Kutyamesék 2020. szept. 14-20.

Korábban már egy blogot arra szenteltem, hogy bemutassam a munkánk legnehezebb részét, az emberekkel szembeni konfliktuskezelést.
A héten ismét voltak olyan telefonok, segítségkérések, amire a vérnyomásunk az egekbe emelkedett.

Az ilyen telefonok mindennaposak szoktak lenni, de az emberi türelmetlenség, a stílus, a hozzáállás miatt néha nálunk is elszakad a cérna.
Ezeket a telefonokat most itt, írásban közlöm, ezzel talán közelebb hozom az olvasót ahhoz,hogy belelássanak a munkánk legnehezebb részébe.

Azt gondolom, hogy talán az idős emberekkel a legnehezebb a kommunikáció, ők még egy más világban szocializálódtak, ahol az állatok még fogyócikkek, eszközök voltak. Persze rengeteg kivétel van itt is, de a segítségkérő emberek zöme idősebb, akiknek már teljesen elfogyott a türelme a háziállatokkal szemben.

A héten egy idős nénivel egyeztetve egy bácsi kutyája és annak kölykei jutottak a menhelyre.A picik csupa férgesek, őket egy szennyeskosárba tömve hozta ki a gazda. Az anyakutya élete egyetlen oltását még 2013-ban kapta, természetesen az állatorvos hibája volt, hogy több oltást nem kapott.

Az idős bácsi otthonba költözött, a kiskertekben élő kutyák pedig magukra maradtak volna, s habár sajnálta a kutyákat nagyon, elmondta, hogy ha mi nem vagyunk, akkor ő bemegy az otthonba, a kutyák pedig "ott döglöttek volna meg", és "kár lett volna értük, mert olyan szépek". Mellesleg nem is ő kérte a segítségünket, hanem az idős néni, aki erőszakosságával, követelőzéseivel csak a dolgunkat nehezítette meg, ráadásul folyamatosan üvöltözött velünk a telefonban.

Aztán itt van egy másik hívás, amikor egy önmagát 68 éves hölgynek bemutató telefonáló akarta másnapra elpaterolni otthonról a kutyát, mert az tönkreteszi a házasságát. A most azonnali segítség is késő számára, mert holnap költözik külföldre a férjéhez, és a kutya kiutaztatása nem opció a számára. Szélnek eresztéssel, elaltatással fenyegetőzött a finom hölgy egyre alpáribb stílusban.

Azért hozzáteszem, hogy a segítségkérő telefonok mindennap, folyamatosan érkeznek: Megunta a gyerek, fél tőle a gyerek, felborítja a nagymamát, rámorgott a családtagra, túl nagy, kezelhetetlen, bármilyen indokkal. Ezek a segítségkérő telefonok nem kóbor kutyák megsegítése miatt érkeznek, hanem, hogy a menhely oldja meg a problémáját mindenkinek, mert ez a dolgunk. Mentsünk utcáról, fogadjunk gazdás kutyákat, de mindent azonnal. Végtelen történetek... És sajnos ott még nem tartunk, hogy napi 10-05 kutyát tudjunk menteni. Arra, hogy segíthessünk, sajnos várni kell, és türelemre van szükség.

Újabb türelmetlen, követelőző segítségkérő telefon érkezik hozzánk, egy nagymama telefonál, aki saját kutyáját, egy tacsit akar most azonnal elvitetni, mert a "dög" megharapta az unokát és félti őket. Elmondtam, hogy időre van szükségünk, hiszen rengeteg a segítségkérés.

Kijelenti, hogy "nehogymár", nála nagyobb probléma biztos nem lehet sehol sem". Jah, persze... Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.
Elmondtam, hogy várólistára tudja felíratni a kutyust, és amikor sorra kerül, akkor be tudja hozni a fenevadat.
A néni erre cinikusan megjegyzi, hogy mit képzelünk mi magunkról? Mi az, hogy várólista van?!

Hát én elmondtam neki, hogy mit képzelünk. A várólista nem a mi úri kedvünk miatt jött létre, hanem azért, mert képtelenek vagyunk napi 10-20 kutyát menteni. A menhely elsősorban a kóbor állatok segítésére alakult, de akkora az igény a megunt állatok befogadására, hogy az utcai mentéssel párhuzamosan a gazdától érkező kutyák is otthonra lelhetnek nálunk. Ehhez viszont időre és megértésre van szükség. Mert rajta kívül is vannak emberek, akik segítséget kérnek. És mi ahogy lehet fogadjuk a kutyákat, de a várólista azért létezik, mert ő és a többi ember is-mondjuk ki- meg akar szabadulni a kutyájától.
Ezt az állapotot nem a menhely hozta létre, hanem a rengeteg felelőtlen ember.

Ugyanakkor a tengernyi nehéz hívás mellett ki kell emelnem a rengeteg jóságot, sok csodálatos embert, akik önzetlenül segítenek. Akik örökbefogadnak, vagy segíteni szeretnének önkéntes munkával, eledellel, örökbefogadással, adójuk 1%-ának felajánlásával, bármivel, amire lehetőségük van. Nélkülük nem tudnánk a napi harcot megvívni, ők mozdítják előre a menhelyet, adnak hitet a folytatáshoz! Mert bizony ezeknek az embereknek köszönhető, hogy helyet kaphatnak a megunt kutyák, nélkülük bármennyire is szeretnénk, nem tudnánk menteni. Hát ilyen végletekig szélsőséges világban éljük a napjainkat...

Hétfő
Ma végre rámosolygott a szerencse Ramszeszre is, ugyanis ma a leendő családja nem csak látogatóba érkezett hozzá, hanem magukkal is vitték őt. Ramszesz egy Németországban élő fiatal magyar pár kedvence lesz!

Nagy napja volt ma Tóbiásnak, aki beköltözhetett a nagyudvarba. Igaz, hogy itt idősebb kutyusok élnek, ami ugye Tóbiásról nem mondható el, de korábban balesetes kutyaként került hozzánk, emiatt a lábai jóval érzékenyebbek, mint egy teljesen egészséges társának. Nos, ő aztán gyorsan feltalálta magát, és rögtön játékra is hívta a többieket, a beilleszkedés tökéletesen sikerült.

Kedd
A Partner in Pet Food Magyarország Kft és egy állatbarát szegedi vállalkozó jóvoltából tíz raklap állateledel érkezett a menhelyre. Ebben kutyaszalámi, pástétom és cicaeledel is van. Nagylelkű adományukért nem tudunk elég hálásak lenni!

Az élelmiszer adomány lepakolása mellett újabb segítségre szoruló kutya érkezett, ezúttal Bordányból, ahol az utcákat rótta egy társával. Mivel Köbi társa meglehetősen félős, így őt egyelőre nem sikerült megfogni.

Szerda
Dr. SEbő Ottó rendelőjébe utaztunk Bencével és Sásákával, akik a hétvégén gazdisodnak Németországba, és egy fogkőeltávolításon, vérvizsgálaton estek át.

Megérkezett a menhelyre Picúr, és kölykei, akik a bevezetőmben említett idős bácsi hozott, mert otthonba vonul. A kicsik alig fértek el a szennyesládában. Szegény család tele külső-belső élősködőkkel érkezett, így átvétel után azonnal kezeltük őket bolha ellen, illetve féreghajtót kaptak.

A bolha elleni kezelés és féregtelenítés, és ebéd után pedig Pöttöm, Panna és Pepi be is vackoltak az új helyükre, míg Picúr inkább az új otthonuk felfedezésével foglalatoskodott.

A picik evés és kezelés után bevackoltak

Csütörtök
Igen-igen sűrűre sikerült a mai napunk:
Először is Subasán néhány napja látnak kóborolni egy félős, fiatal kutyát, akit sikerült tegnap este megfogni. Tündi az éjszakát önkéntesünknél töltötte, ma reggel pedig bekerült a menhelyre.

Eközben másik önkéntesünk, Adri ivartalanításra indult dr. Tímár Endre rendelőjébe Csinossal és Meggyel. Meggynek egy harder mirigy eltávolítása is volt.
Rexi, Kifli és Benő is ivartalanításra utazott a lányokkal, Benőnek pedig még farkaskarom eltávolítása is volt. A szívféregtesztje mindenkinek negatív lett.

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett a heti vakcinázásra. Most 6 veszettség elleni oltást, 18 kombináltat, és 9 mikrochipet osztott ki.

A nap végén pedig a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ diákjai és tanáruk érkezett hozzánk, akik együtt 400 kg állateledelt gyűjtöttek nekünk, amit ezúton is hálásan köszönünk. Természetesen a nap végén kutyáztunk is egy kicsit közösen.

Péntek
A hétvégén elutazó kutyák felkészítésével telt a napunk, emellett Dodinak is lejárt a karanténideje, ő mától az előkészítő udvarban fog éli vele egykorú, idős társaival. Természetesen ő is azonnal otthon érezte magát, a gondozóknak a frissen felújított kutyaházak pakolásában is szívesen segített volna.

Szombat és Vasárnap
A hétvégén szerencsére nagyon sok kutyánk gazdisodott: Gizi, Silver, Liza, Nella, Nina, Nessza, Nasi, Blöki, Mogyoró, Sáska és Bence Németországba utazott a gazdikhoz, míg Bütyök és Keri itthon találtak álomgazdira!

Ezúttal Ásotthalomról érkezett egy bajban lévő kutya, aki szintén az utcán kóborolt. Neki a Gyömbér nevet adtuk.