A héten egy újabb váratlan vendég érkezett a menhelyre, akit Alfának neveztünk el. Az igencsak impozáns látványt nyújtó kuvasz jellegű kutya igazi gyöngyszem, fiatal, barátságos, nyugodt, így aztán nehezen tudom elképzelni, hogy miként termett ott a szomszédos Kulipintyó Csárdánál, a forgalmas főút kellős közepén. Még azt is el tudom képzelni, hogy valakinél betelt a pohár, mert ez a gyönyörű kutya nem éppen az a házőrző típus, mint amilyenre mindenki gondol a kuvasz szó hallatán. Inkább egy nagyra nőtt, ártalmatlan kölyök benyomását kelti. Jelenleg a várólistán nem kell fényéveket, sem hónapokat várni arra, hogy megunt "házikedvencünk" végre menhelyre kerülhessen, úgyhogy tényleg abszolút értetlenül állunk a történtek előtt. Az persze borítékolható, hogy egyetlen ajánlott, korának megfelelő védőoltása sincs beadatva, aminek hiánya ugye akár végzetes következményekkel is járhat, na de mikrochipet sem találtunk. Márpedig a mikrochip és az évenként beadandó veszettségi oltás megléte minden gazdára nézve kötelező. Ha pedig ez hiányzik, akkor még az is elképzelhető, hogy Alfa még életében nem találkozott állatorvossal. Egyszerűen elképesztő, hogy az emberek bizonyos hányada úgy viselkedik, mintha a kertes házak, tanyák nélkülözhetetlen eleme volna a kutya, akit tárgyként kezelhetünk, cserélhetjük, kidobhatjuk, eladhatjuk. Miközben a kutyatartás nem kötelező, ezzel szemben a védőoltás és a mikrochip nagyon is az!
Mindezek mellett persze a menhelyen rendszeres látogatók azok az emberek, akik "mostazonnal" szeretnének kutyát, mert az előzőt elütötték, vagy elveszett, vagy megmérgezték, vagy elajándékozták, mert már nem kellett, vagy nem ugatott. Hatalmas az igény a házőrző ebekre, aki szedje apró cafatokra a betörőt, de ugyanakkor tűrje az unoka szadista játékait, ne menjen ki a kapun, és persze ne bántsa a baromfit. Cserébe meg kaphat enni, meg rohangálhat az udvaron, amíg nem lesz éppen láb alatt. Hát ilyen fantasztikus helyekre nem szoktunk mi kutyát adni, mert ugye korlátozottak az értelmi képességeink, tudjuk! Ilyenkor még jön az erőszakoskodás, fenyegetőzés, ordibálás, gúnyos nevetés, beszólogatás, de mivel ezek igen gyakori jelenségek, így már simán lepörög. Aztán amikor az ember már azt hitte, mindent hallott, hirtelen rájön, hogy még mindig tudnak újat mutatni. A minap egy középkorú pár férfitagja fújta rám a füstöt, és hamuzott össze mindent a cigarettájával, miközben a kedves párja győzködött, hogy neki égetően nagy szüksége van egy házőrzőre, mert az előzőt megmérgezték. A hölgy ráadásul most van gyógyulófélben egy nagyon súlyos betegségből, és szüksége van egy kutyára. Igen, ez valóban nagyon szomorú, és mihamarabbi gyógyulást, de nem hiszem, hogy egy házőrzésre, az udvarra kirakott kutya érdemben tudná bárkinek a gyógyulását elősegíteni. Nem feküdnék le tiszta lelkiismerettel, ha úgy adnék örökbe kutyát, hogy tudom, az új helyén neki bizonyos funkciókat be kell tölteni, mint valami használati tárgynak: mint egy riasztónak, vagy akár gyógyszernek. Mert az ilyen kutyák nem többek, mint eszközök, akik nem éreznek, és csak addig léteznek, amíg betöltik a szerepüket, ha nem teszik, hát jön egy másik, egy újabb, egy jobb. És aztán könnyen egy országúton találják magukat, vagy egy erdőben, vagy úgy halnak meg, hogy sohasem tudják meg, milyen érzés valahol családtagként élni. És nekünk az a küldetésünk, hogy a kutyák családtagként éljenek, épp ezért nem engedhetünk az érzelmi zsarolásnak (sem).
Hétfő
Pár héttel korábban óriási mennyiségű teniszlabdát kaptunk adományba, amit még elpakolni is nehéz volt. Azóta persze már az egész menhely labdával van terítve, de ahogy az lenni szokott, hiába van kétszer annyi labda, mint kutya, valahogy mindig mindenkinek ugyanaz kell. Az előkészítőben élő kutyák ugyan idősek, és csak elvétve találunk labdaőrült kutyát közöttük, azért a tulajdon, az tulajdon, és ki is tudhatná ezt jobban, mint Csézi, az egyik legakaratosabb, legönelégültebb idős kutyánk?! Ha épp kedve szottyan, akkor még egy falat száraztáppal is elbohóckodik. Csézi egyébként nem simogatható, ezzel szemben rendszeresen kínálja magát mindenkinek, hogy egy óvatlan pillanatban kézen haraphasson. Ettől függetlenül mindenki imádja, és ő ezt pontosan tudja. Ma épp olyan napja volt, hogy szívesen pózolt is a fotózáshoz a teniszlabdával.
Csézi modellkedik:
Kedd
Ma ismét a makói rendelőbe igyekeztünk, vizsgálatokra, ivartalanításra voltak bejegyezve a kutyák. Morgó és Mancs ivartalanításra, szívféregtesztre, vizsgálatra utazott. Mancsról kiderült, hogy őt már korábban ivartalanították, viszont a tesztje pozitív lett, és mivel gyakran viszketett a füle, kitisztították, és fülcseppet kell kapnia. Mivel neki nem is volt szüksége altatásra, így ki is költözhetett újdonsült helyére, a nagyudvarba, ahol végre élvezheti a szabadságot.
Morgó tesztje negatív lett, ellenben az ivartalanítás mellett foghúzás is várt rá, valamint az ínyéből kellett eltávolítani egy darabot, mert a gyulladt fogai teljesen tönkretették. Ő is gyakran rázta a fejét, neki gombás fülgyulladása van, szintén kezelést kapott.
Kleopátra vizsgálatra utazott, mert egyszerűen képtelen magára egy deka súlyt is pakolni, pedig nagyon ráférne. Minden vizsgálata negatív lett, a vérképe tökéletes. Most kisebb helyre kell zárnunk, és naponta többször kell etetni, hátha ez segíteni fog.
Fürge kutyánk mostanában egyre gyakrabban fájlalja a nyakát, nehezen tud menni, felkelni, mozgatni a fejét. Nála porckorongsérv gyanúja áll fenn, de mivel már nagyon idős, így sajnos nem műthető. Egyelőre szteroidos kezelést kapott, és reménykedünk, hogy enyhülnek a fájdalmai.
Szerda
Nem sokáig maradt Mancs helye üresen - mintha ráéreztünk volna! Reggel a menhely környékén élők telefonáltak, hogy többen láttak egy nagytestű, fehér, kuvasz jellegű kutyát rohangálni a Kulipintyó Csárdánál. Aki járt már a bordányi úton, az biztosan tudja, hogy sok a beláthatatlan kanyar, ellenben mindenki olyan sebességgel közlekedik, hogy ott gyalogosan vagy biciklivel menni szinte felér egy öngyilkossággal. Ilyen kilátásokkal egy kutyának semmi esélye nincsen, így gyorsan ki is rohant érte egyik dolgozónk, mielőtt tragédia történik. Mondanom sem kell, hogy ennek a szép, fiatal kan kutyának nincsen chipje, így a kedves gazdáját sem tudtuk értesíteni. Az Alfa nevet adtuk neki.
Csütörtök
A szokásos állatorvosi vizittől eltekintve nyugodt napunk volt: Dodónak Idexx tesztet csináltattunk, mert hamarosan külföldi otthonába költözik, ezen felül pedig hét kombinált oltást, és egy mikrochipet osztott ki az állatorvosunk.
Péntek
Mi a menhelyen a kutyákkal teljes egyetértésben, nagyon várjuk a tavaszt. A héten volt néhány olyan délutánunk, még ha csak rövidke időre is, hogy kisütött a nap, és az idő olyan tavaszias volt. Ebben az ínséges időben persze ezt mindenki megbecsüli, és csak úgy tornyosulnak a kutyák az udvarok, kennelek napos oldalán. Ahogy múlt héten Pajtás még madárnak is álcázta magát, úgy Bobi is rögtön megragadta az alkalmat, és kifeküdt egy picit a szabadba. Ő egyébként legendásan fázós, így csak akkor jön ki a fűtött helyről, amikor tényleg úgy érzi, hogy érdemes. Természetesen az elmaradhatatlan teniszlabda is ott van a lábai között, bár őt ez inkább zavarta.
Szombat és vasárnap
Nincs hétvége kutyasétáltatás nélkül, és a kellemes tavaszi idő nagyon sok önkéntest kivonzott. Így szerencsére mindenki sétálhatott a menhelyen, aki szeretett volna, sőt voltak olyanok, akik duplázhattak, mint például a nagyudvar lakói, akik ezen a hétvégén kétszer is megtehették a szokásos erdei sétájukat.
A sétáltatás pedig nemcsak az önkénteseket, hanem a kutyákat is összehozza. Azt hiszem, ennek a nagyszerű programnak, és az önkénteseknek hatalmas szerepe van abban, hogy két igen nehéz esetünk, Liza és Csipetke is összekovácsolódott. Múlt hét óta nemcsak séta alkalmával találkoznak, hanem együtt töltik a napjaikat, és ebben önkénteseinknek nagy szerepe volt.
Köszönjük!
Köszönjük a 149 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások