Ez a hét is nagyon megterhelő volt mentálisan. Egy éhhalál szélén álló kiskutya került a gondozásunkba, aki feltépte a régi sebeket. Hogy mi történt, és milyen emlékek törtek elő, azt a blogom második részében olvashatják.
Hétfő
Kira ma beköltözött a többi kortársa közé a kölykös udvarba. Még akkor is, ha Kira és a többiek egy idősek, azért jelentős méretbeli különbségek vannak közöttük. Kira ugyanis úgy nő, mint akit húznak. Szinte napról napra látszik rajta.
Kedd
Akik követik a tevékenységünket, azok tudják, hogy nemrégiben az egyik betegszobában egy fűtő-hűtő klíma kapott helyet. Így nem csak nyáron van lehetőség hűteni a beteg kutyákat, ha nem gazdaságosan tudunk télen fűteni a betegszobára. Ugyanakkor van egy régi, kevésbé korszerű betegszobánk is, aminek a fűtését eddig kazánnal oldottuk meg. Mivel ez egy régi vályog épület, eddig nem volt szükség arra, hogy itt a hőmérsékletet lehűsük. Az idei nyáron azonban szembesültünk vele, hogy ezt az épületet is hűtenünk kell, mert túlmelegszik.
Mivel felajánlottak egy használt, de működő jó állapotú klímát, így adott volt, hogy ez ebben a betegszobában kap helyet. Ma fel is szerelték, így immár mindkét betegszobánk légkondícionált lett. Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult, hogy beteg kutyáink komfortosabb körülmények között lábadozzanak!
Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr Farkas Attila érkezett hozzánk a szokásos heti vakcinaosztásra. Most 8 veszettség elleni oltást, 10 kombinált oltást, valamint 2 veszettségi kombinált oltást osztott ki.
Sajnos itt a menhelyek az évek alatt elég sok rossz dolgot láttunk, mindig azt gondoljuk, hogy hozzá vagyunk szokva, de ez nem így van. Ma Zákányszékről érkezett egy nagyon beteg kiskutya, aki az éhhalál szélén állt. Mivel nem szeretnénk senkit sem sokkolni, ezért csak a szalonképesebb képeket raktuk fel az internetre róla. Élőben a látvány sokkoló.
A kiskutyával rögtön a Vezér Állatorvosi Központba siettünk,ahol rögtön fogadták is őt. Egyértelmű,hogy nagyon súlyosan alultáplált,és ki van száradva. Egy halom gyógyszerrel és infúzióval feltöltve hoztuk őt vissza a menhelyre. A túléllés kétséges. Most nagyon pici adagokban, naponta többször kis adagokban kell őt etetnünk, közepesnél nem jobb eledelellel,hogy elkerüljük a visszatáplálási szindrómát. Egy olyan élőlény ugyanis, aki régen nem jutott energiához,táplálékhoz, ha hirtelen sok energiát visz be a szervezetébe, akkor hirtelen összeomolhat. Jelen helyzetben még az sem biztos azonban,hogy a nagy odafigyelés mellett túléli ezt a hosszú éhezést.
Palkónak nem elég,hogy majdnem éhen halt,még a bolhák százai is nyüzsögtek benne. Annyira gyenge,hogy mindössze pár másodpercig tud állni. Természetesen pararitamentesitettük, de mivel a bőre tele van gombás és bakteriális felülfertőződéssel, így gyógysamponnal fürdetnünk kellene. Ezt azonban tekintettel az állapotára, egyelőre elhalasztjuk.
Csütürtök
Szerencsére Palkó állapota már a tegnapihoz képest is óriásit javult. Ugyan jártányi ereje alig van,de a zacskó csörgésére felkapja a fejét,és el is indul,hogy végre ehessen. Természetesen az adagok,amit kap még egy kismadárnak is kevés volna,de most nem enyhülhetünk el, az ő érdekében.
Zóra önkéntesünk ma délután ismét kutyát volt kénytelen a menhelyre szállítani, mert mikrochip híján nem tudta őt hazajuttatni. A kis fiatal tacsifiút mi Argonnak neveztük el. Kimondottan szép, jól táplált kutyus,ráadásul kellően akaratos is. Ő egyébként a Pulz utcai szerelőműhelyben várta, amig önkéntesünk elmegy érte,mert ott befogadták, nehohy valami elüsse. Ez a kis fickó előtte jól bejárta a várost,úgyhogy valóban szerencsés,hogy ép bőrrel megúszta a kalandozást.
Egyszerűen nem térünk magunkhoz, hogy honnan jön ez a rengeteg kutya az utcára, ugyanis nincs nap,hogy önkénteseinknek ne kellene valahová mennie chipet olvasni. Szerencsés esetben a kutyának van chipje, és szerencsés esetben nem cserélt húsz alkalommal gazdát az elmúlt pár hónapban, így viszonylag könnyen hazajuttathatóak. Argon azonban nem tartozik a szerencsések közé. Bár, ami azt illeti mégis,mert legalább megúszta a városi kalandot.
Péntek
Kezdek rájönni, hogy igazi tacsidömping van a menhelyen. Reggel ugyanis ismét segítséget kértek egy gazdátlan tacsi elhelyezésében, akit a Gyögyvirág utcában találtak. Chipet ugyan nézettek a szálkás szőrű tacsiban, de nem találtak. Mi azonban a menhelyen igen, így éresítettük a gazdit. Sajnos a kutyusnak nem volt érvényes veszettség oltása, Ilyenkor kötelező két hét karantén után lehet visszaadni a tulajdonosnak. Az igazi döbbenet akkor ért, amikor a gazdi közölte, hogy ő nem tart igényt a kutyára. Egyrészt azért, mert szökik, másrészt pedig minden állatot meg akar ölni, így nem sok örömüket lelik benne.
Kértem hogy jöjjenek ki, és írjanak alá egy lemondó nyilatkozatot, így végleg lemondanak a kutyáról. Még aznap ki is jött a tulajdonos, majd a lemondás után azért megkérdezte mi lesz itt a sorsa. Maradjunk annyiban, hogy egyik döbbenetből estem a másikba, hiszen talán érdemes lett volna előre érdeklődni, hogy mi történik egykori “kedvencükkel” ha nem gazdisodik. Miután elmondtam, hogy nem altatunk el kutyát azért, mert nem találunk gazdit, konstatálta a dolgokat, hogy rendben, és tovább is állt. Néha őszintén meg tudok döbbenni, hogy mennyire érzéketlenek tudnak lenni az emberek a saját kutyàjuk sorsa iránt.
Mindeközben az ásotthalmi erdőből három kutya érkezett a menhelyünkre. Ők együtt bandáztak ki tudja mióta. Fura egy kis triumvirátus az övék. Itt van Kóla, a legnagyobbik, aki ugat minden más kutyára, de a két kis tökmaggal elbóklászott az erdőben…
Kólával érkezett még Kali, aki egy fiatal lány kutya,és nagyon pici. Ő minden emberi szóra mutatja az összes fogát, megállás nélkül vihog. Hihetetlen cuki kutya.
Kalitól egy picit nagyobb Kairó, aki erősen fájlalta a lábát, és picit tompának is tűnt, így el is küldtük állatorvoshoz, Palkóval pont akkor indultunk volna kontrollra.
Kairoról kiderült, hogy nem véletlenül vilt tompa: magas láza van, alultáplált, és el van törve a felkarcsontja. Sínbe rakták, gallért kapott, és gyógyszereket. Amikor jobban lesz, lemegy a làza, és kicsit összeszedi magát, akkor kerülhet sor műtétre.
Szombat és Vasárnap
Szerencsére az időjárás már lehetővé teszi, hogy önkénteseink újra bele vessék magukat a szokásos heti kutya sétáltatásba.
Emellett önkéntesünk, Vanda ismét hatalmas segítségünkre volt, hiszen lady szőrét rakta rendbe, emellett sor került Palkó első gyógysamponos fürdésére. Palkó a fürdetés,hajszárítás végén már annyira elfáradt, hogy jártányi ereje alig maradt. Tudjuk, hogy korai volt még a fürdetés, de folyamatosan vakarózott a bőrgyulladása, gombás és bakteriális bőrfertőzése miatt, így azt választottuk, hogy gyorsan túlesünk a fürdetésen. Ráadásul a bolhák ugyan eltűntek, de olyan mérhetetlen mennyiségű bolhaürülék volt a kiskutyán, hogy biztosan az is iszonyúan irritálta a bőrét.ahogy mostuk, a víz és a sampon úgy változott szinte majdnem feketére.
Palkó esete nagy tanulság, hiszen még mindig nagyon sok kutya éhezik, él nagyon rossz körülmények között, vagy hal egyszerűen éhen szépen csendben úgy, hogy senki sem látja.sok esetben talán nem is akarják látni.
Sovány kutyát azért mindenhol lehet látni, a mi menhelyünkön is vannak.
Vagy azért, mert most nemrégiben kerültek be, vagy szívférgesek, vagy esetleg érzékeny gyomrúak, idősek, és már nem úgy működik az emésztés,esetleg a stressz, a túl aktív életmód miatt nem tudnak hízni. Ilyen van, ezt kár is tagadni. De azok a kutyák, akik az éhhalál szélén állnak, mint ahogy volt Pakó esetében, vagy mondjuk Hobónál, ők viselkedésre, kinézetre teljesen mások, mint mondjuk egy vékony kutya. A vékony kutya aktív, jókedvű, és nincs kiszáradva.
Egy éhhalál szélén álló kutya gyakran ecés közben csikorgatja a fogait, gyakran előfordul, hogy már ételt sem kér, ki van száradva és borzasztóan gyenge, enervált.
Őket nagyon lassan, kis adagokban, közepes vagy rosszabb minőségű eledellel szabad csak elkezdeni etetni, mert van egy csúnya betegség, a visszatáplálási szindróma. Ez egy potenciálisan halálos beregség, ami akkor következik be, ha az élőlény hosszú éhezés után hirtelen nagyobb mennyiségű élethez jut. A szervezet ettől “ összezavarodik”, hiszen már nem saját magát kell felemészteni, hanem más táplálékot, amire nincs felkészülve. Ez akkora sokk az eddig éheztetett szervezet számára, hogy a létfontosságú szervek leállásához vezet.
Sajnos nem minden történet végződik boldogan. Van az úgy, hogy bármennyire is szeretnénk segíteni, elkésünk, későn érkezünk.
Ramses egy maroknyi pici kutya volt, aki nagyon későn került a gondozásunkba. Az állatorvosainkkal rengeteget küzdöttünk érte, de a pár hetes kuskutya a leggondosabb kezelés ellenére sem tudott felépülni. Végül el kellett engedni.
Ő minden alkalommal eszembe jut, amikor egy éheztetett kiskutya kerül a gondozásunkba, hiszen végigélni még egyszer azt, amit Ramsessel kellett, soha nem szeretném.
Egyelőre úgy tűnik, hogy Palkó jól van, értékei javulnak, de azért még nincs túl a nehezén. Bizakodunk, hogy most még nem volt késő segíteni….
Köszönjük a 181 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások