Egy rövid bevezetővel kezdeném az idei blogomat, de valóban csak malac farknyival, mert olyan sok minden történt a héten, hogy muszáj helyet hagynom egy kövér beszámolónak.
A bevezető természetesen a szilveszteri őrületé, és a levont tanulságé.
A csapból is az folyt, hogy miként óvjuk meg kedvencünket attól, hogy elszökjön otthonról. Én be sem álltam a sorba, nagyon profi leírásokat lehetett olvasni a neten, de a megvalósításban megint nem sikerült jeleskedni.
Tudom, tudom! Mert a nyamvadt szomszéd nem akkor petárdázott, amikor kellett volna. Volt durrogás előtte-utána. Megértem, így is volt. De a legtöbb kutya azért no, mégiscsak a naaagy tűzijáték idején lépett le.
Sokan önkénteseinknèl éjszakáztak voltak akik még aznap haza is kerültek, de a menhelyre is érkeztek szép libasorban a kutyák.
Ami már hosszú évek tapasztalata, hogy január 2-án tűnik fel a legtöbb embernek, hogy valami nem stimmel. Persze olyankor Buksi már árkon-bokron túl van, hiszen önkívületi állapotban menekül. Minden évben sok kutya leli halálát végkimerülésben, balesetben, sok egyéb módon. Egy részük előkerül, mások sohasem. Vannak persze olyanok, akiket nem is keresnek.
Mert egy kutya élete a legtöbb embernek nem érték. Ha elmegy, lesz másik, ha valami éri, nem gyógyíttatja, lesz másik.
És vannak olyanok is, akik igenis szeretik, de felelőtlenek voltak, vagy csak túl bátrak.
Nem minden kutya fél a tűzijátéktól, az esernyős embertől vagy az orvostól. De ez bármikor változhat. Tehát nem evidens, hogy Buksi idén is otthon marad attól, mert tavaly így történt. Bármi változhatott, amire mi nem is gondolunk, vagy amiről nem is tudunk. De ez már egy következő blogom témája lehet…
Hétfő
Az év utolsó napjaiban is zajlanak az események a menhelyen. Míg az emberek többsége az év búcsúztatására készül, addig az állatmentésben nincs pihenő.
A múlt heti blogomban már beszámoltam róla, hogy a nemrégiben felszámolt gyömrői menhelyről hat kutya érkezett hozzánk.
Az ünnepek közbeszóltak, így most tudtuk csak időpontot egyeztetni két kutyusnak rutin vizsgálatokra. Így sem volt egyszerű, ugyanis minden rendelőben kutyadömping volt.
Moha, az idős puli, és Jupiter a legfélősebb kutyus volt az első két kutya, aki túlesett a vizsgálaton.
Jupiter minden tesztje negatív lett, ő teljesen jó általános állapotban van, egészséges, tehát semmi akadálya az oltási programbak.
Moha tesztjei is negatívak lettek, nála azért pici eltéréseket találtak a vérképében, de idősebb, rosszabb állapotú kutya, úgyhogy ez egyáltalán nem meglepő. Az egyik hallójárata pedig tele volt váladékkal, és be is volt szűkülve, ezt most kitakarították neki.
Kedd
Tomi önkéntesünk az év utolsó napját a menhelyen töltötte és egész nap a tűzifát hasította. Ez is olyan munka, amit meg kell csinálni, és ugyan nem tartozik szorosan az álkatgondozáshoz, de valahogy mégis. Ezzel a fával tartjuk melegen a cicaházat és cicakarantént, a fenti betegszobánkat, valamint az előkészítőt, ahol a legidősebb kutyáink élnek. Köszönjük Tomi, ismét hogy ilyen nafy segítségünkre voltál!
Természetesen annak ellenére, hogy a menhely viszonylag távol van a civilizációtól, azért sajnos a petárda és tűzijáték hangja a mi kutyáinkat is zavarja. Ugyan nagy riadalom nem volt, de azért ez mégis egy szokványostól eltérő nap.
