Kutyamesék 2025. márc. 10-16.

A hétvégén érkezett egy kutya a menhelyre, akinek a története szabályosan évtizedekkel repített vissza az időben. A szóban forgó kutyus társa már egy hónappal korábban beköltözött a menhelyre, és most követte őt a másik kutya is. Az okokról a blogom végén fogok beszámolni. A történet egyáltalán nem egyedi mégis úgy érzem, hogy írni kell róla.

Hétfő
Ásotthalomról érkezett hozzánk egy kedves, fiatal szuka kutya. Őt nagyjából két hete találták, keresték az eredeti gazdát, de nem jelentkezett. Mivel mikrochipje sem volt a kutyának, így segítséget kértek az elhelyezésben. Új lakónknak a Mese nevet adtuk.

Kedd
A menhelyen már nagyon várjuk a jó időt. Tavasszal, nyáron a legszebb a menhely, amikor körbeölel minket az ébredő természet. Madárcsicsergés, a méhek zümmögése, a gyönyörű zöld fák a körülöttünk lévő erdőben, a virágok illata. Erre azonban még várhatunk, az utóbbi napokban megint megérkeztek az éjszakai fagyok, ráadásul annyi eső leesett, hogy az egyébként mindent magába szívó homok sem bírja már. Ebben az egész napos esőben nem csak a dolgozóink fáradnak el. Szó szerint, a kutyának nem volt kedve kidugni az orrát ebben az időben.

Szerda
Ma egy meglehetősen öntudatos idős tacskó jellegű kutya került a menhelyre, akinek meghalt a gazdija, az örökösök pedig nem tudnak vele foglalkozni. Csöpike meglehetősen szélsőséges nézeteket vall: szereti a simogatást, és nagyon kedves egy adott pillanatig. Ha viszont bármi olyan történik, ami nem tetszik neki, akkor dúl-fúl.
Sajnos azonban a piszkálást nem fogja megúszni, hiszen pótolni kell az oltásokat, vizsgálatokon kell átesnie. Ráadásul le kell vágni a karmait, ugyanis annyira el van hanyagolva, hogy belenőtt teljesen a bőrébe. Ezt csak bódítva lehet megoldani, mert ahogy mondtam, kissé makacs az öregúr. Szegénynek egyébként a belenőtt körmök mellett az ízületei is el vannak deformálódva, így a járása egyébként is nehézkes.

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila most is érkezett a heti kutyaoltásra. Ez alkalommal 2 veszettségi-kombinát oltást, 5 kombinált oltást, valamint 8 kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.
Korábban már említettem, hogy Rumli kutyust pár hete minden előjel nélkül holtan találtuk a helyén. A boncolás választ adott a kérdéseinkre.
Rumlinak akut hasnyálmirigy gyulladása lett, ami megmagyarázza, hogy mitől halt meg ennyire hirtelen.
Ennek a betegségnek van akut és krónikus fajtája. Az akut néhány óra alatt képes halált okozni. Nem szeretnék mélyen belemenni ebbe a betegségbe, ugyanis az én kiskutyámnak is volt benne része néhány éve, és pokoli volt. Egy hét intenzív kórházi kezeléssel tudták megmenteni az életét Budapesten. Szörnyű időszak volt. Aki már találkozott ezzel a betegséggel, az pontosan tudja.

Csütörtök
Ma dr. Tímár Endre rendelőjében jártunk. Ivartalanításra vittük Bobit, Figurát, Valentinát és Hopit. Velük utazott Csöpi is, akinek altatásban levágták a brutális hosszú karmait, illetve ő is egyúttal átesett az ivartalanításon, ha már egyszer altatni kellett a beavatkozáshoz.

Pongó pedig a Vezér Állatorvosi Központban járt ma kontroll vizsgálaton. Szerencsére nem tért vissza a giardiája, ellenben vérszegény, így gyógyszert kell szednie, majd később ismét kontrollvizsgálatra kell vinni.

Önkéntesünk, Emese a Petőfi Sándor sugárúton egy balesetes kutyust mentett, aki nem tudott lábra állni. A Vezér Állatorvosi Központba vitte ellátásra. Szerencsére nem bénult le, de benn tartották megfigyelésre. Mivel nem volt mikrochipje, és senki nem ment érte, így beszállítottuk a menhelyre. Szerencsésen megúszta a balesetet, viszont sajnos az étvágya az hagy némi kívánnivalót maga után. Mi a kutyusnak a Molly nevet adtuk. Jelenleg várjuk az eredeti tulajdonos jelentkezését. Jelenleg oltás és mikrochip hiánya miatt a kötelező két hét karanténidőt tölti.

Péntek
Ma délután megérkezett osztrák partnerszervezetünk. Adományt hoztak, szétnéztek a menhelyen, valamint holnap reggel magukkal visznek néhány szerencsés kutyust, aki Ausztriába kezdhet majd új életet.

Szombat és vasárnap
Ma elindult Ausztriába Csuti, Misi, Sellő, Tofu,Turmix, Dubló, Bella,Nusi és Dagi, hogy új életet kezdhessenek.

Nem volt hiány azonban utánpótlásból. Pusztán a mai napon négy új kutya került a gondozásunkba:

Edi Szatymazról érkezett. Egyik gondozónk háza elé kuporodott le a kapuba, a szakadó esőben. Természetesen a gondozónk azonnal bevitte és elhelyezte éjszakára. Mint kiderült számos posztból, napok óta bolyong Szatymazon a kutya, ráadásul egy kis társa is volt. Az ő hollétéről sajnos semmit nem tudunk.

Carlos két év körüli kan kutyus, akit Hódmezővásárhelyen találtak nagyjából egy hete. Mivel nem volt mikrochipje és nem jelentkezett a gazdája, így ma bekerült a menhelyünkre.

Egy évvel ezelőtt hatalmas volt a boldogságunk, amikor Jázminnak hosszú idő után sikerült gazdit találni. Ő nem egyszerű kutyus, habár nagyon emberbarát, sajnos más kutyákkal egyáltalán nem összeszoktatható, éppen ezért keresett olyan helyet, ahol ő egyedüli kutya lehet. Mielőtt először menhelyre került már "végigjárta" Szegedet. Szinte közkézen forgott, állandóan új gazdát keresett, mert rombolt a lakásban, nehéz volt vele a mindennapokban, ugyanis egy aktív, erős kutyáról van szó. Ezek után került a gondozásunkba, és évekig nálunk élt, mígnem tavaly úgy tűnt, hogy révbe ért. A tündérmesének azonban most vége szakadt, a gazdi ugyanis elhunyt. Jázmin tehát ismét gazdit kereső. Egyelőre még nem nagyon találja a helyét, fogalma sincs, hogy miért fordult a biztonságos világa egy csapásra a feje tetejére...

És akkor el is érkeztem a blogom végére. Itt szeretném bemutatni Mazsi kutyát, aki ma költözött be a menhelyre.
Nos, ő annak a Bobinak a társa, aki egy hónappal ezelőtt érkezett a menhelyre. Frissítsük fel egy kicsit Bobi bekerülésének körülményeit. Bemásolom ide az akkori blogom Bobiról szóló részét:

Ma egy olyan kistestű kutya érkezett a menhelyre, aki egy igazi kis cukiság. Idős és kedves, nyugodt kutyus, aki úgy tudjuk, hogy jól kijön más kutyákkal és cicákkal is. Ő azért került hozzánk, mert a gazdája kórházban van, és nem tud róla már gondoskodni. Szerencsére egy ilyen kutyus jó eséllyel tud új életet kezdeni, még akkor ha már nem fiatal, mert kisebb termetű, kedves, és igencsak dekoratív is.

Ehhez képest most ugyanarról a helyről érkezett még egy kutya, Mazsi. Számomra érthetetlen, hogy miért nem akkor adták le őt is, amikor Bobit. Aztán persze kiderültek az okok, és rávilágított ez a történet is arra, hogy mennyire általános jelenséggel állunk szemben. Nem Mazsi gazdáit szeretném bántani, mindösszesen egy problémáról beszélni, ami gyakoribb, mint gondolnánk.

Mazsit ugyanis eredendően nem szerették volna leadni. Bobi bekerült a menhelyre, mert nem tudják ellátni, Mazsi viszont maradhatott. Mint kiderült, ő jó házőrző. Egyetlen hibája van,hogy nem szereti a macskákat, így el is kapta a család kedvencét. Ez vezetett végül a leadáshoz.

Itt azért megállnék egy pillanatra. Tudom, még mindig itt tartunk, hogy még nagyon sok embernek az az értékmérő tulajdonság egy kutyánál, hogy mennyire hasznos. A hasznosságát elsősorban pedig az határozza meg, hogy mennyire képes jó szolgálatot tenni a gazdájának.
Ilyenkor azt érzem, hogy megint visszarepültünk az időben évtizedeket. Amikor a kutya még csak egy használati cikk volt, akit nem társállatként, hanem tárgyként kezeltek.

Ha beteg volt jó esetben kihívták hozzá az állatorvost, már ha nem ítélték túl drágának. Rosszabb esetben hírből nem ismerte az állatorvost, és két eshetőség volt: vagy magától meggyógyult, vagy olykor kínok között itt hagyta ezt a világot. Olyankor a gazda megvonta a vállát, elásta,aztán jöhetett a következő házőrző. Ő aztán megint házi maradékon felnőve, oltás nélkül élte le az életét, aminek ugye akkor volt értelme ha megfelelően szolgálta a gazdáját.

Amikor kölykök születtek, ők sem kaptak védőoltást olyan betegségek ellen, ami megelőzhető lenne. Ilyen például a parvó vagy szopornyica. Az erősebbek, vagy szerencsésebbek nem betegedtek meg, belőlük lehetett a következő "hasznos" kutya. A többieknek maradt a halál.

Én magam is emlékszem, hogy nálunk a faluban azok voltak a szerethető kutyák, akik jó házőrzők voltak. Nem azért szerették őket, mert családtagként tekintettek rájuk, vagy mert voltak aranyos, kedves tulajdonságai, esetleg bohókás volt. Hanem azért mert volt valami "hasznos" tulajdonságuk, amit ki tudtak használni. Macskáknál is ugyanez volt a helyzet, őket jellemzően azért "szerették" mert megfogta a rágcsálókat.

Amikor a menhelyre érkezik egy kutya, akit a gazdája hoz be valamilyen okkal, akkor sokszor hallom ezt a mondatot, amikor a kutya tulajdonságairól kérdezem: "jó kutya, jó házőrző". Mintha egy kutya ettől válna jóvá.
Mert az emberek jelentős része még mindig itt tart: egy kutyában ez a fontos.

Nem tudja elmondani, hogy milyen a kutyája valójában. Nem tudja, hogy mit szeret, vagy mitől tart. Nem tudja hogy viszonyul más kutyákhoz, mert egész életében a kertben volt, utcára nem ment, sétálni, világot látni sohasem vitték.

Pedig minden kutya szeret(ne) világot látni, új dolgokat szimatolni, csak úgy egyáltalán megismerni egy kicsit tágabb világot.
Nem tudja elmondani, hogy szereti-e a kutyája, ha a hasát vakargatja, vagy mennyire tűri a fültisztítást, mert sohasem próbálta. Nem tudja, hogy szereti-e a labdát, vagy inkább a csipogós játékokért van oda. Sokszor még azt sem tudja, hogy fél-e a vihartól, mert sohasem élvezett prioritást, hogy megnézze mit csinál olyankor a kutya.

Itt elsősorban nem Mazsi gazdájáról van szó, hanem magáról a jelenségről. Mert állatvédőként szembesülni azzal, hogy még mindig mennyire fontos tulajdonság a házőrzés, számomra nagyon fájó. Ahogy a jelzőkutya-házőrző kombináció is még mindig nagyon elterjedt. A kisebb, "neszesebb" kutya éberebb, neki a feladata a folyamatos figyelem, míg a nagytestű társa felel magáért a biztonságért. A kicsi jelez, a nagy elriaszt, esetleg szükség esetén védi a javakat.
Pedig ez sajnos óriási tévedés. Egy kutya, akármilyen "jó házőrző" könnyen kiiktatható átmenetileg, vagy sajnos véglegesen. Ha valakinek komolyan fáj a foga a tulajdonunkra, akkor nem egy tacsi meg egy németjuhász fogja megállítani. A javaink védelmére inkább szerezzünk be riasztót, vagy kamerát, és akkor talán nem lenne ennyi feleslegessé vált "jó házőrző".