Macskalandok 2022. febr. 14-27,

Mivel több cica gazdisodása van kilátásban, ezért tudtuk fogadni várólistáról a soron következő öt fős kis családot. Ők még tavaly ősszel, egy idős néni udvarában kezdték pályafutásukat. Igazából a szomszéd cicáinak kölykei, aki átvezette az apróságokat a biztonságosabb és szeretettel telibb udvarba. A néni nem hagyta éhezni az anya cicát és kölykeit, sőt időt fordított a szocializációjukra. Igazából lánya jelezte a kis család jelenlétét, aki vállalta a szomszéd macska ivartalanítását is. A szomszéd természetesen nem tartott igényt a kölykökre, miért is tette volna... Nyilván a következő alom is ugyanúgy a néninél kötött volna ki, és a következő is, valamint az azt következő is... De volt ám egy csavar is a történetben, hisz hamarosan még egy anyacica tett látogatást porontyaival a néninél. Hasonlóan ő is átesik az ivartalanításon, vagy már túl is van rajta, mindenesetre most bekerültek a kölykök öten. A vörös kandúrok az idősebbek picivel, ők Gyömbér, Gyufa és Gyapjú nevet kapták, míg a lányok Cimet és Copfi lettek. Mindannyian nagyon kedvesek, aranyosak és imádják egymást. A kis család náthás, ki jobban, ki kevésbé, úgyhogy a féreghajtás és bolhátlanítás mellett megkezdtük az immunerősítésüket és a gyógyszerezésüket.

Neo eléggé megerősödött ahhoz, hogy ivartalanításra küldjük. Mivel kételkedtünk a gyorstesztje eredményében, ezért kértünk egy ismétlést Tímár Endre doktor úrtól. Beigazolódott a gyanú, Neo FIVes. A fülét újfent kitakarították szakszerűen, ha már szundikált a nagy fiú. Amint visszaért, az immunbeteg részen megágyazott ketrecben tölthette lábadozási idejét. Másnap újult erővel várta a reggelijét és amint elfogyasztotta, már huppant is be a hordozóba ismételten. Boldogsága koránt sem volt felhőtlen, végig sírta az utat a másik immunhiányos részig, ami a leendő otthonát fogja biztosítani. Társai érdeklődve fogadták, ám ő egyáltalán nem örült az új ismerettségeknek. Mindenkire ráfújtatott, de Monoklit jobban érdekelte a hordozója, míg Misi ennek ellenére is próbálta megillatozni a száját, hogy ő is ugyanolyat evett-e, vagy maradt-e némi szaft a szája szélén. Neo morcosan elvonult a fotel alá, de rövidesen már elindult felderíteni a terepet és meg is találta a számára ideális fekvőhelyet. Ebédidőben már csitulni látszottak a kedélyek és képesek voltak Misivel szorosan összebújva egy tálkából falatozni, holott mindenkinek mindig van saját tálkája. De mint tudjuk, a másiké sokkal finomabb, vagy az a biztos ha egyből lakmároznak. A kinyitott ablak is hatalmas pánikot vált ki Neoból, meg sem közelíti, nemhogy kileskelődjön a kifutóra. Gondolja biztos, volt kint eleget, egyelőre nem kér belőle.

Az L kölykök még mindig nincsenek túl Marcikó pótapjuk távozásán. A kétségbeesést követően, a stressztől legyengült az immunrendszerük. Képesek voltak mindannyian lebetegedni és valami jóképű szemgyulladást is begyűjteni, ami szépen lassan végig halad mindannyiukon. Mikor már úgy tűnik sikerül a végére jutnunk, akkor egyikük másnap reggel beragadt szemmel fogad minket... De ha már meglátják a szemcseppet, vagy csak érzékelik, hogy valamit rejtegetünk a markunkban, már szélrózsa minden irányába eliszkolnak. De muszáj napjában többször is átesni ezen a tortúrán, hogy végre valahára pontot tegyünk az ügy végére és újra teljes pompájában csodálhassuk mindannyiuk gyönyörű szemecskéit.

Milu fogadott látogatókat. Őt már régóta szerette volna egy anyuka és felnőtt lánya. Elveszítették cicájukat és beleszerettek ebbe az igen jóképű, ám kellően félős cicafiúba. Több tényező is befolyásolta eddig a kijutásukat, de most sikerült az édesanyának meglátogatnia őt. Milut egy hordozóba vittem fel és mutattam be leendő gazdijának. Kis időre került csak ki a hordozóból, hogy megtudják szemlélni teljes valójában és az édesanya, valamint a kisérője is teljesen elolvadtak szépségétől, bundája selymességétől. Milu a karantén egyik ketrecében lett elszállásolva, mert mikor, ha nem ilyenkor kezd el hapcizni. Már csak kapkodjuk a fejünket, hogy mikor kinek a száját hagyja el tüsszentés. Ahogy jöttek a jobb idők és kicsit többet szellőztetünk, azonnal végigsöpör rajtuk valami tüsszögős invázió...Próbáljuk kordában tartani, de sajnos arra nincs lehetőség, hogy mindannyiukat kiemeljünk a tömegből, mert annyi helyünk nincs.

Viola és Violin is egyelőre marad még a menhelyen, mert Violinnak is szintén begyulladt a szeme, annak ellenére, hogy másik helyen tartózkodtak. Igaz, nem olyan jellegű a csipássága, mint a másik lakrészen a kölyköké, de őt is szem cseppezni kell. Gazdijával abban maradtunk, hogy még kezeljük Violint, de azért kilátogat hozzájuk ismerkedni. Több időt is együtt töltött a tesókkal és az a meghitt kép fogadott, mikor betértem hozzájuk, hogy a fiatal lány ül a széken, ölében mindkét cica összebújva, nyugalomban. Megható volt
Szuzi cicánk viszont nem időzik tovább a menhelyen. Érte eljött a fiatal pár, kik szegedi otthonukba vitték haza a pici lányt. Nagyon izgatottak voltak, hisz Szuzi az első közös kiskedvencük, akivel minden bizonnyal rengeteg örömben lesz részük és sok közös vidám pillanatot élnek meg együtt.

Bajáról is látogatást tett egy nő az édesanyjával. Első körben Pandórát szemelték ki, de mivel simogatható, nyugodt cicát szerettek volna, aki az édesanyának társasága lesz napközben, míg a nő dolgozik, ezért a választásuk Hidrára esett. Ő egy annyira nyugodt és kiegyensúlyozott cica, ha itt van az is jó, ha ott... úgy is. Mindig a sor végére áll, megvárja míg többiek esznek, végül ő is neki áll, szereti a simogatást, lehet ölelgetni, hangja sincs, nem hisztizik semmiért sem. Az a tipikus, tökéletes cica, akit ölbe lehet venni és simogatni órákon át.

A következő hét beköszöntével újabb fiatal pár látogatott ki cicáinkhoz. Már a cicákhoz vezető úton sejteni véltem ki lesz a befutó náluk. Domingó a maga féktelen mivoltával azonnal le stipi-stopizta a helyet a szívükben. Többen is szimpatikusak voltak számukra, de az első érintésből látszott, hogy valami kötődés féle elindult közöttük. Domingónál jobban nem tud egy cica sem ripacskodni, ő az a figura, aki mindenkit imád, de őt is kötelező viszont imádni, mert különben vagy óbégat, vagy különböző csínyeket követ el, hogy felhívja magára a figyelmet. De főleg óbégat, igen, az sokkal hatásosabb szokott lenni és a jól bevált dolgokat minek is elfelejteni... De a fiataloknak még az is szimpatikus volt, hogy ilyen amilyen, mindenféle tulajdonsága napvilágra került, amin jót derültek és biztosak voltak a döntésükben.

Ami ennél is jobban bearanyozta a hetet, az Poppy volt, hisz mint korábban említettem, apró léptékben nyit, de már odáig jutott a bizalma, hogy ha érzékeli, hogy bementünk a karanténba, rohan oda üdvözölni és buksiját odadugja a kezünkhöz, míg szervírozzuk a reggelijét. Egy-két pici simogatást megtűr, utána már halk morajjal jelzi, hogy elég volt. Bizonytalan de látszik rajta, hogy akarja a figyelmünket, hogy jól esik neki ha csodáljuk, még ha nem is hallja, de pillog nagyokat és hempergőzik, feszeleg. Nagyon cuki, ellenben nem adja könnyen magát. Még mindig nem ért az oltási programja végére, még csak ötletelünk azon, hogy hova is költöztessük, hol érezné jól magát, vagy kevésbé rosszul... Nem könnyű a helyzet. Ám lehet, hogy ha kikerülne onnan, akkor a másik arca kerülne előtérbe, de mi van akkor ha teljesen befordul a többi cicától...

Csütörtökön állatorvosunk ráhallgatott Milura, semmit nem hallott a mellkasából, így megnyugodva konstatáltuk, hogy gazdisodhat. Előző héten kapott egy szurit, annak a helyét kinyalta a combján, de ezt leszámítva szerencsére gyorsan áthaladt rajta ez a tüsszögős náthaszerű akármi.
Sunny veszettség elleni oltást kapott, amit leendő gazdijai már úgy vártak, szinte el sem hitték, hogy ennek is eljött az ideje.
Pénteken Milu nagy napjára virradtunk. Több hónap várakozás és Milu utáni epekedés most egy beteljesült álommá vált. Reméljük, hogy Milu is hamar levetkőzi gátlásait és válik a család teljes körű tagjává, mert minden bizonnyal imádni fogják őt, szinte soha nem kell egyedül lennie és végre ő is megkapja azt a kitüntetett figyelmet, amit megérdemel. Milu behuppant a hordozóba és már úton is voltak Szeged felé, ahol még egy cicabiztos erkély is a rendelkezésére fog állni a nyári napfürdőzéshez.

De ha már a kölykök szeme gyógyulni látszik, akkor anyjuk, Lótusz vette át a kicsik minden nyűgét, baját. Őt elkülönítettük, hogy ne kezdődjön a körforgás előről, Milu megüresedett ketrecét örökölte meg átmenetileg. Egyik pillanatról a másikra még a szemkörnyéke is beduzzadt, vörösen izzott a szemhéja, alig lehetett kitárni a szemecskéit, hogy betudjuk cseppenteni. Ilyen szembajjal még nem is találkoztunk, de reméljük megint jó sokáig elkerüli a menhelyet.

Hétvégén rövid menhelyi karriere után családjához költözött Sunny, aki fenekestül felforgatja a család eddigi életét, az biztos! Egy imádnivaló husigombóc, aki minden lében minimum öt kanál! Nem régiben gazdisodott Kirillünk volt ilyen jellem, többször emlegettük őket egy mondatban :D Sunny családja felkészült a mini dömper érkezésére és Sunny is felkészült arra, hogy meghódítsa új otthonát!

Viola és Violin is megtapasztalhatja, milyen az, ha szeretetben és biztonságban hajthatják álomra fejüket, saját otthonukban, saját gazdijukkal. Értük is megérkezett a fiatal lány, aki esélyt adott a tesóknak, hogy többé ne kelljen elválniuk, ha ennyire szoros a kapcsolatuk. Márpedig nagyon szoros és remek támaszai egymásnak. Viola segíteni fog Violinnak az oldódásban, és remélhetőleg hamarosan sikerül beilleszkedniük és elhinniük, hogy végleg haza értek.

Vasárnap egy fiatal cicával érkezett ki egy bácsi. A fiatal kandúrkát a fáról szedte le, de nem boldogultak egymás mellett, ezért kihozta. Kolléganőm látta a cicán, hogy valami nem stimmel vele, ezért fogadta. A cica kicsit "ketyós", első körben ez volt a diagnózis, de utána arra kellett figyelmesnek lennünk, hogy valószínű se nem lát, se nem hall... Folyamatosan óbégat, ha kézben van, akkor mint egy kis motor, búg megállás nélkül. Viszont úgy habzsol, hogy csapkodja a fejét jobbra-balra rágás közben és van, hogy a falatok között is nyávog kicsit. Valóban van valami gond vele, de az biztos, hogy imádnivaló kis teremtés! Jövőhéten kivizsgálásra megy, addig pedig próbálunk minél többet megtudni Szmokiról.