Macskalandok 2021. júl. 19- aug, 1.

A nemrégiben örökbefogadott Radar és Rakéta páros esetében jók voltak a megérzéseink. Valahol éreztük, hogy látjuk még őket, bármennyire is próbáltuk mantrázni, hogy jó helyre kerültek. A fiatal nő, inkább lány csak azért került abba a szerencsés helyzetbe, hogy ezt a két tüneménnyel megoszthatta az életét, mert egy megbízható, határozott férfi állt mögötte. Ennek köszöhető, hogy a kicsit élete nem siklott ki végleg, mert az örökbefogadó lány magára hagyta őket a lakásban.... A férfi felkarolta őket és jelezte a változást. Úgy volt, hogy beérkeznek, de azonnal belopták magukat a szívébe, így inkább adott egy esélyt a dolognak, a kicsik maradhattak nála. Tudtuk, hogy ott jó helyen vannak, biztonságban és lett egy kistestű kutya haverjuk is. Egyelőre megoldódni látszott a kálvária.
Rafi a gazdisodás küszöbén, a véghajrában még látogatást tett állatorvosunknál, Dr. Farkas Attilánál egy alaposabb fültakarításra. Ha már ott van, akkor kértünk még egy száj betekintést is, de icipici fogkő található csak leghátul, ami egy hét éves cica esetében normális. Úgyhogy ennek fényében úgy gondoltuk, Rafi tip-top állapotban várhatja gazdija érkezését.

A műtét utáni hege szépen begyógyult, eljött az ideje, hogy Lótusz is becsatlakozzon kölykeihez a felkészítő szobába. Kicsit aggódtunk a természete miatt, hisz nagyon karakán jellem. Eleinte volt véleménye mindenkihez, de viszonylag gyorsan rájött, hogy a kölykei a kölykei, akik azonnal felismerték anyjukat és lerohanták némi komfort szopizás reményében. Van ami nem változik pár hét kihagyás után sem. Kezdetben nem nézte jó szemmel Lótusz a kölykök igyekezetét, de ők kitartóak. A vicces az volt, mikor Lime megpróbálta Marcikó pocakján megtalálni a relax "gombot". Marcikó nagyon jó természetű cica, kandúr lévén is gondoskodó és figyelmes, ezért egy ideig tűrte, hogy Lime ott matasson de pocakján. Viszont lehet, hogy hevesek keresgélt és próbálkozott, ami következtében Marcikó felpattant és ott hagyta magára a pöttömöt, aki kénytelen volt újra vegyülni anyjuk körül.

Mozart varratszedésére is sor került. Kicsit aggódtunk, hisz a térdficam műtét szinte teljes combot átívelő heget hagy maga után. A varrat sok-sok apró csomóból áll, ami miatt kicsit izgultunk, mennyire tudunk együttműködni Mozarttal. Zökkenőmentes és gyors volt a varratszedés, Mozart élvezte a simit közben és ő is akarta, hogy túl legyen rajta. A lába gyönyörű lett, picit már szőrösödik vissza, így napok kérdése és el is felejthetjük az egészet. Még erősödnie kell a lábának, ezért továbbra is az irodarészben van egyedül. Hogy a lehető legjobban kíméljük, dobbantót kapott a szék elé, amin aludni szokott, rongyszőnyeget alá, ha leér a földre, puha legyen a talaj... Szóval igyekeztünk maximálisan a kedvében, főleg a biztonsága érdekében eljárni.

Az elmúlt hétvégén egy nő talált egy kiscicát Dorozsma egyik utcáján, amit elvitt állatorvosunkhoz. Természetesen egyik utcabéli sem látta soha a beteg csöppséget. Náthás, kiszáradt, hemzsegtek benne a bolhák, csont és bőr volt az apróság. Majd másnapra egyik szemecskéje kidudorodott. Megtalálója kétségbeesve telefonált és elirányítottuk az ügyeletes állatorvoshoz, aki megnyugtatta, hogy nem fog kiesni, vagy ilyesmi, folytatni kell a kezelést. Lótusz azért is költözött át, hogy tudjuk fogadni a kiscicát, aki kedden megérkezett. A szeme valóban elég ijesztő, napjában többször szemcseppezzük, kapja az antibiotikumot és a kiegészítő vitaminokat, miegymást. Étvágya napról napra erősödött, aminek felettébb örültünk, hisz lett egy pocakja, aminek köszönve jobban megmertük fogni. Hat hetes körülre saccolták az orvosok hétvégén, ici-pici és szinte átlehetett látni rajta. Féltünk, hogy eltörik, bármilyen badarságnak is tűnik. De a pocak növekedésével nőtt az életkedve is. Nagyon kedves, hálás és igazi energiabomba lett a mi kis egyszeműnkből. Rocky nevet a megtalálójától kapta, mivel egy kis harcos. Nagyon szépen köszönjük az eddigi gondoskodást!

Csütörtök, a vizit napján állatorvosunk kombinált oltást osztott ki Kamilla és kölykei (Kokó és Kóla) között, valamint az L osztag: Likőr, Lebbencs, Lime, Lekvár és Lencse részesültek szuriban. Kólát és Kokót elég nehéz megállítani, ha ügyben vannak, hisz 1000 fokon izzanak folyton. Ilyen párossal talán még nem is találkoztunk, akik a nap nagy részében egymással játszanak. Konkrétan mindig birkóznak, ha takarításkor kirobbannak a ketrecből, akkor is folytatják a birkózást, csak épp kint a szoba közepén. Ha nem egymást, akkor mindketten valamit nyüstölnek, unatkozni soha sem szoktak. Anyjuk Kamilla mindeközben kizárja a ricsajt és kartonkaparóján meditál. Viszont ha lemerül az elem, akkor is egy rakáson, szorosan együtt szundikálnak, irtó cukik.

Pénteken Rafi megkezdhette gazdis életének második felvonását, ami kitart az idők végezetéig. A fiatal nő családja kíséretében megérkezett a fekete szépségért, aki szerintem ugyanolyan izgatottan várta a történéseket. Segített a papírmunkában, sürgette a dolgokat, szinte topogott, hogy haladjunk már, haladjunk! Rafi pár napot még Magyarországon töltött, majd utaztak Németországba, a végleges otthonába. (ahova az információk szerint szerencsésen megérkeztek és Rafi azonnal felfedezte és belakta új otthonát)

Szombaton megérkezett a "kis család" utolsó két tagja, a kandúrok. Kamilláék és az M-kölykök díszes táborába tartoztak ők is. A kandúrok külön dobozokban érkeztek, mivel az "öreg bántja a kicsit".... Ez már nagyon jó indítás volt annak tudatában, hogy egy helyre fognak kerülni. A leadó szerint nem baj, majd megszokják egymást. (ami a lakásban nem ment, majd itt összezárva biztos eredményesebb lesz). Szóval kissé frusztráló volt a helyzet, de reménykedtünk benne, hogy az új helyzet tényleg változtat a kapcsolatukon. Lehetőséget kaptak az elszeparálásra, egy dobozzal próbáltuk megtörni a teret, amit körbe lehet járni, akár vissza lehet vonulni. Biztunk a legjobbakban. Az idősebb cica Gyuri, 11 éves. A feje hatalmas, füle gyulladt, a teste karcsú. Meglepő formát nyújtott szobacica lévén. Ám kedves teremtés, bújós és igényli a babusgatást. Ugyanez a mentalitás az egy év körüli, utcán talált kandúr is. Ő nagyon bolhás volt ezért ezzel a névvel illették, de tőlünk a Boborján nevet kapta a félre álló fejtartása miatt. Kicsit félősebb és visszahúzódóbb, azért is mert Gyuri bántotta és valószínű az utcán is bántották, onnan maradt vissza ez a fejtartás.

Vasárnapra vártuk Micike látogatóit. Mivel fogalmunk sem volt róla, hogy fog reagálni a házaspárra, vagy egyáltalán a változásra, abban maradtunk, hogy ha kitartanak mellette, akkor el is vihetik azonnal. Micikével és a kis csomagjával, ami tartalmazta a hőn imádott dobozát és kaparóját, valamint egy-két játékát a múltjából és a kedvenc tálkáját, felrobogtunk az irodába. Ott végre megmutatta a cicamentes igazi énjét. Majd elolvadtunk, annyira tündéri volt. Ahogy nyílt a hordozóajtó, kilibbent és nézelődött, dorombolt, purrogott, dörgölőzött. Kétlábra állt simiért, mi pedig Icuval szinte sikongattunk az ámulattól, mint a rajongó tinik a kedvenc énekesük előtt... Kétség sem fért hozzá, hogy imádni fogják látogatói. Így is történt! Idősebb gazdijai azonnal odáig voltak érte és Micike is érdeklődve, szimpatizálva közeledett feléjük. Kétség sem fért hozzá, hogy pillanatok alatt megtalálják a közös hangot és Micike boldog lesz új otthonában. Mint a pár nappal később érkezett fotó is bizonyítja, bizony Micike boldog gazdis cica!

Ahogy Micike kiköltözött a karanténból, teljesen megváltozott a helység jellege, üresebb lett, de emellett sokkal nyugodtabb is. Ám ezt a lelki békét nem sokáig élvezhettük ki. Radar és Rakéta pártfogoltja telefonált, hogy az életvitele, az országok közötti ingázása nem teszi lehetővé mégsem, hogy magánál tartsa a kölyköket, így cicavárastól, mindenestől visszahozta őket. Igaz, az oltási könyvük ottmaradt a lánynál, amit valamiért nem hajlandó egyelőre visszaadni a férfinek... Ez nem is tartozik ránk, megígérték a lány apjával, hogy visszahozzák mihamarabb. Szóval megérkeztek a fiúk, 17nap "gazdisodás" után. A felkészítő szobába kerültek kibocsátásra, de egyáltalán nem voltak boldogak. Rakéta ballagott ki előbb és jól összevissza szeretgettük. Radar nem volt hajlandó kijönni, utálta az ötletét is. Őt kiemeltük a hordozóból és akkor jött az első pofon, Radar szőre csapzott, vékony. Kedvetlen volt, nem evett, felkuksolt az ablakba. Gondoltuk, hogy megviselte a sok változás, de bíztunk benne, hogy hamar túl lesz rajta. Az orra kicsit váladékozott, gyanakodtunk itt klímára, bármi, de mikor a testhője meghaladta a 40 fokot, akkor már jött a pánik! Rakéta szerencsére úgy tűnt rendben van, Radarnak elkezdtük a kezelését, mihamarabb megpróbáltuk lehúzni a lázát. Mélységesen csalódottak és szomorúak voltunk a kialakult helyzet miatt. Hogy miken kellett keresztülmenniük és átélniük. Abban a hitben, hogy ketten könnyebb lesz nekik minden körülmények között... elindult az önmarcangolás, hogy rábólintottam erre az "örökbefogadásra", ami ilyen helyzetbe sodorta őket.

Hasonlóképp az örökbefogadó konténer kis szobájában, Vikica bundája is elkezdett csomósodni. Fogyott is. Első körben betudtuk a melegnek, hogy kevesebbet eszik, de kezdett körvonalazódni, hogy valami más lehet a háttérben. Állatorvosunk megnézte csütörtökön mindkét betegünket, Radar továbbra is kapja a lázcsillapítót és az antibiotikumot, míg Vikicánál nem zárta ki a FIP gyanúját. Ez megint egy érzelmi hullámvasútra ültetett fel minket... Jövőhétre kértünk időpontott kivizsgálásra, akkor okosabbak leszünk, addig pedig próbálunk pozitívan hozzáállni és még inkább szeretni és a kedvében járni. Bár Vikica sosem kereste annyira az emberek társaságát, a cicákkal, elsősorban a hőn imádott bátyjával Vincével viszont szoros kapcsolatot ápol, így a mi néhai simogatásunk mellett finomabbnál finomabb jutalomfalatokkal tudunk neki kedveskedni, azt mindig nagyon várja már.

A vizsgálatok mellett Kronosz megkapta a veszettség elleni vakcináját, Menta, Mályva, Mangó és Müzli pedig már a második kombinált oltásukat.
Mivel Kronosz elkezdte kinyalni vagy kitépkedni a szőrét a hátáról, elkezdtük kiszoktatni a többiek közé. Napközben, reggeli után kijöhet és ebéddel együtt visszakerül a helyére. Mindig szorosan a lábunk mellett halad, tekereg körülöttünk mint egy kis kígyó. A többiekkel is egyelőre megfér, csak akkor van egy-egy paskolás, ha szűk helyen egy időben keresztezik egymást, de a mancsoláson kívül semmi komolyabb ügy nem kerekedett ki szerencsére, úgyhogy ha ilyen jól halad, Kronosz is végérvényesen kikerül. Sajnos rossz a kommunikációja az emberekkel is, biztos nem tapasztalt sok jót utcai léte során. Simogatás során is van, hogy odacsap minden előjel nélkül, vagy a semmiből ránk fúj egyet, de igyekszünk nagyon figyelni a testbeszédére és kiismerni őt, hogy teljes bizalommal legyünk irányába, ne kelljen attól tartanunk mikor csap le ránk. Mindenesetre már most sokat nyitott és kezdett kivirágozni, hogy ott lehet körülöttünk, nézelődhet, jöhet-mehet.

Vasárnap hatalmas szélvihar kerekedett a semmiből szinte. Erre csak azért térek ki, mert pont a FIVes konténer kapta az ebédjét közben, és egy vékonyka cicahang segélykiáltására lettem figyelmes. Gondolhatják, abban a szélben, amiben a fák teljes egészében hajlongtak, potyogtak az apró ágak, én meg rohangáltam felkutatni honnan jöhet a cicahang. Cikáztam oda-vissza, még az erdőbe is berobogtam, hátha valahonnét odaszegődött egy cica, mert volt már rá példa... Semmit sem találtam, mindenki megvolt, de a nyávogás továbbra is hallható volt. Nagy sokára találtam meg a tettest, Fitos bebújt a kifutójukban található kisház alá. Megijedt a széltől és ahelyett hogy befelé ugrott volna, inkább jobbnak látta, ha elbújik. Annyira cuki volt, ahogy "kimentettem" a házikó alól és beirányítottam a konténerbe, bent is jött oda a többiekhez szorosan, még hozzám is. Így kiderült, Fitos viharfélő. Semmi baj ezzel, ezután majd jobban figyelünk rá ilyen esetben.