A minap rokon látogatást tettem egy Szegedtől messzebb kis faluban. Útközben sok mindent láttam, főként olyan dolgokat, amiket nem szerettem volna. Sokszor írtam már a blogomban, hogy az állattartási kultúra mennyire mélyen van, de talán egy picit elhamarkodott voltam. Kicsit távolabb Szegedtől ugyanis még sokkal rosszabb a helyzet.
Persze jól tudjuk, hogy megyénként is eltérő a kóbor kutya, és a feleslegessé vált kutyák helyzete. Nem a világ végén jártam, mégis azt vettem észre, hogy a helyzet ott talán még rosszabb, mint nálunk.
Itt a városban, ha találnak egy kutyát, akkor lefényképezik, vagy próbálnak segítséget kérni. Sok esetben már tudjuk kihez tartozik a kutya, így haza tudjuk juttatni, még akkor is ha a gazdi nem túl gondos. Tulajdon jogi vitába azonban nem érdemes bocsátkozni.
Persze Szegedtől kicsit távolabb már észrevehető, hogy az emberek máshogy gondolkodnak. Nagyvárosokban a kutyák már inkább családtagként vannak jelen az életünkben, míg kisebb falvakban sokkal inkább valami funkciójuk van. Ilyen feladat a haszonállatok őrzése, a házőrzés, kártevők távol tartása.
Most így távolabb Szegedtől, ahogy szétnéztem, azt láttam, hogy sok kisebb faluban teljesen természetes, hogy a kutyák gazdi nélkül szinte mindenhol ott vannak. Az is lehet hogy valakihez tartoznak, de nem úgy látszódott, mintha valaki szerette volna megoldani a problémát, és hazajuttatni a kutyát.
Nagyon sok háznál a kutyák pici kennelben, vagy láncon éltek. Természetesen ez itt is ugyanúgy előfordul, de a gyakoriság sem mindegy. Itt általában hozzátartozott a látképhez, hogy mindenhol romos kutya házak, rozsdás láncok, elhanyagolt bőr nyakörvek, és szomorú kutyák voltak mindenhol. Szinte minden második, vagy harmadik háznál ezt lehetett látni.
A körülményeken nem feltétlenül szeretett volna bárki is változtatni, hiszen így szokták meg, ott ez jár a kutyáknak, még akkor is ha a gazdi jómódú. A faluból kifelé menet sem volt jobb a helyzet, kóborló növendék kutyákat lehetett látni, akik szinte biztosan ott, a pusztában nőttek fel. Nem szocializálódtak, nem is keresik az ember társaságát, mégis nagyon szomorú volt őket így látni.
Ha esetleg valaki megkérdezné, nem tudtam volna a saját otthonomban egyetlen egy új kutyának sem helyet biztosítani. Hiszen ha elvállalom, hogy gondoskodom egy kutyáról, az azt jelenti, hogy mindent megadok neki. Sétákat, olyan tápot, amire neki szüksége van, orvosi ellátást,parazita mentesítést, oltásokat, chipet, ivartalanítást. De én ezt jelenleg több kutyának nem tudom biztosítani.
A menhelyre sem hozhatom őket, hiszen hihetetlen mennyi segítségre szoruló kutya van. És az itteni feladatainkat sem győzzük. Tehát ha egy segítségkérőnek nincsen hely, akkor azoknak sincs hely, akiken én szeretnék segíteni.
Azt is pontosan tudjuk, hogy minden menhely csordultig van kutyával. Tehát egyszerűen nincs megoldás. Talán csak némi megkönnyebbülés, hogy itt a városban az emberek egyre inkább segítőkészek. És ez a tény nagyon sokat jelent!
Hétfő
Ma Zsolti kutyánkat vittük a Vezér Állatorvosi Központba vizsgálatra. Neki elsősorban bőr panaszai vannak, illetve a füle is nagyon viszket, és ezek a tünetek eltérő gyakorisággal jelentkeznek nála. A vizsgálat során kiderült, hogy Zsolti füleit mától minden nap tisztítani kell, illetve a viszketésre szteroidot kapott. A jövőben allergia miatt ő is csak hipoallergén tápot fogyaszthat.
Tina pedig kontroll vizsgálaton járt, ő volt az a kutyus, akit két héttel korábban is már orvoshoz vittünk, mert nem érezte jól magát, és nagyon sokat köhögött. Akkor tüdőgyulladást állapítottak meg nála, úgyhogy eddig az idejét beteg szobában töltötte, és gyógyszereket kapott. Most az ő egészségügyi állapotát is ellenőrizték, szerencsére teljesen meggyógyult.
Kedd
Ma ivartalanításra, illetve szívféreg tesztre utazott több kutyánk is dr. Tímár Endre rendelőjébe.
Nina, Csuti, Lityi, Harmat, Besszi és Csöpi esett át a beavatkozáson. Sajnos több kutyus is pozitív teszttel tért vissza. Nina, Csuti és Lityi pozitívak lettek.
Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy beszámoljak Harmat fejlődéséről, aki nagyon sokat változott, nyitott az emberek felé. Már sétál pórázon, és nem húzódik el a simogatástól. Sőt, egyenesen kéredzkedik az ember ölébe.
Szerda
Ma menhelyünk állatorvosát, dr. Farkas Attilát vártuk a heti vakcinázásra. Most kiosztott 6 veszettségi-kombinált oltást, 7 veszettség elleni oltást,5 kombinált oltást, valamint 2 mikrochipet.
Csütörtök
Melinda önkéntesünk volt ma a segítségünkre, köszönjük szépen a munkáját!
Rendhagyó módon a hatósági állatorvosunk is a mai napon látogatott el hozzánk. Ilyenkor rengeteg adminisztráció vár ránk, hiszen a veszettségi megfigyelést is dokumentálni kell, valamint a külföldre gazdisodó kutyáink papírjait is rendeznünk kell.
Külföldre utazás esetén ugyanis sokkal szigorúbb a szabályozás, mintha idehaza adnánk örökbe egy kutyust.
Péntek
Ma Bütyök, Buci, Tina, Teddy, Mia és Maylo Ausztriába, Tami és Samu pedig Németországba költözött új gazdihoz.
Befogadás is történt ma. Egy igazán szép, de kezdetben kicsit félős és tartózkodó tacsifiú érkezett hozzánk. Subasán a Nadályfű utcában találta egy kedves állatbarát, aki már fogadott is örökbe tőlünk egy kutyust korábban. Ő szállásolta el éjszakára,és kért segítséget az elhelyezésben. Chip nem volt a kutyusban. Mi hosszú, hengeres mivolta miatt Hotdognak neveztük el a kis tacskó testét…
Szombat és Vasárnap
Most az időjárás nagyon kedvezően alakult, így a héten volt lehetőség kutyasétáltatásra is. Emellett kozmetikus önkéntesünk, Vanda szép új bundába öltöztette Golyót, akire már nagyon ráfért az átalakulás. Mivel Golyónak meglehetősen szélsőséges nézetei vannak az emberekkel való kapcsolatáról, így az volt a biztos, ha be kötjük a száját. Erre szükség is volt, mert minden különösebb rossz érzés nélkül belénk is harapott volna.
Köszönjük a 175 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások