Kutyamesék 2020. máj. 4-10.

Egy nagyon szomorú történettel kezdem a blogom bevezetőjét, ami igazából a múlt heti blogom folytatása lenne.

Vasárnap egy sérült lábú kutya érkezett hozzánk, de mivel chipes volt, azt gondoltuk, hogy gazdája még azon melegében elviszi. Mivel érvényes veszettségi oltása van a kutyának, így a hatósági állatorvos engedélyezte, hogy a kutya hazamehessen. Aztán hiába vártunk. Bella gazdája nem érkezett.
Mivel Bella nem tudott felállni, így orvoshoz vittük, ahol kiderült, hogy elütötték, de gyógyszereken kívül másra nincs szüksége, nem törött semmilye, óriási szerencséje volt.

Miután az email, telefon kombináció sem hozott eredményt, a megtaláló elment a kutya címére, de érdemleges beszélgetést nem sikerült a lakókkal folytatnia, de a menhely telefonszámát meghagyta nekik. Közben teltek a napok, mi már azt hittük, hogy ez egy burkolt nem válasz, amikor csütörtökön megszólalt a telefon.

Kiderült, hogy Bella gazdája külföldön él, a rokonok gondoskodnak a kutyáról, akiknek 5 nap után leesett, hogy talán jelentkezni kellene. Elmondtam mindent Bella állapotáról, és hogy akkor tudjuk visszaadni a kutyust, ha a költségeket megtérítik. Azt mondta az úr, akivel beszéltem, hogy ezt még át kell beszélniük, hívjam fel később, és mondjam meg mennyi volt az orvosi költség.

Így tettem, ekkor egy hölggyel beszéltem. A költség, mivel nem volt törés, összesen 13 ezer forint lett volna, de a hölgy felháborodva közölte, hogy ők nem kértek ilyen "szolgáltatást". Akkor felvilágosítottam, hogy ez nem szolgáltatás, hanem állatorvosi költség, ami igencsak alacsony, de közölte, hogy neki nem is kell a kutya, tartsuk meg magunknak, úgyis csak a baj van vele, mert szökik.

Ez esetben mondtam, hogy szükségünk lesz egy írásos lemondó nyilatkozatra a kutya gazdájától, amit azt ígértek, hogy meg fogunk kapni, mivel a kutyát az ő gondjaikra bízta a tulajdonos, aki külföldön él. Gondoltam sima ügy, akkor a gazdi lemond, és Bella nálunk lesz gazdikereső. Legalább nem fogják újra elütni, és nem kell napokat várnia arra, hogy valaki felfedezze a bozótban...
Csakhogy a telefon végén lévő beszélgetőpartnerem hangulata elég ingatag volt, a következő pillanatban némiképp elbizonytalanodtam az egész beszélgetésünket illetően, ugyanis megkérdezte tőlem, hogy honnan van meg a telefonszámuk. Ekkor közöltem, hogy ők hívtak, és megígértem, hogy visszahívom őket.

A beszélgetést úgy fejeztük be, hogy várjuk a lemondó nyilatkozatot, majd később meg is érkezett a gazdától az email, de lemondó nyilatkozat helyett egy emailt írt arról, hogy nem mond le a kutya tulajdonjogáról.

Hát itt tartunk most...

Hétfő
Egy előző nap este érkező, balesetes kutyáról, Belláról kell még számot adnom az olvasóknak, akinek a történetét a blog beveztőjében olvashatták. Sajnos a történet még a mai napig nem tekinthető lezártnak, holott a blogomat az elmúlt hét eseményeiből írom. Bella szempontjából persze egyetlen lényeges dolog van a történetben, mégpedig az, hogy ép bőrrel megúszta ezt a kalandot, noha sorsa még nem rendeződött.

Kedd
Szanka udvarra szoktatásával indítottuk a napot, ami igen jól sikerült. A kisöreg szabályosan megfiatalodott az új környezetben. A többi ott lakóval ha lehet nem is foglalkozik, de azért nem is kerüli őket. Olyan magának való, egyke kutya benyomását kelti, akinek a fontos a saját boldogsága, nem pedig hogy mi történik körülötte.

Üllésről egy fiatal örökmozgó érkezett, akit május elsején találtak. A mindig vidám kan kutyusnak a Majális nevet adtuk. Chipje nem volt, viszont iszonyú mennyiségű kullancsa igen. Ahogy ugrált,úgy potyogtak belőle a termetesebbnél termetesebb példányok.

Szerda
Szívultrahangra volt időpontja dr. Sebő Ottó rendelőjébe három szívférges kutyánknak: Fülesnek, Böbének és Gyémántnak. Szerencsére az ultrahang egyikük szívében sem mutatott férgességet.
Bogi kutyánk pedig ivartalanításra utazott, és ezzel együtt a szívféregteszt is meg lett csináltatva neki, ami sajnos pozitív lett.

Gyémánt most szívultrahang miatt volt kénytelen orvoshoz menni

Csütörtök
Egy hét év körüli tacsi jellegű kutyus miatt kérték a segítségünket, akit Makón találtak. Elvitték állatorvoshoz, de a kutyusnak nem volt chipje, és hiába keresték a gazdit, senki nem tudta, hogy hová is tartozik. Nálunk a Szamba nevet kapta, és nevéhez híven profi módon rázza a hátsó részét.

Természetesen a heti vakcinázás sem maradt el: menhelyünk állatorvosa 9 veszettségi-kombinált oltás mellett 2 kombinált oltást és egy mikrochipet osztott ki.

Péntek
Végre kicsit enyhültek a vírus okozta szabályozások, így lehetőség nyílott a régebben lefoglalt kutyák útjainak szervezésére. Ma az utazó kutyusokat készítettük fel az utazásra, és a szokásos heti hatósági ellenőrzés is megtörtént, ahogy az utazó kutyák ellenőrzése.

Ezt ugyan nem szoktam hetente leírni, de minden kiutazó kutyust állatorvos ellenőriz az utazás előtt, így kapjuk meg az utazáshoz szükséges dokumentumokat. Ellenőrizni azonban nem csak utazás előtt szokott a hatósági állatorvos, hanem minden héten.
Ilyenkor végigjárja a karantén területét, lezárja a veszettségi megfigyelését a kutyáknak, és adminisztrálunk.

Szombat és Vasárnap
Hosszú hetek után ma először újra indultak Németország felé a menhelyi kutyusok: Henna, Mazsola, Trixi, Bodri, Gyémánt, Connor, Röfi, valamint Mester, Minta, Milka, Mimóza, Móka, Mókus, Mézi, Melák és Milla.

Ez szép befejezése lehetne a hétvégi blognak, azonban most is közbeszólt az élet:
Egy szegedi férfi, aki tudja miért, nagyon megosztja az embereket, újra kutyával koldul az utcán. Félreértés ne essék, személyesen ismerem, és bizony nem a jó oldalát, tehát nem vádaskodom, pusztán a tényekre hagyatkozom.
Ezúttal egy pár hetes kölyökkutyától reméli, hogy nyílnak a pénztárcák, de ahogy az lenni szokott, a kutyus aki nála van hihetetlen passzív, alig kommunikál. Jó érzésű emberek már többször megszerezték tőle a koldulásra használt állatot, így ő már a sokadik kutya, aki menhelyre kerül a kéregetőtől.
Eltiltani az állattartástól nem lehet, így is törvényen kívüli, tehát marad a szélmalomharc: ha új kutya kerül hozzá, akkor sokan közbelépnek: megvásárolják, vagy egyszerűen elveszik a kutyát, de sokszor egyikre sem kerül sor, mert amíg a kutya egyedül fekszik valahol az éjszakában, addig kedves gazdája alkoholmámorban szundikál egy lépcsőház bejáratánál, ahogy azt már számtalan eset igazolja. De azért még mindig vannak emberek, akik azt hiszik, hogy szívből szereti frissen szerzett kutyáját. Persze csak amíg az érdekei úgy kívánják, és a kutya eleget hoz a "konyhára".