Ismét sikerült megdöbbennem az emberi viselkedésen és üres ígéreteken, de talán azért, mert kicsit felhalmozódott az elmúlt héten. Azt tudjuk, hogy a szeretet szót mindenki ismeri, és azt is, hogy sokan nagyon gyakran használják, pedig talán nem kellene.Ez a szó mindenkinek mást jelent, valószínűleg az érzelmi intelligencia megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy ezt az érzést valóban megéljük.
Én falun nőttem fel,ott mindenki "szerette" a jószágot. A macskát azért, mert egeret fogott, a kutyát azért, mert őrizte a házat, a tyúkokat azért mert tojást tojt, vagy kiscsibéket nevelt. Már akkor is furcsának tartottam, hogy egy érzelmet kvázi a szemünkben hasznos dolog jutalmaként érzünk. Itt a szeretet kimerült abban, hogy sajnálkoztak, ha szegény állattal történt valami, mert de jó "fogós" kutya volt, de jött a következő.
Vannak olyan emberek, akik úgy szeretik a kutyát, hogy van vele valós kapcsolatuk, simogatják, hozzá szólnak, állatorvoshoz viszik, normális étellel,és nem házi maradékkal etetik. Talán néha még sétálni is elviszik, és ha esetleg programjuk van, akkor rábízzák a szomszéd nénire. Ha történik vele valami, akkor még talán meg is siratják.
Vannak persze olyanok, akik kizárólag munkakutyaként néznek a kedvencükre, ugyanakkor mindent megkap a kutya. Minőségi ételt, orvost, sok foglalkozást sétákat, sőt panziót is ha a család épp nyaralni megy. De az sem ritka, hogy a kutya velük tart. Ők szigorú nevelést kapnak, nem olyat, amit az állattartók egy másik véglete képvisel, amihez én is tartozom.
Vannak azok, akiket sokan őrültnek tartanak. Ők azok, akiknek a telefonjuk a kutyáik képével van tele. A blöki ágyban alszik, és minden az igényeinek van alárendelve. Kizárólag közös nyaralás képzelhető el, és a családi események aktív résztvevői. Ott van ahol a gazdi: vele megy a fürdőszobába, csak közösen tartózkodnak kinn a kertben, és külön szekrény van a holmijainak. Neki(k) több dolgot pakolunk a nyaralásra, mint magunknak. A legkisebb gonddal is orvoshoz rohanunk, és mindig figyeljük, hogy minden védőoltást időben megkapjanak. Nagy gondot fordítunk az etetésre, és mindig igyekszünk a kedvükben járni. Sokak szerint ez is kóros, és valahol a normális kutyatartás a két véglet között helyezkedik el. Vagy inkább az átlagos kutyatartás. A normális mindeninek mást jelent,ahogy a szeretet is.
Múlt héten érkezett hozzánk egy kutyus, Málna, akit önkénteseink egy fához kötve találtak. Nem sikerült elérni a gazdát, így menhelyre került. Azóta csak üres ígéreteket kapunk, hogy mikor jön a kutyáért, aki állítása szerint a mindene, a szeme fénye. Hogy a szeme fényét miért kötötte a fához, és most miért nem akar érte jönni, arra nincsenek válaszok. Viszont sajnos a törvény az törvény, a kutyának ő a gazdája, punktum!
Egy másik, ugyancsak érthetetlen viselkedés is passzol a blogom jelenlegi témájához, így elmesélem.
Amikor egy kutyánknak gazdit keresünk, akkor igyekszünk mindig a számára legmegfelelőbb embert kiválasztani, akinek tennie is kell az örökbefogadásért. Időt kell szánni egy kérdőív kitöltésre, majd jön egy személyes elbeszélgetés, és több alkalommal meg kell látogatni a leendő kedvencet. Azt gondoljuk, hogy ezeken az "akadályokon" tényleg csak az megy át, akik valóban örökbe szeretnének fogadni.
Az első találkozás is vízválasztó, van olyan, hogy rögtön látjuk egy gazdin, hogy eltökélt, szimpatikus. Így volt ez egy mostani gazdikereső kutyusunknál is, teljesen mindegy melyikről beszélek. A gazdi nagyon szimpatikus, kedves egyedül élő hölgy, aki többször meglátogatta, és mindenki azon a véleményen volt, hogy igazi telitalálat. El is jött az örökbefogadás napja, szemernyi kétség nem volt, hogy időben érkezik, azonban az álomgazdi távol maradt.
Akár az előző történetben, itt is nekünk kellett telefonálni, hogy megtudjuk, hogy mi az oka, hogy nem jelent meg. Ekkor derült ki,hogy meggondolta, hogy mégis teljesen bizonytalan, noha több alkalommal itt volt, és soha semmi jelét nem adta. Azért egy telefont csak megérdemeltünk volna.
A legdühítőbb a történetben, hogy a kutyusnak több gazdijelöltje is akadt, akik természetesen már találtak más kutyust. Ő pedig tovább vár, mert valaki felelőtlenül azt az ígéretet tette, hogy szeretni fogja, és otthont ad neki. Egy ilyen hiba akár több hónappal meghosszabbítja a kutya menhelyi életét. És ezzel nem az a baj, hogy itt maradt, hanem hogy újra kell keresni neki egy gazdit, aki majd újra látogatja, és közben csak telik az idő. Lehet, hogy ő is cserben hagyja. Egy fiatal kutyusnak pedig pár hónapi igenis nagyon sokat számít. Bizony, ilyen kiszámíthatatlan az emberi ígéret, és ilyen illékony a szeretet.
Hétfő
Mára vártuk Málna gazdáját a menhelyre, akinek érvényes oltása révén egy pillanatot sem kellett volna benn töltenie nálunk. Ez nekünk is jó lett volna, a gazda is rögtön hazavihette volna a kutyát, és persze Málnának is nagyon jó lett volna. Hozzáteszem, máskor arra megy el a rengeteg energia, hogy próbáljuk megértetni a gazdával, hogy a lejárt veszettségi oltással kinn lófráló kutyáját miért nem viheti haza a megfigyelési idő letelte után. Most pedig mi hívogatjuk a gazdát, hogy várjuk, hogy hazavigye a kutyát, akiről lemondani nem hajlandó, és itt várja, hogy végre érte jöjjenek.
Kedd
Málna kálváriája még nem ért véget. Miután a tegnapi megbeszélt időpontra nem jött el a gazdája, így ma ismét nekünk kellett telefonálni.
Megint nem sikerült megbízható és hihető választ kreálnia,hogy miért nem ért ki a menhelyre. Újra megkérdeztük, hogy biztos szüksége van-e Málnára, vagy keressünk neki új gazdát, közölte,hogy ez a kutya a mindene, jönni fog érte. Hát valahogy erre utaltam, hogy a szeretet mennyire mást jelent mindenkinek.
Azt ígérte a telefonbeszélgetés végén, hogy még a mai napon érte jön.
Mondanom sem kell hogy nem így történt.
Most,hogy a reggeli hidegek már itt kopogtatnak az ajtónkon, így reggelente már mi is be szoktunk gyújtani az előkészítőben. Természetesen ezt nagyon élvezik az itt élő kutyák, olyankor rögtön mindenki igyekszik a legjobb helyekre bevackolni. Mufurc már rangidős a menhelyi kutyák között. Egyrészt a kora miatt, másodsorban pedig azért, mert már nagyon régen a menhelyen él. Nevét kezdetben zabolázhatatlan természete miatt kapta, de a rengeteg nálunk töltött év alatt egy jó természetű,kedves kutyává változott. Mára már a "kivételezett"kutyákkal él, fűtött helyen, amit le nem cserélne. A kivételezett kutyákat természetesen nem úgy kell érteni, hogy a dolgozók kedvenceit gyűjtöttük ide a fűtött helyre, hanem olyan kutyákat, akiknek a mentális vagy fizikai állapota a leginkább megkívánja ezt a fajta gondozást. Leginkább nagyon félős, illetve beteg, idős kutyákról van szó. Persze nagyon sok más kutyát is beköltöztetnénk ide, lehetőleg mindenkit. De a hely szűke és a kutyák természete érthető korlátok közé szorítja, hogy ki kerülhet ide be.
