Tenki helye még mindig szívfacsaróan üresen tátong a konténerben is és a lelkünkben is. De egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy Tea is lassan készülődött Dr. Tímár Endre rendelőjébe. Elvileg kontrollra ment, de tudtuk, mivel a sárgulása nem szűnt meg, a láza is folyamatosan felkúszik, el kell tőle köszönnünk. Mindig megpróbált enni, de visszapotyogtak a falatok, bármennyire is pépesen szervíroztuk. Jó lett volna még neki sokat dúdolászni, de a doktor úr is megerősített minket abban, hogy sajnos már állnak le a szervei. Gyönyörű Teácska több mint három évet töltött a menhelyen, őt is annó dobozban tették ki a kapu elé. A bizalmát nem volt egyszerű elnyerni, sokáig volt távolságtartó. Nem könnyítette meg a helyzetet, mikor gombás lett a fejecskéje és mindig kenegetni kellett.... De lehet ez volt a fordulópont is, mert az egyre több kontakt vele egyre több simit eredményezett. Aztán az áttörés után pedig jött az imádat, a pocakvakarászás, a babusgatás. Sosem értettük, hogy nem szerettek bele, meseszép bundjája és tüneményes rózsaszín nózija mindig arra sarkallt minket, hogy dicsérjük küllemét. Igaz, kértem, hogy vigyázzon Tenkire utolsó napjaiban, de nem gondoltam arra, hogy a földi léten túl. Az angyalok vigyázzanak rád is Teácska!
De mielőtt ő elindult utolsó útjára, munkatársam betért Mosollyal a Vezér Állatorvosi Rendelőbe, ahol elvégezték a száj korrekcióját. Az éjszakát bent töltötte a rendelőben, másnap kolléganőm, aki szabadidejében elment érte, kihozta a menhelyre. Nagyon hálás vagyok érte neki! Mosolyka végtelenül gyenge volt. Az állkapcsát összetűzték, szájpadlását felszívódó varrattal varrták. Orra folyamatosan beszáradt, mikor sikerült feloldani nagy nehezen, akkor véres dolog szivárgott belőle kicsit. Gondoltuk ez a műtét miatt van. Enni semennyire sem volt hajlandó, inni pipettával itatgattuk. Másnap önkénteseink érkeztek ki pár kutyust megszeretgetni, ők beugrottak az állatorvosunhoz, akitől roboráló konzervet kértünk. Azt fecskendőbe jobban feltudtuk szívni, gondoltuk táplálóbb is, mint a nagyon pépes, vizes sima cicakonzerv. Valamennyit sikerült is lenyelnie, így többszöri alkalommal pár mili ételt sikerült minden egyes próbálkozásnál belediktálni. De nem érezte jól magát, látszott rajta. Csak feküdt a hasán, kiterülve... Az jól esett neki, mikor csak simogatást kapott, de a fájdalomcsillapító szurit, az antibiotikumot és az infúziót is türelemmel viselte.
Abban biztosak vagyunk, hogy Monokli nem véletlen került az életünkbe. Az, hogy ő is FIV-es és részese volt ennek a drámának ami az ő lakrészüket belengte, elképesztő fordulatot vett a kapcsolata velünk. Szinte bohóckodik és minden áron megpróbálja magára vonni a figyelmet. Bújik és dorombol, egyszerűen csak szeret minket, érzi, hogy jelen esetben nekünk is szükségünk van rá.
Csütörtökre Mosolyka sajnos feladta a harcot. Ebben a pár napban nem ürített, és a halvány vérzés sem szűnt meg az orrlikából. Állatorvosunk még megnézte, de többet ő sem tudott javasolni, mint amit megtettünk érte. Sajnáljuk kicsi lány, hogy fiatal korod ellenére ekkora szenvedést kellett átélni... Ha valaki azt mondja, hogy a kijárós cica boldog, akkor nyugodtan megkérdezhetné Mosolytól, hogy ő boldog-e? Inkább lett volna bent, biztonságban, melegben, ingerszegényebb környezetben, mint az utcán laposkúszásban megpróbálni átkelni az úttesten. És bármennyire is szerették, mert biztosan, hisz nagyon kedves cica volt, a hatalmas fájdalom, amit az autóval való találkozás okozott, nem hiszem, hogy kárpótolja. A kijárós cicákra rengeteg veszély leselkedik. Ha nem tudják saját telkükön belül tartani, akkor nem kell kijárnia. Nem minden szomszéd jó fej, nem mindenhol cicabarát a kutya és ha már kikerül az utcára, nem biztos, hogy harmadjára is sikerül átkelnie az úton... Mosolyka már nem élvezheti a bogarakra vadászást és nem illatozhatja be a tavaszt. Annyira szerettük volna, ha kitart, ha felépül. Sajnáljuk nagyon!
Dr. Farkas Attila ezen a napon két kombinált oltást osztott ki Domingónak és Pangeának.
Pénteken látogatókat fogadatunk. Egy pár hónapos, aktív cica mellé szerettek volna játszótársat. Javaslatomra Rockyhoz jöttek, és azonnal bekerültek egyszerű kis barátunk bűvkörébe. Rocky apróka, törékeny formája mindenkit arra sarkall, hogy keblére emelje és dédelgesse, amit imád is. Emellett viszont szociális minden állattal és elég eleven ahhoz, hogy hatalmasakat játsszon leendő kis pajtásával.
FIVes lakrészbe felköltözött Misike. Ő igyekezett a kutyák ugatásától is hangosabban végig nyávogni az utat. Azonnal beslisszant Fitos és Günter közé, ettől kezdve pedig mint aki oda született, nagyon kis idilli kis családot képeznek ők ott együtt. Monoklival trappolnak ezerrel elénk, és ez a tipikus mindenlében kanál módjára próbálnak minden eseményben részt venni és minden cselekedetet alaposan szemmel tartani, esetleg besegíteni.
Cicáink karácsonya csendesen telt. Majd a hirtelen leszakadó jégmennyiség kellően elrontotta napjaikat. A sok jégeső miatt, ami páncélként nehezedett az egyik faágra, letört és kilyukasztotta a nagyszoba kifutójának tetejét. Szerencsére senkinek nem esett bántódása, hisz nem is mehettek ki, de ettől kezdve nyilván teljesen meglett vonva tőlük a kimenetel. Pedig a legnagyobb hidegben is kiszaladnak felfrissülni, járőrözni egyet, de erre most egy ideig a saját biztonságuk érdekében nincs lehetőség. Karbantartónk szabadságát tölti, így meg kell várnunk, hogy ezermester kezével helyre hozza a káreseményt.
Vasárnap egy család Pangeához érkezett látogatóba. A többiekkel is barátkoztak, de végső döntésük a szürke, bújós kis ragacs mellett landolt. Pangi a megtestesült mini matrica, megragad minden lehetőséget, hogy hozzá érjen az emberhez, legalább a farkincája végével. Természetes, hogy nehezen álltak ellen a bűbájos cicalánynak. Oltása még hátra van, de hamarosan ő is családba költözik.
A hetet felemás érzésekkel kezdtük, hisz többen is a gazdisodás kapujában álltak. Gin és Gina kezdte a sort, értük megérkezett a fiatal pár, hogy az ünnepek után, teljes nyugalomban és túlcsordult szeretettel megkezdjék közös életüket. A lurkók hatalmasra cseperedtek ifjú koruk ellenére, főleg ha az vesszük figyelembe, milyen kritikus állapotban kerültek a menhelyre. De ettől kezdve már saját családjuk van, az ő arcukra csalnak mosolyt minden egyes nap, ebben biztosak vagyunk! Gin és Gina Szegedre költözött.
A kapuban egy férfi két cicát szeretett volna leadni a menhelyre. Kollégánk majdnem elküldte őket, hisz egy cica érkezését vártuk, mikor kiderült, hogy korábban Tappancsos cicák voltak. Oszi és Panka. Szinte napra pontosan két éve gazdisodtak, tisztán emlékszem mikor kijött a pár és megszületett a döntés. Azóta viszont elváltak és a férfi nem tudta magával vinni őket, a nőt pedig nem érdekelte a sorsuk, egyáltalán nem foglalkozott velük. Így a férfi jobbnak látta, ha visszakerülnek. Mindketten zavarodottak voltak, olyan kis csapzottak és viharvertek, szinte lerí róluk, hogy egy ideje nem sok jóban volt részük. Próbáljuk a kis lelküket mihamarabb rendbe hozni, Oszi továbbra is kommunikatív és nyitottabb, de Panka bizalma egy időre biztosan elszállt.
Majd megérkeztek Kormiért a végtelenül lelkes és kedves fiatal pár, hogy a félős kandúr bizalmát elnyerjék és boldog és kiegyensúlyozott életet biztosítsanak neki. Minden bizonnyal sikerülni fog nekik, ettől kezdve a gyönyörű Kormi is betekint a szobacicák életébe, annak minden csupajó velejárójával.
Végül megérkezett a kölyök cica, akit a jégesőben szedett össze egy állatbarát férfi. Lefürdették, rendbe rakták a kis ázott verebet, akit mi Sunny (Száni) névre kereszteltünk. Négy hónapos körüli cicalány, aki végtelenül kedves és hálás teremtés. Köszönjük, hogy nem hagyták ott jégben állva a kis drágát!
Rockynkak sem kell a menhelyen Szilvesztereznie, ő Dócra költözött. A pár nagyon várta, hogy újra találkozzanak vele és bizakodóak, hogy otthoni kedvenceik is mihamarabb befogadják az új családtagot. Rockyval is nagy utat jártunk be, de végre neki is sikerült révbe érnie.
Állatorvosunk ezen a napon a két picurkának, Panterának és Pandórának, valamint Vanillának adta be a második kombinált oltásukat.
Az évet 44 cicával zártuk. Hogy ne legyen annyira nyugodt az évkezdete, Roza vasárnap délutánra üvöltve fogadta gondozóját, a bal hátsó lábát nem terhelte, és nagyon sírt. Hirtelenjében fájdalomcsillapítót kapott, mert semmi külsérelmi nyomot nem találtak rajta, viszont drámaian szenvedett. Így elég idegörlő ott hagyni, de reménykedünk benne, hogy csak rándulás és semmi komoly, csak nagyobb a füstje, mint a lángja. Roza különben is igen hisztis tud lenni.
Idén 80 cicát fogadtunk és 61-en próbáltak szerencsét szerető családban és szinte mindannyian még most is boldogan élnek új otthonukban. 17 cicát sajnos nem sikerült megmenteni, kigyógyítani, vagy egyszerűen csak elengedtünk, mert eljött az idejük... De az új évben is próbálunk erőt meríteni azokból, akiknek szükségük van ránk és mindannyijuknak megtalálni az igazi otthont!
Hozzászólások