Úgy tűnik ez az elmúlt két hét a "második esély" nevében telt. Ezen cím alatt sok-sok ölelgetés és puszi után útjára bocsátottuk Rakétát. Rakéta egyszer rövid ideig megtapasztalhatta milyen is a családi élet. Ám most itt volt érte egy nagyon vidám, energikus és csillogó szemű ifjú pár, hogy kis családjuk Rakétával legyen teljes. A szimpátia első pillanattól kölcsönös volt, tudtuk, hogy most végre olyan helyre kerül, amit megérdemel. Rakéta szívünk csücske immáron szegedi szobacicaként fog sok-sok mosolyt csalni a fiatalok arcára.
Rocky dr. Sebő Ottó rendelőjében járt újabb szemvizsgálaton, mivel feltűnt, hogy a kissé kidudorodó beteg szemét néha-néha beüti dolgokba. Ha hirtelen fordul, nem érzékeli a távolságot és nem szeretnénk ha komolyabb baja származna. Azt hittük jobban vissza fog húzódni, de megerősítették a gyanút, hogy ki kell venni a szemgolyóját az egészsége érdekében. Mert egy rossz ütés és kitudja milyen következményei lesznek, míg a műtét után pár nap alatt el is felejti az egész hercehurcát.
Ahogy visszaért, beköltözött Rakéta helyére a kis szobába. Kirill Csipusz gazdisodása óta nem önmaga, vagyis hogy pontosabb legyek, újra önmaga. Helyből ugrik fel ránk és újra hajmeresztő dolgokat művel, ezért gondoltuk, hogy Rockyval egymásra találnak és lekötik egymást. Energiától túlteng mindkettő, és ahogy arra számítottunk is, azonnal megtalálták a közös hangot. Ennek ellenére Kirill továbbra is segít a takarítás minden mozzanatánál, de legalább van kivel bolondoznia is. Rocky pedig azonnal otthon érezte magát, de efelől kétségünk sem volt.
Másnap dr. Tímár Endre rendelőjébe is utaztak cicák, ivartalanításra. Persze volt aki fog esztétikai beavatkozásra, Murci úr személyében. Neki mostanság egyre nehezebben ment az evés is, mert nyelvét folyton kidugta. Több záp foga is volt, ami kihúzásra került, ezzel szinte éveket fiatalodott mint látványra, mint közérzetre és evés is tökéletesen megy azóta is.
A két kis cirmosunk, az L-es család egyedüli kislány cica tagja, Lekvár és Milu estek át az ivartalanításon, valamint Sherry, a nemrégiben kutya harapta cicalány, aki olyan gyönyörűen gyógyult, erősödött és rehabilitálódott, hogy a műtét meg sem kottyant neki. Monokli, a különleges bundás, ám félős nagy kandúr is elveszítette "férfiasságát", de ő pozitív FIV eredménnyel tért vissza, amitől teljesen lesápadtunk. Valahol nem meglepő, hisz kint élt, fiatal, életerős, ivaros kandúr... De azért mégis meglepett minket, vagy inkább rosszul érintett...
És itt jön a képbe második esélyes, második cicánk. Derült égből villámcsapásként ért minket, mikor az örökbefogadási kérdőívet elemezve olvastuk, hogy Merlin cicánk után érdeklődik korábbi védencünk, Ozra családja. Icuka félszegen kérdezte meg, mi a véleményem, a tapasztaltak alapján merjük-e Merlin örökbefogadását javasolni? De a dilemmát gyorsan le is zártuk, hisz korábban már megbeszéltük, Merlin csak másik cicás családba költözhet, és előbb-utóbb úgy is jelentkezik érte az igazi. Pontosan így is történt. Ozra is egy kistermetű, finomlelkű cica, nem az a hebrencs, nyakban csimpaszkodós jellem. Merlin ugyanez. Igaz, az ő bizalmához idő kell, de mikor megérkeztek hozzá látogatói és felragyogott az arcuk, mikor Merlinke megmutatta önmagát.... Már akkor biztos voltam abban, hogy Merlin számára elérkeztek az igazi gazdik. Sikerült megsimogatniuk is, ami teljesen biztató jel, átbeszéltük minden apróságot vele kapcsolatban, majd abban maradtunk, hogy kétnaponta meglátogatják őt, hogy minél többet barátkozzanak, mielőtt haza költözne. Azt hiszem ennél több áldozatot nem hozhattak annak érdekében, hogy egy félős cica kegyeit elnyerjék. És ami a legviccesebb az egészben, hogy Merlin abban a bizonyos fonott hordozóban várta látogatóit, amibe rendszerint azok a cicák vonulnak be, kik a gazdisodás előtt állnak. A bűvös fonott hordozó már sokat elárult a látogatás kimeneteléről...
Másnap meg is érkezett a fiatal pár Merlinhez, és ettől kezdve tényleg kétnaponta jöttek és foglalkoztak a bájos cicafiúval. Kihozták a leendő hordozóját, Ozra kedvenc párnáját és vittek is illatmintát meglévő cicájukat, hogy kölcsönösen szokják, ismerjék meg a másik illatát. Merlin és természetesen a többiek is kaptak apróra kockázott virslit, és nagyon ügyesen már elfogadta tőlük kézből. Egyre nyitottabb lett, érdeklődőbb az idő előrehaladtával. Ahogy leendő gazdijai fogalmaztak, ami előző nap már működött, azt következő alkalommal már teljesen evidens volt. Dorombolt és dugta buksiját a tenyerükbe. Szinte érezte közeledtüket, mert robogott arra a polcra, ahol az ismerkedés zajlott. Volt, hogy a nagy enyelgésben beleakadt a körme a plédbe, ami nagy riadalmat keltet, de mindig sikerült megnyugodnia és visszatérnie.
Egyesek viszont csak a virslire pályáztak, kissé erőszakosan. Az nem baj, hogy előtte reggeliztek, vagy maradt még a tálkában elemózsia, minden áron a virslit akarták megszerezni, már a táskából is megpróbálták kihalászni. Fő kolompos volt ebben Penca, de Spuri sem hazudtolta meg magát. Pár nap látogatás után már előkerült a cicapeca is, amit lehet hogy Merlin nem annyira, de a többiek nagyon élveztek. Ez a gyakori látogatás a többi cicánál is szimpátiát és némi bizalmat generált.
Csütörtökön állatorvosunk, dr. Farkas Attila fél éves ismétlő veszettség elleni oltást osztott ki Penca, Hidra és Humusz triónak. Humusz mindig hatalmas feneket kerít a dolgoknak, ha meglátja a doktor urat és a lehető legkisebb helyre préseli be magát, aztán meg csodálkozik, hogy túl is van mindenen.
Pénteken egy újabb különc figura talált végleges gazdira. Müzli elképesztően bájos pofija egy végtelen hisztis és énközpontú cicát rejt, de a fiatal pár ennek ellenére is alig várta, hogy otthonukban üdvözölhessék Müzlit, akinek névre szóló hordozója és egy hasonló kaliberű cicaöcsije is lett. Müzli Szegedre költözött.
Dorozsmáról érkezett be egy cica, Trevor. Az utcájukban találták, próbálták etetni, de nem fogadott el élelmet. Csont és bőr, látszott rajta, hogy súlyos az állapota, így nem merték saját cicáik közé bevinni. Trevor már nem mai legény, és róla lerí, hogy valamire biztos pozitív. A természete minden bizonnyal az. Egy nagyon bújós, kistestű kandúrkáról beszélünk, akinek ereje alig, ám ha ember után kell futni, arra összeszedi minden tartalékát. Lehet nem is olyan idős, mint amilyennek tűnik, mert a fogai egész jó állapotban vannak, valamint a fotók sem tudják úgy tükrözni azt az állapotot, amiben ő van. Megkezdtük az erősítését, roboráló és vitamin szurit kapott, antibiotikumot a nehéz, hangos szuszogására, valamint kiegészítő pasztát, mivel az elé terített svédasztalból semmiből sem akart enni.
Várólistáról bekerült Viola. Ő egy idegen cica egyik kölyke, kik egy családi ház udvarába költöztek be anyjukkal. A kicsiket kézhez szoktatta a bejelentő hölgy, ám mire sorra kerültek, családi okok miatt, üldözések sorozata következtében újra rettegő, vad cicává alakultak, hogy védjék aprócska életüket. Amint jeleztük, hogy bekerülhetnek, a hölgy erején felül újra elkezdte szelídíteni a kölyköket. Violával gyors léptékben haladt a kapcsolat kiépítés, így első beköltöző ő lett. A többiekkel tovább próbálkozik, amit hálásan köszönünk neki. Viola egyelőre be van pánikolva és még a szemkontaktust sem akarja felvenni velünk, a jelenlétünkre is hevesen reagál. Egyik szemecskéjére vak, nem tudni mi történt vele, de lehet ez jobb is. Alig pár nap után, nem mondom, hogy teljesen megnyugodva, de kevesebb indulattal fogadta jelenlétünket. Egy textil játék lett a mentsvára, amihez nagyon ragaszkodik. Majd jött a gondolat, hogy a ketrecből kivéve, az ölemben mit reagál a pöttöm lányka, és eljutottunk odáig, hogy belazult és halk dorombolást hallatott. Nagyon szív melengető volt.
November elsejével állatorvosunk nem rendelt. Ezért úgy volt, hogy kedden amint lehet, Trevort megmutatjuk a doktor úrnak. Viszonylag aktív volt, de még mindig csak a pasztával etetés tűnt egyedül járható útnak. Kapott egy dobozt, aminek örült, topogott benne, rajta, így hagytuk ott hétfőn. Erre kedd reggelre már mozdulatlanul feküdt a dobozkájában. Annyira sokkolt a látvány, hogy egyelőre még csak futkostam jobbra-balra, gyors megkapta mindenki a reggelijét és visszatértünk Trevorhoz. Szuszogott még, de alig. Megnyugodott, törékeny szervezete feladta a harcot. A simogatás jól esett neki, majd elköszöntünk és jó utat kívántunk neki. Mire nyitott az állatorvosi rendelő, hogy megkönnyítsük utolsó perceit, Trevor már átkelt a túlvilágra.
Közben Merlin gazdijelöltjei töretlenül jönnek és foglalkoznak a cirmos kandúrkával.
Csütörtökön dr. Farkas Attila megérkezett a szokásos vizitet lebonyolítani. Jelen esetben Kormi, Tigris és Sherry kapott kombinált oltást. Mivel Müzli és Rocky is elhagyták a felkészítő szobát, Kormi és Tigris második oltásuk után átköltöztek oda. Mintha mindig is ott laktak volna. Azonnal beillettek a miliőbe, Tigris továbbra is jókedélyű, nyomulós volt, míg Kormi kicsit a háttérből pásztázott, de ha kajáról volt szó, az elsők között tolta oda buksiját a tálkához. Otthonosan és kiegyensúlyozottan érezték magukat első pillanattól kezdve. A többiek is azonnal, mindenféle zokszó nélkül fogadták őket, de ez mondjuk nem csoda, áldott jó természetű, cicákkal teljesen jól szocializált társaság lakik ott.
Majd elérkeztünk a péntekhez, ami második esélyes Merlinünk életében hatalmas fordulatot hozott. A fiatal és végtelenül szimpatikus pár megérkezte előtt pár perccel Merlint beraktam a hordozójába, a saját szagmintás plédjével. Ahogy beléptem az ajtón láttam, hogy Merlin Ozra párnáján pihen. Előtte sosem tapasztaltuk ezt, volt hogy épp hozzá ért, de alapjába véve nem foglalkozott vele. Most viszont azon pihent, de éberen várta az eseményeket. Ezt is egy jelnek tudtuk be, hogy testben és lélekben készen áll, bármennyire is badarságnak tűnik. A család útra kelt, Merlinnel a kezükben, hogy most végre bebizonyítsák neki, hogy ő is megérdemli a meleg otthont, szerető emberek között. Merlinke is szegedi szobacica a mai naptól.
Péntek délután, már szinte zártuk a kapuinkat, mikor egy autóból kiszálló emberek egy hordozóval a kezükben kértek bebocsátást. A hordozóban egy riadt cica volt, kinek gazdija elhunyt. Az idős nénit a kiérkezett nő édesanyja gondozta, innen volt a kapcsolat a cicával. De a gazdi halála után ott maradt egyedül ez az egy év körüli cica, aki siket. Mivel a lakás eladó sorba került, ők magukhoz allergia miatt nem tudják haza vinni, ezért az utca helyett a menhelyet látták legjobb megoldásnak. Eltűnt a fedél a feje felül, csak egy hordozója maradt a cicának. Egyáltalán nem így készültünk és nem is jellemző, hogy soron kívül fogadunk cicát, de most mégis gyorsan előkészítettünk egy helyet számára. A cica a Poppy nevet kapta tőlünk, aki egyelőre elmondhatatlan utálatot érez irántunk.
Ennek fényében mindent újra kellett terveznünk, hisz vártunk be cicákat a várólistáról. Másnap reggel Sherry felköltözött a nagyszobába, ahol a tőle várt lelkesedéssel vetette be magát az ismerkedésbe. Iszonyatosan jó természete van, pillanatok alatt belakta a teret.
Az ő helyét pedig egy alapos fertőtlenítés után át is adta két kölyöknek. Hárman testvérek a most kb. 3-4 hónapos kölykök, ám egyikük kihuppant a dobozból, mielőtt elindultak a menhelyre, úgyhogy őt később szállítják be. A kölykök anyjukkal senki cicái. Tipikus történet, hogy a felelőtlen állattartás következtében a vemhes anyacica ott próbál meg menedéket találni, ahol úgy érzi biztonságban tudja nevelgetni apróságait. Így költöztek be egy társasház udvarába, ahol nyilván nem voltak jó helyen, de szerencsére volt egy hölgy, aki felkarolta őket és mindent megtett az érdekében, hogy gazdihoz kerüljenek. Az anyacicát annyira megkedvelték, hogy ő a saját cicájuk marad, míg ugye a harmadik lurkó ügye még függőben. Most viszont itt van közöttünk Vöri és Vándor, akik kicsit félnek, de napról-napra több érdeklődést mutatnak.
Monokli gyorstesztje FIV pozitív lett. Emiatt kiköltözött a lekerített lakrészbe, mert az ő helyét is elő kellett készítenünk cicák fogadására. Vasárnap megérkezett három alultáplált, beteg kiscica. Őket a tanyavilágban, hazafelé menet rohanta le nagyon sok cica. Javarészt felnőttek, akiket valószínű ott hagyott a gazdájuk, étlen, szomjan, egyedül. Ezzel a kolóniával tartott ez a három csöppség, kitudja mióta nélkülöznek, nem beszélve a kezeletlen nátháról... A szívünk szakad meg az ott maradt nagy családért, a semmi közepén, de próbálunk koncentrálni erre a három csöppségre, kik a biztos haláltól menekültek. Elkezdődött a kezelésük, gyógyszert és immunerősítőt kapnak, szemcseppezve vannak és melegben. Már nem kell korgó gyomorral elaludniuk. A picit nagyobb cica a Pangea nevet kapta, bármilyen furcsa is, munkatársam nagyon kreatív volt. :) Míg a kisebbek a Pantera és Pandóra név büszke viselői.
De hogy legyen valami extra nagy hírünk is, "Kirill már megint mit csinálsz" cicánknál látogatók jártak. Ő egy hasonszőrű, szintén nagyon zsivány kölyökcica társa lesz. A gazdijelöltje régóta szemezett vele, de most megszületett az elhatározás, és mondanom sem kellett, hogy a személyes találkozásnál pedig lángra lobbant a szikra! Úgyhogy "minden lében kanál" Kirillünk hamarosan családba költözik, ahol biztos átszervezi a család mindennapjait, és lesz móka s kacagás!
47 cicapajtival együtt köszönöm, hogy elolvasták soraimat!
Reni
Hozzászólások