Pantera és Pandóra felköltözött a nagyszobába. Nagyon sokan érdeklődtek utánuk, de antiszociális kölykök lévén továbbra is a menhelyi lakók táborát erősítik. Most megpróbáljuk előtérbe helyezni őket, hogy minél több emberrel találkozzanak és az ottani felnőtt cicáktól talán ellesnek némi kedvességet. Pantera sokat finomodott és nyílt, ő már simogatható. Nagyon szereti a cicákat és ha a nagyok voltak simogatva, akkor ő is szép lassan becsatlakozott. Ellenben testvérével, Pandórával... A cicákat ő is szereti, ám nem hajlandó semmiféle kontaktusba kerülni még velünk sem. Továbbra is előfordul, hogy első megnyilvánulása reflexerűen egy fújás. Lehet ő így üdvözöl minket, már nem tudunk rajta kiigazodni, mert utána ott sertepertél körülöttünk, persze tisztes távolságból. Most viszont a nagyszobában a közös pecás játéknál bizony mindketten aktív résztvevők, nagyon élvezik az új helyüket, sőt még a kifutóba is ki-kikacsintgatnak. Az etetésnél a nagyokat megszégyenítő gyorsasággal teremnek ott és ők az elsők, akik lecsapnak a teli tálkára. Reméljük az új hely adta lehetőségek segítenek ledönteni a picikben kialakult gátakat az emberek felé.
Mivel Vöri ivartalanítása óta majdnem egy hét eltelt, ezért ő is felköltözött a nagyszobába. Első napokban még a kanapé alatti kosárban húzta meg magát, attól kezdve viszont egyre inkább beolvadt a többiek közé. Már azt is egyre jobban viseli, hogy pár centire tegyünk-vegyünk mellette, míg ő a befoglalt kis fekvőhelyéről szemlél minket. Persze az érintéstől minden szőrszála az égnek áll, az elől még pánikszerűen elmenekül. Viszont a kifutó nagyon tetszik neki, azonnal kint terem és hempergőzik a homokban.
Várólistáról bekerült négy cica Dorozsmáról. Ők a szokásos "odafialt az anyamacska, de nem a saját cicájuk" sztorival érkeztek. Nyilván etették őket, nem véletlen szokott oda az anyjuk sem. De voltak ott másik látogató cicák is, a sajátjaikon kívül, akik végül csak oda bútoroztak az idős házaspárhoz. Szóval megérkezett Szirup és Szamóca, a tesók, valamint két idősebb cica, Szeder és Szilva, valamelyik a kölykök anyja. A kölykök, akik már 10 hónaposak körülbelül icipicik, meglepően nagyon picik. Szirup az egyedüli fiú a bandából, de neki még a baba szemfogát sem sikerült kipottyantania, így mindkettő ott virít a szájában és sajnos szuvasodik a fogai között. Ott lesz még egy fogászati beavatkozás is ivartalanításkor. A többiek viszonylag rendben vannak. Kedvesek, aranyosak csak még megvannak szeppenve.
Csütörtökön állatorvosunk Cili Julinak osztotta ki az éves ismétlő kombinált oltását, valamint Szmoki is megkezdte az oltási programját. Már ahogy csak leírom a nevét mosolyra áll a szám, mert elképesztő mennyire cukipofa kis teremtés ő.
Pénteken megérkeztek Vanilláért gazdijáék. Ez a bűbájos teremtés első napja egy igazi otthonban. Eddigi életét utcán élte, szerencséjére rátalált egy udvarra, ahová meghúzhatta magát és gondoskodtak róla, majd később kölykeiről is. Most viszont saját otthona lett. Meleg és biztonságos, nem utolsó sorban szeretetből, társaságból sem lesz hiány, ami talán a legfontosabb. Vanilla Szegedre költözött.
Pierre cicafiú egyre közvetlenebb és egyre többet mozgolódik. Már teljesen felemelkedik, kinyújtott lábbal és a járásán is alig észrevehető, hogy nemrégiben még autó ütötte el. A szemét elkezdtük csepegtetni, mintha némi javulást érzékelnénk, mintha tisztulna, de lehet csak beleképzeljük. Mindenesetre lelkesen csepegtetjük, amit minden alkalommal zokon vesz. Nem akarja, nyűg neki, de valljuk be, senki sem szereti ha csepegtetnek a szemébe, így maximálisan megértjük a viselkedését. De ennek ellenére mi lelkesen próbálkozunk a gyógyulása, legalább is a javulása reményében. Mint már említettem, nem kizárt, hogy valamelyik immunbetegségre pozitív lesz, ezért a rég nem használt, lerekesztett kis szobát rendeztük be számára. Ott többet is tud mozogni, erősödni. Amíg az első két nap a földre helyezett ágyikóban pihent, következő reggelre már a fotelből pillogott ránk, ahonnan játszi könnyedséggel illant le, valamint hasonló légiességgel termett ismét a fotelben. Biztató, felettébb biztató állapotának javulása. A szobatisztasága is normalizálódott, volt, hogy a textileket behúzgálta az alomtálcába, azzal fedte le a dolgait, de végre leszokott róla. Rájött hogy elkaparni is lehet, nem feltétlen kell ezért lakberendezni minden alkalommal. Továbbra is sokat iszik, úgyhogy a kontroll vizsgálat alkalmával egy vérlabor is esedékes lesz...
Hétvégén korábbi védencünk, Azúr gazdijai látogattak ki és kedveskedtek sok finomsággal a cicalakók számára, amit hálásan köszönünk nekik! Nem különben azt a sok kedves szót és simogatást, amiben részesülhettek cicáink általuk.
Egy édesanya érkezett ki lányával, hogy az idős cicájuk elhalálozása okozta ürességet egy újabb családtaggal pótolják egy kedves cica személyében. Ahogy megölelték (egyáltalán nem könnyű) habtestét Lótusznak, már abban a pillanatban kezdtek csillogni a szempárok, mosolyra húzódni az ajkak. Lótusz nagyon babusgatható, ölelgethető puhaság, aki bentléte alatt jött rá, hogy milyen jó ha szeretve van és tanult meg ő is nyílt őszinteséggel fordulni az emberek felé, szeretni. Ennek a családnak pont rá volt szüksége, azt hiszem ezt mindannyian éreztük.
Majd egy fiatal pár is kilátogatott, akik elsősorban Panterához jöttek. Aztán beszélgettünk, szó szót követett, a cicák jöttek mentek, és találkozott a tekintetük Nikével. Niké talán nem is mondanám, hogy annyira kereste volna a társaságukat, de ahogy teltek a percek és Niké pocakját vakarászva, gömbölygetve egyre szimpatikusabbá vált a pár számára. Ők egy nyugodtabb cicák kerestek, aki játékos is, de vígan elvan egymagában. Elsősorban kölyökben gondolkodtak, de nem sokkal azután, hogy elhagyták a menhely kapuit némi gondolkodási időt kérve, csörgött a telefon, hogy nem tudják kiverni a fejükből Nikét, így őt szeretnék saját kiskedvencnek.
Mondhatom azt bátran, hogy ez a hétvége az "ősanyáink" hétvégéje volt. Egyik szoba anyjuk és másik szoba anyjuk hamarosan megkapják azt a figyelmet, amiben még életükben nem volt részük. Egyedül, csak ők lesznek egy-egy család szeme fényei, ahol reméljük pár kilót sikerül lefaragni róluk, hisz nem lesz az a kényszeres érzés, hogy mindent be kell puszilni a gyerekek után.
És ha már gömbölyded cicáinkról esett szó, akkor itt az ideje bemutatni Piskótát. Végtelen szomorú történet az övé. Piskóta 7 éve gazdisodott, azóta élt teljes boldogságban gazdijával. Viszont sajnos gazdija nagyon beteg lett, kórházba kényszerül... Piskóta fiatal felnőtt cica volt, mikor örökbefogadták. Akkor is egy visszafogott, csendes, kedves teremtés volt. Egy nyúlketrecben tudtuk csak elszállásolni, egyik szemére kicsit hunyorgott, ami az idő múlásával sem szűnt meg, de ez egyáltalán nem befolyásolja őt semmiben. Gazdija azonnal beleszeretett ennek ellenére is és hosszú idő után újra fel kellett venni velünk a kapcsolatot. Mi örök élet garanciát vállalunk a menhelyi állatokért, ezért nem volt kérdés, hogy Piskóta visszakerülhet. Nehéz beszélgetés volt már a telefonban is, hisz gazdija szeretete cicája felé még így is érezhető volt. Abban maradtunk, ha elérkezettnek látja az időt az elválásra, szóljon és mi fenntartunk Piskóta számára egy helyet. Könnyeket visszanyelve vette át kolléganőm a cicát. Vannak helyzetek, mikor szavak nélkül is lehet érezni a fájdalmat. Ilyenkor jut eszünkbe, hogy hány és hány ember hajítja el idős állatát, adja úgy át a kapuban, mint egy lyukas zoknit, esetleg becserélné fiatalabbra. És vannak ezek a csodálatos gazdik, akik önhibájukon kívül kényszerülnek ilyen nehéz döntést meghozni, minden esetben a kedvencük sorsát tartva szem előtt... Nagyon sok erőt kívánunk és mihamarabbi felépülést Piskóta gazdi!
Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Szeder. Ha már ott volt, akkor elkészült a FIV/FeLV gyorstesztje is, ami negatív lett. Hatalmas kő esett le a vállunkról, mert nagy eséllyel az egész család negatív lesz ez alapján.
Újításokba fogtunk a héten. Régóta gondolkodtunk a kifutók műfüvesítésén, mert mégiscsak esztétikusabb lenne a zöld, nem mellesleg eső után nem hordanák be az összes homokot kis mancsaikkal. Első körben a levágott raklap tetejét szabta be karbantartónk, a részek homokkal lesznek feltöltve és erre kerül a műfű. Nagyon izgatottan várjuk a végkifejletet, mindenesetre cicáinknak már most nagyon tetszik az újdonság, előszeretettel töltik rajta a napjukat. Egészen pontosan ebédig, hisz akkor az ablak csukódik, a fűtés beindít, hisz az éjszakák még igencsak hűvösek.
Állatorvosi vizit alkalmával most nem volt cica oltás, szerencsére az egészségük is rendben van, így vizsgálatokra sem került sor.
Majd elérkeztünk Niké és Lótusz nagy napjához. Először Nikéért érkezett meg leendő gazdija barátnője társaságában, aki míg mi papíroztunk, megcsodálta lakóinkat. Niké Szegedre költözik, lakásba és végre ő is megtapasztalhatja, milyen is az én idő, biztos imádni fogják és ő is imádni fogja a gazdis élet minden pillanatát.
Majd Lótusz családja is megérkezett, hogy választott cicájukkal térjenek haza. Természetesen Lótusz az nap reggelre kivakarta a tarkóját, ahová a cseppet kapta, de lekezeltük és ez sem volt akadálya a haza utazásnak. Szintén Szegedre költözött, hogy végre ő is a megérdemelt figyelemben részesüljön, és ne ő legyen a utolsó a sorban, aki enni kezd, valamint soha többé nem kell sorban állnia a simogatásért, mert mindig lesz otthon valaki, aki csak arra vár, hogy ölelgethesse őt.
Ha már megüresedett a helye, máris robogtunk fel Timikével. Nem mellesleg Mulán önkényes nagyszobába költözése következtében két hely is szabaddá vált. Timike a fiatalokkal együtt élt sokáig, így reméltük majd segítenek neki beilleszkedni. Szívélyesen fogadták, még a hordozóban üdvözölték Timikét. Arról nem szabad elfeledkezni, hogy TImike vak, így a polcokra erősítettük a takarókat, nehogy lecsússzanak és megijedjen. Mert őt semmiben sem gátolja a fogyatékossága, gyakran el is felejtjük azt, hogy vannak cicáink jelen esetben kettő biztos, akik nem látnak. Annyira elképesztően csodálatosan tudnak boldogulni, hogy csak szuperlatívuszokban tudok áradozni róluk. Szóval Timike felköltözött és eleinte eléggé el volt veszve, de érkezett a segítség minden irányból az L-es kölykök személyében. Majd szintén régi élettársa, Spanika is csatlakozott a kis szoba lakói közé. Őt mintha kicserélték volna, boldogan sertepertélt, mindent megnézett és szinte sugárzott. Nem is lehet másképp fogalmazni, valóban látszott rajta, hogy jól érzi magát, boldog. És ez a lényeg!
Szombaton még kora délután jelezte állatorvosunk, hogy hazafelé menet Dorozsmán, a Zalán utcában talált egy balesetes cicát, fogadjuk-e? Persze, hogy fogadtuk, de kértem előtte lássa el ha belefér, mert szombat délután lévén nem sok helyre tudunk vele szaladni. Kicsit bebódítva érkezett meg a szép fekete kandúr. Fiatal, természetesen ivaron és a készített röntgen alapján a hátsó két csigolyája távolodott el egymástól. Jobb hátsó lábfején van egy seb, farka érzéketlen, nyilván a hátsó lábait amúgy sem használja. Kibéleltünk egy ketrecet, bepelenkáztuk az alját, mert kíváncsiak voltunk sikerül-e pisilnie. Dr. Farkas Attila adott neki mindenfélét, infúziót, fájdalomcsillapítót, antibiotikumot, amit nekünk is folytatnunk kell. Kinyomta a pisijét, ami rózsaszínes volt, az itt a nagy kérdés, hogy sikerül-e neki magától üríteni, vagy pisiltetni kell a későbbiekben. A Boti nevet kapta.
Másnap izgultunk, mikor haladtunk Botit megnézni. Boldogságunk határtalan volt, mikor láttuk tud egyedül üríteni, pisilni is és széklete is volt. Az étvágya ugyancsak kiváló! Botika erős fiú, rendbe fog jönni, egyelőre még utál minket, nem érti a helyzetet és fájdalmai is vannak, amit igyekszünk minimalizálni.
Fiatal lány édesapjával látogatott ki cicanézőbe. Panka és Tigris volt számára szimpatikus, de Panka amióta Oszi gazdisodott, sokkal zárkózottabb és mufurcabb lett, előtte sosem mérgelődött és húzta ki magát a simogatás alól. Tigris meg ugye Tigris, neki kell egy kis idő, míg feloldódik. Abban maradtunk, hogy következő héten is kilátogat és időt szán arra, hogy ismerkedjen a cicákkal, tudnak játszani, barátkozni és kiderül, melyikükkel van meg inkább a szimpátia.
40 bent lévő cicáinkkal együtt köszönjük szíves figyelmüket, legyen vidám napjuk!
Reni
Hozzászólások