Mufi már csak jó falatokra, kényelemre, melegre vágyik, a többi kutya jelenléte számára másodlagos, hacsak el nem veszik a fekhelyét! Mert akkor kitúr mindenki mást.
Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett a menhelyre, aki most hat kombinált oltást, és kilenc veszettségi oltást osztott ki.
Említettem, hogy az előkészítőben élő kutyák, mint Mufurc már a nyugalmat részesítik előnyben, és merőben más igényeik vannak az itteni kutyáknak, szemben a menhely más részén élőkkel.
Erre ékes példa Bátor, egy olyan kutya, aki egy pillanatra nem áll meg. A kennelt nem viseli el, stresszesen viselkedik, ezért ott állandó hasmenése van, így képtelen volt hízni. Neki a változást, és a nyugalmat a nagyudvar nyüzsgő világa hozta meg.Itt nagy területen élhet, nem érzi magát bezárva, ugyanakkor folyamatosan ingerek érik, és sok, hozzá hasonló méretű, jellemű kutyával élhet együtt, akikkel kedvére játszhat, kergetőzhet. Neki például egy büntetés volna az előkészítő apró, nyugalmas világa.
Csütörtök
A bogom bevezetőjében írtam, hogy egy kölyköt a gazdijelölt csúnyán cserben hagyott, ahogy elmeséltem Málna estét is.
Nos, nem mindenki olyan balszerencsés! Harmat kutyánk, akit hónapokkal ezelőtt rettegve találtunk meg az adományládában, mára már igazi vagány kiskutyává változott. Az ő gazdijelöltjei alaposan végigjárták, hogy melyik kutyus lesz az ideális számukra, és bizony Harmat tegnap kapta meg az utolsó oltását, ma pedig a gazdik már itt is voltak érte, hogy hazavihessék új kedvencüket.
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjében jártunk vizsgálatokon, teszteken.Öcsi, Bia és Nina tesztre utazott. Sajnos Nina második tesztje is pozitív lett szívférgességre, így szívultrahangot is készítettek neki. Két felnőtt férget találtak az aortájában. Szerencsére azonban tüneteket nem okoznak, a kezelést is kapja, és a szívében sem okoztak megnagyobbodást.
Nem csak ultrahangra, hanem vizsgálatra is utazott, az egyik szeménél ugyanis kinövést vettünk észre. Ez valószínűleg valami korábbi sérülés volt, amivel nincs teendőnk.
Drazsé általános vizsgálaton járt, Ciklont pedig szintén a szeme miatt küldtük orvoshoz. Neki az egyik szeménél egy lassan növekvő szemölcsszerű képletet láttunk. Ezt a szemölcsöt a későbbiekben el kell neki távolítani,mert zavarni fogja a látását.
Péntek
Immár a sokadik híváson vagyunk túl Málna ügyével kapcsolatban. A mai napon azt az információt kaptuk, hogy hétfőn valóban hazavisz Málnát, hiszen akkora sikerült autót szereznie. Reméljük, hogy így is lesz, mert ez a történet már minden szempontból kezd egy drámához hasonlítani.
Szombat és Vasárnap
A szombati napok mindig mozgalmasan telnek nálunk a kutyasétáltatás miatt. Lecsó kutyánknak, aki évek óta él a menhelyünkön, ez a hétvége volt az eddigi legszebb. Hosszú várakozás után ugyanis ma ő is megtalálta az Igazit. Egy másik kutyussal, és új gazdijával ma Pirtóra költözött, hogy végre ő is olyan életet élhessen, amilyet megérdemel!
Köszönjük a 167 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások