Közeleg a Halloween, és tudom, hogy az emberek egy jelentős része hideglelést kap ettől az újszerű ünneptől. Mások ezzel szemben tököt díszítenek, a gyerekek csokit gyűjtenek, illetve sokan mindenféle kreatív díszítést tesznek az otthonaik elé. Én mindig szerettem az újszerű dolgokat, nekem ez az ünnep kimondottan szimpatikus.
Ennek kapcsán olvastam más kultúrák szokásait és találtam rá, hogy bizony Mexikóban a házi kedvenceknek is van halottak napja, amit október 27-én tartanak.
Ilyenkor a hiedelem szerint az egykori családtag visszalátogat hozzánk. Kis oltást állítanak az egykori kedvencnek, gyertyát gyújtanak, hogy könnyebben visszataláljon a lelke hozzánk. A rossz szellemeket pedig ilyenkor füstölővel tartják távol.
Az oltáron ott van a kedvencünk fényképe, fekhelye, a kedvenc étele, játéka, sőt még ivóvíz is, tehát minden adott, hogy visszataláljon hozzánk.
Úgy tudom, hogy az ünnepet jókedvűen töltik, megemlékezésekkel, kedves történetekkel.
Nekem ez az ünnep igazán megható, és sajátomnak tudnám érezni, hiszen miért is ne emlékezhetnénk meg egykori hű társainktól? Én kis emlékkertet tartok fenn nekik, ahová mindig idény jellegű virágokat ültetek, ahogy mondjuk egykori családtagjaink nyughelyét is meglátogatjuk. Ez az ünnep tehát nem áll messze attól, ami kedves az én szívemnek is. Úgyhogy talán jövőre én is állítok egy oltárt, gyertyát gyújtok, és várom vissza a kis hálás lelküket.
Nem kell, hogy a miénk legyen az ünnep, de ennek a jeles napnak a lényegét, a mondanivalóját, magát az érzést igenis átvehetjük. És talán egy kicsit meg is állíthatjuk a rohanó életünket, hogy szép emlékekre gondoljunk valakiről,akinek egykoron mi jelentettük a világot.
Hétfő
Folytatódik Málna kálváriája, akit a gazdája még mindig a menhelyen tart. Telefonon nem igazán sikerült láthatóan előremutató kommunikációt folytatni, így a mai nappal hivatalos formában is felkértük, hogy tegyen valamit az ügy érdekében, mert rengeteg időnk és energiánk megy rá a meddő telefonbeszélgetésekre, amik nem hozzák el a megoldást.
Kedd
Ma igazán zsúfoltra sikerült az egyébként nyugalmasnak induló napunk.
Nagyobb mennyiségű adomány érkezett a menhelyre, amit be kellett pakolnunk a raktárba. Bár hozzá tenném, hogy adományt, főként élelmet pakolni a raktárba mindig nagy örömet jelent, hiszen a biztonságérzetet növeli, hogy van elegendő mennyiség belőle. Hogy mi az elegendő, arra nehéz válaszolni, hiszen minden nap eszek állatok,létszámtól, testmérettől függően akár 60-80 kg táp is elfogyhat egy nap.
Ma a pakolásé volt a főszerep, ugyanis megérkezett a téli tüzelőnk egyik fele, amit szintén be kell pakolni, hogy ne ázzon. Sajnos a tüzelő nem adományba érkezett, de sajnos nincs mit tenni, az épületeket, melegedőket, betegszobákat, idős kutyák helyét fűteni kell.
Ha ez a rengeteg tennivaló nem volna elég, Málna gazdája váratlanul telefonált, hogy úton van a kutyáért busszal. Mivel azonban nem jó buszra szállt, később kitelefonált, hogy biciklivel érkezik. Tekintve, hogy nem ért ki a menhelyre, így el akarta érni nálunk, hogy szállítsuk Málnát valami találkozási ponthoz, vagy esetleg kössük ki valamihez, ahol majd ő felveheti. Természetesen nemvoltunk hajlandóak ilyen jellegű együttműködésre.
És hogy miért mesélem ezt el az olvasóknak?
Mert sajnos nem egyedüli esetről van szó, időről időre feltűnnek emberek telefonon, vagy személyesen a menhelyen, akikkel képtelenség megértetni a menhelyi szabályokat, a karantén szabályokat, amiket egyébként nem mi találunk ki. Ezekkel a telefonokkal, személyes beszélgetésekkel rengeteg idő, energia megy el, és sok esetben nagyon stresszes is. Sokszor az emberek nem értik amit mi mondunk nekik, vagy egyszerűen nem is akarják megérteni, mert azt gondolják, hogy nem vonatkoznak rájuk a szabályok. Ha pedig az akaratuk ellen cselekszünk, mert betartjuk a szabályokat, akkor sok esetben fenyegetőzés, kiabálás, vádaskodás következik, ami végképp időrabló, ráadásul komoly stressz a dolgozóknak, akiknek sok egyéb más feladatuk is van, nem csak szót érteni más emberekkel.
Szerda
Az ünnepnap nyugalomban telt a menhelyen, csak Juditkát látogatta meg a gazdijelöltje. Most elmaradt mára a szokásos menhelyi kutyaoltás, helyette péntekre tolódott át.
Csütörtök
Ma Melinda önkéntesünk volt a segítségünkre a napi teendőkben.
Mivel vészesen közeleg a tél,így ma a menhelyi autó is téli gumira váltott.
Kairó ma a Vezér Állatorvosi Központban járt varratszedésen, és kontrollvizsgálaton. A lába nagyon szépen gyógyul oltási programját megkezdhetjük. Végre nem kell tovább viselnie a gallért, és a lába sem gátolja már. Aminek ő a legjobban örül, hogy végre enyhült a szigorú ketrecnyugalom. Ez persze nem jelenti azt, hogy önfeledten játszhat a többiekkel, vagy boldogan futkoshat, de majd szépen lassan annak is el fog jönni az ideje.
Péntek
Ma menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett a szokásos heti vakcinázásra, kissé rendhagyó időpontban. Most 4 kombinált oltást, 3 veszettség elleni oltást, 5 parvó elleni vakcinát, 7 mikrochipet, valamint egy kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.
Csipesz kutyánk az utóbbi időben sokat fogyott, így elkülönítettük, figyeljük, és most vérvételt is kértünk neki. Szerencsére az állatorvosunknak van automata készüléke a rendelőben, így már estére választ kaptunk, hogy Csipesszel nincsenek nagy gondok, kisebb gyulladás van a szervezetében, amire öt napos antibiotikum kúrát írt neki elő.
Megérkezett a második adag tűzifa a menhelyre, amit el is kezdtek ismét bepakolni a gondozók, de annyi volt ma a teendő, hogy nem értek a végére.
Adományokért kellett mennünk, illetve egy óvodás csoport is kilátogatott a menhelyre.
Kutyákat kellett felkészítenünk az utazásra, papírokat intézni.
Emellett beköltözött a menhelyre legújabb lakónk, Dörmi, a fiatal szuka kutyus. Dörmi még szinte kölyök,de életben már egy törés következett be. Idős gazdája egészsége megromlott, kórházba került. Dörmi és társa pedig már nem számíthat arra, hogy eddigi gazdájuk tovább tud róluk gondoskodni. Míg a másik kutyusnak a családon belül találtak másik helyet, addig Dörminek nem sikerült megoldást találnia, ezért került hozzánk.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén Niki és Nancy Ausztriába, míg Hetti, Drazsé, Nimród, Nelly, Öcsi, Mentol, Bia, Tisza, Zoé és Pite Németországba utazott, hogy gazdijuk mellett új életet kezdhessenek.
Egy bajban lévő tacskó jellegű kutyushoz ment ki egyik önkéntesünk chipet olvasni. A kutyát a dorozsmai úton a vasúti átjárónál találták, ami egyébként is egy iszonyú nagyforgalmú út, úgyhogy óriási szerencse, hogy nem esett baja!
Tekintve, hogy a chipleolvasó nem jelzett,így kiszállította őt a menhelyre. Mi a gyönyörű kutyusnak a Szimat nevet adtuk.
Ahogy az lenni szokott, a menhelyre érkezés után jelentkezett a kedves gazdi. Elmondtuk neki, hogy nem áll módunkban csak két hét veszettségi megfigyelés után chippelve, oltva visszaadni a kutyust, aminek természetesen vannak költségei, amit állnia kell. Ez a törvény, amit mindenkinek be kell tartania. Nagyon örülnénk végre, ha nem megfigyelésen állomásoznának nálunk a kutyák, és nem nekünk kellene őket beoltatni, chippeltetni, hanem megtenné helyettünk az, akinek a kötelessége lenne!
Mert akkor mi is rugalmasabban tudnánk a valóban utcán élő, bajban lévő kutyák sorsán enyhíteni, mertem a gazdás kutyák foglalnák le a karanténterület egy részét.
Köszönjük a 157 mentett kutyus nevében,hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások