Reggel azzal kezdtük a napot, hogy rohantunk megnézni az előző nap beérkezett Rambó cicát. Szerencsére megnyugodott, biztos hatott a fájdalomcsillapító, és a benti melegben sikerült a testhőjét is normalizálni. Enni nem evett, de ilyenkor ez teljesen rendben van. Visszaszámoltunk, hogy mikor tudjuk hívni Dr. Sebő Ottó rendelőjét. Szerencsére még délelőtt tudták fogadni. Lili kolléganőnk felajánlotta, hogy átviszi őt Makóra, úgyhogy otthon ott hagyott csapot-papot, és már érkezett ki a menhelyre a kandúrért. Amit ebben a formában is nagyon szépen köszönök, nem tudom elégszer elmondani! A gondozók kis létszáma miatt nem vagyunk olyan rugalmasak, nem minden esetben tudjuk megoldani, hogy dolgozó is elhagyja a menhelyet, úgyhogy óriási segítség volt a felajánlás. Rambót már el is csomagoltam és már úton is voltak Makó felé. Kis naívan abban reménykedtem, hogy csak lábtörése van, de ennél sokkal komolyabb balesetet szenvedett. Jobb oldali medence lapát törése van, ami nem igényel műtétet, összeforr. Viszont két olyan csigolyája sérült, ami a vizelettartásért, székelésért felelős. Lehet, soha nem fog tudni egyedül üríteni. Felmerült az eutanázia gondolata, de telefonon konzultálva abban maradtunk, kap esélyt. Pisiltetnünk kell, a hólyagjából "kifacsarni" a vizeletet, ami nem egyszerű művelet, de igyekszünk, belejövünk. A székelése miatt nagyobb a pánik, de nedves eledelt kap, paraffin olajjal spékelve, hogy lazább legyen a dolog. A pocakját masszírozzuk, ami nem nehéz, hisz amint meglát minket már dobja is el magát, cukiskodik és imádja a pocak simiket. Fájdalomcsillapító és antibiotikum kúrán lesz egy hétig. Bizakodunk, nagyon erős fiú.
A nemrégiben kint járt hölgy, ki Tigrist jött látogatni visszaszólt, hogy közben megesett a tekintete Fáncsin. Semmilyen formában nem tudtuk meggyőzni, hogy Fáncsi nem könnyű eset, lehet, csak hónapok múlva lesz hajlandó nyitni, és benne van a pakliban, hogy csak lakótársak lesznek, nem a tévénézős, összebújós kis kedvence, de hajthatatlan volt. Szeretnénk, ha kapna egy esélyt, de ő tipikusan olyan cica, aki társcicaként, egy másik, kedves cicapajti mellett sokkal könnyebben oldódna, hisz imádja társait. Volt már tapasztalatunk hasonló személyiségű cicákkal, vissza is kerültek a menhelyre. Nagyon kis eséllyel maradtak gazdinál, de ők nem is voltak ennyire antiszociálisak.
Szerencsénkre kedden és szerdán is volt időpontunk Dr. Tímár Endréékhez. Ez azért volt ennyire jelentős, mert így mindkét nap el tudtuk küldeni Rambót, hogy a mi próbálkozásaink mellett szakszerűen is meg tudják pisiltetni. Azért az elég megnyugtató, hogy biztos kezek alatt is megfordul, amíg mi úgymond betanulunk. Ilyenkor kollégánk árgus szemekkel figyeli az eseményeket és adja tovább a látottakat. Korábban is volt cica, akit pisiltetni kellett, de ennek már vagy 5 éve, azóta hála az égnek, nem kellett gyakorolni. Mindenesetre Rambó jól viseli, együttműködik. Utastársa Cimet volt, aki gazdijelöltes lévén átesett az ivartalanításon és a várt negatív teszttel tért vissza. Cimetnek nem sok nyugodt perce van, elég aktív a szentem, így a műtét után is már próbált jönni-menni, nem értette miért próbáljuk őt maradásra és nyugalomra inteni.
Szerdán Rambó mellett Pierre tett látogatást a doktor úrnál. Eléggé megerősödött ahhoz, hogy átessen az ivartalanításon. A maga módján kicsattanó formában van. A járása kicsit robotos, de jön-megy, úgyhogy nem akartunk várni a kontroll röntgenre, hisz sosem fog már fára mászni, így ez a kissé esetlenke járás belefér, ezen korrigálni már úgysem fognak tudni. Az ő látása szinte biztos, hogy a nullával vetekszik, bármennyire is reménykedtünk, hogy valamit csak lát... De ez is még hagyján, sajnos beigazolódott a gyanú, FIV pozitív. Mondjuk ez még a jobbik rossz... Szerencsére a műtétet jól viselte a kisöreg, másnapra már el is felejtette a történteket.
Lebbencsünk, minden idők legsznobabb kölyke, aki immár nagy kandúrkává cseperedett, végre gazdisodott! Imádták egymást a kisfiúval, és ahogy a visszajelzésből kiderült, ez a mai napig sincs másképp. Lebbi Szegedre költözött, és az első pár napi kétségbeesés és tébolyda után immár teljes értékű családtaggá vált. Nekünk is jó pár napba telt helyretenni magunkban a hiányát, hisz majd egy évet pátyolgattuk, és gyönyörködtünk lekezelő pillantásaiban.
Mivel Pierre tesztje pozitív lett, el is dőlt gyorsan, hogy merre visz az útja a kis elkerített kuckójából. A FIVes cicákhoz költözött. Nagyon gyorsan összepacsizott mindenkivel, és látszott rajta, hogy tetszik neki az új helyzet. Nyilván fel kellett mérnie a terepet és belőni a távolságokat. Volt egy-két koppanása, de rövidesen már azt vettük észre, hogy a fotelben durmol teljes nyugalomban. A cicatársai is gyorsan elfogadták, etetéskor sem volt semmiféle irigykedés, de hiába is lett volna, hiszen Misi akkor is belenéz más táljába, ha épp úri kedve úgy diktálja. Szóval nagyon gyorsan és zökkenőmentesen sikerült beilleszkednie, és ez megnyugtató.
Csütörtökön Dr. Farkas Attila ismétlő kombinált oltásban részesítette Fáncsit, Humuszt és Rijékát, veszettségi ismétlőjét kapta Tigris, valamint egyelőre záródott az oltási programja Mircinek, Gyufának, Gyömbérnek, Gyapjúnak, Copfinak. Cimet a műtéte miatt egy héttel később kapja az utolsó oltását.
Állatorvosunk is megpróbálkozott Rambó pisiltetésével, ami nem volt annyira kecsegtető, hisz megjegyezte, hogy nagyon vékony sugárban jön, lehet szűkül a húgycső... Nem is említettem, hogy azért némi székletet ki tudott magából nyomni, vagy pottyantani Rambó a napok alatt és enni is jól eszik, csak most ez a szűkülés adja fel a leckét, és ad okot az idegeskedésre.
Viszont ne feledkezzünk meg Botiról sem. Nála előző nap egy dudort érzékeltem a comb-has csatlakozásnál, és bizony a doktor úr kitapogatta, hogy sérve van... Kicsit kedvetlenebb is volt az elmúlt pár napban, alig magyarázott, és nem topogott úgy etetés előtt sem, mint megszoktuk, de akkor valószínű, emiatt. Mert ez a sérv dolog nem volt neki, most meg a semmiből egy újabb gubanc... Pedig már olyan szépen felépült.
Pénteken fiatalok érkeztek ki cicanézőbe. A srác a családi ház udvarában kapott legénylakásában szeretne egy kis kedvencet magának. Édesapja is elkísérte, aki nagyon jól gondolkozott a cicatartással kapcsolatban, már a zárt kifutó építéséről is folyt az eszmecsere. De egyelőre döntés nem született, bár nyilván Szmoki őket is levette a lábukról, de ki is tudna ellenállni neki?
Hétvégén óriási meglepetésben volt részünk, hisz Rambó felállt és bizonytalanul ugyan, de kibotorkált a ketrecéből. Ahogy egyre többet mozog, egyre jobb a bélműködése, és már sikerült egyedül is pisilnie. Ez akkora boldogság volt, hogy bármennyire is ciki vagy sem, de a pisis pelenkával szaladtam át megmutatni kollégáimnak, hogy micsoda szuper dolog történt!
Mirci cicánk nem sok időt töltött a menhelyen. Fiatal gazdijával azonnal egy hullámra kerültek, és most eljöttek érte. Édesapja most találkozott vele először, de Mirci nem zavartatta magát, azonnal körbehízelegte őt is, ezzel mosolyt csalva apuka arcára. Mirci kapott egy második esélyt a gazdisodásra, ahol biztos egy percig sem kell feszengenie, csak fürdőzni kis gazdija imádatában.
Csini és Csipi átköltözött a felkészítőszobába. Egyelőre még utálták az egészet, a nyomulós, ismerkedős cicák hadát. Ők nagyon jól, szimbiózisban vannak egymással, de más cicatársaságra nincs igényük. Bízunk benne, hogy gyorsan beilleszkednek ők is, hisz társaik kedvesek és aranyosak, tiszteletben tartják, hogy ők még nem szeretnének barátkozni.
Megkezdődött Fáncsi egy hetes hajszája. Már az oltást követően megingott a bizalma, és már a reggeli rutin simogatást is kihagyta. Ezután még megkapta a külső-belső élősködők elleni cseppjét is... Már itt elrúgtuk a pöttyöst! Aztán megpróbálta kolléganőm becserkészni, hogy felkerüljön a karanténbe, ahonnan egyszerűbb lesz majd a hordozóba kerülnie, valamint a fülét is egyszerűbb megnézni, kitakarítani, ha szükséges. Esélytelen volt őt megfogni, pedig nyugalomban, vagy fél napig azzal próbálkozott, hogy stresszmentesen legyen túl rajta, de odáig fajult a pánik pusztán a kolléganő jelenlététől, hogy a kanapé matracát is félretolta, hogy bemásszon az ágyneműtartóba. Tudta, hogy valamire készül vele kapcsolatban, és a bizonytalansága olyan mértéket öltött, hogy jobbnak látta, ha elbújik. Ettől is teljesen kivoltunk, hisz ő sosem csinált ilyet, azért ennyire nem volt necces a helyzet még mikor bekerültek, akkor sem.
Mindeközben Gyömbérért is megérkezett fiatal gazdija és édesanyja, valamint még a család két tagja. Gyömbér már most sokkal nyitottabb volt, és jókat dorombolgatott kis gazdija karjaiban, míg mi a papírmunkát letudtuk. Gyömbér is immár szegedi szobacicaként folytatja mindennapjait saját családjával.
Csini és Csipi helyét elő kellett készíteni egy cica fogadására. Őket még tavaly, a hideg beállta előtt rakta ki valaki egy közös udvarba, aminek az egyik épületében egy kifőzde van. Egyik testvérük hamar gazdira talált, így ketten vészelték át ott a telet. A kifőzdéből kaptak enni, de csak hétköznap, hétvégén a közös udvar lakóitól kéregettek elemózsiát. Egy idős házaspár szánta meg őket ilyenkor, ők is kérték tőlünk segítséget. Most viszont már nagyon aktuálissá vált a bekerülésük, hisz úgy tűnt a lány cica lehet, vemhes. A cicák szerencsére kezesek, a kandúrt az egyik szakácsnő haza vitte, így csak ez a bűbájos lányka került be, aki a Stefi nevet kapta. Valóban fent áll a lehetősége, hogy Stefi vemhes, így már másnapra kértünk időpontot ivartalanításra. Dr. Bárkányi Pál vállalta a műtétet, és csak megerősíthette Stefi vemhességét, de legalább még kezdeti fázisban volt. Stefire tényleg az a legjobb szó, hogy ő egy bűbáj, olyan kis finom lelkű, kedves teremtés, ami a légynek sem akar ártani. Az ő gyorstesztje negatív lett.
Látogatókat fogadtunk Copfihoz. A család első cicája lenne ő, de egyelőre még bizonytalanok magukban, hogy felkészültek-e rá, milyen lehet az élet egy cicával, és hasonlók. Szimpatikusnak találták őt, bár egy kicsit meg volt szeppenve, emiatt nem találkozhattak a nyomulós, bújós, dorombolós Copfival.
Csütörtök lévén Cimet megkapta az utolsó oltását, kombinált oltást pedig Szilva, Szered, Szirup, Honor, Honda, Hanga, Csini, Csipi és Timike kapott. Szamóca kimaradt a "buliból", ő hapcizott és csipás a szeme, ő másféle gyógyszert kapott most.
De ha már Copfiról volt szó, akkor ő volt a következő, aki sorba került az ivartalanítandók listájáról. Minden a legnagyobb rendben zajlott vele, és ahogy annak lennie kell, ő is negatív teszttel tért vissza.
Közben Fáncsit is sikerült megfogni némi fújás kíséretében. Mondjuk ő ennél többet nem tesz hozzá szerencsére, csak hanggal fejti ki nemtetszését. Bekerült a karanténba, egy ketrecbe. Ott némi esztétikai fültakarításon esett át, de nagyon maga alatt volt. Még másnap is csak kuporgott, semmit sem evett. Következő nap sem volt hajlandó enni, egyszerűen begubózott, pedig még mindig ismerős emberek között volt, már két éve boldogítjuk egymást. Úgy volt, hogy pénteken jön érte a hölgy. Előtte még telefonon konzultáltunk, és még mindig próbáltam meggyőzni, hogy nem ő lenne számára az ideális társ. Fáncsihoz sok-sok türelem kell, azonnal nem lesz senki ölcicája. Majd átgondolta a hallottakat, és elbizonytalanodott. Később visszaszólt, hogy nem meri bevállalni. Úgy gondolom, ez így lesz a legjobb, valahol én is megnyugodtam, de Fáncsi nem különben, mikor újra felkerült a szobájukba. Újfent szóba került Tigris, meglátogatnák a fiáékkal. Azt is tudtam, hogy a hölgy annyira nem szerette volna Tigrist, nem volt meg a varázs, ezért felvittem az irodába Szedert. Ő minden feltételnek megfelel, arca, színe hasonlít Fáncsiéra, csak épp lány. De ivartalanított cica lévén ennek nincs jelentősége. És hát mit ad Isten, szerelem lett! Szeder mindannyiuknak sokat hízelkedett és dorombolt, a hölgy lelkének pedig pont erre volt szüksége. Így rövidre zártuk a dilemmát, oltási programja után Szeder gazdihoz költözik.
Hétvégén sor került Cimet gazdisodására. A fiatal lány már nagyon-nagyon várta, hogy végre magához ölelhesse választott cicáját, és szegedi otthonába megkezdjék vidám, aktív életüket. Drukkolunk, hogy a meglévő cicával és kutyussal is mihamarabb jó barátságot kössenek.
Vasárnap egy fiatalt párt fogadtunk, kik nemrég elveszített cicájuk után úgy érzik, készen állnak egy újabb cica fogadására, mert cica nélkül nem élet az élet! Ahogy egy kicsit több időt töltöttek a felkészítő szobában, Gyufa előkapta a csáberejét, és körbecsókolta a fiatal nőt, így egész gyorsan körvonalazódni látszott a döntés, pedig itt is benne volt a pakliban Szmoki. Igazából ilyenkor ő az, aki a legtöbb simogatást kapja, gondolom egy pillanatig sincs terhére a látogatók fogadása.
43 cicánkkal együtt köszönjük, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások