Lelket megterhelő két hetet tudhatunk magunk mögött. Olyan időszak van mögöttünk, amit nem boldog szívvel idézünk fel magunkban. Jobb szeretnénk magunk mögött tudni, megpróbálni feldolgozni, de az lett volna az igazi, ha meg sem történnek a dolgok...Kezdődött a vasárnap beérkező Manó kálváriájával. A nyelve lila volt továbbra is, ám az élni akarása kellően erős volt ahhoz, hogy a lecsurgó tejcsit nyelje. Üríteni is ügyesen ürített, hangja is volt. Elküldtük Dr. Bárkányi Pálhoz kivizsgálásra. Kapott infúziót, erősítőt, vérkeringés serkentőt. Nem akart minket áltatni, de nagyon bizakodóak voltunk. Sajnos szerdán Lili gondozónk jelezte, hogy Manó minden igyekezete ellenére feladta a harcot. Merev kis nyelve folyton kilógott, már nyelni sem akarta a tejet, elaludt, végleg... Sajnáljuk kis harcos, hogy nem sikerült...
Szerdára időpontunk volt Dr. Tímár Endre rendelőjébe, ahová Pantera érkezett meg ivartalanításra. Zökkenőmentesen zajlott a beavatkozás, a lábadozási idejét a karanténban töltötte. Másnap hangosan kérte ki magának, hogy hogy merészeltük mi őt bezárni, megfosztani a férfiasságától, és különben is, hol a kajája? Azért a műtét utáni napokon mindig igyekszünk külön finomsággal készülni a cicáinknak, jelen esetben sem volt ez másképp, és ezzel sikerült is kedveznünk Panterának, utána már megnyugodott a kis lelke.
Ám ez a nap nem volt ennyire érzelemmentes, hisz Bogi újfent a menhelyen landolt. 4 hónap gazdisodás után, családi okok miatt köszönthettük őt újra köreinkben. Gazdija édesanyja állandó ápolásra szorult, ahová Bogi nem tud költözni. Örült a viszontlátásnak, annak viszont kevésbé, hogy ismét cicák között kell lennie, morcos volt, repkedtek a pofonok, így kénytelenek voltunk az irodarészből Pankát visszarendelni a szobába délután, hogy Bogi szép lassan akklimatizálódni tudjon. Szerencsére most egész gyorsan visszarázódott, napközben a jó időben kint volt a kifutóban, csak senki se közelítse meg. A közös etetéskor nem zavarta őt a cicák jelenléte, a pihenőidejét nyugalomban töltötte. Pár nap alatt eljutott odáig, hogy mehetett minden a rendes mederben, és többé-kevésbé zökkenőmentesen zajlott a kis szoba élete.
Csütörtökön Honor, Hanga, Honda, Boti és Szamóca kapott kombinált oltást. Hondának nagyon csúnya lett a bőre rövid idő alatt, valószínű allergia. A hónaljánál és a hátsó lábánál vannak piros foltjai. Nem gomba, azt állatorvosunk kizárta, inkább allergiás reakció. Most próbáljuk kerülni a szárnyas tápokat, valamint a kombinált oltás után pár hétre javasolja a szteroidos kúrát, ha továbbra is ilyen marad. Szamócának pedig megsérült az egyik szemecskéje, csipás, és van egy kis elváltozás rajta. Ettől eltekintve egészséges, úgyhogy oltást kapott, de a szemét naponta többször két féle cseppel és krémmel kell kezelnünk. Szilva, Szirup, valamint Csini, Csipi és Pantera veszettségi oltást kaptak. Szmoki amióta felköltözött, ugyanúgy, mint Honda, elkezdte kinyalogatni a combját. Kapott rá egy injekciót, mert esélyes nála is az allergia. Folyton a homokban hempergőzik, így meg sem lepődnénk rajta, sőt az ő esetében már semmin sem, de ezen is túllendülünk.
Oltása után Pantera visszaköltözhetett a nagyszobába, ami nagy felüdülés volt számára. Robogott is kifelé lepacsizni a 2 napja nem látott pajtijaival.
Viszont jövőhéten egy újabb cicás-dokis nap volt kilátásban, ezért becserkésztük Vadócot és Pandórát, hogy ne azon a napon kelljen futkosni utánuk. Gondolva, hogy pár nap alatt megszokják a bezártságot, és onnan könnyebben tudjuk mozgatni őket. Pandóra rágta, rángatta a hordozó rácsait is, úgyhogy futólépésben haladtunk vele át a menhely egyik végéből a másikba. Nagyon öntudatos a kislány cica, a ketrecben killibbent a hordozóból, és megvető, lesújtó pillantásokat mért ránk.
A négy apróság nagyon szépen fejlődik. Mindannyiuk szeme kikerekedve, közérzetük, étvágyuk kicsattanó. Legalábbis péntek délutánig, mikor Tátra elkezdett lázadni a cumi ellen, majd ezt hasmenéssel spékelte meg. Szombaton ezért Dr. Farkas Attilához utaztak Totyával együtt. Mert a baj nem jár egyedül... Közben kaptak hasfogó pasztát, ami némileg javított a helyzeten. A doktor úr erősítő és vitamin injekciót adott nekik, meg még valami szurit, de ezt követően szépen lassan helyre állt a bélműködésük, és ami a fontosabb, az étvágyuk is. Ők ketten a falánkak, ezért volt ilyen meglepő és aggodalomra okot adó jelenség az étel elutasítása.
Mivel több mint egy hónap után Gyömbér nem tudott beilleszkedni a családba, bujkált és félt, ezért visszakerült a menhelyre. Ahogy Icu kivette a hordozóból, a karjaiban hangos dorombolásba kezdett, majd szinte üdvrivalgásba, amikor a régi szobájában régi pajtásaival és tesójával, Gyapjúval találkozott. Hosszasan szeretgették egymást, és dugta oda buksiját mindegyik cicapajtihoz. Velünk is teljesen közvetlen volt első pillanattól, mintha ez a pár hét távollét meg sem történt volna. Jött, bújt és dorombolt, hatalmasakat játszott, birkózott, és mindig valakivel összebújva szunyókált.
Hétfőn elérkezett a cicás-dokis nap. Dr. Tímár Endre rendelőjébe drága segítőnk, Adri vitte a delikvenseket. Nagyon hálásak vagyunk érte! Vadóc, Honor, Szirup és Boti utaztak ivartalanításra, tesztekre. Szirupnak rejtett heréi voltak, emiatt neki bonyolultabb volt a műtéte, ilyenkor a hasuk is feltárásra kerül, mint a nőstény cicáknak. Szerencsére nagyon jól viselte a pirinykó fiú.
Pandóra kimaradt, vele még így sem boldogult Lili, zárt ketrecen belül sem sikerült a hordozóba imádkozni. Boti tesztje FIV+ lett. Erre nem voltunk felkészülve, nagyon ledöbbentett minket a hír... Neo is látogatást tett a doktor úrnál, mert az utóbbi napokban sűrű nyál jött a szájából, enni is nehezebben evett, és sokat remegtette alsó állkapcsát. Gondoltuk a fogával lehet valami, de nem került sor komolyabb beavatkozásra, viszont gyógyszerezni kell, antibiotikumot kap és az immunerősítő mellé plusz vitaminkombót. Ő a kis elkerített lakrészben lábadozhatott, míg tart a gyógyszerkúrája, addig ott is marad. Mondani sem kell, imádja! A nyitott ajtón sem hajlandó kilépni, maximálisan kiélvezi a külön figyelmet, ám azért azt fontos megjegyezni, hogy tiltakozik minden alkalommal a gyógyszerek ellen.
Boti reggeli után felköltözött az immunhiányos lakrészbe. Egyelőre nem volt hajlandó vegyülni, bármennyire is szívélyes volt a fogadtatás. Monokli szépen, szolidan üdvözölte őt. Ez sem erősítette meg őt abban, hogy ez egy jó hely lesz, így megkereste a számára tökéletes búvóhelyet, ahonnan csak etetési időben hajlandó előjönni.
Boti régi helye egy alapos fertőtlenítésen esett át, mert új lakó érkezését vártuk. Őt már korábban behívtuk várólistáról, de akkor eltűnt, jó ideje nem jelentkezett, és most újra felbukkant a nő telkén. Újra elkezdtek barátkozni, és most volt lehetősége megfogni és behozni. Jancsika névvel érkezett ez a hatalmas, fiatal, ivaros kandúr, aki egyelőre még sejtelmes, kevésbé bizalomgerjesztő hangokat ad ki magából. Jancsika gazdáját a bejelentő sokáig kereste, de senki sem jelentkezett érte, pedig elég különleges bundája van, felismerhető lehetett volna. Sok ideig kallódott az utcán, és próbált menedéket találni. A telet a nő udvarában vészelte át, kikupálódott, és apró léptékben elkezdett nyitni az emberek felé. A bizalmatlan viselkedését betudjuk az új szituációnak, hisz honnan is tudhatná, hogy szeretettel közeledünk, mikor csak annyit tapasztal, hogy bezártuk egy ketrecbe? Kapott kullancs elleni cseppeket, mert hemzsegtek benne, és türelemmel várjuk, hogy felénk is bizalommal közeledjen.
Szerdán látogatót fogadtunk, ki egy idősebb cicát szeretett volna örökbefogadni a szintén idősödő cicája mellé, aki nemrég veszítette el társát. Piskóta volt az elsődleges kiszemelt, és nem is kellett tovább gondolkodni a választáson, mivel Piskóta gömbölyded testével azonnal lehengerel mindenkit. Egy bűbáj, ez nem vitás!
Csütörtökön állatorvosunk kombinált oltást osztott ki Rambónak, Misinek és Pierre-nek.
Majd ha ez a nagy érzelmi hullámvasút nem lett volna elég, telefonáltak Lebbencs gazdijai, hogy állatorvosnál jártak, mert Lebbencs kedvetlenebb volt, és keveset evett. Kiderült hogy FIP-es. Visszahoznák, hogy a kis fiúnak ne kelljen így látnia kedvencét, akivel egy hónap alatt összenőttek. Még pénteken megérkezett, és testvéreivel azonnal összeállt a kis család. Olyan volt, mintha el sem ment volna, mintha hazaérkezne. Semmi látható tünete nem volt, jól érezte magát, csak akkor is a tudat már magában szívfacsaró. Gazdijai vállalták, hogy a drága gyógyszert, az egyetlen egy esélyt intézik neki, mi csak adjuk be a szurit minden nap. Nem akarták elengedni a mancsát, amiért nagyon hálásak vagyunk, csodálatos emberek!
Szombaton a CE Glass munkatársai szervezett munkaakció keretében a sok simogatás és adomány mellett elkezdték a kis szoba kifutójában a munkálatokat. Lehelyezték a raklapokat és homokkal töltötték fel a közti réseket, karbantartónknak már csak a műfüvet kell rátűzdelni. Persze még lesznek munkálatok a mászókákkal is, de ez is nagy segítség volt, köszönjük szépen!
Vasárnap reggel viszont a lelkünk összetörött. Lebbencs még megvárta, hogy gondozóival találkozzon, majd elhagyta a földi létet. Csendben, testvérei között. Úgy, hogy még semmi sem indokolta, hisz nagyon kezdeti fázisban volt, a testén nem volt érzékelhető elváltozás. Szabadságon voltam, így az egész történésről csak vasárnap délután értesültem, féltek elmondani, hisz tudták, nagy szerelmem volt ő. Nem találkoztam újra Lebbivel, de a szívem egy darabját így is magával vitte. Valamint megkezdődött az önmarcangolás, ha nem emeljük ki a tesók közül... Lehet még mindig velünk lenne??? Olyan kis lelkis volt, olyan kis érzelmes. Bármennyire is tudjuk, hogy ezeken a kérdéseken kár rágódni. Egy olyan családot ismert meg, akik tiszta szívből szerették még ebben az egy hónapban is, mégis borzasztóan fájó, hogy így történt. Mindig is annyira csodálatos jelenség volt és az utolsó útja sem volt különb: szépen, szeretetben a családja körében elaludt...
Csodálatos Lebbencsünk....
47 cicánkkal köszönjük figyelmüket!
Reni
Hozzászólások