Gazdijuk sajnos elhunyt, ők pedig az üres lakásban éltek egy ideje magányosan, de természetesen ellátták őket. A két ivartalanított, hét év körüli kandúr megszeppenve érkezett a menhelyre. A nevük sem volt biztos, így mi új nevekkel ruháztuk fel őket: a vörös kandúr Benő lett, míg társa Bende nevet kapta. Benő egy hajszállal közvetlenebb, ám Bende az, aki egész testével óvta őt, mögé rejtőzött el biztonságba Benőke. Az érintést elviselték, de behunyták szemeiket, nem is akartak minket látni közben. Semmi mozgást nem tapasztaltunk tőlük, csak a sarokban kuporogtak minden alkalommal, mikor arra jártunk. Idő kell nekik, ezzel tisztában voltunk. Nem kaptak semmi "emléket" a korábbi életükből, csak egymásra számíthattak, minden teljesen új volt nekik. Bízunk benne, hogy ezen a hatalmas törésen hamar túllépnek, és rájönnek, hogy mi csak segíteni szeretnénk őket, és bízhatnak bennünk.
