Kutyamesék 2020. máj. 11-17.

Régi-új vendégünk, Casper érkezett vissza a menhelyre, akit már korábban egyszer leadtak, majd hazavittek.
De kezdjük az elején...

Néhány hete agresszióprobléma miatt került hozzánk Casper, mert többször megharapta a gazdát. Nem tudtak rájönni az okára, de a család komolyan kezdett tőle tartani, mert állításuk szerint a támadások ok nélkül történtek.

Korábban egyébként már egyszer fontolóra vették, hogy lemondjanak róla, de végül mégis megtartották. Amikor azonban a sokadik harapás történt, mégis úgy döntöttek, hogy mennie kell. Akkor érkezett hozzánk, majd másnap délután jött a telefon, hogy nagyon megbánták, hogy leadták, bármi áron vissza akarják kapni.

Hosszasan hezitáltunk, nem akartuk visszaadni, hiszen csak rossz tapasztalataink voltak eddig azokkal a gazdákkal, akik vissza szerették volna kapni a leadott kutyát.
Végül mégis engedtünk, megfogadták, hogy felkeresnek azonnal egy kutyatrénert is, hogy segítsen megoldani a problémát.

Akkor Casper összesen egyetlen napot töltött nálunk, a blogomban is csak érintőlegesen említettem a történetüket. Valahogy már akkor éreztem hogy ez az eset ennyivel nem fog lezáródni...

Azt álomban sem hittem volna, hogy ilyen gyorsan igazolódik a gondolatom: a héten ismét felkerestek a gazdik. Múlt heten egyik családtagot, a héten pedig egy másikat harapott meg Casper, az utóbbi harapás ráadásul igen súlyos, mentőt is kellett hívni, akiket szintén nem akart a kutya beengedni, rendőri segítségre volt szükség, akik beszorították őt a sarokba. Kilátásba helyezték, hogy a kutyát agyonlövik, ha nem tudnak intézkedni.

Sokan mondják, hogy a menhelyi kutyák megbízhatatlan, kiszámíthatatlan kutyák. Mi, emberek tesszük őket azzá, s mikor nem boldogulunk, akkor ez is egy módja, hogy kezeljük a problémát. Nem itt válnak ilyenekké ezek a kutyák, de nem is születnek ilyennek. Sok-sok ilyen kutya kapott már új esélyt, és él azóta boldog életet, de az első hetekben, akár hónapokban nehéz megjósolni, hogy mennyit képes a kutya elengedni ezekből a viselkedésekből.

Casper most újra a menhelyen van, de ez alkalommal már semmi esély arra, hogy valaha ez a család visszakaphassa. Kutyatrénerhez nem fordultak ígéretük ellenére, csak miután ismét megtörtént a baj. Casper csütörtökön került a gondozásunkba, pénteken lett volna az első foglalkozás. Szerencsés mégis, mert nálunk indulhat tiszta lappal, és a pár napja történt incidensek miatt nem kellett az életével fizetnie, bár nem sokon múlott.

Kérem, ne gondolják, hogy ez a család nem szerette Caspert. Imádták, ami tőlük telt, azt mindent megtettek. Ő mégis egyszerűen egy eszelős, ideggyenge kutya benyomását keltette a gazdák mellett. Döbbenetes látványt nyújtott. Később az új helyen, egyedül már egy kiegyensúlyozottabb, bizonytalan kutyát láttunk benne, aki keresi a lehetőségeit a kapcsolatteremtésre.

Végezetül csak egy apró tanulságot tennék a történetem végére, amit már korábban is leírtam: egy kutya számára a szeretet az egyik legfontosabb dolog, de ez nem minden! Ilyen jellegű problémák kezelésére a szeretet már kevés, sőt sok esetben csak olaj tűzre. Ezzel nem azt mondom, hogy ne szeressük a kutyát! Imádjuk, és nyugodtan aludhat velünk az ágyban is, viszont egyvalamit mindennél fontosabb tisztázni: a mi szabályaink szerint kell élnünk, hiszen ők olyanok, akár a gyerekek...

Hétfő
Nagy port kavart a kis Szende történetével kapcsolatos posztunk, sokan kiálltak a kutyával kolduló férfi mellett, aki ugyan nem hajléktalan, de gyakorlatilag mégis úgy él.
Most egy másik, Szendéhez hasonló szerencsétlen sorsú kutya került gondozásunkba, mert egy férfi, aki hajléktalan, nem hajlandó vele foglalkozni. A kutya eddig ki volt kötve, de most úgy határozott a kedves gazdája, akinek ugye mindene a kutya, hogy megszabadul tőle, szélnek ereszti. Többen is szóltak neki, hogy merre látták "szeretett" kutyáját? De nem érdekelte. A történet szépsége, hogy ez a kutyus neki is már a sokadik kutyája, akitől így szabadul meg...

Kedd
Para és testvérei átköltöztek a kölykös kennelbe, és velük tartott bátorító kutyának Linda is. Ebben a környezetben a testvérek az első riadtság után viszonylag könnyen elkezdtek barátkozni, nagyon érdeklődővé, kíváncsivá váltak. Miközben tettem-vettem, telefonáltam, a kollégámmal leültünk nem messze tőlük, ők pedig közel húzódva hozzánk hallgatták amit beszélünk, aztán szépen el is szenderedtek.

Szerda
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk műtétekre, vizsgálatokra.
Nagyon felemás érzelmek kavarognak bennem: Tarka vizsgálatra utazott, ő mostanában gyakori vendég volt Makón, mert sokat betegeskedett. Az utóbbi időben a jó étvágya ellenére nagyon lefogyott, elhagyta az ereje, minden nappal egyre nehezebben mozgott. Állatorvosunk az eutanáziát javasolta, így elengedtük őt. Teljes szívemből sajnálom őt, de valahol meg is könnyebbültem, mert ez egy méltó, kegyes befejezése egy hosszú életnek.az viszont, hogy végignézzük a teljes fizikai leépülését, az nem lett volna sem kegyes, sem méltó egy olyan nagyszerű lényhez, amilyen ő volt. Nyugodj békében drága öreglány!

Oleg és Krumpli ivartalanításra utazott, szívféregtesztjük negatív lett. Oleg úgy pattant ki a menhelyen az autóból mintha semmi nem történt volna.

Gréta Garbó a második emlősor eltávolítására ment, az ivartalanítás most is elmaradt, mert Gréta nagyon rosszul viselte a műtétet.
Műtét után nem győztünk hozzá felmenni a betegszobába ellenőrizni, mert komolyan felmerült bennünk, hogy talán hiba volt ez a műtét, mert elveszítjük.

Csütörtök
Reggel szinte rárúgtuk Grétára az ajtót, aki úgy aludt, hogy fel sem ébredt. Miután a nagy pánikban felráztuk, magától felkelt, és felháborodva ennivalót követelt magának, úgyhogy tudtuk, hogy sokkal jobban van. A dolgát végezni is többször kiment. Ugyan nagyon megviselte a műtét, de állapota azért szépen javul, ráadásul így megakadályozhattuk, hogy a daganat máshová is átterjedjen.

A szokásos állatorvosi vizit ezúttal elmaradt, de ma dr. Tímár Endre jóvoltából Szandra és Batu is átesett az ivartalanításon, szívféreg teszten. Sajnos Batu pozitív lett, ráadásul neki egy golflabda méretű csomót is el kellett távolítani a nyakáról.

Két kutya is érkezett hozzánk.
Egyikük ideiglenes befogadónk vendégszeretetét élvezte. Az ő neve Panka, és egy valódi kis tünemény.

A másik pedig Casper, akinek a történetét már bemutattam a bevezetőmben.

Péntek
Répa, az idős, látásában igen-igen korlátozott pincsi ma átköltözött az immunbeteg cicák udvarába. Egyszerűen imádom az ilyen csupa pozitív kisöregeket, akik mindig képesek az élet szép oldalát nézni. Vaksága ellenére feltalálja magát, csupaszív, de ugyanakkor megfelelő mennyiségű önérzettel rendelkezik. Mindig vidám, egyszerűen öröm ránézni. Kisugárzásától még a nap is szebben süt.

Szombat és Vasárnap
Reggel az adománygyűjtő ládában egy öreg, csontsovány kutyus kuporgott. Az igazak álmát aludta, nyakig betakarózva a plédekbe, amivel körbebugyolálták. Egy cetli volt mellette, találták, nem volt szívük otthagyni. Amikor kicsomagoltuk, akkor láttuk meg hogy csontsovány, két tenyérnyi sérüléssel. A Forti nevet kapta, ezzel utalva rá, hogy milyen szerencsés.
Meglepetésünkre chipes, de regisztrálatlan. Azonnal orvoshoz vittük. Valószínűleg megkötve tartották, ugyan nem szívbeteg, nem szívférges, de annyira súlyosan alultáplált, hogy nem sok ideje lehetett hátra, így gondoskodás nélkül. Tőlünk a Fortuna szóból eredően a Forti nevet kapta.

Hogy valami jó hír is jusson a hétvégére, most két kutyánk öltözött szép új tavaszi ruhába: Bence, valamint a nemrégiben még gyengélkedő Fürge, aki azóta szerencsére már újra a régi.