A mai napig sok örökbefogadni vágyó ember döbben meg az örökbefogadási feltételeinken, és legyint a mondandónkra, jelezve, hogy az elménk épségével is probléma van. Vannak, akik dühödten, fenyegetőzve távoznak, vannak akik arrogánsnak, bolondnak, vagy épp nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetnek minket, mert máshogy látjuk a világot, mint ők, és ehhez az elvekhez ragaszkodva keresünk gazdit a védenceinknek. Tesszük mindezt azért, mert hiszünk egy jobb világban, ahol a kutyák teljes jogú családtagként élhetnek. Még a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerül minden kutyus számára a hozzá leginkább passzoló családot megtalálni, de a legjobb tudásunk szerint igyekszünk mindent megtenni ezért.
A héten visszahozták Iglicét, akit egy hete fogadtak örökbe, mert gazdi-kutya együttélése a nagyvárosban mégsem sikerült úgy, ahogy először látszott. Szomorúak voltunk, de az ilyen történetet könnyű megemészteni, hiszen itt nem működött a dolog, de addig is Iglicének jó helye volt. Megkapott mindent, az egyértelműen látszott. A gazdi azonban nem tudta a közöttük lévő különbséget áthidalni, és gyorsan eldöntötte, hogy nem egymáshoz valóak. Pont. A történet véget ért, Iglice újra gazdikereső, még nem kötődött egy hét után úgy a gazdihoz, olyan nagy baj nem történt.
Aztán visszahozták két, sok-sok évvel örökbefogadott kutyánkat, amikor még nagyon más világot éltünk: az egyik kutyát, Griffit például azért hozták be, mert fél a vihartól. Először azt hittem, nem jól hallok! Mint kiderült, már a várólistás munkatársnőmet meg is fenyegették, hogy elaltatják a kutyát. Szétszed mindent, ráadásul azt sem tudja hol áll a feje, amikor vihar van... És erre ennyi év után jöttek rá.
Aztán itt van egy másik eset, amikor egy idős ember láncra verve tartotta az örökbefogadott kutyáját, ki tudja, milyen megfontolásból, bár gyanítom azért, mert túlságosan szeretett volna figyelmet kapni. Médinek a legyek véresre csípték a két fülét, a lánc kikoptatta a nyakáról a szőrt, és egy méretes daganat is nőtt a hasára.
És akkor még nem is beszéltem arról, hogy elfeledett tanyákon, rejtett zugokban milyen elképesztő módon élnek, vagy inkább csak vegetálnak kutyák arra várva, hogy mikor vet véget a szenvedésüknek a kegyes halál.
És ha az olvasók azt gondolják, hogy ilyen körülmények közé ma már nem visznek kutyát, akkor sajnos tévednek. Vinnének, ha adnánk. Még ennél cifrább helyekre is, aminek tényleg csak az emberi gonoszság, és közöny szab határt. Sok ember szemében az állattartási kultúra, amikor a velünk élő kutya is családtagnak számít, valami úri hóbortnak, vagy bomlott elméjű emberek ideológiájának tűnik. Ezen pedig nem tudunk változtatni, bármennyire is vagyunk türelmesek, még akkor sem, ha egy egész napot arra szánnánk, hogy az illetőt meggyőzzük. Marad tehát az a megoldás, hogy tőlünk már biztosan nem kaphat kutyát az, aki nem családtagnak szeretné. Tudom jól, hogy a családtagként élő kutya, és a viskó mélyén rejtőzködő, napfényt sem látó, láncon élő kutya között óriási kontraszt van, de a legtöbb állatvédő igenis a legnagyobb kényelembe szeretné tudni egykori patronáltját, és ez így helyes. De ebben az országban nem csak menhelyekről, vagy jól leinformált helyekről lehet kutyát vinni, hanem bárhonnan. A tőlünk, illetve más helyekről elutasítást kapó emberek jó eséllyel pár hét múlva ha nem is boldog, de kutyatulajdonosok lesznek. Ezek a kutyák pedig szomorúbbnál szomorúbb sorssal, szenvedéssel tele élhetik le rövidke életüket. Ha pedig ennél szerencsésebbek, akkor szabadon egy udvarban, de magányosan töltik a mindennapjaikat. És vannak azok a kutyák, akik igazán szerencsések, mint a pár hónapja örökbefogadott Figaró, aki a hétvégén látogatóba érkezett hozzánk, illatosan, fésülten, szépen. Imádott gazdijaival, akik minden kívánságát nézik, ahogy Figaró az övékét. Figarót szívférgesen is vállalták, és nemsoká a műtéten is túllesz. Boldog volt, és kiegyensúlyozott, és egy másik menhelyi kutyáról is hallottunk, Tempóról, aki 9 évesen talált gazdit magának. Neki meg kellett tanulni városban élni, mert nagyon tartózkodó volt, de sikerült neki. És most éli a sohasem volt kölyökkorát. A két kutya gazdija nálunk ismerkedett meg, és azóta is tartják egymással a kapcsolatot, és minket csupa szívmelengető hírrel ajándékoztak meg. Ilyenkor érezzük igazán: van miért harcolni!
Hétfő
Boxi, a menhely egyik rangidős kutyája az előkészítőben élő kiváltságos kutyák táborát népesíti, még ha ez nem is nagy öröm, hiszen itt a legrászorultabb kutyák élnek. Ő az, aki az egyik legnyugodtabb kutya az udvarban, de már reggel feltűnt mindenkinek, hogy önmagához képest meglehetősen izgatottan viselkedik. Ez a furcsa pörgés egész nap megmaradt, ami tőle felettébb furcsának számít.
Megérkezett a német partnerszervezetünk száraztáp adománya, amit a szűkös anyagi lehetőségeink enyhítésére szántak, és nagyon jókor jött.
Kora délután ivartalanításra készülődtünk dr. Farkas Attila rendelőjébe Picúrral, és Mogyoróval. Szívféregtesztet is csinálttunk, Mogyorónak pozitív lett, Picúrnak pedig negatív. Picúr a negatív szívféregtesztjét fiatal korának köszönheti, nem pedig a gazdájának, aki korábban pénzszerzés céljára, koldulásra használta a kutyát. Persze mióta ismét szerzett egy új kutyát, már nem jár a menhely nyakára bizonygatni a felettébb nagy szeretetét...
A múlt heti blogom végén említett betegeskedő anyakutya, Amanda, és kölykei állapota tovább romlott. Az anya csak gyengélkedik, de a kölykei hozzá képest nagyon rosszul néznek ki. A sok beteg kutya gyógyszerezése a napi teendők mellett nem kevés energiánkat emészti fel.
Kedd
Reggelre Amanda két kölyke, Abigél és Alf elment. Elmondhatatlan csalódottságot éreztünk, hiszen éppen hogy betöltötték a négy hetes kort, és máris véget ért az életük. Sajnos a testvéreik sincsenek jól, hiába a rengeteg gyógyszer, gyenge fiatal szervezetüket jobban megviseli az anyjuk betegsége, mint őt magát.
Boxi furcsa viselkedése folytatódik, így ma az ivartalanításra utazó kutyák helyett ő megy vizsgálatra. Az egész napos rohangálás mellett a járása bizonytalanná vált, és fejét is oldalra tartja, így agyvérzésre gyanakszunk.
Dr. sebő Ottó sajnos a gyanúnkat igazolta: Boxi agyvérzést kapott, így gyógyszert kell szednie, de bizakodóak vagyunk. Az állatorvoshoz vele tartott Cipó, akinek szemölcsöt kellett a szemhéjáról eltávolítani, valamint Kira, aki nem úszta meg az ivartalanítást. Az ivartalanítás mellett pedig megcsináltattuk a szívféregtesztet, ami negatív lett.
A mai nap megpróbáltatásai még nem értek véget: az egy hete gazdisodó Iglice ismét a menhelyen kötött ki, mert nem tudta megszokni a fővárosi forgatagot, s állítólag mindentől félt. Az ő elhelyezése nem kis fejtörést okozott, hiszen a régi helyét már más kutya foglalta el.
Szerda
Folytatódott a menhelyi apró kutyacsalád mélyrepülése: Amanda, az anyakutya nem hogy gyógyulna, hanem egyre rosszabbul van. A menhelyen már nagyon régen nem volt parvóvírusos bélgyulladás, most viszont megszenvedjük a jelenlétét. Újabb két kölyök adta fel a küzdelmet, akiket sajnos nem tudunk elkülöníteni az anyakutyától, hiszen éppen elkezdtük volna őket szilárd táplálékra szoktatni, ráadásul ők is betegek. Teljesen tehetetlennek érezzük magunkat.
Amanda még egészségesen:
Csütörtök
Reggelre újabb két kiskutyát veszítettünk, Aldót és Amigót. Amanda pedig tovább kínlódik a véres hasmenéssel, hányással, étvágytalansággal. Mi pedig rendületlenül adagoljuk a gyógyszereket, és kétségbeesve ellenőrizzük az állapotát egyetlen megmaradt kölykével, Apolkával együtt.
Erre a napra legalább jutott egy kis vidámság is: Tüskéért és Gomorráért is eljöttek ma a gazdik. Mindketten Szegedre kerültek, egymástól függetlenül.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett a menhelyre. A beteg kutyák mellett a szokásos heti vakcinázással is foglalkozott. Ma 4 veszettség elleni védőoltást, valamint 11 kombinált oltást osztott szét.
Péntek
Reggel az első dolgunk volt trappolni a betegekhez, hogy lássuk hányadán állunk: Amandát, mintha csak kicserélték volna, Apolkával együtt a kennelajtóban vártak minket, és csóváltak. Hihetetlen, elmondhatatlan örömöt éreztünk! Most szigorú diétával, és a gyógyszerek további adagolásával folytatódik a gyógyulás folyamata.
Egy sok évvel ezelőtt örökbefogadott kutyánknak kellett a létszámstop ellenére gyorsan visszakerülnie a menhelyre. Ő Griffi, akit láthatóan nagyon megviselt, hogy a család tovább nem tartott rá igényt.
Dr. Farkas Attila rendelőjébe készülődtünk ivartalanításra és szívféregtesztre Lurkóval és Szálkával. Lurkó természetesen negatív lett, Szálka ezzel szemben pozitív, ráadásul nála felmerült az is, hogy a szívférgessége már igen komoly, így el kell kezdenünk a szokásos kúrát mielőtt jelentkeznek a tünetek, vagy állapota rosszabbra fordul.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén Boxi ismét rosszabbul érezte magát, most azonban nem szaladgált, hanem inkább bizonytalanná, ingataggá vált. Vélhetően még a gyógyszert sem volt ideje megszokni, de a frontok sem kedveznek neki.
Ma már Amanda és Apolka ehettek egy nagyon keveset, aminek szívből örültek. A néhány falat diétás eledelt kétpofára ették.
Újabb szerencsétlenül járt, tíz évvel ezelőtt még fiatalon örökbefogadott kutyánk tért ma vissza a menhelyre. Médi idős gazdája már önmagát sem tudta megfelelően ellátni, nemhogy a kutyát. Médi hasán egy méretes daganatot találtunk, emellett láthatóan kötve tartották, a legyek pedig véresre csípték mindkét fülét, úgyhogy szegény nem egy szívet melengető látvány. Ennek ellenére csupaszív kutya, akiről lerí, hogy semmit nem foglalkoztak vele. Sikítozva várta, hogy végre valaki bemehessen hozzá, és szó nélkül, sőt, élvezettel tűrte, hogy leápoljuk a sebes fülét, ami minden volt, csak nem épp kellemes nem. Neki azonban nem számított, boldog volt, hogy egyedül róla szólhatott ez a néhány perc. Szívszorító az emberekbe vetett hite.
A menhelyi önkéntesek ezúttal is kitettek magukért: ezúttal 18-an 92 kutyát vittek sétálni.
A menhelyi gondozók sem tétlenkedtek: Heroszt már régen meg akartuk szabadítani csúnya bundájától, ami a hétvégén végre sikerült is, ráadásul nem akármilyen szépség lett belőle!
A sors pedig úgy hozta, hogy ismét izgulnunk kell: Vasárnap délelőtt Sziszi, délután pedig Szupi lett rosszul. Legnagyobb igyekezetünk, és óvatosságunk a parvó tovább terjedt. A jövő hetünk az ő küzdelmeikkel folytatódik.
Köszönjük a 162 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások