Erre a hétre nem tervezem a bevezető írását. Ez nem egy képekkel gazdagon illusztrált blog lesz, hanem egyszerűen egy leírás, amit szeretnék minél hamarabb letudni. A tárgyilagosságnak az az oka, hogy óriási pofont kaptunk ismét az élettől, amikor már úgy tűnt,hogy kezd minden rendeződni.
Igyekszem úgy megírni a beszámolóm,hogy ne maradjon utána kérdés, ugyanakkor az az olvasó is érthesse,aki azért nem hétről-hétre követi az eseményeket. Kezdjünk is bele!
Hétfő
Kairó úgy hete sántán, lázasan került a menhelyünkre elég rossz állapotban, akit rögtön vizsgálatra küldtünk. Kiderült,hogy eltörött a felkarcsontja, de csak akkor műthető, ha már megfelelő állapotban van. Ennek a napja most érkezett el. Eddig szigorú ketrecnyugalomban, befáslizott lábbal, gallérban várta, hogy műthető állapotban legyen. A cuki arc ne tévesszen meg senkit, igen rosszul viselte a bezártságot, így nem volt egyszerű nap nap után ellátni.
Kairót a mai nappal benn is tartották a kórházba, ő ha minden jól alakul, akkor a holnapi nappal térhet vissza a menhelyre.
Belovval pedig kontrollvizsgálatra mentünk ma. Ő papíron lassan egy hete a menhely lakója, de valójában mindössze j,két nappal ezelőtt láthattuk őt először, amikor kiengedték a kórházból.
Önkénteseink egy nagyon rossz állapotú kutyához mentek ki bejelentésre, majd egyeztettek a menhellyel,és rögtön kórházba szállították a beteget. A kórházban benn is fogták, folyamatos infúziót és intenzív ellátást kapott, súlyos fokú babézia mellett ugyanis voltak más egészségügyi gondjai is, de most az elsődleges a babézia kezelése volt. Szombaton végre kiérkezett a menhelyre,és máig az állapota határozott javuló tendenciát mutatott. Ma őt nagyon bizakodva vittük kontrollra,és boldogan hallgattuk,hogy állapota a vérképe alapján is nagyon sokat javult, de szemmel láthatóak rajta a változások is. A fehérvérsejtek száma lefeleződött, ami a gyulladás miatt nagyon magas volt. A vörösvértest száma pedig közel megduplázódott,pedig nagyon alacsony volt. A vörösvértestek felelnek az oxigénszállításért, ezért fontos a megfelelő szám.
A kontrollvizsgálatról visszatérve azonban Belov furcsán viselkedett, nem volt kedve kinn sétálni, amit eddig nagyon várt, és a vacsoráját is lassan fogyasztotta el. Tekintve, hogy a véreredménye rengeteget javult, biztosak voltunk benne,hogy iszonyúan elfáradt ma a vizsgálatoktól.
Kedd
Ma Zóra önkéntesünk vállalta,hogy Kairót visszaszállítja a menhelyre a műtét után, ami egyébként komplikációmentesen zajlott.
Sajnos azonban először ki kellett jönnie a menhelyre Belovért, aki reggel kedvetlenül várt minket a betegszobában, és köszönte szépen, de reggelit sem kért. Ez már biztos nem a tegnapi fáradság következménye volt,így telefonáltunk rögtön a kórházba, hogy úgy érezzük baj van. Szerencsére rögtön fogadták őt, és ismét benn is tartották az állapota ingadozása miatt. Valószínűleg még mindig a babézia miatti immunrendszer túlműködése okozza a gondot, de ez további vizsgálatokat igényel.
Szerda
Ma menhelyünk állaotrvosa, dr. Farkas Attila érkezett hozzánk a szokásos heti vakcinázásra. Most 8 veszettség elleni oltást, 4 kombinált oltást, valamint 4 mikrochipet osztott ki a soron következő kutyáknak.
Délelőtt első dolgunk volt beszélni a Vezér Állatorvosi Központtal Belov ügyében. Sajnos túl sok pozitív hírt nem kaptunk, az állapota továbbra is indokolttá teszi,hogy benn maradjon. A vizsgálatok megerősítették,hogy az immunrendszer okozta túlműködés a rosszullét elsődleges oka, amit a babéziának köszönhetünk. Egyelőre nincs túl az életveszélyen.
Csütörtök
A mai napon minden összekeveredett. Mindent, amiben hittünk, amiben bíztunk egy pillanat alatt semmivé vált.
Telefonáltak a kórházból, hogy Belov állapota romlott, az egyetlen esélye ha vért kap. Összeszedtük a gondolatainkat, miközben kerestük a megoldást, hogy miként tudjuk minél hamarabb bejuttatni a donorkutyánkat, ugyanis mi ivartalanításra vittük volna az állatainkat, ami foglalt időpont volt. Az önkénteseink mindannyian dolgoztak.
Végül összelogisztikáztuk, hogy az ivartalanított kutyákkal bemegy Hapci az állatkórházba donorkutyának, a gondozó pedig megy továbbivartalanításra, a kórházban megoldják nélkülünk a vérátömlesztést.
Sellő, Tündér, Panka, Popcorn és Hetti már startolt is dr.Tímár Endre rendelőjébe ivartalanításra, valamint Ciceró nagylaborra és vizsgálatra, mellettük pedig potyautasként Hapci, amikor újabb telefon érkezett....
Hapcival már ne siessünk. Belov feladta. Rögtön kiposztoltuk, de nem azért, mert mindig az az első dolgunk, hanem, hogy az emberek tudják, hogy neki sajnos már nincs szüksége további támogatásra.
Mi mindössze 2 napig ismertük, de addig mindent megtettünk a gyógyulása érdekében. Egy elesett, más segítségére szoruló csendes, de félős kutyát ismerhettünk meg Belov személyében. Iszonyú megrázó volt, hogy a küzdelem amit vívott, amiben mi csak mellékszereplők voltunk, sikertelen volt. Pedig nagyon akartuk, Ő is. Váltásban figyeltük, vittük ki pisilni, sétálni, vagy csak kiengedni, hogy ne csak a betegszobában legyen, hogy érje a fény, hogy láthasson egy kis világot, hogy szaglásszon.
Hogy megérte-e megpróbálni megmenteni?
Ki tudja?
Utólag nem, hiszen csak a szenvedését hosszabbítottuk meg.
De ha meggyógyult volna, akkor most nem ezt a blogot írnám. Akkor biztosan másképp gondolnám. Az élet egy olyan játszma, ahol soha nem tudhatjuk mi lesz a dolgok kimenetele, mindig csak a remény van, ami nagyon sokszor becsap minket.
Most igazán becsapott, hiszen már elkezdtük hinni, hogy jobban lehet, hogy túl van a nehezén.
Nem szeretnék hosszasan beszélni a megmásíthatatlanról.
Ugyan mi változna attól?
Neked könnyű álmokat, nagy harcos! Úgyis mindig mindenki ezt írja a posztok alá, és görgetünk tovább. Néhányan megállunk egy picit, eltűnődünk, majd vívjuk tovább a saját harcainkat.
Én búcsúképnek egy olyan fotót szánok Belovról, ahol még élt a remény, hogy túljutunk ezen. Igyekszem így megőrizni az emlékezetemben.
A posztunk más embereket is megérintett, akik ugyanúgy drukkoltak Belovnak, ahogy mi. Balogh Csaba, Kisállathamvasztó már nem először ajánlotta fel díjmentesen a hamvasztást. Ez történt Belov esetében is. Köszönjük szépen az önzetlen felajánlást!
A menhelyen ezalatt Márti és Melinda önkénteseink voltak a segítségünkre a napi teendőkben. Köszönjük a segítséget!
Ahogy mondtam, az idő sohasem áll meg, bármennyire nehéz ezt elhinni. Délután segítséget kértek egy kutyának, akit valaki kikötött egy fához, és több ücsörög.
Önkénteseink elmentek chipet olvasni. A kutyát Málnának hívják, érvényes oltása van, a gazda sehol, telefonon nem lehet elérni, cselekedni kellett.
Mit csinál a jó önkéntes? Beviszi dolgozni!
Mit csinál a kutya? Őrzi a munkahely bejáratát, úgyhogy nagyon gyorsan cselekedni kellett.
Málna bekerült a menhelyre. Ekkorra önkénteseink már nem csak a tulajdonost, hanem az egész családot értesítették velünk együtt. Sajnos már volt kalandunk a családdal, a másik két korábbi kutyájuk végül nálunk talált átmeneti menedéket, majd gazdát.
Hogy miért törjük magunkat ennyire, hogy értesítsük a gazdát?
Mert ez a törvényben előírt kötelességünk.
Hogy miért akarjuk, hogy minél gyorsabban visszakerüljön a tulajdonoshoz, ha ő ragaszkodik a kutyához?
Mert így egy gazdás kutya egy másik, talán bajban lévő állat elől foglal el egy helyet, amiben ugye nem bővelkedünk.
Péntek
Megérkezett látogatóba osztrák partnerszervezetünk, akik holnap Ausztriába viszik a kutyákat, akiknek a héten elkészítettük a papírjait az utazáshoz. Nem jöttek üres kézzel, egy tonna állateledelt hoztak a menhelynek, ami kimondva nagyon sok, de sajnos az élelem nagyon-nagyon gyorsan fogy.
Ma átvettük Belov urnáját. Szép fehér urnában lesz végső nyughelye.
Hiába vártuk Málna gazdájának jelentkezését, egyelőre marad a kitartó próbálkozás.
Szombat és Vasárnap
Ma útra kelt ausztriai életük felé Kenó, Maci, Menő, Baffi, Fehérke, Rudolf, Herceg, Kifli,Kevin, Besszi,Karina, Maci, Pajti,Fickó és Pici.
Emellett két örökbefogadás is történt idehaza: Leó Kecskemétre, Csahos pedig Kaposvárra költözött. Mindkettőjüknek zökkenőmentes beilleszkedést,és boldog együtt töltött éveket kívánunk.
Vasárnap nyílt napot tartottunk a menhelyen. Köszönjük résztvevő önkénteseinknek, Áginak, Alexának és Anabellnek a segítséget. Köszönjük minden látogatónak, hogy időt szánt ránk, és külön köszönet az adományokért.
Jó hír, hogy ha nehezen is, de elértük Málna gazdáját, aki azt ígérte, hogy hétfőn hazaviszi a kutyust, aki elmondása szerint élete értelme. Nekünk ugyan adódtak erős kételyeink, de azt kell ismét mondanom, hogy a törvények betartása mindenkire vonatkozik. Ránk is!
Köszönjük a 169 mentett kutyus nevében,hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Hozzászólások