Szerda
Epilepsziás kutyánk, Briós rohamával indítottuk az új évet. Ezen kívül semmi rendkívülit nem tapasztaltunk.
Természetesen megtörtént az év első befogadása is. Fülit Mihálytelken egy buszfordulóban találták meg, és kértek neki segítséget.
Kora délután az előkészítőben Mufurcot találtuk szétcsúszott lábakkal a fekhelye mellett. Tekintve, hogy ő a legidősebb kutyánk, természetes hogy az ízületei már nem úgy működnek, mint kellene. Ráadásul ő is epilepsziás, úgyhogy egy rohamot sem tartottunk kizártnak. Amikor azonban felsegítettük volna, akkor láttuk, hogy nagy a baj. Noha reggel még vidáman reggelizett, most láthatóan nem értette mi történik körülötte. Az ínye kifehéredett, rögtön az ügyeletes orvos telefonszámát kerestük. Ő azonban már csak minket várt, azt nem, hogy telefonálhassunk. Mufi pár perc alatt itthagyott minket.
Gondozóink teljesen összeomlottak, mindenki zokogott.
Mufi egy jelenség volt! Több mint 10 évet élt a menhelyen, ugyanakkor már bekerülésekor sem számított fiatalnak. Évekig nem tűrt meg kutyát maga mellett, most pedig évek óta több kutyával élt együtt az előkészítőben, ahol a leginkább rászoruló kutyák élnek. Itt fűtött helyen vannak, fűtött helyen alszanak, és akkor mehetnek ki az udvarra amikor nekik tetszik. Mufi imádott itt élni, és mivel sohasem akadt gazdija, így a menhelyi kutyák és mi jelentettük számára a családot.
Bezzeg amikor beérkezett! Morgott, tombolt, harapott, hozzá sem lehetett érni. Gyűlölt mindent és mindenkit, és ez jónéhány évig tartott nála. Nem is csoda hát, hogy nem volt aki örökbefogadta volna.
Kiváló természete mellett autoimmun betegségge gondoskodott róla, hogy tényleg semmi esélye ne legyen senkinél. Nem túl sok szőre volt amikor a menhelyre érkezett, ami a betegségének köszönhető.
Mufi rengeteget volt orvosnàl, így szép lassan megtűrte, hogy állandóan molesztáljuk, és egy idő utàn már annyira nem is bánta.
Szép fokozatosan egy kedves öregúrrá szelídült, aki a betegsége miatt fűtött helyre költözött, amit nagyon élvezett. Bőrbetegsége miatt sokat kellett fürdetni, de már ezt is élvezte. Bevallom, idén még mikulás szerelésben is volt… Epilepsziája ugyan nem volt súlyos, de évente több alkalommal volt nagyobb rohama.
Tudtuk, hogy Mufi nem fog örökké élni. Sok problémája volt az egészségével, de ezekről a betegségekről tudtunk, régóta együtt élt velük.
Az újév első napján délután ő azonban úgy döntött, hogy épp olyan forgószél módjára hagyja itt a menhelyet, mint ahogy érkezett. A forgószél pedig óriási romokat hagy maga után. Elég csak a gondozóink lelkére gondolni.
Légy boldog odaát, Mufi! Még biztosan találkozunk.
Csütörtök
Mufi távozását nem lehet könnyen megemészteni, de a menhelyi élet bizony nagyon jól mutatja, hogy a világ mennyire rohan és sohasem áll meg. Újév második napján az emberek elkezdtek ráeszmélni, hogy Buksi eltűnt a kertből, úgyhogy érkeznek a telefonok.
Füli is hazajutott, tekintve hogy volt érvényes oltása és mikrochipje.
Bordány és Dorozsma között egy újabb rettegő kutyára lettek figyelmesek állatbarát emberek. Ő is bekerült a menhelyünkre. Mivel nincs mikrochipje, így mi Csillag névre kereszteltük.
Ma újabb két gyömrői kutya járt általános vizsgálaton a Vezér Allatorvosi központban. Ez alkalommal Plútó és Mandula voltak a sorosak. Plútó giardia tesztje ráadásul pozitív lett, így a mai nappal az ő gyógyszerezését is megkezdtük.
Melinda önkéntesünknek ezúttal is hálásan köszönjük, hogy a menhelynek szentelte a napját.
Péntek
Ma végére értünk a gyömrői kutyàk egészségügyi vizsgàlatával. Ma Pongó és Pezsgő esett át a Vezér Állatorvosi Központban az általános vizsgálatokon. Pezsgő szintén giardiás, így neki is elkezdtük a gyógykezelését.
Önkéntesünk, Tomi ma is a menhelyen töltötte a napját, ismét favágással foglalatoskodott. Köszönjük!
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila rendhagyó módon ma érkezett a szokásos heti vakcinázásra.
Nincs megállás, özönlenek be a kutyák.
Tegnap este a Kálvária téri kutyafuttatóban hagytak egy kedves, fiatal kan kutyát. Éjszaka Viki önkéntesünk vigyázott rá, ma pedig Gazsi beköltözött a menhelyre. Mondanom sem kell, hogy nincs mikrochip a kutyàban.
Ugyancsak a szilveszteri őrületnek köszönheti Kifli is, hogy menhelyre került. Ő néhány napig a megtalálónál volt, hátha előkerül a gazdi. Chipet is ellenőriztek, nem találtak benne. Kifli pártfogója végül megtalàlta a gazdát, aki semmilyen érdeklődést nem mutatott. A füle botját sem mozdította, így végül a megtaláló a segítségünket kérte. Kifli tehát ma beköltözött a menhelyre. Egyelőre nem maradéktalanul boldog, morog, kapkod, ami egyáltalán nem meglepő.
Szombat és Vasárnap
Letelt Vacak kutya 2 hét veszettségi megfigyelése a menhelyen. Oltását, mikrochipjét pótoltuk, a gazdi kifizette a költségeket, a kutyus így ma már otthon aludhat.
Angelnek pedig ma változott meg az élete. Pár hetes kölyökként érkezett a menhelyre, most pedig, az oltási program végén elsőként hagyja el a menhelyet a tesói közül. Ő Szegeden fog élni ezentúl.
Meglepetéskutya is érkezett a menhelyre. Nalát még Karácsony körül találta egy hölgy, majd hazavitte. Állítólag a gazdája is előkerült, de nem bánt jól a kutyával, és nem is érdekelte. Új helyén azonban a főbérlő nem volt maradéktalanul boldog a kutyàtól, ezért Nalát kihozta a menhelyre a megtaláló. Befogadtuk.
Itt azonban megállnék egy pillanatra. Lassan már oda jutottunk, hogy a menhelynek kutya kötelessége mindenki problémáját megoldani. Egyeztetés, telefon nélkül kihozzák a kutyákat, felhívnak minket, hogy ide és oda azonnal szálljunk ki, vigyük el a kutyát. Minden kóbor kutyás posztnál oda van írva a nevünk, mintha mi lennénk kötelesek az összes utcán csatangoló kutyát, és megunt kutyát befogadni Szegeden és már szinte az egész megyében.
Szinte teljesen szétesünk, hogy tudjunk segíteni, és ha elérkezünk a befogadóképességünk végére, akkor mi vagyunk a rosszak, mert “sohasem” segítünk. Csak akkor nem tudom hogy honnan van ez a sok kutya, ha nem segítünk.
A tavalyi évben is 300 új állat költözött be a menhelyünkre. Ebben nincsen benne az önkénteseink által, általunk hazajuttatott állatok, azok akik mentésében részt vettünk. Ez a szám azt jelenti, hogy a menhely létszáma ennyi új lélekkel gyarapodott. Természetesen nagyon sok örökbefogadás is volt, hiszen ezek nélkül nem tudnánk újakat befogadni. Viszont mindenkinek meg kell értenie, hogy nem látunk el Szegeden ebrendészeti feladatot, a kóbor állatok elhelyezése nem kötelessègünk, mindössze a kapacitásunk végéig tart.
Köszönjük a 165 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások