Macskalandok 2022. febr. 28- márc. 13.

Csupa-csupa öröm jellemezte az elmúlt két hetet. Régen találkoztunk már ennyi sok mosolygó és boldog szempárral, izgatott férfivel, nővel és gyermekkel. Nem utolsó sorban cicával, akik a kezdeti megdöbbenés után biztosak vagyunk benne, hogy rövidesen el is felejtik a menhelyi létet. Először Penca, a 10 év feletti kacska fülű cicafiúnk gazdisodott. Fiatal gazdija Budapestről érkezett érte, vonattal, busszal, sétálva... Nem tántorította el a távolság, nem volt leküzdhetetlen akadály, Penca szerelem volt számára első látásra, meg a sokadikra is. Egy ifjabb kandúrkával kell osztoznia a figyelmen, de ebből ő biztosan nem csinál ügyet, hisz itt is gátlástalanul belehuppant az ölébe, hagyta magát dédelgetni, a hordozóban is olyan kényelmesen megpihent, mint aki tudta, hogy hosszú út áll előttük, de az út végén várja leendő otthona, ahol élete hátralevő életét a megérdemelt szeretetben és gondoskodásban tudja tölteni.

Szmoki, a kis kelekótya csodabogár Dr. Sebő Ottó rendelőjében járt. FIV/Felv tesztje szerencsére negatív, ennek ellenére ínye gyulladt, de az a fogváltás miatt is lehet és nagy valószínűségben emiatt eszik ekkora fejrázás közepette. Elképzelhető az is, hogy a gyulladás rá ment az agyára és idegrendszeri problémája van, erre kapott antibiotikumot és figyelnünk kell. Ha abba marad, akkor jó, ha nem, akkor még konzultálunk az ügyében. Viszont a látás és hallás vizsgálatkor semmire sem reagált, sajnos ezt gyanítottuk mi is. Ahogy kezdjük kiismerni, egyre jobban elvarázsol minket, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyre jobban feltalálja magát, egyre jobban boldogul, nagyokat játszik mindennel, csak zokon veszi, ha magára hagyjuk.

Bájos Hidra az utcai, majd a menhelyi élet után első saját otthonába költözött, Bajára. Egy nő és édesanyja halmozzák őt el mindenféle földi jóval, amit haza érkezés óta, fél napi bujdosás után maximálisan élvez és fürdőzik a figyelem középpontjában. Ők elsősorban kölyök cicát szerettek volna, de nagyon szépen megköszönték a segítséget, a javaslatot, így a számukra ideális cicával bővült a családjuk. Azt azért megjegyzem zárójelben, hogy mikor beléptünk a szobába, akkor Hidra kölykével, Humusszal pihent. Ott volt egy pillanatnyi megingás és hirtelen könnybelábadó szem párak, mint a leendő gazdi, mint az én részemről, hogy hogy válasszuk szét őket... De Humusz az idegenek láttán kiszaladt a kifutóba, így Hidrát könnyebb volt kiemelni a fészekből. Ezek azért nem könnyű pillanatok, be kell vallani!

Ugyanezen a napon "mindenlébenkanál" Domingónk is fogta a sátorfáját, fényesre polírozta bundáját, megköszörülte torkocskáját, hogy a legszebb áriájával köszöntse gazdijait. Amíg papíroztunk, addig ő feltépte a kutyatápos zsák oldalát, hogy kicsit csipegessen, fel/le ugrált az asztalról, mindent kicsit megpaskolt, megrágott, összetappogott, mindezt hatalmas dorombolás közepette. A fiatal pár végig kuncogta Domingó ámokfutását 10 percben, de ha néha lesznek is nehézségek, biztos vagyok benne, hogy ez a jókedv és kacagás még nagyon sokáig ki fog tartani. Domingó Szegedre költözött.

Csütörtökön helyettes állatorvosunk, Dr. Bárkányi Pál érkezett ki a heti vizitre. Veszettség elleni oltást kapott Günter és Poppy, ami nem volt gyalog-galopp, de nagyon lassan, óvatosan és a lehető legstresszmentesebben túl volt rajta. Pár perc múlva, mikor visszanéztünk rá, elfogyasztotta a kapott falatkáit és jóízűen durmolt. Spanika, Spuri és Murci úr pedig ismétlő kombinált oltást kaptak.
Ha már a reggeli órákban túl voltunk az állatorvosos programon, felköltöztettük Lótuszt és kölykeit a kis szobába. Humusz anyja gazdisodása óta maga alatt volt, reménykedtünk benne, hogy a szintén viráglelkű ifjoncok jobb kedvre derítik. Először Lótusz, Lime és Lekvár kerültek fel, majd a következő körben Lebbencs és Likőr. Anyjuk nagyon felszabadultan térképezte fel a terepet, a kicsik egy kupacban bújtak meg az íróasztal alatt. Majd mikor anyjuk határozott nyávogással jelezte, hogy nincs veszély, a kicsik sorakozva vették körül és mint a tyúkanyó után, úgy vonultak szorosan összetapadva ismerkedni az új helyükkel. Nagyon cukik voltak, szívmelengető érzés részese lenni ezeknek a pillanatoknak, ahogy egy anya cica bevezeti kölykeit az ismeretlenbe.

Látogatót is fogadtunk rendhagyó módon csütörtökön. Egy házaspár szerette volna megtalálni leendő cicájukat, hogy betöltse az űrt, amit nem régiben elveszített kis kedvencük hiánya okozott. Többen is szimpatikusak voltak, de Sherrytől dobbant meg a szívük. Kis idő után odasétált a pár nő tagjához, szinte jelezte, hogy vegye fel és már az első ölelés megpecsételte a döntést. Sherry volt, aki a fotói alapján is az első helyen szerepelt náluk, ezzel a manőverével pedig vitathatatlan volt, hogy nekik szánta a sors.

Hétvégén is érkeztek látogatók, először egy család a 9 éves kislányukkal. Leóhoz jöttek és maradtak is mellette. Leó nagyon kedves a maga közegében, teljesen kicserélődött, amióta visszakerült. Társaságkedvelő, hízelkedős és simulékony. Az alomtakarításkor ő az első. Már ahogy leguggolunk rohan és teljes testtel csapódik be az emberbe, hogy márpedig őt kell simogatni, minden más tevékenység várhat. És kívánságának rendre eleget is teszünk. Leó csak velünk ilyen nagyon cuki, akiket ismer, de kis türelemmel a család minden tagját elfogadja majd. Amint megismeri őket és amint a bizalmat felépíti feléjük is, őket is lefogja dózerolni a szeretetével.

Vasárnap egy édesanyát és 5 éves kisfiát fogadtuk. Hasonlóképp ők is kölyök cicát szerettek volna, de ez a gondolat mindaddig tartott, míg nem találkoztak Oszival. A kis fiúval azonnal megtalálták a közös hangot, már az első percekben sejthető volt, hogy nagyon jó kis párost fognak alkotni, igazi cinkostársak lesznek rengeteg játékkal és nevetéssel. Oszi aktív tagja lesz a családi életnek, az aktivitása és nem mellesleg a végtelen emberközpontúsága tökéletesen tud idomulni egy ovis gyerkőc életviteléhez, azt gondolom ez az új életforma nagyon tetszeni fog neki.

Nagy áttörés történt az L-es kölykök életében. Már odáig fajult a bátorságuk, hogy Lime és Lekvár kijárnak a kifutóba. A többiek még nem, Likőr még a kuckóját is alig hagyja el nyilvánosan. Ők a tipikusan burokban nevelkedett, mindentől is óvott, anyával, pótapával pátyolgatott kölykök, akiknek egy pillanatig sem kellett önállóan döntést hozniuk. Étkezni is mindig közösen étkeztek közös tálkákból, a játék és alvásidő is mindig közösen telt. De talán az új hely, az új ingerek és ismeretségek némi önállóságot is indukálnak. Ha nem várunk látogatók, vagy nincs nagy mozgás a cicák lakrészében, akkor összeengedjük a két szobát és akkor sokkal nagyobb a jövés-menés, őket is hajtja a kíváncsiság, végülis csak cicából vannak. Lótusz új kedvenc helye a nagyszoba kanapéján lévő puha fekhely, ahová Lebbencs is hűen követi. Az ő tevékenységük a másik szobában ennyire futja, átmennek a kanapéra pihenni.

Dr. Tímár Endre rendelőjében járt Vöri ivartalanításon. Azt hittük, egy sima rutin műtét lesz, hisz ifjú kandúrka lévén mi másra számíthat az ember? Erre kiderült, hogy jobb oldali rejtett heréje van, ami nagyobb műtétet igényelt, ugyanúgy felvágják a pocakját, mint a nőstény cicáknak, hogy felkutassák a bujdokló herét... A karanténban kapott egy kis ketrecet lábadozni. Őt nem is raktuk vissza másnap a felkészítő szobába, innen már a nagy szobába fog költözni, amint a műtét helye szépen gyógyul.

Csütörtökön Dr. Farkas Attila az ötösnek osztotta ki az első kombinált oltásukat. Elég makacs náthán vannak túl, de úgy tűnik megerősödtek annyira ezt követően, hogy nyugodtan kezdődhet az oltási programjuk. Copfi, Cimet, Gyapjú, Gyömbér és Gyufa mukkanás nélkül, bátran és hősiesen fogadták az első oltásukat.
A múlt heti látogatások mostanra értek be, azaz eljött a választott cicák gazdisodása. Sherryvel kezdtük a sort, aki szegedi szobacicaként éli ezentúl királylányos mindennapjait. Attól soha többé nem kell félnie, hogy kutyatámadás áldozata lesz, már csak szép és jó dolgok veszik körül, természetesen maximális biztonságban.

Egy hölgy érkezett ki fiával, Vanilla látogatóba. Vanilla eleinte elbújik, ha idegenek érkeznek a szobába, de amint egy kézzel kontaktol, attól kezdve beizzanak a berregői és pipiskedve domborít a simogatásért. A látogatóknak nagyon szimpatikus volt Vanilla igazi, bújós arca, ezért kétség sem fért hozzá, hogy megtalálták benne azt a kis társat, akit kerestek.

Majd megérkezett a család Leó cicafiúért. Nagyobb csomag táp adománnyal érkeztek a bentmaradó cicáink részére, amit nagyon szépen köszönünk nekik! Leó is Szegedre költözött. Most úgy érezzük végre ő is rá talált a tökéletes családra és nem fog soha többet az utcán, vagy a menhelyen kikötni.
Végül Oszi nagy pillanata is eljött. Szerencsére neki sem kellett sok időt eltöltenie újra a menhelyen. Oszi két évet élt már családban, úgyhogy nem hinnénk, hogy a szószátyárt, karakán kandúrka egy pillanatig is meg lesz szeppenve új otthonában. Leendő kis gazdija különösen szimpatikus volt számára, így rövidesen ők is haza indulhattak Szegedre, közösen.

Mivel Szmoki negatív tesztekkel rendelkezik, az antibiotikum kúrán is túl van és úgy tűnik a fejrángásos étkezés a foga miatt volt, ezért átkerült a felkészítő szobába. Annyira boldog volt, mondjuk ő mindig az, akivel csak találkozott, majd belebújt, hízelkedett és dugta oda buksiját. Nem zavartatta magát az idegen hely miatt, valamit vagy kikerült, vagy átgyalogolt rajta, de ilyen apróságokból nem csinált ügyet. Éééés csak dorombolt, világnak! Abba maradtak a hisztis óbégatások, társaságban van és így már helyre állt a lelki békéje.

Két fiatal férfi érkezett látogatóba, akiket kolléganőm felvitt a felkészítő szobába is. Azonnal beleszerettek a kis kelekótyánkba, Szmokiba, de ugye az ő gazdisodására még bőven várni kell. De igen, Szmoki egy ilyen figura, mindenki elolvad tőle, azonnal!
Várólistáról fogadtunk egy cicát. Ő egy hályogos szemű, idősebb ivaros kandúr, aki elég rossz állapotban bukkant fel egy háznál. Azóta etetgették, erősödött is. Ám mikor jeleztük, hogy jöhet, akkor közölték, hogy két hete elütötte az autó. Voltak vele orvosnál, eltört egy combcsontja, kapott gyógyszereket, bent a melegben gyógyult, lábadozott. Azóta már jobb híján szobatiszta is lett. Nagyon kis kalandos utat tudhat maga mögött a kis öreg... Minden hasznos információt leírt nekünk eddigi gondozója, amit nagyon szépen köszönjük. A kandúr Jani néven jött be, de nemrég volt hasonló színű és hályogos szemű Jancsink, úgyhogy újra kereszteltük Pierre. Mert olyan franciás, vagy nem is tudnám megmagyarázni... Szóval Pierre nem kizárt, hogy valami immunbetegségben szenved, elsősorban csak nedves eledelt eszik, de azt gőzerővel. Fel-fel áll és kicsit sétálgat is, mondták, hogy már jobbnak tűnik a helyzet, de egy ismétlő röntgenre sort kerítünk, amint tudunk. Pierre kedves teremtés és hálásan köszönjük a párnak, hogy nem hagyták magára, még a balesete után sem!