Néhány szabadnap után más színben, formában látjuk védenceinket. Most egyenesen sokkolt a Rozsdival való találkozás. Ő egy ideje nincs kicsattanó formában, igazából sosem volt abban, amióta összehozott minket az élet. De sikerült összekapnia magát, a rőt, durva és fénytelen bundáját gyönyörű csillógó feketére varázsoltuk és kilóban is dobtunk rá vagy kettőt-hármat. Ahogy elkezdett fogyni, pár hete még állatorvoshoz is küldtük, aki rendbe rakta a fogsorát. Gondoltuk amiatt ehet nehezebben, miért is gondolnánk másra? Úgy tűnt, ezzel rendeződni is látszik a dolog. Igaz lassabban és kevesebbet, de evett az elmúlt időhöz képest szépen. Most négy nap után a találkozásnál jött a nagy pofon, Rozsdin a leukózis uralkodott el, a teljes leépülés rohamléptekben közeledett. Teljesen lefogyott és a hasa ehhez képest elkezdett nőni, ami tudjuk, hogy visszafordíthatatlan folyamat. Igyekeztünk kimaxolni a vele töltött időt, amíg jó kedvű és valamennyire eszeget, mert sajnos az étvágya visszaesett ugyanúgy, mint a fogászati beavatkozás előtt...
Boborján átköltözött a felkészítő szobába, mivel Mályva és Mangó elhagyták a menhelyet. Ferde fejű barátunk azonnal jól érezte magát abban a szobában is, igazából ő bárhol jól érzi magát, csak foglalkozzanak vele. A cicákkal is megvolt a közös szimpátia, összhang, de világ életében cicákkal élt egy háztartásban, ez nem is volt meglepő. Az viszont annál inkább, hogy még aznap hatalmas játékba kezdett Rockyval és a kölykökkel. Önfeledt kergetőzés, birkózás, bolondozás vette kezdeték a tőle nem várt lazasággal és vehemenciával. Szinte visszafiatalodott kölyökké, nagyon murisak voltak, öröm volt nézni.
Penca az utóbbi időben feltűnően sokat iszik, úgyhogy őt is bedobozoltuk, és elküldtük laborra dr. Sebő Ottó rendelőjébe. A vérképe szinte tökéletes, csak a jobb veséje kicsit kérges, ezt mutatta az ultrahang. Ez megint egy olyan dolog, amiről még nem hallottunk, de állítólag a brit cicákra jellemző és a doktor úr szerint Pencában van is egy vonóval belőle. Ezzel nem kell semmit sem tenni, nem igényel különösebb figyelmet, szerencsére ettől ugyanolyan jól szuperál, mint kéregmentes bal veséje.
Tudtuk, hogy nincs sok időnk hátra, együtt fájdalom és szenvedés mentesen, így a hét utolsó lehetőségével élve, Rozsdi csütörtökön dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott. Nem mertük megkockáztatni, hogy tologassuk magunk előtt a döntést, mikor látszott, hogy ő is beletörődött és elfogadta azt. Kicsit több mint egy éve került a gondozásunkba, altatás elől. Kapott egy évet arra, hogy fiatal cica lévén, korábban sok mindent nélkülözve most bepótoljuk számára a kimaradt jó dolgokat. Reméljük elégedettséggel a szívében hagyta itt a földi létet, az biztos, hogy kulcsfigura volt a menhelyi mindennapokban, egy jelenség, aki minden pici törődésnek is végtelenül hálás volt, szeretettára kifogyhatatlan. Sajnáljuk Rozsdi...
Dr. Farkas Attila is megérkezett a menhelyre a heti, szokásos vizitet megtartani. Most Roza és Milu esett át a veszettség elleni oltáson, Kormi és Tigris pedig megkapták az első kombinált oltásukat. Kicsit tartottam tőle, hogy a nagyfiúk hogy fognak reagálni a szurira, de meglepő mód Tigrisnek fel sem tűnt, Korminak pedig inkább az emeléssel volt baja, mintsem a szurival. Ő még mindig tartózkodó, nem is hajlandó elhagyni a ketrecüket, egyelőre, takarításkor is úgy kell errébb-arrébb rakni, hogy alatta is tiszta legyen minden. Bízom benne, ha kikerülnek egy szobába, könnyebben megy az oldódás a többi cica társaságában.
Pénteken egy fiatal pár érkezett ki a menhelyre, kiket fotó alapján Rakéta és Milu fogott meg. A személyes találkozásnál nyilván lesöprő fölénnyel Rakéta bűvölte el a fiatalokat, hisz Milunak kicsit több idő kell, míg megmutatja cuki oldalát. Ellenben Rakéta azonnal beeszi magát az ember bőre alá, már első pillanatban ott tette-vette magát, hogy mindenki olvadozzon bájaitól.
Szombaton egy nem várt cica fogadására készítettük elő a helyet. Őt Sziksósfürdőn, állatszerető emberek mentették meg nagy eséllyel a biztos haláltól. Épp arra sétáltak, mikor látták, hogy egy fiatal férfi kezében, a póráz végén kutyája épp egy cicát kapott el. Elmondásuk szerint nem ez az első eset, többször engedte rá kutyáját az utcán lévő cicákra. Ez egy végtelenül szomorú sztori, nyilván feljelentést lehetne tenni a férfi állatkínzó magatartása miatt, de nekünk semmi információnk róla. Visszatérve a cica megtalálói kihozták a frissen megrágott, egy év körüli cirmos lánykát, akit mi Sherrynek neveztünk el. Azonnal kapott fájdalomcsillapítót, sebét a lehetőségekhez képest kitakarítottuk, lekezeltük sebfertőtlenítővel és kapott antibiotikumot is, biztos ami biztos alapon. A farka tövénél, medencéjére fogott rá, ott vannak a kutya fognyomai. Egyelőre rogyaszt, biztos nagy fájdalmai vannak. Azt figyelgettük, hogy tud-e üríteni majd, szerencsére kis idő múlva már volt étvágya. Szerencséjére semmi belső szervet nem érintett, a lehető legjobban sikerült megúsznia a találkozást. Ahogy megmelegedett, már dagasztott, cukiskodott, dorombolt és ez azóta sem változott egy pillanatra sem. Sherry ügyesen elvégezte a dolgát is, ami nagy megkönnyebbülés, mindenesetre amint tudjuk, elküldjük orvoshoz egy alaposabb kivizsgálásra.
Egy család érkezett ki látogatóba, akik gyermekük mellé szerettek volna cicatársat választani. Már akkor tudtuk ki lesz a befutó, mikor még csak szó volt a látogatásról. Majd találkoztak Boborjánnal, és beigazolódott a megérzésünk, a kisfiú már nem tudta Bobót elengedni. Ő bekerülése előtt is lakásban lakott és volt gyermek is a családban, így egyértelmű volt, hogy elbűvölő személyisége, nem mellesleg elbűvölő megjelenése a kis félre tartott buksijával meggyőzi a családot, hogy ő lesz a tökéletes társ.
Hétfőn fiatal pár látogatott ki Müzlihez. Mi sem értettük mit keres még a menhelyen ez a bolyhos, karakán cicalány, de a pár egyenesen odáig volt érte, minden bizonnyal rájuk várt. A mi Szöszink, mert ez volt a művészneve azonnal bedobta magát. Egyelőre csak a cuki oldalát mutatta, de azért nem sikerült teljesen véka alá rejteni valódi énjét. Ő az a tipikus, elkényeztetett hercegnő, azt szabad csinálni amit ő akar, amikor ő akarja és ahogyan ő akarja. Különben üvölt, hisztizik esetleg kicsit meg is rág. Az utolsó szó is természetesen őt illeti és nem rest vitetni magát a vállunkon, ha lehajolunk a hátunkra ugrik és uriasan el is fekszik, az sem ritka, hogy közben már belefog a mosakodásban. Úgyhogy nem egyszerű jelenség, de a pár készen áll, sőt! Motiváltak és már azonnal vinnék is magukkal, hisz otthon egy jellemében ugyanilyen kölyök cicájuk van, fel vannak készülve.
Sherry dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott vizsgálatra. A röntgen eredmények alapján semelyik csontja nem tört, repedt, vagy sérült. A sebeit kitakarították, kapnia kell még az antibiotikumot pár napig. Vérszegény, erre kapott több injekicót, valamint elvégezték a gyorstetszjét, ami szerencsére negatív lett. Napról-napra látványosabb a javulása, egyre többet áll fel, sétálgatni kezdett és egyre magasabbra tudja emelni a hátulját.
Majd kedden nagy napra virradtunk. Ilyen talán még nem is történt, hogy egy napon érkező cicák egy napon gazdisodjanak, csak két külön családba. Először Gyuriért érkezett meg a pár, akikkel mindent átbeszélve, Gyuri egészségét, hasnyálmirígy problémáját szem előtt tartva elköszöntünk nagyfejű barátunktól. Nagyon szépen köszönjük cicáink nevében a sok finomságot, amivel lakóinknak kedveskedtek!
Ahogy ő elindult új otthonába, Szegedre, már az ajtóban várakoztak Boborján családja. Boborján nagyon izgatottan várta, hogy mi fog vele történni, ő mindig mindenért nagyon lelkes tudott lenni, biztosak vagyunk benne, hogy leendő otthona sok új izgalmakat tartogat számára, és minden percét imádni fogja. Boldog gazdis éveket kívánunk nekik!
Csütörtökön a fiú trió, az L-es fiúk már betöltötték a fél éves kort. Elég hihetetlen ez számunkra, hogy még mindig a mi gondviselésünk alatt vannak, hisz egytől egyig mindannyian gyönyörűek és cukipofák. No, de ha már ilyen szép nagyok lettek, elmentek ivartalanításra. Már akkor világvége hangulatba kerültek, mikor egyesével bekerültek a hordozókba. Lebbencs, Lime és Likőr különösen nagyon anyásak, vagy pótapásak, ezt a szerepet Marcikó tölti be az életükben. Imádják, hogy gondoskodnak róluk, hogy szeretgetve vannak, hogy az egójukat építgetik és van kihez odabújna, ha esetleg valaki csúnyán nézett rájuk vagy meglibbentette bundijak a szellő. Lime és Likőr sokat játszanak együtt, ők azért kevésbé selyemfiúk, mint Lebbencs. Ezt dr. Tímár Endre rendelőjében megcáfolták, hisz állításuk szerint Likőr volt az, aki nagyon besértődött és bevágta a hisztit. Nem tudjuk ez mit is jelent pontosan, de az biztos, hogy még napokon keresztül ápolgatni kellett a kis lelkét.
És egy cuki pillanatfotó, mikor Marcikó, a pót apa tanítja az L-es tesókat (Lebbencs, Lime, Lekvár és Likőr) füvet enni.
Állatorvosunk megkezdte a négy apróság oltási programját. Már elég erősek és vagy megtriplázták méreteiket az elmúlt 3 hétben, ezért megkapták első kombinált oltásukat. Hősiesen, zokszó nélkül túl is voltak rajta.
Viszont Niké és Rijéka elkezdtek tüsszögni. Hogy mihamarabban pontot tegyünk ennek a végére, csodaszurit kaptak a doktor úrtól. Ennek annyi a hátulütője, hogy izomba kell adni, jelen esetben a combijukba. Ami amellett, hogy kellemetlen, kis ideig fájlalni szokták a lábukat, van aki nem is használja a lábát, inkább három lábon próbál eliszkolni. Ez a fájdalom gyorsan elszáll, ugyanúgy mint a hapcizás is, csak a dráma marad egyeseknél, amit nagyon igyekszünk kompenzálni mindenféle földi jóval.
Izgatottan vártuk a szombatot. Budapestről érkezett egy család, Mozarthoz. A többszöri látogatástól eltekintettünk jelen esetben, ám telefonon annál többször konzultáltunk. Idősebb, tinédzser lányuk szeretett bele Mozart pofijába, és leírhatatlanok azok a csillogó szempárak, amiket láthattunk a nagy találkozáskor. Mozart alaposan körbejárt mindenkit és az ismerkedős szimatolás és simik után beült az ölembe, onnan pásztázta leendő családját. Az édesapától tartott, de ezt betudhatjuk annak, hogy eddig idegen férfiakkal szinte csak állatorvos formájában találkozott. A család minden tagját elbűvölte Mozi, annak ellenére, hogy ő sem tudta jól kezelni a helyzetet, hol bátrabb volt, hogy tartózkodóbb. Majd a hordozóba kerülve azt hittem eluralkodik rajta a pánik, de ennek nyoma sem volt. A család hosszas nézegetése után rájött, hogy ők jó emberek és érte vannak itt, hogy neki jó legyen. A hordozóban lefeküdt ügyesen, onnan pásztázta a tájat és csupán csak egy-két kis cincogás hagyta el a száját, ezzel jelezvén, hogy készen áll a nagy útra. Nem mondhatom, hogy könnymentes volt a búcsú, hisz sok mindent éltünk meg vele, de drukkolunk ezerrel, hogy mihamarabb sikerüljön beilleszkednie és a családot a bizalmába fogadnia.
Majd korábbi védencünk, Azúr gazdijai tettek egy gyors látogatást a menhelyen. Nagy csomag adománnyal kedveskedtek cicáinknak, amiért tiszta szívből hálásak vagyunk! Majd megszeretgették a konténerben lakó cicáinkat, mind az egészségeseket, mint a fives lakrész lakóit. Vince volt, ki körbe udvarolta a párt, elbűvölő formában volt. Ugyanakkor a pár hölgy tagja megsimogathatta Leót és Merlikét is, ami bizony nagy teljesítmény, jó fejek voltak a fiúk. Ezért az élményért külön köszönettel tartozunk látogatóinknak!
Várólistáról fogadtunk be cicát. Úgy volt, hogy ketten érkeznek, de egyelőre egyikükkel tudtak csak elindulni, a másik cica kiugrott a dobozból. A bejelentő szülei több cicát is etettek, de idősek lévén nem tudták őket megfelelően ellátni. Mint kiderült, sajnos az édesapa a napokban elhunyt, ezt a cicák is megérezték, sokkal nehezebben tudtak velük boldogulni. A beérkező cica is elszabadult az autóban, a hordozó ajtaját kilökte és ott ugrabugrált, míg ki nem értek. Azt állították, hogy agresszív, pedig csak meg volt ijedve, így én raktam be a hordozónkba a hátsó ülésről. Teljesen együttműködő volt, csak nem tudta mi történik vele. Fiatal, két év körüli ivaros kandúr, aki udvari életet élt korábban. Gyönyörű szép, ivaros kandúr, nagy dumával és biztos jó fej is, csak meg van riadva. Monokli névvel érkezett. Úgy volt, hogy kandúr társát megpróbálják újra becserkészni, de ez nem sikerült aznap, így Monokli egyedül kuksolva várta a fejleményeket, hogy ezek után mi történik vele. De legalább már melegben van és biztonságban, mert tuti, hogy járta az utcákat, az orrán korábbi sebhelyek láthatóak.
43 cicafő lett a hétvégi záró létszám. Többüktől el kellett köszönni, vagy végleg búcsút venni. Új lakóinkkal pedig színesedik a társaság. Menhelyi életük további beszámolóiért tartsanak velünk ezután is!
Reni
Hozzászólások