Kutyasétáltató önkénteseink az első körüket rótták, szerencsére a nyugodtabb természetű, idős kutyákkal, mikor a semmiből odacsapódott hozzájuk egy kis cirmos. Mindenáron szeretett volna velük tartani, a kutyák jelenléte sem váltott ki félelmet benne, csak tartozni akart valakihez. Hogy honnan csöppent oda, nem tudni. Pici, vézna és mindent bevetett ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet. A lányok tudták, hogy később keményebb kötésű kutyák is érkeznek, kik lehet nem nézik jó szemmel, ha lábuk között ficánkol egy apró cica, sőt a betonútra kirohangálva sem annyira biztonságos nekik, így egyik kezükben pórázzal, másik kézben cicával, visszasétáltak a menhelyre. Készítettünk elő számára egy mini ketrecet, jobb híján. Azonnal rábukott az eledelre, a pici adagját gyors be is falta. Aztán pedig csak dumált, dumált és dagasztott.... Dagasztott állva, ülve és az újjonnan szerzett párnáját is. Később még a száraztápot is, miközben falatozta. Ő Fülöp.
