Sokszor szoktuk mondani, hogy nálunk mindig történik valami. Azt hiszem, ez a kijelentés erre a hétre különösen igaz. Talán eddig az év legszomorúbb hetén vagyunk túl. A mostani blogban nincs bevezető, hanem zárszó van. Búcsú valakitől, aki a menhelyi élet oszlopos tagja volt. Akit mindenki ismert, és mindenki szeretett. Próbáltam visszaadni, hogy milyen volt ő, de képtelen voltam. Ő egy jelenség volt. Most, hogy nincs többé, egyszerűen elfogytak a szavak!
Hétfő
Elstartolt az idei első gyermektábor a menhelyen, ahol a menhely működésével, tevékenységével, a menhelyi élettel ismerkedhettek egy kicsit a gyerekek. Ezzel párhuzamosan hírt kaptunk Tempóról és Figaróról, akiket egymástól függetlenül, de azonos időben fogadott örökbe két gazdi. A történet érdekessége, hogy mindkettő kutya immár Budapesten él, de amikor az örökbefogadás előtti ismerkedés zajlott, akkor a két gazdi pusztán véletlenül itt találkozott először Szegeden. Akkor a két kutya két gazdija barátságot kötött, és azóta is szoktak találkozni, közös kutyás programokat szervezni. A hetünket alaposan feldobta, hogy ismét hallottunk róluk, és egy nagyszerű kirándulásról még képet is kaptunk! Íme Figaró és Tempó a gazdikkal:
Kedd
A nagyudvar kutyái a tavalyi évhez hasonlóan felköltöztek az átadó udvar kerítése mellé, hogy szemmel tartsák a tábor minden egyes pillanatát, csak akkor mentek el onnan, amikor este véget ért a nap, vagy amikor épp nem volt az udvarban mozgás, mert a gyerekek kutyát sétáltattak. Bizony Bundás kölykei nagyon jól jártak, hiszen az oltási programjuk már lehetővé teszi, hogy elhagyhassák biztonsággal az udvarukat, és sétálhassanak. Ez nemcsak a gyerekeknek, hanem a kiskutyáknak is nagy élmény, hiszen megismerhetik a tágabb környezetüket, sétálhatnak, idegen emberekkel barátkozhatnak. Mind a gyerekek, mind a kiskutyák nagyon élvezték a közös programot. És ha már együtt voltunk, akkor tanultunk is: kutyatartásról, betegségekről, oltásokról, a bolha és kullancs, valamint a szúnyogok elleni védekezésről, a mikrochipről, valamint arról, hogy hogyan kell a chipet leolvasni, és mire jó.
Szerda
Ma a gyerekek annyira belelendültek a kiskutyák sétáltatásába, hogy két csapat felnőtt kutyust is volt lehetőségük megsétáltatni. Ezek a kutyák kimondottan nyugodt, gyermekbarát, óriási türelmű kutyák, akik fantasztikusan együtt tudtak működni pici gyerekkel is. Csöpi, Gesztenye, Dió, Tobzos, Ribizli és Bogár megérdemlik, hogy név szerint is kiemeljem őket, mert a teljesítményük nem mindennapi. Bebizonyították, amit mi már régen tudunk, hogy micsoda kincsek várnak szépen csendben a menhelyen arra, hogy családi kutyaként kibontakozhassanak, teljes életet élhessenek...
A mai napra azonban nem csak öröm, hanem üröm is jutott. Talán a rendszeres olvasóink emlékeznek még Dagira, az apró termetű, zsemle színű kutyusra, akit egy társával magára hagytak egy subasai kiskertben, miután a család háza leégett. Nem a bajba jutott család, hanem a szomszéd néni kért segítséget az elhelyezésükben, mert nem bírta nézni a két kutya láncon tengődését. Ki is mentünk a megbeszélt időpontban a két kutyáért, azonban a tulajdonos csak Dagiról volt hajlandó lemondani, a másik kutyához olyan nagyon ragaszkodott, hogy nem engedte, hogy elhozzuk, hiába az erőfeszítések. Dagit korábban állítólag egy hajléktalantól "mentették". Erre mondják, hogy csöbörből vödörbe...
Na de térjünk vissza a másik kutyára, akihez olyan iszonyúan ragaszkodtak, mert annyira szerették, hogy együtt aludtak vele, amíg le nem égett a ház... A kutya azóta is ki volt kötve a telken, egyetlen társasága továbbra is a lelkiismeretesen kijáró szomszéd néni, akinek jó pár hónap hosszas könyörgése és erőlködése megtette a hatását. Nagy kegyesen hozzájárultak, hogy Luckyt, aki a nevével ellentétben egyáltalán nem szerencsés, elszállítsuk! Nagyon köszönjük!!! Tényleg!
Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila megérkezett a heti vizitre, s ez alkalommal 6 veszettség elleni védőoltást, 1 kombinált oltást, valamint 2 mikrochipet osztott ki.
Szinte már szégyellem, de elfelejtettem az olvasókkal megosztani Morgó kutyánk heti alakítását, aki korábban ugye telepőr kutya volt, és valahogy úgy érzi, hogy ő a menhelyen is ezt a vonalat képviseli, és kinevezte magát az udvar őrkutyájának. A többiek szerencsére nem veszik őt komolyan, ráadásul ő mindig látványosan külön is vonul másoktól, mintha valami felsőbbrendű feladatot teljesítene. A héten sem volt ez máshogy! Ezúttal a kiskapu ajtaját őrizte, ahol a gyerekek beléphettek volna az ő felségterületére. Megjegyezném, hogy Morgó senkit sem bánt, inkább az a fajta, aki ott feszít, és mutatja milyen kemény legény. Egész héten az ajtó előtt feküdt, hogy átlépni is nehéz volt, de ő nagyon büszke volt magára, hogy testével óvta a bejáratot.
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe is sorakoztak a vizsgálatra, műtétre várók. Bundás és Gomez átestek a szívféregteszten, ivartalanításon. A tesztje Bundásnak sajnos pozitív lett. Renzót dréncső eltávolításra vittük, ami teljesen helyrehozta a csomót a nyakán. Persze menet közben kiszedte, mert már előre tudta, hogy nem lesz rá szüksége.
A néhány hete leadott Undit (akit gazdája szólított ezen a néven) sajnos el kellett altatni. A legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerült őt megfelelő állapotba hozni, aggastyán kora, vaksága, gyengesége annyira előrehaladott volt, hogy ez volt a legtöbb, amit tehettünk érte.
Kukát pedig vizsgálatra küldtük, mert aggasztóan elkezdett fogyni annak ellenére is, hogy ételadagját folyamatosan emeljük. Sajnos a gyanúnk nem volt alaptalan, Kuka sohasem fog felhízni. Sajnos kezelhetetlen vesebetegsége van, ami hamarosan veseleálláshoz fog vezetni. Egyelőre az eutanázia nem került szóba, mert soványsága ellenére jól van, fájdalmai nincsenek, de betegsége nem kezelhető.
Péntek
A két hetes veszettségi megfigyelését nálunk töltő Bozont kutya, aki a viharban szökött meg otthonról, ma hazakerült, természetesen az elmaradt oltás és mikrochip beadatása után.
A tábor záró napján a gyerekek elbúcsúztak a kutyáktól, és remélem, hogy a nálunk tanultakat nem fogják elfelejteni.
A héten utoljára megsétáltathatták a kiskutyákat is, és a nagyokat is. A gyerekeknek leginkább talán a kölykök bohósága tetszett, hiszen hatalmas bemutatót tartottak, hogy milyen ügyesen tudnak játszani.
Természetesen nekünk egyik szemünk ilyenkor is a kutyákon van, úgyhogy az alig pár napja felgyógyult Pajtás ismét mehetett a betegszobába, mert újra színtelenné vált a nyálkahártyája, s fáradékony lett. Jóízűen evett, így bizakodtunk, hogy csak a nagy meleg, a nemrég átvészelt véralvadási gondok okoznak problémát, hiszen jövő héten nehéz napjai lesznek. A betegség miatt daganatműtétre akarunk sort keríteni, amit el kellett halasztani a betegeskedése miatt. Nagyjából két hete, közvetlenül a betegeskedése előtt találtunk a mellkasán egy csomót, ami aggasztóan kemény, így elő is jegyeztettük műtétre, amit csúsztatni kellett a hirtelen fellépő véralvadási zavarai miatt.
Szombat és vasárnap
Miki szegedi örökbeadása volt a hétvégén az egyetlen, ami örömre adott okot.
Újra Pajtás ápolásával indítottuk a reggelt, és a pár napja nem dolgozó kolléga azonnal jelezte, hogy ő sokkal nagyobbnak látja a daganatot, mint korábban. Pajtás a tőle megszokott örömmel fogadott miket, így vissza is engedtük imádott otthonába, a nagyudvarba, ahol csak néhány lépést tudott tenni, elfáradt, és lefeküdt. Aki ismeri Pajtást, az tudja, hogy ha ő lefekszik, ahelyett, hogy láb alatt legyen, akkor nagy a baj. Alig vártuk a 9 órát, hogy beerőszakoskodjuk Pajtást dr. Sebő Ottóhoz most azonnal. Természetesen tudják, hogy azonnali ellátást tényleg okkal kérünk, így beszorítottak minket, 9 óra után indulhattunk Pajtással. A sétáltatós önkéntesek odasereglettek a nagyudvarhoz, ahol Pajtás farokcsóválva, boldogan ment oda mindenkihez, hiszen imádta az önkénteseinket, ahogy ők is Pajtást. Fáradt volt, alig tudott mozogni, de mindenkihez odament, és az önkéntesek, dolgozók pityeregve vették körül. A szíve mélyén mindenki tudta, hogy most nem lesz visszaút. És a szívünk nem tévedett, Pajtás elment örökre, mert el kellett engednünk. A véralvadási zavarai, ami miatt a daganatműtétet halasztottuk, valójában éppen a belül vérző daganata miatt alakult ki. Ez a daganat hihetetlen módon, 2 hét alatt óriásira növekedett, így lehetetlenné tette a műtétet. Összetört szívvel, fénylő szemmel dolgoztuk végig a mai napot, mert nélküle a nagyudvar már nem lesz ugyanaz. Elment a vidámság, a pörgés, az optimizmus, a mindig felhőtlenül boldog kutya, aki csak három évet élt a menhelyen, mégis olyan volt, mintha mindig itt lett volna. Nem adatott meg neki a család, ő mégsem szenvedett ettől, mert boldog volt velünk. A társaival, a gondozóival, a hetente kijáró önkéntesekkel, akikkel szinte a legelsőként kezdett sétálni. Imádott mindent, ami az életet jelentette: a nagy sétákat, az embereket, a társait, a nagy medencés fürdéseket, a jutalomfalatot, a nagy evéseket, a reggeli első találkozásokat. Képtelen vagyok elmondani milyen volt. Őt ismerni kellett. A világ sokkal szegényebb lesz nélküled! Nyugodj békében, Pajtás!
Köszönjük a 152 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások