Amilyen nehézkesen indult a legfrissebb lakónk, Roza beilleszkedése, az új helyzet elfogadása, szinte percről-percre bontakozott ki előttünk. Az első pár simogatást még megremegve fogadta, de ezután elkezdte élvezni, óvatosan nyitott felénk. Majd azt vettünk észre, hogy ő is partner ebben és követeli a simogatást. Dorombolni és érdeklődni kezdett. Ezután gyors léptékben tárta ki szívét előttünk és már a környezete felé is érdeklődést mutatott. A következő pillanatban már ott tartottunk, hogy amint becsukódott a kertrece ajtaja, hangos nyávogással terelte vissza magára és követelte a további figyelmet.
Kölyke, Milu egy igen nyugodt, bátortalan ám csupaszív, ragaszkodó cicának mutatja magát eddig. Kiskamasz lévén biztos sok csínytevést tartogat a tarsolyában, de jelenleg, a barátkozás fázisában elfogadó és nagyon kedves. A hasa a mindene, a játékokkal óvatos és csendes, ellenben nagyon hangosan dorombol mindennek.
A nagyszoba lakói közül páran a reggeli, takarítás, simogatás és jutalomfalat osztás után időnként "kint felejtik" magukat az irodában. Hol az íróasztal, hol a kis kaparóvár alatt rejtőznek teljesen látható helyen mindaddig, míg be nem csukódik a szobájuk ajtaja. Majd nagy mellénnyel elődugják fejüket jelezvén szándékukat. Elsősorban Pici Juci, Fáncsi és Spuri ennek a nagy mestere. Ilyenkor a kis szobába szeretnének bemenni és azt sem bánják, ha ott töltik a napjukat. Persze az ott lakóknak sem teher az ő jelenlétük, a hálós kerítésen keresztül jól ismerik egymást. Vince kifejezetten örül Pici Juci társaságának minden alkalommal, mindig nagyokat játszanak, kergetőznek és ezt saját szobájában senkivel sem szokta abszolválni. Ebéd időben pedig kocognak vissza, toporogva várják a bebocsátást az ajtajuk előtt.
A szokásos állatorvosi vizit alkalmával Dr. Farkas Attila veszettség elleni oltásban részesítette a gazdijelöltes tesókat, Kokót és Kólát, valamint anyjukat, Kamillát. Kombinált oltást Boborján, Gyuri, Rocky, és a két legújabb lakóink Milu és Roza kaptak.
A kis tesók utolsó oltása sorsfordító számukra, hiszen csak erre vártak gazdijaik, hogy végre haza vihessék őket. Kértünk egy napot oltás után, ilyenkor van, hogy egy-két cica bágyadtabb lesz. Nos, ez jelen esetben sem volt másképp... Kokó és Kóla az irodarészben éjszakázik, mivel hűvösödnek az éjszakák, ott pedig kellemes marad a hőmérséklet. Reggel Kóla nem fogadott minket kitörő lelkesedéssel, feltűnően visszafogott volt. Ezt betudtuk az előző napi oltásnak. De a nap előrehaladtával sem javult a kedve, étvágya is alig volt reggel, a jutalom falat sem érdekelte, sőt a kedvenc tápos zsák letépett fülével sem akart játszani. Itt már gondoltuk, hogy nagy a baj, mert nem volt eddig olyan élethelyzet, hogy ez a zacskó darab ne lett volna mindennél fontosabb a világon számára. Dr. Bárkányi Pál állatorvos ki lett hívva egyik kutyánkhoz, így gyors megmutattuk neki a kicsi lányt. Halk kattogást hallott a mellkasából, amire antibiotikumot írt elő. Rögtön kapott egy-két injekciót, majd továbbii gyógyszert javasolt. Azonnal értesítettük a gazdikat, akik nem riadtak meg a dologtól, nem szerettek volna várni, vállalták a további gyógyszerezését.
Ezzel egy időben nehéz döntést is hoztunk és nem engedtük el a doktor urat ilyen könnyen. Napok óta őrlődtünk Gazsi felett a másik cicás gondozóval felváltva. Most viszont mindketten kibeszéltük magunkból a látottakat, tapasztaltakat, mivel Gazsinak véres volt az orrváladéka. Sajnos nem az első alkalom és előfordult, hogy nehezebben evett, vagy a pépes ételen is találtunk pirosas árnyalatot. Szörnyű állapotban van a szája, ezt tudtuk is és azt is, hogy sajnos neki nincs sok hátra, amit tudtunk megtettünk érte, de ez visszafordíthatatlan. Ilyen esetben mindig az lebeg a szemünk előtt, amíg jóízűen eszik, addig biztos nincsenek nagy fájdalmai, nem szenved. Na már mostanság a felmerülő orrvérzése és hullámzó étkezési képessége azt sugallta, hogy állatorvosunkra bízzuk a döntést. Gazsi idős cica, nagyon idős, leharcolt, nem kímélte az élet. Egy kicsit összeszedte magát nálunk, sebei begyógyultak, a szájában úgy elhatalmasodott a "rosszaság", hogy innen már csak az aktív leépülés következne. Állatorvosunk is megerősítette, hogy eljött a búcsú ideje, és Gazsink már ott van, ahol nem fáj neki semmi...
Szombat reggel már megérkezett a fiatal pár a tesókért. Mindent átbeszéltünk velük, és abban maradtunk, ha bármi romlást tapasztalnak Kóla állapotában, azonnal jelezni fogják, ellenben egy hét múlva konzultálunk a kontroll szükségességéről. Már akkor sokkal jobban volt a kicsilány, trükköket mutatott be családjának, hogy kell alaposan megrúgdalni a kedvenc játékát. Kokó sem volt különb, ő is pici kék labdájával a szájában érkezett és jelezte, hogy ezt el kell dobni, hogy vissza tudja hozni. A gazdik azonnal elaléltak tőlük, meg is jegyezték, hogy sokkal nagyobbak, nyitottabbak és közvetlenebbek, mint első találkozáskor, két héttel korábban. A kicsik játékaikkal együtt utaztak haza Bordányba, ahol biztos lesz sok más, izgalmas játékuk és élményük, de szeretjük, ha kezdettben ott van velük a szeretett tárgyuk is. Ők szerencsések, mert együtt maradhatnak, az sokat számít egy idegen helyen, hogy van kire támaszkodniuk. Szívfacsaró volt látni, hogy anyjuk, Kamilla az ajtó alatt kidugta mancsát és kölykök odaszaladtak. Mint a filmekben.... Biztos ez volt a búcsú pillanata, minden esetre mi emberek ezt így éltük meg. Egy hét után gazdianyuval beszéltünk és szerencsére a kölykök azonnal beilleszkedtek és az egészségük is kicsattanó formában van. Nagyon örültünk a jó híreknek!
A kicsik távozásával Rakéta felköltözött a helyükre. Kicsit megszeppent a tolakodó ismerkedéstől, de igazából semmi mást nem akart, csak azt, hogy babusgassuk őt. Azért gondoltuk felhozni, mert hasonló energiákkal bír, mint Kirill, valamint ő olyan különös helyet foglal el a szívünkben, hogy szeretnénk, ha hamarosan más is beleszeretne, rajtunk kívül. Jól vette az akadályokat, tetszett neki minden, érdeklődő volt és simulékony. Azonnal megtalálta a helyét a közösségben és társait sem rendítette meg jelenléte, azonnal befogadták.
Vasárnap a "cirmos szobát", azaz a felkészítő szobát tettük még cirmosabbá. Ugyanis átköltöztek Mályva, Müzli és Mangó. Egyedül Spanika maradt ott képviselni a különcséget,a maga teljesen fekete mivoltában. A három leányzó mint egy hurrikán söpört végig mindenen és mindenkin. Néhányan fújkálva reagálták le a kicsik közül a vehemens érdeklődést. Ők aktívak, iszonyat bújósak és elképesztően gyorsak, úgyhogy fokozottan kell figyelnünk minden mozdulatunkra. Szinte minden lépés alatt ott terem valamelyikőjük és már helyből ugranak fel a nyakunba. Alomtakarításkor Müzli előszeretettel kurkássza a hajunkat, míg Mangó az ölünkbe préseli magát, mindeközben Mályva a zsákon ugrálva vagy fekve próbálja elkapni a kezünket. Néha módosul a felállást, de az biztos, hogy folyton az emberen csüngnek és rengeteg törődést igényelnek és követelnek ki magunkat. Elképesztően cukik, de be kell vallani, néha túl sok ez a három kis virágszál így együtt. Olyan közöttük az élet, mintha üvegszilánkok között járnánk, de ezt kárpótolja az a végtelen sok szeretet, amivel lerohannak minket.
Majd következő hét elején Csipusz Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott. Ő beérkezésekkor nagyon beteg volt, és maradt vissza némi "kattogás", ami akkor hallható, ha túl sokat ugrál, túl pörgeti magát. Ez a korábbi, kezeletlen náthája szövődménye, ami idővel talán teljesen eltűnik, de lehet mindig is kicsit hallható lesz. Egészségügyileg ezt leszámítva mindene tiszta és makulátlan. Ha már ott volt, akkor egy gyorstesztet is kértünk, szerencsére negatív lett az eredménye. Ahogy visszatért, ő is a kis szoba lakói között találta magát. Mondanom sem kell, hogy hozta a vártat, hisz láttuk a szemében a zsiványságot, sejtettük, hogy Kirillel azonnal megtalálták a közös hangot. Ez pontosan így is történt! Kirill rávetődött Csipuszra, egy közös birkózás reményében, de csak sikítást kapott cserébe. Ezen meglepődve elindult a szobába vissza, mikor is Csipusz vetődött rá és teperte le aprócska testével a mit sem sejtő Kirillt. Azóta naponta többször birkóznak, kergetőznek nagyokat ők ketten. Ha Kirill kezdeményez, akkor Csipusz sikít, van hogy játék közben is, de persze egy pillanatra sem akarja ráhagyni. Bezzeg ha ő kezdeményezi, akkor sem hagyja szó nélkül a dolgot. Olyan, mint egy harcos amazon csatakiáltása! A többiekkel is jó a kapcsolata, néha Rakéta, Vince és Kamilla is beszáll a futkosásba. A többiek inkább kint levelekre, bogarakra vadásznak, vagy kulturáltan játszanak együtt Humusz és Mulán, kivonják magukat a tébolyult társaság nagy rohanásából.
Csütörtökön az immunbeteg rész eset át egy gyors szemrevételezésen állatorvosunk közreműködésével. Éves ismétlő kombinált oltást kapott Günter és Tea, Murci úr pedig fél éves veszettség ellenit. Tenki kimaradt most az oltásból, doktor úr nem javasolná a kombinált oltás beadatását, mivel szervezete le van gyengülve. Nagyon fájt ez hallanunk, hisz ő legrégebbi lakónk. De ez nem a világ vége, csak épp kimaradt az oltásból.
Melinda önkéntesünk a szokásos teendői helyet most a cicák ablakait vette célba, amit nózijukkal, tappancsaikkal összetapogattak. Olyan csodálatos munkát végzett arany kezeivel, nagyon hálásak vagyunk érte!
Hétvégén Lili önkéntesünk töltötte idejét a cicákkal. Őt a cicák is úgy fogadják, mint jó barátot, minket is mindig feldob a jelenléte, úgyhogy ezúton is köszönünk neki mindent!
Egy házaspár érkezett ki a menhelyre, hogy sok finomságot és macskaalmot hozzanak cicáinknak. A finom falatok mellett tálkák és játékok is voltak a csomagban, amiknek külön örültek bársonytalpú pajtásaink. A cicáink érdeklődve fogadták a látogatókat, mindenki begyűjtötte a plusz simi adagjukat. Spuri olyannyira felspurizta magát, hogy gyors befalta a maradékot a tálkából, amit az asztalon visszaböffentet hálája jeléjül... Ő nagyon büszke volt, én kevésbé, de a látogatók jót derültek rajta. Mindenesetre nagyon szépen köszönjük nekik az adományt és cicáink nevében a sok simogatást.
44 cicánkkal együtt köszönjük Olvasóinknak is, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások