.

Az ő helyükre átköltözött Gyuri, Boborján pedig maradt a régi helyén. Bármennyire is szereti ez a jámbor lelkű Bobor a nagyfejű Gyurinkat, egyszerűen nem tud, vagy nem mer mellette érvényesülni. Mostanában nincs közöttük feszültség, valószínű az ivartalanítás is szépen lassan finomítja a kedélyeket, de szűkös a hely kettejüknek. Gyuri sokkal erősebb és határozottabb jellem, és sokkal szívesebben töltene időt valaki ölében, mint Boborjánnal összebújva. Ahogy szétköltöztek, Boborján is nyitottabb lett és sokkal bátrabban és nyugodtabban adja át magát a simogatásnak. Viszont ha lehetősége van kijönni takarításkor, akkor első útja Gyurihoz vezet, majd amint látta, hogy minden rendben vele, jön vissza begyűjteni a simiket.

Rocky szeme nagyon jó ütemben gyógyult. Aztán valami történt vele, mert egyik reggelre teljesen bedurrant újra. Felduzzadt és gennyes váladék borította. A kedve sem volt jó, nem evett. Megint világvége hangulatban letakarítottuk a szemét és környékét langyos vízzel, majd megmértük a lázát, hőemelkedése volt, úgyhogy kapott lázcsillapítót gyorsan. Sokat babusgattuk felváltva Icuval, amire nagy szüksége volt. Teljesen odatapadt, kis arcát amennyire csak tudta belefúrta a nyakunkba, és volt hogy el is szundikált. Délutánra jobban lett, eszegetett is, többet mozgott. Másnap reggelre majd kicsattant újra szerencsére! A szeme is tiszta volt, lehet előző nap valamit belepiszkált vagy belekapott, mert néha őt is elkapja a hév és akkorákat ugrál és játszik a kis dolgaival, hogy ijesztő még nézni is. Az a lényeg, hogy újra a régi, étvágya is, kedve is és ezt tudatta is velünk, hisz most nem volt igénye a babusgatásra, rajta volt a futócipője, rohannia kellett mindenfelé.

A karanténban a takarítás beérkezés sorrendjében történik. Nyilván az élvez prioritást, aki negatív teszttel rendelkezik, valamint az egészségüket is figyelembe vesszük. Minden ketrec takarítás között fertőtlenítjük magunkat, végül az egész helyiséget. Most ezt csak azért említettem meg, mert délutánra a lányok, Menta, Mályva, Müzli és Mangó kint tölthetik a napjukat. Nekik már letelt az oltási programjuk, viszont nem tudjuk és nem is akarjuk bezsúfolni őket sehová. Nagyon jó természetű cicák, elszórakoztatják magukat, nagyon szoros és jó a kapcsolatuk egymással, így mindent közösen csinálnak. Imádják az embereket is, a simogatásokat és a foglalkozást, kiegyensúlyozott és elégedett cicák, minden pici dolog boldoggá teszi őket.

Állatorvosi vizit nem volt a héten, szerencsére most mindenki a legjobb formáját mutatja, persze amit a jelen állapota megenged.
Szombaton lelkes önkénteseink Lili és Betti segítettek a cicák háza táján, így sokkal több kacagásban és vidámságban volt részük védenceinknek. Köszönjük nekik!
Hétfőn Menta családba költözött. Nagyon kedves pár fogadta örökbe, akik egy hosszú út után, hazafelé kanyarodtak el cicájukért, hogy egy percet se kelljen többé nélküle tölteniük otthon. A menhelyről Hódmezővásárhely felé vették az irányt és biztosak vagyunk benne, hogy Menta első pillanattól beragyogja mindennapjaikat.

Kronosz végérvényesen kiköltözött a közös lakrészbe. Már csak akkor zárjuk el, ha határozottabban lép fel valakivel szemben, tegyük fel, ha állatorvos érkezik arra. Meglepően konstatáltuk, hogy számára idegen emberek esetén bizalmatlanná válik és kevésbé barátságos magatartást tanusít. Elsősorban férfiak esetében feszül be, ezért jobbnak látjuk megelőzni a dolgokat, nehogy baj történjen. De társaival elvan, ugyanolyan nyomulós és törleszkedős, mint Rozsdi és Murci úr, úgyhogy nem bánnák, ha növesztenénk még karokat, hogy egyszerre kapják a buksi vakarást. Ahogy Kronosz kiköltözött, Murci és Rozsdi beköltöztek a helyére, ám volt hogy Gazsi is ejtőzött pár órát a fotelben.

Csütörtökön állatorvosunk két veszettség elleni oltást osztott ki. Egyiket Csipusz kapta, ez az örökmozgó cukiság. Annyira csajos! Ha épp nem azért áriázik, hogy csak vele foglalkozzunk, akkor mindenféle női praktikát bevet, hogy elolvadjunk tőle. Hempergőzik, óvatosan simogat, cuki fejeket vág, pocakot villant, kezünkben olvad, folyik szét és emellett irtó hangosan dorombol. Azért van, hogy belefelejtkezik és nagyon játszik, de kicsi még, ez a dolga.

Sanyi a fél éves ismétlő vakcinájában részesült. A nagyfiú igen belekényelmesedett a menhelyi létbe, emellett talán még el is kényesedett, mert zokon vesz minden olyan történést, ami nem az ő kényelmét és javát szolgálja. A simogatásnál is megvan mit szeret és hogyan, ha túl gyors vagy ott épp nincs ínyére, azt halk nyikkanással jelzi, ekkor korrigálnunk kell természetesen. Felemelni sem mindig lehet, mondjuk már nem is próbálkozunk, mert olyan dagi lett, hogy nem is erőltetnénk meg magunkat. A szurihoz is volt egy két nem kívánatos szava, némi szúrós tekintet, de szerencsére ez az etetési idő közeledtével enyhül. Sanyi egyáltalán nem egy kapkodó idegbeteg. Ha úri kedve úgy diktálja akkor arrébb ballag, vagy kifekszik a fűbe, vagy bent heverészik a kanapén. Néha rajta kapjuk, hogy valami levéllel, vagy bogárral játszik, persze csak komótosan, semmi hirtelen mozdulat. Teljesen boldognak tűnik ebben a közegben.

Szombaton újfent a két kedves önkéntesünk, Lili és Betti boldogította cicáinkat, és minket is, amit hálásan köszönünk Nekik!
Úgy volt, hogy látogatókat vártunk Likőrhöz, de ez a többedik ilyen eset volt, hogy időpont egyeztetés másnapján már szomszédtól, rokontól, munkatárstól kaptak cicát, épp volt nekik.... Emiatt sajnos nálunk teljesen leállt az örökbefogadás, augusztusban csak Menta volt oly szerencsés, hogy gazdisodhatott. Itt van sok-sok kedvesebbnél kedvesebb, igaz javarészt csak cirmos, de csodaszép lélekkel kölyök és felnőtt cicánk, és jó esetben nem itt nőnek fel a kölykök, bár az sem ritka. És a másik oldala, hogy még mindig napi szinten jönnek a segítségkérések, talált, saját szaporulatú almok, leadni kívánt fiatal és felnőtt cicák, de sajna a bent lévők is beragadnak már a karanténba, mert nincs helyünk onnan hova tovább költöztetni őket, hogy minden cicának maradjon egy kis tere... Az ivartalanítás még mindig sokak szerint az ördögtől való és nem szeretnék megfosztani a cicákat az anyai örömöktől.. Ami egy hatalmas badarság, és csak hinni merjük, hogy a jövő generációja jobban átlátja ezt a problémát és egyre kevesebb kölyöknek kell megszületni a semmibe, a fájdalomba és a reménytelenségbe.
Na de kanyarodjunk vissza a menhelyi történésekhez. Mivel egy örökbeadással azért csak büszkélkedhetünk, gyorsan feltöltöttük a helyét két cicával is, várólistáról. Menta helyét Boborján vette át, végül is egy család, az ő helyét pedig alapos takarítás után új lakóink foglalták be, akik egy társasház udvarában lévő farakás között rejtőztek, míg a kicsik el nem indultak világot látni. Így fedezték fel az ott lakók és kértek azonnal segítséget. Egy kölyök gazdisodott, kettőt ismerősök által ideiglenesen elszállásoltak, szelídítés, gazdisodás reményében, valamint az anya cica útközben ivartalanítva lett és ott maradt kölykével bekerültek. Az anya cicát a pártfogói ivartalanítás mellett teszteltették is, szerencsére negatív lett az eredmény. A fiatal nőstény cica Rozi névvel érkezett, de nem rég elvesztett Rozink miatt Rozára módosítottuk a nevét. A kis kandúrka kb. 4 hónapos és Milu a becsületes neve. Egyelőre nagyon megvannak szeppenve, kaptak is egy nyugtató hatású dobozt, amit gyors befoglaltak. Reméljük, gyors megbékélnek a helyzettel, bár úgy tűnt Milut annyira nem rázta meg a helyzet, mert amint leért a kajás tálka, már érkezett is felderíteni és neki állt falatozni.