Kutyamesék 2020. nov. 30. - dec. 6.

Egy héttel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy a munkánkat, az életünket pokollá teszi egy, vagy több olyan ember, aki mélyen, teljes szívből gyűlöl minket, és azt amit képviselünk.

Ahhoz, hogy mindent megérthessünk a történet valódi arcát, kezdem az elején.
Aki ismeri a munkánkat, az tudja, hogy nálunk a csütörtöki nap különösen nehéz, hiszen olyankor szokott jönni az állatorvosunk a heti vakcinázásra, ami az oltások, chipek, beadása mellett rengeteg adminisztratív munkával is jár.

Amíg mi ezzel foglalatoskodtunk, addig a kollégám dr. Sebő Ottó rendelőjében volt Derbivel, aki szemvizsgálaton járt, illetve vele tartott Csézi, akit még reggel gyorsan bepakoltunk, mert magához képest olyan kis passzív volt.

Már visszafelé igyekezett az autó, amikor majdnem elé ugrott egy németjuhász, ő megállt, és gyorspórázzal, avagy retriever pórázzal megfogta. A gyorspóráz épp ilyen váratlan helyzetekre jó eszköz, ha valaki állatvédelemben dolgozik, és nem tudja mi célt szolgál, madzagnak titulálja, annak melegen ajánlom, hogy nézzen utána, és inkább hallgasson.

Munkatársam tehát megfogta az úton kószáló barátságos németjuhászt, és levezette az útról, miközben felhívott, és elmondta, hogy talált egy németjuhászt.

Mi épp vérvételt csináltunk az állatorvossal, így muszáj volt rövidre fogni a beszélgetést. Aznap, amikor a kollégám az állatorvosnál volt, mi befogadtunk egy kis tacsit, neki adtuk az üres helyet, persze erről a kolléga nem tudhatott, hiszen nem volt a menhelyen.

Mondtam, hogy jelenleg nincs üres hely, és az ideiglenes befogadóink is túlterheltek, nem mintha olyan sokan volnának. Megbeszéltük, hogy bármennyire is fáj, leviszi az útról és távolabb elengedi, hogy ne üssék el. Ha lesz megoldás érte megyünk, hiszen egyértelműen környéken kóborolhatott, nem volt zavart.

Igen, ha egy kistestű kutyát talál, akkor egy szállítóboxba el tudtuk volna szállásolni néhány napig, amíg nem lesz helyünk, de egy idősebb, nagytestű németjuhászt nem rakhatunk boxba pár napra.

A szemtanúk rögtön a munkatársam után eredtek és a menhelyig követték. Tehát félreértés ne essék, olyan nagy kergetőzésbe nem estek az egyébként barátságos németjuhásszal.
Szólt a kollégám, amikor megérkezett, hogy menjek ki, mert lincshangulat van. A szemtanúk nagyon ellenségesek voltak, amit valahol értek is, csak sajnos minden éremnek két oldala van.

Elmondtam nekik, hogy helyhiánnyal küszködünk, a kolléga megtette, ami épp akkor tőle a maximum volt.
Elmondtam, hogy nálunk a kutyákat karanténozni kell, tehát két hétig elkülönítőben, egyedül kell lennie, első oltás után kerülhet a menhely másik részébe, ahol már együtt lehet más kutyákkal, hiszen nincs fertőző betegsége.

Arra is felhívtam, a figyelmüket, hogy délután kettőkor nem is tehetnék egy új kutyát be egy csapat idegen kutya közé. Aki kutyás, az tudja, hogy miért. Aki nem kutyás, annak elmondom, hogy ez nagyon felelőtlen, életet veszélyeztető döntés. A kutyák falkaállatok, egy idegen kutyát nem dobhatunk be közéjük hirtelen mert megtámadhatják, meg is ölhetik.

Kértem a szemtanúkat, hogy segítsenek nekünk: 2-3 nap múlva lesz hely, addig vigyék haza. Felháborodva közölték, hogy mit képzelek, van kutyájuk, és mélységesen felháborodva bevágódtak az autóba, és elhajtottak.

Ekkor megkeresték a másik szervezetet, akik megindították ellenünk a lejárató kampányt. Nem mentünk bele felesleges sárdobálásba, noha nekünk is lenne mit mondanunk, de ez az ügytől független történet, és nem gondolom, hogy az állatok érdekeit szolgálnák.

A befoghatatlan németjuhászt két nappal később, este az eredeti megtalálási helyétől nem messze befogtuk, ideiglenes befogadónál elhelyeztük, akinek örök hálával tartozunk!
Miért nem vittük mi haza?
Egyik gondozónk fajtamentő, munka után még ötven kistestű kutyáról gondoskodik,
Mások kolléga egy nagyon problémás állatot fogadott örökbe tőlünk, aki nem fér össze mással,
Másik munkatársunk lakásban, a negyedik emeleten lakik cicájával,
Van aki pedig kutyákkal, cicákkal él, szintén lakásban
Én a saját négy kutyám mellett a négy, zacskóban kidobott pár hetes kicsit gondozom.

A kissé nehéz járású németjuhászt Szélvésznek neveztük el, épp azért mert kicsit csípős a nyelvünk. Állatorvoshoz vittük, aki megvizsgálta, valamint gyógyszereket adott ennek a hihetetlen gyorsasággal száguldozó kutyának, mert a csípője a kora miatt fájdogál.

A lejárató posztnak óriási elérése van, a szervezet nem a mentéseiket posztolja, hanem folyamatosan velünk foglalkozik. Amikor az embereknek már sok, akkor eltüntetik a posztot. Nem vagyunk egymásnak riválisai, nem egy városban tevékenykedünk, a felénk áramló gyűlölet egyértelműen érezhető. Az okokat nem tudom.

Hibáztunk? Igen, mert nem tudtunk befogadni egy kutyát, aki kóborolt. És ígérhetném, hogy ez többé nem fordul elő, de sajnos nem tehetem...
Mert mi elsősorban a már benn élő kutyákért felelünk, az ő életükért, és amikor tehetjük, befogadunk.

Ha azt mondjuk, hogy nincs hely, akkor senkinek nincs hely, nem üres szavak ezek. Ilyenkor sem önkéntes, sem idegen, sem barát, sem dolgozó nem tud kutyát bejuttatni. Veszélyes vizek ezek.

Nem tudjuk, hogy ezek után merjünk-e segíteni chipet leolvasni? Hiszen ha nincs chip és nincs helyünk, akkor újra ezzel a patt helyzettel találkozunk. Mert nem gumiból van a kerítés.

Őszintén csodálom ezt a mártélyi szervezetet, hogy náluk ilyen sohasem fordulhat elő! A legnagyobb tisztelettel kérem, hogy mutassák meg, hogyan csinálják, hogy minden bejelentésre ugranak, és minden kutyát befogadnak. Mert a velünk szemben tanúsított viselkedés alapján joggal gondoljuk, hogy ők így dolgoznak. Mi pedig hajlandóak vagyunk javulni, fejlődni, de egyszerűen nem tudjuk hogyan lehetséges másodpercek alatt új helyeket létrehozni.

A bevezető végére pusztán egy gondolatot engedjenek meg! Nem szabad mindent elhinni, amit először olvas az ember.
Ha abban az időben egy kutyatetem miatt áll meg a kollégám, hogy lehúzza az útról, és csinálnak egy fotót egy halott állattal, a másik fotón pedig a mi menhelyi autónk van, akkor talán most gyilkosság miatt kellene felelnünk. Hiszen elég hozzá egy történet, hogy látták, amint annak az állatnak kioltja egy munkatárs az életét. Az már mindegy is mit látnak, pusztán a következtetés elég.
És ezekkel egy másik szervezetnek, állatoknak, embereknek jóvátehetetlen károkat okoznak...

Hétfő
Egy nagyobb volumenű mentésbe fogtunk bele az Igéző Állatvédő Egyesülettel. Segítséget kértek hét kutyus elhelyezésében, akiknek a gazdájuk börtönbe vonul, így nem lesz, aki ellássa a kutyákat. Mivel náluk sincs gumiból a kerítés, de nálunk éppen volt üresedés, így megbeszéltük, hogy összefogunk. sikerült beszerezniük a lemondó nyilatkozatot a gazdától, mi pedig két önkéntesünkkel, Adrival, és Szilvivel, valamint egy gondozóval, Attilával megindultunk a helyszínre, ahol a másik szervezet segítségével elszállítottuk a kutyusokat.
Mivel nincsenek papírjaik, oltásaik, két hét karanténidő után megkezdjük az oltási programjukat.
A hét hihetetlenül cuki kutyust természetesen elneveztük, és biztonságba helyeztük a menhelyen. Íme a neveik: Gála, Geri, Gulyás, Gofri, Gogol, Albi, Aramis.

Kedd
Hihetetlen, de igaz! Több év menhelyi lét után Zeusz gazdához költözött! Egyik gondozónk időt, energiát, semmit nem kímélve kiköltözött Szegedről, hogy álomkutyájának, Zeusznak otthont adhasson! Aki ismeri Zeuszt, az tudja, hogy
nem egy kis ölebről van szó. Igazi akaratos bull, akinek semmilyen kerítés nem akadály, ráadásul nem kompatibilis más kutyákkal, így felügyelet nélkül nem szabad a kertben hagyni. Hát igen, kolléga bevállalta hosszú évek óta dédelgetett vágyát. Sok boldogságot nektek!

Szerda
Ivartalanításra utaztattuk dr. Tímár Endréhez Szikrát, Larisszát, Ködöst, Csibészt és Jokert. A műtét komplikáció mentes volt, a szívféregtesztet pedig mindenkinek megcsináltattuk.
A Kulipintyó Csárdától nem messze, a Derbitől kaptunk egy bejelentést, miszerint egy kutyus ott fekszik a bozótban, és erős a gyanú, hogy nagyon rossz állapotban van, de nem lehet igazán hozzáférni.
Egy menhelyi gondozó el is indult érte, addigra egy kedves férfinak sikerült a bozótban utat vágni. Bevittük őt a menhelyre, és megetettük, megitattuk, meleg helyre tettük, ahol látszódott, hogy azon kívül, hogy idős, valószínűleg csak a kimerültség okozott nála problémát. Időpontot egyeztettünk az állatorvosunkkal, másnapra már elvállalta, hogy megvizsgálja a szemét, mert azt gyanítjuk, hogy teljesen vak és süket.

Csütörtök
Délelőtt dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtünk idős Csézinkkel, aki nagyon kedvetlen, sokat fekszik, valamint Derbivel, vizsgálatra.
Csézinek egy ízületi gyulladás okozott gondot, Derbit pedig megvizsgálták. Antibiotikumot kell szednie, és szemcseppet kapott. Lehet, hogy később el kell távolítani az egyik szemgolyóját, ha gyakran begyullad.

Eközben a logisztikai központból jelentettek egy idős tacsit, aki céltalanul botorkált. Aki ismeri ezt a területet, az tudja, hogy mennyire veszélyes, autók, kamionok mindenhol. A bejelentő is attól félt, hogy elgázolják szegényt, így megbeszéltük, hogy kihozzák a menhelyre.
A tacsit Buksinak hívják, és kiderült, hogy chipes. Itt szép happyend lenne a történet, csakhogy 5 éve nem volt veszettség ellen beoltva, így a törvény szerint veszettségi megfigyelés alá kell vonni, utána érvényes oltással kerülhet vissza a gazdihoz, akit természetesen azonnal értesítettünk.

Kora délután megérkezett az állatorvosunk, akivel épp a munka kellős közepén jártunk, amikor a bevezetőmben leírt eseménysorozat megindult.

Péntek
A tegnap este kirobbantott lejárató kampány nagyon jól sikerült, szinte fél internet ellenünk beszélt. Eközben persze a munka nem állhatott meg.

Újra dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk: Harcos, Cukker, Dzsini kontrollvizsgálaton jártak, Lujza fogkőeltávolításon és általános vérvételen, Macinak egy korábbi hematómáját vizsgálták meg, ami már szinte teljesen felszívódott, míg idős Lédink is kontrollvizsgálaton volt. Neki varratot is szedtek, majdnem két hete volt a második emlődaganat eltávolítása.

Jó hír, hogy estefelé sikerült a németjuhász nyomára bukkannunk, aki nem messze a korábbi megtalálási helyétől sétálgatott. Hála ideiglenes befogadónknak, el tudtuk nála helyezni éjszakára.

Szombat és Vasárnap
Két kutyánknak, Zoomnak és Lédinek is óriási szerencséje volt, hiszen ma mindketten elkezdhették élni gazdis életüket.
Zoom Szolnokra került, míg Lédit, aki szívférges, idős, és már két daganatműtéten átesett, egyik gondozónk fogadta örökbe. Nagyon sok boldog éveket kívánunk!

Közben pedig az örökbefogadásoknak köszönhetően, a megüresedett helyekre a karanténidejét letöltött kutyák költözhettek. Így például a csütörtökön beoltott Helga összeköltözhetett Casperrel, aki remélhetőleg segíti őt a beilleszkedésben. Helga elég félős, Casper viszont nagyon belevaló kutya. Őt korábban gazdái a velük szembeni erős agresszió miatt adták le. Szerencsére Casper problémái azóta rendeződtek.

Nos, Helga helyét pedig átvehette a karanténban Szélvész, akit ideiglenes befogadótól előbb orvoshoz szállítottuk, majd ki a menhelyre, a karanténban.
Bízom benne, hogy így sikerült a menhelyi "körforgást" egy kicsit átfogóbban elmondanom.

Tehát első két hétben karantén, egyedül egy kennelben,megfigyelés, majd két hét után oltás. Ilyenkor néhány napot várunk, hogy a vakcina aktív legyen, és ha lehet a kutyus már költözik fel a többi kutya közé, átadva a helyét egy újabb kutyának, aki megfigyelésre érkezik.

A többi oltás, ivartalanítás, vérparazita szűrés már a menhely másik felében történik, nem az elszeparált karanténban. Ez a törvényes protokoll.

Végezetül pedig jelentem, hogy pártfogoltjaim, Sebi baba és tesói is beköltöztek a menhelyre, miután csütörtökön szintén megkapták életük első vakcináját. Aki lemaradt az ő történetükről, 6 hete egy zacskóban kidobva találták ezeket a babákat, akkor úgy három naposak lehettek. Eddig otthonomban voltak, amikor pedig dolgoztam, akkor jöttek velem. Most érték el azt a kort, amikor már egyedül is életképesek. Ilyenkor mindig nehéz bevinni őket, de ez az élet rendje, gazdit kell keresnünk, és ki kell hevernünk a fáradtságot, mert bizony kutyababákat nevelni fárasztó...