Macskalandok 2024. dec. 16-29.

Várólistáról fogadtunk két cicát, kik egy kolóniában éltek többedmagukka. Valaki kegyetlenül lemérgezte a kolónia többi tagját. Ők vélhetően épp nem tartózkodtak a közelben, mikor a merénylet történt. A fiatal süldő cica is beteg volt, de őt sikerült etetőjének időben orvoshoz vinni, és megmenekült, felépült. Egyelőre ahogy bekerültek a szobakennelbe, nagyon meg vannak rémülve, támadólag lép fel ellenünk a nagy cica. Nem tartjuk kizártnak azt sem, hogy anya-lánya párosról van szó, hisz nagyon védelmezi a kicsit. Reméljük hamar elnyerjük a bizalmát, mert így kissé félelmetes bent ténykedni a ketrecükben. A felnőtt, 2-3 év körüli nőstény cica Pompa nevet kapta, a picurka, fél év körüli teknőctarka cicalány pedig Pilár névre lett keresztelve általunk.

Egy férfi kiállított a menhelyre két fiatal cicatestvérrel, mert a gazdijuk hirtelen betegsége miatt Németországba lett kórházba szállítva. Közeli hozzátartozója utazott vissza Magyarországra csak azért, hogy a cicákat valahol elhelyezze, mivel a gazdijuk visszaérkezése bizonytalan, itt más hozzátartozója nem volt a gazdinak. A két fiatal cica nagyon kedves, aranyos, és nagyon ragaszkodnak egymáshoz. A férfi semmit sem tudott a cicákról, így mi új nevekkel láttuk el őket. A trikolór lányka Grillázs lett, a szürke testvére pedig Gerle. Még annyira új számukra a helyzet, hogy a ketrec oldalára feltűzött textil mögé bújtak be fedezékbe, szinte még a légvételt is visszafojtják, ha betekintünk hozzájuk. Pár nap alatt rendeződött a helyzet, rájöttek, hogy nem leselkedik rájuk semmi veszély és megismerhettük a levakarhatatlanul cuuuuki énjüket.

Egy anyuka érkezett látogatóba választott cicájához, Adélhoz. Adus nagyon szimpatikusnak találta a nőt, belekunkorodott az ölébe, még el is szundikált. Jaaaj, hát nagyon szívmelengető jelenség volt, a leendő gazdi is odáig volt érte.

Szerdai napon Lóri kandúrunk kapott veszettség elleni oltást. Mindig elbújik, ha állatorvosunkkal térünk be a szobájukba, így tovább tart kiimádkozni a kanapé mögül, mint a szuri, amit nagyon bátran és ügyesen fogad.

Pár nap elteltével felköltöztettük Adélkát a nagyszobába, ahol köszönte szépen, nagyon jól érezte magát. Ám mielőtt jobban belakta volna a teret, már meg is érkezett érte gazdija, hogy szegedi otthonukba vigye ezt a kis csodát, ahol már izgatottan várta új kiskedvencüket az öt éves kis gazdija is. Keserédes volt az örömünk, mert nagyon szerettük Adélkát, de az a fontos, hogy ők boldogok legyenek!

Másnap Adél utáni hiányérzetünket gyorsan elmulasztottuk, hisz már délelőtt telefonált örökbefogadója, hogy visszahozza őt. Mint akit leforráztak, álltam a vonal másik végén, de egy pillanatig sem bántuk, hogy visszakerül. Adél ügyes volt, és pár óra után csüngött rajtuk, itta minden szavukat, és otthon érezte magát. Ám az udvarban él egy nagytestű kutya, aki teljesen megvadult, ahogy megérezte Adél illatát. Tombolt egész éjjel az ajtóban, nem tudtak tőle pihenni, Adélt is feszélyezte, és féltek attól, hogy netalán egyszer Adussal szembe találja magát, és akkor az a cicalány életébe is kerülhet, így a biztonsága érdekében inkább visszahozták. De ők is megjegyezték, hogy valóban egy kis csoda! Adus már robogott is anyukája karjaiba, nagy volt az öröm, gyors lenyalogatott róla minden feszültséget, és mintha ez a kirándulás meg sem történt volna, ott folytatta a mindennapjait, ahol abbahagyta.

K
özben beállt a hideg. Ez főleg Poppy számára boldogság, mert ő a szeretetét úgy fejezi ki, hogy a ruháink közé bújik. A kabátjainkba burkolózik, és takarítás idejétől függően még képes el is szenderedni benne.

Ugyanígy Pantera is a kötődését azzal fejezi ki, hogy a sapkáinkat a saját buksijára húzza. Szenvedéllyel fetreng rajta, míg az illatunkat teljesen össze nem vegyíti a sajátjával. Néha kicsit dobálgatja, húzza-vonja, játszik vele, de mindenesetre nagyon szeret a sapkákkal foglalatoskodni.

Bagira elvesztése óta Xéna nem találja a helyét. Olyannyira elhagyta magát, hogy már üríteni sem kell fel, a kiságyába végzi kisebb nagyobb dolgait, maga alá... Egyedül enni kel fel, akkor van lehetőségünk kicserélni az ágybetétjét, mert ha kiemeljük, teper vissza foggal körömmel. Egyeztettünk állatorvosunkkal, hogy mit lehet tenni ezzel a dologgal, mert az, hogy kivakarta magát megint, az arcát és nyakát, már nem is annyira meglepő, mint az, hogy nem jár el az alomba. Egyelőre a hólyaggyuladásra gyanakodtunk, erre most gyógyszert kap, és ennek változása vagy nem változása után majd agyalunk tovább, hogy mit lehet tenni. Lehet nem érzi már, hogy jön az inger, ez majd a napok teltével biztos körvonalazódni fog....

Barack és Zsenili csodásan beilleszkedett a FIVes lakrészbe. Jó, Zsenili néha még morajlik kicsit, ha túl közel mennek az aurájához, de Barack ellenállhatatlan jelleme még a legkerekdedebb Tódort is játékra tudja ösztönözni. Mindig megmosolyogtat minket a kicsilány vagánysága és életöröme, hogy mindenkiből kihozza a gyermeki, önfeledt énjét.

A múlt héten bekerült trió legnagyobbika, Herkules művészneve Tulok lett, mivel ő fejjel csapódik bele az emberbe. Ő a legfalánkabb, ebből kifolyólag a legtürelmetlenebb, ha etetésről van szó. Ez pedig arra sarkallta, hogy nyisson felénk és kedvességgel próbál meg minket ösztönözni, hogy haladjunk az ételosztással. Van, hogy buci fejével kilöki a kezünkből a tálat, de nem baj, jön, dugja a nagy fejét, mi pedig nagyon imádjuk érte. A társai még óvatosan érdeklődnek, de lépésről-lépésre közelebb kerülünk hozzájuk is, egy-két simogatást ők is elviselnek.

Karácsony alkalmából a Fressnapf állateledel áruházban volt ajándékgyűjtés a menhelyi cicák és kutyák részére. Több cica is kapott ajándékot, kedves szavakat, jó kívánságokat. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki időt fordított arra, hogy pár perc erejéig megálljon, és üzenjen a kis kártyán a számára szimpatikus cicanévnek: túlcsordult a szívünk, ahogy olvastuk őket. Nem mellesleg a sok-sok ajándéktól, tényleg nagyon hálásak voltunk értük!