Macskalandok 2018. júl. 23. - aug. 5.

Panna cica, ki a napokban került be, Dr. Farkas Attilához utazott vizsgálatra, mivel bal hátsó lábát nem rendeltetésszerűen használja, kicsit duzzadt is. Ott a rendelőben, amint kikerült a hordozóból, elszaladt. Természetesen jól használta minden végtagját futás közben. Utána a doktor úr áttapogatta, lába épnek tűnt, de láza volt egy kicsi, úgyhogy kapott injekciót, valamint antibiotikumot kell szednie.

Atlasz, a kalandorunk esze ágában sincs kimenni még a kifutóra sem. Az étvágya jó, a kedve is, nagyon bújós, kommunikatív maradt továbbra is. Megtanulta a leckét, egyelőre nagyon boldog, hogy bent van a szobában, biztonságban. Aminek mi is nagyon örülünk, egy végtelenül stresszes hét van mögöttünk.

Kedden a mindenki kedvence, Kázmér gazdisodott. A nemrégiben kint járt pár Doti és közötte vacillált, de alaposan átbeszélve a vörös, dagi kandúrunk mellett döntöttek. Természete jobban beleillett a családi idillbe, így mától Kázmér egy új családdal, cicapajtival büszkélkedhet Szeged belvárosában.

Szerdára tevődött át az állatorvosi vizit napja. Most a dobozos csapat kapott kombinált oltást, Olivér, Odett, Odin és Ödönke. Odin ismételten megmakacsolta magát, ha emelgetjük megfeszül és ijedtében el kezd fújkálni, kapálózni. Viszont ennek ellenére nem tudott kihátrálni a szuri elől és a kezdeti riadalmat gyorsan el is felejthette, bújhatott vissza kis lakótársai mellé.

Mivel javában zajlott a tábor, ezért szerdán sor került a cicaház, valamint a cicák megismerésére. Hatalmas sikert arattak a kicsik, valamint most a nagyszoba sztárja Tomi volt. Meglepően toleráns és közvetlen volt a fekete párducunk és a gyerekek is boldogan cirógatták nagy fejét. Persze a szokásos simi gyűjtögetők is ott voltak mindig kéz alatt, Hisztivel az élen és még Léna is egy ideig meglepő mód élvezte a zsivajt.

Csütörtökön is látogatást tettek a cicáknál a gyerekek, repetázni is tudtak az arra igényt tartók, plusz még újoncok is sorba álltak simogatásért. A táborozó gyerekek is nagyon élvezték, cicáink is. Érdekes tapasztalat mindig, hogy a gyerkőcök felé mennyivel nyitottabbak és toleránsabbak, mint a felnőttekkel szemben. De jól van ez így, a gyerekek őszinte szeretettel fordultak feléjük, így mindannyian elővették a cuki énjüket.

Pénteken cicák hada indult útnak Dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Ez a nap csak róluk szólt, hisz volt bőven műtétre szoruló páciensünk. Kezdem a legifjabbal, Pocakkal. Ő köldöksérv műtétre volt előjegyezve. A műtétet jól viselte, viszont az elzárást és a reggeliből kimaradást kevésbé. Ugyanígy volt ezzel Fenszi is, aki emlődaganat miatt utazott. Sajnos komplikáltabb volt a történet, mint egy sima kis daganat kivétele, az egész jobb oldali emlősorát kellett eltávolítani. Fenszi már nem fiatal, számtalanszor fialhatott élete során. Az ivartalanítással nem oldódott meg a probléma, a kései rutinműtét után is hajlamosak elrákosodni. Odin sima ivartalanításra utazott, FIV/Felv tesztje negatív lett. Panna szintén ivartalanításra utazott, mivel se láza sem volt és az antibiotikum kúrának is vége. Altatásban leröntgenezték, a medencéje volt törött, amit műteni nem lehet, többé-kevésbé teljesen össze is forrt. Az ő tesztjei is negatívak lettek.

Hétvégén Odin felköltözött a nagyszobába, mivel lett egy üresedés. Azonnal bemenekült egy toalettbe. Meglepő módon a lányok fogadták némi ellenszenvvel, Doti és Hiszti felváltva őrizték a kijáratot. Szegény így is megvolt rémülve, különben sem az a nagyon közvetlen cica, de a lányok folytonos pásztázása sem könnyített a helyzetén.

Vasárnap Kiki megtalálói jöttek meglátogatni őt és adománnyal kedveskedtek neki. Kikinek aznap nagyon rossz hangulata volt, így nem is akart jópofizni látogatóival, azért egy kis jutalomfalatot elfogadott. Köszönjük szépen kedvességüket!

Majd ahogy az lenni szokott, mindig történik valami... Hétfőre Inka lassult meg ismételten. Nem volt kedve sem játszani, sem enni, csak kuksolt és nézelődött maga elé, azért némi dorombolást megengedett magának. Láza nem volt, nem tudtuk mire vélni a dolgokat. Aztán kedden hányt is, így a kutyusok mellé ő is betársult vizsgálatra. Mindent rendben találtak, kapott hányáscsillapítót, és annak ellenére, hogy vékony, a korához képest a súlyát is megfelelőnek ítélték. Pedig aztán tényleg cudar vékonynak tűnnek, hisz olyan rohamosan nyúlnak...

Félix is ránk hozta a frászt, mert a csámcsogó nassolás közepette felsikkantott és elszaladt, majd vakarta az arcát. Fájhat a foga, az ínye is piros, úgyhogy gyógyszert kap rá, fájdalomcsillapítót is és amint lemegy a duzzanat, megnézetjük a fogsorát.

Odin fokozatosan elkezdett nyílni és kimerészkedett a budiról. Most a polcokon ingázik, egyelőre még nem tudja melyik is lesz az ő helye. Előfordult, hogy odamerészkedett a többiekhez enni, de mikor belenéztek a tálkájába, (mivel mindenki mindenkiébe belenéz) inóc-kanóc, futott is vissza a helyére és várta oda az ételt.

Kedden egy több hete tartó tárgyalás végére tettünk pontot. Egy bölcsőde játéktárolójába fialt be egy utca cica. Kolléganőnk ment begyűjteni őket, szerencsére az anyamacska együttműködő volt. A kicsik öten vannak, különleges szépségek, ugyanúgy mint anyjuk, aki a Zséda nevet kapta. Ízig-vérig anyatigris, védi kölykeit, viszont éhes volt, nagyon éhes, úgyhogy képes volt félre tenni a velem szemben érzett aggályait és sebtében neki állt falatozni. A kicsik is ismerkednek egyelőre az étel illatával. Azért egyszer-egyszer belenyaltak, csak az íze kedvéért.

Napok előrehaladtával páran egész ügyesen csipegetnek, anyjuk ilyenkor mindig kihátrál, hisz a kölykök csak az ő tálkájából akarnak nassolni. Végtelen türelmes, gondoskodó és nem zavarja, ha a kicsikkel barátkozunk. Azért ő még fúj néha, de megérinthető, mondhatni simogatható is, csak még oldódnia kell.

Pénteken karbantartónk azzal a nem várt hírrel érkezett meg, hogy a nagykapu előtt újabb doboz vár. A szokásoshoz híven megcímkézve, hogy felnőtt macska és az ellátására szánt 3000 Ft.

Magunk között szólva, ez már a pimaszság legteteje! Nem törődve, hogy itt mi lesz vele, hová kerül, csak pakolja ki őket dobozszámra, időközönként... A karantén dugig, Ödönkét kellett áttenni Olivérhez és Odetthez, hogy legyen helye az új cicának, aki hirtelen rögtönözve a Tea nevet kapta (mivel Tea névnap volt). Iszonyat bolhás, félős és ezen az sem segített, hogy mi is kicsit feszültek voltunk a szituáció miatt. De szerencsétlen nem tehet semmiről, ő sem érti, hogy került oda.

Aztán egy cica nem cica! Szombat hajnalban ismételten ott várt minket a doboz, a jól megszokott körítéssel... Ez már az az igazi gyomorideg érzés, mikor tudod jól, nem tudsz vele mit csinálni. A menhely kapacitása véges. Mint férőhely, mint anyagiak terén. És a karanténban vannak kölykök, babák, Felv+ macska is... És még érkeznek be az idegen cicák, akikről nem tudunk semmit. Minden doboz kinyitása idegőrlő, de ezt leszámítva az aktuálisan érzett tehetetlenség iszonyú! Hisz halomban áll a várólistán sorakozó cicák száma, akiket nem tudunk fogadni, ellenben itt van ez a valaki, aki kénye-kedve szerint intézi a dolgokat. És már egyre gyanúsabb, hogy honnan szerzi be a cicákat, mivel ez nagy eséllyel nem egy kolónia. Az új jövevény Colos lett, mivel egy hatalmas, szagos, sebes kandúrról van szó, aki átmenetileg Teához lett társítva. Ám ez egy pillanatnyi állapot volt. Kutya szállító-boxot állítottunk fel Teának, mivel Colos az izgalom hevében rávert és még a kajáját is elette. Teát áthelyeztük, megetettük. Colost pedig figyeltük, hogyan ugrál a ketrecben és konstatáltuk, valami nem stimmel a lábával. A szemét is hunyorgatja, tiszta seb az egész teste és valószínűleg soha nem volt bezárva... Végtelenül el vagyok keseredve a szituáció miatt... Úgy egyáltalán, az egész miatt. Kihívtuk a rendőrséget, folyik a nyomozás, ismeretlen tettes ellen megtettük a feljelentést, viszont az biztos, hogy több macskát nem fogunk tudni elhelyezni, valószínű drasztikus döntést kell hoznunk...

Gabi önkéntesünk segített be a cicák körüli teendőkbe, nagyon szépen köszönjük neki!

Valamint, hogy legyen egy kis sikerélmény, látogató család érkezett cicanézőbe. Fiatalabb, felnőtt cicát szerettek volna és úgy tűnik találtak is. Hiszti azonnal érkezett és bedobta ellenállhatatlan, csábos nézését. Az anyukának azonnal elrabolta a szívét és még az sem tántorította el, hogy Hiszti hisztis. Az előző cicájuk is karakán volt, ezért van tapasztalatuk makacs és öntudatos cicákkal. Nagy drukk Hisztinek, hisz nagyon megérdemelne magának egy családot, nyugodt környezetben!