Kutyamesék 2024. máj. 27 - jún. 2.

Kutyás blog | 2024. június 20.

A legfrisebb blogomban a friss információk mellett kitérnék pár régebbi lakónkra, az ő sorsuk alakulásáról, és hogy miként élték meg a menhelyre kerülést, a karantén időszakot, amely tapasztalataink szerint a legnehezebb a kutyáknak. 

A blogban olvasható, hogy minden kutya mennyire másként éli meg a menhelyre kerülést, az első pár hetet, és hogy milyen változásokon megy keresztül, ahogy haladunk az időben előre. A bemutatást nem szeretném csak két-három kutyára korlátozni, hanem szeretnék több kutyust is bemutatni, mert nagyon érdekes, ahogy kibontakozik a személyiségük. Ehhez egyetlen blog kevés, tehát amikor tehetem, még vissza fogok térni más kutyák történeteivel is.

Hétfő
Már több blogomban utaltam rá, hogy az utóbbi időben sok olyan kutya került a menhelyre, akiknek a viselkedése problémás, és ez újabb és újabb kihívások elé állítja a gondozókat. Eközben persze sokan jelentkeznek kutyát sétáltatni, önkénteskedni, de el kell fogadni, hogy a menhelyen sok olyan kutya él, akiket nem sétáltathat csak olyan ember, aki több éves tapasztalattal rendelkezik, vagy aki rendszeresen kijár sétáltatni, és ismerik a kutyák. Példákon keresztül szeretném szemléltetni a menhely, és a menhelyi kutyák sokszínűségét. Talán így egy kicsit könnyebben érthető, hogy miért vannak nálunk az önkénteskedésnek szigorú szabályai.

Itt volt például Gombóc esete, akit eredetileg költözés miatt adtak be a menhelyre, és mivel nem járt kapun kívül a kutya, így túl sok inger,stresszforrás sem érte addigi életében. A menhelyre kerülés, az idegen emberek, az elválás a családtól olyannyira megviselte őt, hogy a leadás pillanatában komoly agresszióval reagált mindenre. Perzse ez nem meglepő egy olyan kutyánál, akit külső ingerek nem értek, illetve nem volt belekényszerítve olyan helyzetekbe, amit ő nem akar. Oltást is egyet kapott, még kölyök korban, így aztán tényleg a világon semmi kényszerhelyzettel nem találkozott eddigi életében. A menhelyen pedig csupa kényszerhelyzet minden: új emberek közel mennek az imádott családtagokhoz, pórázt akarnak rátenni, valahova be akarják vinni. Más környezet, idegen emberek, más állatok, akik létezéséről sem tudott... Nem csoda, hogy agresszióval reagált, de az agresszió mértéke olyan volt, amivel mi még addig nem találkoztunk, pedig már nagyon sok kutyával találkoztunk. A család sem tudott mit kezdeni a helyzettel, sőt, álmukban nem gondolták volna, hogy a saját kutyájuknak létezik egy ilyen oldala. Az első hetek nem voltak vele egyszerűek, és akkor még nagyon-nagyon finoman fogalmaztam. Aztán egyszercsak rájött Gombóc, hogy az ő élete már megváltozott. Ez az új családja, ez az új otthona, és bizony itt vannak kényszerhelyzetek: oltás, vizsgálat, amin túl kell lenni. Megtanult együtt élni velünk, megtanult új életet kezdeni, új szabályok lettek, amiket rájött, hogy be kell tartania, és ezek nem is annyira rossz szabályok. Minden nap kimehet az udvarba játszani, mozogni, és hétvégén elmehet sétálni rutinos, régi önkéntesekkel, ami új inger, és érdekes, jó program. 
Gombóc rengeteget változott, mi magunk sem hisszük el mennyit, de azért egy ötven kilós kutyánál nem szabad elfelejteni, hogy van,volt egy másik oldala, még akkor is, ha már valahol a lelke mélyén szunnyad. 
Egy ilyen kutya sétáltatását, vagy akár csak egy udvarba becsukását sem bízhatjuk idegen emberre, vagy olyan önkéntesre, akit ő nem ismer. Sokan azt gondolják, hogy a menhelyi kutyák csak szeretetre, törődésre, és sok figyelemre vágynak. Hogy a rácsok mögött szomorú szemekkel várják, hogy valaki ezt biztosítsa nekik, és akkor már minden rendben lesz. Azonban léteznek olyan kutyák, akiknek a személyiségük egészséges fejlődéséhez hozzátartoznak a szabályok. Azért mert önfejűek, mert olyan fajták, mert makacsok. El kell fogadnunk, hogy nem minden kutya ugyanolyan. mindenkinek saját személyisége van, így az igényeik is eltérőek. Gombóc egyelőre még nem gazdikereső, ő egy nagyon határozott, ugyanakkor ismeretlen szituációkban bizonytalan kutya, aki már termeténél fogva sem adható ki egy olyan önkéntesnek sétára, aki nem ismeri.

Gombóc sokat fejlődött,de van még mit tanulnia


Kedd
Ha elég nagy kontrasztot akarok mutatni, akkor Gombóc tökéletes ellentéte Tina, aki kölykeivel együtt került a menhelyre,és maga a megtestesült jóság és kedvesség. Már befogadásakor is feltűnt, hogy mennyire alázatosan viselkedik. Ráadásul ő nem egymaga érkezett, hanem négy kölykével, akik hozzá hasonlóan igen együttműködőek, sőt nagyon nyugodtak voltak. Tinán már az első pillanatban láttuk, hogy egy együttműködő, konfliktuskerülő kutya. Az első napokban inkább megbújt egy csendesebb helyen, és légy farokcsóválással jelezte, hogy nincs semmilyen ellenséges szándéka, csak barátkozna, amennyiben mi is akarjuk. Ő nem az a típus, aki ajtóstól ront a házba, inkább az, aki a sor végén türelmesen megvárja, amíg ő következik. Nem ugat, mindenkivel barátságos és kedves, legyen az másik kutya, ember, vagy akármilyen élőlény is, szerintünk a légynek sem ártana, bár tyúkokra nincs az a kutya, akiért garanciát tudunk vállalni. De ő az a kutya, akiből ha lehet többet kérnénk, hiszen bárkivel összerakható, nem csinál feszültséget, szépen és nyugodtan kommunikál, jól tűri a kozmetikát. A nagy nyüzsgésben sem veszíti el az önuralmát, és sétánál sem köpködi tele a saját fejét nyállal, mint Gombóc. Ha sok, vagy legalábbis több ilyen kutyánk lenne, akkor a menhelyi élet is egyszerűbb lenne,de ahogy mondani szokták, jóból keveset adnak.Ami azt illeti, Tina alapvetően egy nagytestű kutya volna, de jelenleg is azon dolgozunk, hogy némiképp felhízlaljuk,mert kritikán aluli állapotban került a menhelyre, a szél majdnem elfújta szegényt. Amióta a nagyudvarban él több másik kutyussal, határozottan jobb a kedve, és némiképp az étvágya is fokozódott, így bízunk benne, hogy ha az önbizalmát nem is tudjuk Gobóc méretűre hízlalni, azért a testét sikerült megerősítenünk.
Melinda önkéntesünk rendhagyó módon ma érkezett segíteni a munkánkat, mert csütörtökön nem fog ráérni, így átszervezte a hetét miattunk. Köszönjük neki!

Tina


Szerda
Sajnos a menhelyen a gondozókat is utol szokta érni egy-egy egészségügyi probléma. Így van ez most is, tehát folyamatosan át kell szerveznünk a munkát. Ma végre egyik gondozónknak volt ideje levágni a füvet, mert a rengeteg esőnek köszönhetően nagyon gyorsan megnőtt. Ő ma egész nap a fünyírással foglalkozott, másra nem jutott ideje. Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas is megérkezett hozzánk a szokásos heti vakcinázásra. Most három veszettségi oltást, tizenhét kombinált oltást, valamint nyolc mikrochipet osztott ki.

Szatymazról egy nagyon rossz állapotú németjuhász érkezett a gondizásunkba, akit elkoboztak a gazdától. Tulajdonképpen a gazda hajlandó is volt lemondani a kutyáról, ugyanis elvileg külföldre költöztek,ahonnan igen nehézkes ellátni a kutyát. Akit pedig ezzel megbíztak,láthatóan nem tett eleget az ígéretének. A gazdák elmondták, hogy még volt egy csivava jellegű kutya is a telken,de őt nem találták sehol, róla nincs információnk. 
Hobót egyébként megkötve találták a telken, teljesen fel volt tekeredve a lánca, tehát ha nem történik intézkedés, bizonyosan rövid időn belül ott halt volna meg. Annyi biztos, hogy így is szörnyű állapotban van, a képek szinte semennyire nem adják vissza a valós állapotát. Őt most naponta több alkalommal, pici adagokban tápláljuk, nem is a legjobb fajta étellel, mert ilyenkor a nagy adag, tápanyagdús étkezés a kutya életébe kerülhet. Szerencsére Hobó étvágyával nincsenek problémák, így bízom benne, hogy néhány hét múlva már pozitív hírekkel tudok érkezni a súlyát illetően.

Hobó

 

Samu, a tacskó pedig tulajdonképpen gazdától, vagyis családtól került ma a gondozásunkba. A gazdi és a fia új albérletbe költözött, ahová Samut nem vihették magukkal, ezért a testvérére bízta a kutya ellátását, gondozását. 
Samu azonban nem könnyítette meg az új gazdája életét, mert folyamatosan szökött, amikor kinn volt az udvaron, a lakásban pedig ha egy pillanatra egyedül hagyta, akkor rombolt,szétszedett mindent, amit csak tudott.
Őt egyébként rögtön meg is vizsgálta ma az állítorvosunk,ugyanis igen termetes köldöksérve van, de szerencsére nincs kizáródva bélszakasz, így nincs szükség sürgős műtétre. A későbbiekben azonban mindenképpen meg fogjuk műttetni a köldöksérvét is.

Samu

 

Csütörtök
Sajnos Lady kutyánk egészsége sem úgy alakul, ahogy terveztük, így ma egyeztettünk újra az állatorvossal, és abban maradtunk, hogy bevisszük újabb vizsgálatra, vérvételre. Aki esetleg lemaradt róla, hogy mi történt Ladyvel: múlt héten állatorvoshoz kellett vinni, mert láthatóan fájdalmai voltak, csak mereven állt, semmit nem csinált. Akkor kiderült, hogy a kora miatt összecsontosodott a gerince, ez okoz neki fájdalmat. Fájdalomcsillapítót kapott, aminek köszönhetően ugyan jobban lett, de állapota naponta ingadozott. Az állatorvos most vérvételt javasolt, hogy az esetleges szervi okokat kizárhassuk. Ezzel egy időben pedig elindítottak egy szteroidos kezelést, aminek pár napon belül segítenie kell.

Ma dr. Tímár Endre rendelőjében is időpontunk volt ivartalanításra, szívféregtesztre. Ma Bob, Bobek, Zsozsó, Tódor és Lulu esett át a műtéten, mindenki jól viselte. A szívféregtesztje mindenkinek negatív lett.

Péntek
Szatymazról érkezett egy újabb segítségkérés, most valahol az úton találtak egy icipici kutyust, akit biztonságba kellene helyezni. A kutyus egyébként egy csivava jellegű kis apróság, azt nem lehet tudni, hogy a pár napja elkobzott Hobó társa-e, vagy pusztán a véletlenek játéka. Annyi biztos, hogy a kutyusban nincsen mikrochip, így nincs is kit értesíteni. A kutyus tőlünk a Lüszi nevet kapta, és már most gondban vagyunk, hogy a karanténidő letelte után hová tudunk tenni egy mákszem méretű kutyust, aki mindenhonnan kifér.

Lüszi

 

Lüszi mellett ma egy másik kutyus is érkezett a menhelyre. Ő Fluffy, aki chipes, és idáig a gazdis kutyák gondtalan életét élte. Csakhogy, ahogy ez lenni szokott mindez megváltozott, mert a gazda másik városba költözik új albérletbe, ahová nem tudja magával vinni Fluffyt, és családon belül nem találtak megoldást neki. 
Szegény Fluffy, egyáltalán nem meglepő módon, teljesen meg van azavarodva, fél, és nem érti mi történik vele. Tulajdonképpen hasonlóképpen reagált, mint Gombóc, csak éppen nem mutat nyílt agressziót. Az ilyen kutyusok látványa nagyon szomorú. Sok esetben az emberek így képzelik el a menhelyi létet a kutyáknál. Hogy szomorúan,rettegve gubbasztanak egy sarokban és arra várnak, hogy valaki megmentse őket. Igen, ilyen kutyusok is vannak, de ők is tudnak változni, ahogy megismerkednek a körülményekkel, velünk, és látják, hogy ez a hely nem is olyan félelmetes, mint amilyen először. Aztán ezek a kutyák alakulnak, formálódnak, megmutatják az igazi arcukat, ami lehet bohókás, domináns, simulékony, játékos, örökmozgó, vagy épp nyugodt,kiegyensúlyozott. Ők is annyifélék, mint mi, emberek. Kinek több, kinek kevesebb időre van szüksége, hogy meg tudja mutatni a valódi arcát.
Mert a valódi arc sohasem szomorú. A szomorúság egy állapot, nem egy jellemvonás, ami egy reakció az új környezetre, az új ingerekre, emberekre. De ez az állapot sokáig fenn maradhat, míg mások néhány hét, esetleg hónap alatt túllendülnek rajta.
Sok olyan kutya van még a menhelyen, akinek sorsának alakulsáról szeretnék beszámolni, ahogy most Gombócot és Tinát érintettem. De ez egy következő blogom témája lesz.

Fluffy

 

Szombat és Vasárnap
Szerencsére a hétvégére már Lady állapota határozott javuló tendenciát mutat a szteroidra, aminek szívből örülünk.
A hétvége, mint mindig, a leendő örökbefogadóké volt, akik jöttek ismerkedni a kiszemelt kutyussal. Emellett pedig az elmaradhatatlan kutyasétáltatásé volt a főszerep.

Köszönjük a 168 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások