Nagy változások következtek be Bora életében, aki rengeteget fejlődött a beérkező állapotához képest. Gazdája költözés miatt adta le, illetve a költözés következtében fellépő összeférhetetlensége miatt. Bora csak és kizárólag gazdáját fogadta el, a többi emberrel, még családon belül is, ellenálló, sőt agresszív volt. A kezdetekben nekünk is meggyűlt vele a bajunk, hiszen minden nap egy harc volt, amikor a kennelébe mentünk, amikor ételt adtunk neki, vagy vettük el az üres tálat, esetleg vizet akartunk cserélni. Abban biztos vagyok, hogy nem egyedül nekünk volt ez rémálom, neki legalább akkora volt. Minden túlzás nélkül mondom, hogy a szemei szikrát szórtak, és tisztán kivehető volt a teljes fogsora minden egyes találkozáskor. Igen, bizony sokszor megfordult a fejünkben, hogy mi fog történni vele, hogy ha ebből az állapotból képtelen lesz fejlődni. Nem a kezdeti ellenállással van a baj, hanem hogy ő heteken keresztül, tűzön-vízen át tartotta magát ahhoz, hogy itt mindenki ellenség. Komolyan azt gondoltuk, hogy ebbe az állapotba beleőrül, holott mindig így viselkedett, ha idegen ember tartózkodott a közelében, amikor még gazdijával élt.
Pár héttel bekerülése után kezdtem vele ismerkedni, szerencsére a hasát nagyon szerette. Nem akartam korábban, hiszen elég stressz volt neki az új környezet, először jobb ha megszokja, hogy nem akarjuk bántani. Miután persze a tantusz nem akart neki leesni, nekikezdtünk az ismerkedésnek. Először távolról jutalomfalatokat dobtam neki, aki hihetetlen jól működött. Ha valaki látta volna, akkor biztos azt gondolja, hogy hergelem, hiszen ahogy dobtam a falatot, ő úgy tombolt. Aztán ezt feladtam, kimentem, és láttam, hogy mégis elkezdte őket összeszedegetni, és a helyemet is megszaglászta. Ez így ment még pár napon keresztül, s egyre nagyobb lelkesedéssel vette a közeledésem, sőt néha már a lábamra is felugrott. Kapott egy kutyabarátot, aki nagyon barátságos volt mindenkivel, így Borát tovább segítette a barátkozásban. A bátrabb önkéntesek már maguk is jutalomfalatozták, végül a rendkívül jó magaviseletét azzal jutalmaztuk, hogy az előkészítőbe költözhetett. Akkor minden megváltozott: Bora napokon belül hajtani kezdett a figyelemért, a szeretetért, és immár nemcsak a gondozókat, hanem minden ismerőst és ismeretlen embert nagy lelkesedéssel fogad.
Hétfő
Állandó ideiglenes befogadónktól, Anditól öt kölyök érkezett a menhelyre, akiket korábban helyhiány miatt nem tudtunk fogadni. Szedán, Szegő, Szirom, Szaffi és Szami meglepetten vették tudomásul, hogy eddigi életük egycsapásra megváltozott. Ami a változásokat illeti: megemlíteném Borát, aki óriási átalakuláson ment keresztül, és ma a VIP részlegre, vagyis az előkészítőbe költözött, hogy önkéntesekkel, idegen emberekkel is lehetősége legyen barátkozni.
Kedd
Bora már egy nap után kitűnően érzi magát az új helyén. Egyedül a házsártos Dzsudira kell odafigyelnie, aki minden új kutyának meg akarja mutatni, hogy ki a "Jani" az udvarban.
Jucus kölykei közül a betegszobába elkülönített Jáde már nagyon unja a banánt (őt azért vettük ki testvéreitől, hogy jobban tudjunk rá figyelni, hiszen nagyon alulfejlett). Most viszont minden nap nehezményezi a helyzetét, ő is kint akar lenni a többiekkel. Konzultáltunk is állatorvosunkkal, aki egyelőre azt javasolta, hogy maradjon, hiszen nagyon gyenge a többiekhez képest, és óvatosságra ad okot, hogy nem fejlődik. Lehet, hogy valamelyik szerve nem működik megfelelően, de sajnos nem láthatunk bele. Egyelőre tehát marad a vitamindús étkezés, a külön figyelem.
Szerda
A hetekkel korábban befogadott komondor, Csatár bundáját rossz volt nézni, hogy milyen elhanyagolt állapotban van, de a betegszobát eddig Sztafi foglalta el, aki egy enyhébb húgyúti fertőzésből lábadozott. Most, hogy ő felépült, a helyét Csatárnak fogja átadni, akinek szőrét helyenként szinte a bőréig vissza kell vágni. Ennyire rövid szőrrel azonban fűtött helyre van szüksége, ezért tolódott máig a kozmetika. Megjegyezném, hogy nagyon jól tűrte az ollók csattogását, de az elhanyagolt szőre miatt nem sikerült készre szépíteni a bundáját. Ehhez hozzájárult az is, hogy a fülében a szőre összecsomósodott, így fájlalta, végig rángatta a fejét, és nem szerettünk volna felesleges fájdalmat okozni neki. A hatalmas, súlyos, fájdalmasan húzó csomókat azonban eltávolítottuk.
Csütörtök
A szokásos állatorvosi vizit alkalmával kiosztásra került 1 veszettség elleni oltás, 12 kombinált oltás, 7 chip, valamint szívféregtesztet készítettünk. Csatár, Natasa, Dömös és Lotti is negatívak lettek. Csatár ezen kívül kapott egy nyugtató injekciót, hogy a fülét fájdalommentesen ki tudjuk takarítani, és be tudjuk fejezni a kozmetikáját anélkül, hogy fájdalmat okoznánk neki.
Új kutyák is érkeztek a menhelyre: Kármin, a bőrbeteg anyakutya és kölykei: Kinder, Kozmó, Katica, Kimi és Kamill. Ők egy lakatlan portán húzták meg magukat, állatbarátok jártak őket etetni, de megelégelték a tarthatatlan állapotot, amikor az egyébként is beteg anyát megtámadta egy másik kutya. Kármin sebei szerencsére nem súlyosak, a telektulajdonos pedig nagyon együttműködő volt, így a kutyák már biztonságban vannak.
Fay és Diego viszonylag hosszabb menhelyi lét után ma búcsút vettek tőlünk, hogy Ausztriában, gazdás kutyaként folytathassák életüket.
Az örömünk nem tartott sokáig. Az esti utolsó ellenőrzésnél Zsivaj nem jött ki a házból, gubbasztott. Elkülönítettük, és gyógyszereket kapott, szépen bevackolta magát az elkülönítőbe.
Péntek
Reggel sokként ért a látvány: a tegnap elkülönített Zsivajt halva találtuk a betegszobában. Semmi jel nem utalt arra, hogy ilyen gyorsan befejezi a földi létét.
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott néhány kutyánk, mindenki vizsgálatra ment: Pityu egészsége nagyon sokat romlott az utóbbi időben. Szívbetegsége miatt a kialakult hererákját sem tudjuk megműttetni, hiszen a műtét altatással jár, az végzetes lenne most a számára. A legelső feladat a hasában felgyülemlett víz hajtása, és amint normalizálódik kicsit a keringése, akkor következhet minden baja sorban.
Lali visszatérő hasmenése miatt látogatott orvoshoz. Sokszor kezeltük már őt, de eddig minden kezelés csak időszakos javulást okozott. Most új terápiát javasolt az orvosunk,. várjuk a fejleményeket.
Bigi beérkezése óta orvosi felügyelet alatt áll, nagyon súlyos mozgásszervi betegségekkel érkezett hozzánk. Hátsó két lábán keresztszalag szakadása volt, amit műteni kellett, hiszen alig bírta őket használni, és a gerincével is gondja volt. Most, hogy már jól van, felépült, visszaküldtük egy kontrollvizsgálatra, hogy indolt-e a gerincét műteni, de szerencsére erre a műtétre már nincs szükség.
Oszit vékonysága miatt küldtük vizsgálatra: állandóan eszik, mégsem hízik. Ugyan szívférges, de ezzel az étvággyal híznia kellene. A vizsgálat nem mutatott semmi kórosat. Oszi ugyan vékony, de egészséges.
Csoma furcsa viselkedése, passzivitása miatt került orvoshoz. A vérképe csapnivaló, súlyos vérszegénységen szenved. Vitaminokat kap, de ha heteken belül nem javul, vérátömlesztésre lesz szüksége.
Ha még mindez nem volna elegendő epilepsziás Bandink is megajándékozott minket egy jó adag rémülettel: olyan rohamot kapott, hogy alig tudtuk magához téríteni.
Hogy az éjszakám se legyen nyugodt, arról Sziporkám gondoskodott: hazaérve döbbenten láttam, hogy csak gubbaszt, és állandó hányingerrel küzd, majd később hányt is, és szinte állandóan feküdt. Megrémültünk, hogy valamit megehetett, ami bélelzáródást okozott, hiszen mindent megkóstolnak. Az állatorvos szerint ha bélelzáródása lenne állapota rohamosan romlana, viszont akár parvós is lehet, de a minta ezt nem igazolta. Úgy tűnik, hogy valamiféle bakteriális fertőzés lehet, így sok-sok szurival tértünk haza, és ő békésen elszenderedett a kabátom belső részében, amíg én vörösre bőgtem a szemem.
Szombat
Reggel úgy keltem fel az ágyból, mint aki semmit sem aludt, de lehet ez azért van így, mert tényleg nem aludtam. Az éjszakát Szipivel virrasztva töltöttem, akit elkülönítettünk Csuporkától, nehogy neki is baja legyen. A szombatot együtt töltöttük, én reszketve, idegesen, ő gubbasztva. Állandóan engem keresett, folyton hozzám bújt. Én pedig csak sírtam, sírtam, sírtam... Pokoli napom volt.
Eközben a menhelyen a szívférges kutyák gyógyszerezése mellett el kellett különíteni Emmát is, aki a parvó jeleit mutatja. A rengeteg gyógyszertől, amit kapott azonban bízunk a gyógyulásában. Bandi viszont újra epilepsziás rohamot kapott, és nem vagyunk meggyőződve, hogy teljesen kitisztult a tudata, így az éjszakát az előkészítő udvar szobájában töltötte.
Vasárnap
Sziporka reggel már vidáman ébresztett, így örömmel keltem, és fogtam neki az aznapi munkának, de a lelkesedésem hamar bánattá változott. Jucus kölyke, Jáde csak a megjelenésünkre várt, és átkelt a szivárványhídon. Hát nem sikerült, a természet máshogy gondolta. Fejletlen pici teste feladta.
Emellett Bandi epilepsziája felett is kezdjük elveszteni a kontrollt. Ma ismét rohama volt, ez a harmadik nap egymás után. Mintha nem is kapna gyógyszert.
Szomorúan, elkeseredve fejeztük be a napi munkát, viszont örömmel vettük, hogy Bandi nyugodtam és mélyen aludt az egyik kis kosárban. A jövő héten biztosan vizsgálatra kell utaznia.
Hazaérve szinte beestem az ajtón a fáradtságtól, első dolgom a két nevelt gyerekem egészségének fürkészése volt. Szipi a nyakamba ugrott, és boldogan üdvözölt, én sírva öleltem át, hiszen az én erős kicsikém ezt a harcot is megnyerte. Csuporkához siettem, aki nem a szokásos visítozással fogadott. Csak gubbasztott egy sarokban elgyengült picike lábaival, és szeméből mindent kiolvastam: segíts, hogy élhessek!
Köszönjük a 175 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások