A heti blogomból ezúttal a bevezető kimarad, de sok menhelyet érintő érdekes történetről értesülhetnek azok, akik időt szánnak az olvasásra.
Nagyon vegyes érzelmekkel zárom a hetet. Ismét nagyokat csalódtam az emberekben, de volt egy csapat, aki mégis visszaadta a hitemet, hogy nagyon sok jó ember él a Földön.
Hétfő
Rosszul indult a hétfő reggel. Stefánt el kellett különíteni, ugyanis kennelköhögés gyanúja áll fenn nála. Hiába régebbi lakónk, bizony képtelenség utólérni magunkat a vakcinázással, ráadásul a kicsit félénkebb, problémásabb kutyáinkat, amilyen ő is, nehezebb is beoltani. A kennelköhögés elleni vakcinát a többi vakcinától időben szintén el kell különíteni, ráadásul ismételni is kell,ami azt jelenti, hogy az utolsó oltás után három héttel adható be, majd újabb 3 hét múlva ismételhető. Ráadásul az új lakókat is mindig vakcinázni kell, amennyiben annyi időt eltöltenek a menhelyen. Mivel a befogadás folyamatos, így a karantén, a kicsi kölykök kennele kennelköhögés ellen nem védett, de a menhely többi része többé-kevésbé igen. Bár, ahogy mondtam a problémás kutyák, félős kutyák oltása még nem fejeződött be. Így történhetett, hogy Stefán is megbetegedett. Kicsit passzívabb, mint szokott lenni, kedvetlenebb, és hörgő hangot ad ki. A gyógyszerezését természetesen az állatorvos utasítása szerint elkezdtük, jelenleg a betegszobában, fűtött helyen lábadozik amit nagyon nehezen visel. Pár napon belül azonban kell egy kontroll vizsgálat, ugyanis Stefánnak korábban a lábáról történt egy daganat eltávolítás, így szükséges egy röntgen. Erre azért van szükség, hogy az esetleges metasztázis (áttét) kizárható legyen.
Kedd
Úgy látszik, hogy ez a hét tényleg nem alakul túl szerencsésen a számunkra. Most Lityit kellett kivenni a megszokott helyéről, ugyanis reggel az etetésnél egyáltalán nem reagált ez ételre az egyébként meglehetősen falánk kiskutya. Olyannyira, hogy ki sem dugta az orrát a kutyaházból, hiába hívtuk, vagy kínáltuk bármivel. Ő is gyorsan átkerült a fűtött betegszobába, ahol kiválasztott egy puha takarót, amire gyorsan rátekerte magát, és szinte egész nap mozdulatlanul feküdt. A hasmenése mellett még hányt is, úgyhogy ő sem úszta meg a szuris állatorvosi kezelést.
Szerda
Igazi ocsmány, esős, szeles idő volt ma, így már korán reggel bőrig áztunk. Ha ez nem volna elég, több órás áramszünet lett, így a konténerek fűtése leállt. Sötét volt, és bőrig ázva imádkoztunk, hogy minél hamarabb legyen áram, hogy ne sötétben kelljen a vizes ruhában végigdolgozni a napot. Szerencsére pár óra után visszajött az áram, tudtuk szárítania ruhánkat.
Azt már régóta tudjuk, hogy a kutyák érzik, hogy mikor van állatorvosos nap a menhelyen. Ennek megfelelően a betegeink is mindjárt jobban lettek. Stefán hörgése alig hallható, Lityi meg ugrálva, visítva várt minket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az előírt gyógyszerezést abbahagyhatjuk! Épp ellenkezőleg! Az elrendelt mennyiséget akkor is be kell adni, ha látszólag mindenki jól, vagy majdnem jól van.
Természetesen az állatorvosunk nem csak a betegegeket vizsgálta, hanem vakcináztunk is: most 9 kennelköhögés elleni vakcina mellett 2 mikrochipet, valamint 2 kombinált oltást osztott ki az orvos.
A nap méltó befejezéseként egy idős menhelyi nyárfának is letört a csúcsa, amit a többi fa tart jelenleg,hogy ne essen le. De nem úsztuk meg ennyivel! Egy másik nyárfa tövestől kidőlt, rá az egyik udvarunk kerítésére, ami természetesen meg is sérült. Úgyhogy késő délután még szakembert is kellett keresni, aki segít a megrongálódott fákat rendbe tenni, és a kerítésre dőlt fát összevágni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ebben az udvarban nincsenek kutyák.
Csütörtök
Folytatódik a szerencsétlen szériánk. Igazából ez a nap volt az eddigiek megkoronázása.
Reggel fél hét körül már csörgött is a menhelyi telefon. Az öt nappal ezelőtt örökbefogadott Zsizsit akarták visszahozni azonnali hatállyal. Még jóformán meg sem száradt a tinta az örökbefogadási szerződésen!
Az okok hallatán egyik ámulatból estem a másikba, nem is tudom, hogy miként fejezzem ki magam, hogy ne legyek bántó. Minden bizonnyal ez nem is fog sikerülni, ugyanis a gazdival végül nem a legvidámabb hangulatban váltunk el. Nyilván én a saját szemszögemből tudom leírni a történteket, ők egészen biztosan nem így látják.
Annyit előre le szeretnék szögezni, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a kutyáink megismerésére, és arra, hogy hozzájuk megfelelő családba juttassuk őket. Nem volt ez máshogy most sem. Szóltunk a gazdiknak, akik Egerből utaztak hozzánk,hogy Zsizsivel találkozzanak, hogy ő egy fiatal, nagy mozgásigényű, aktív és vidám kutyus. Természetesen amikor ismerkedni voltak,nála, akkor ők is láthatták. Mivel rendelkeztek kutyás tapasztalattal,és Zsizsi egy együttműködő kutyus volt, biztosak voltunk benne, hogy a beilleszkedés problémamentes lesz.
Nem így lett. A gazdák elmondása alapján Zsizsinek semmi kirándulás nem volt elég, ráadásul az örökbefogadás utáni napokban egyre inkább úrrá lett rajta valamiféle deviáns viselkedés, depresszió, akármi. Sohasem fáradt el, ugyanakkor elmondásuk alapján sohasem aludt, sohasem pihent, csak másodpercekre dőlt neki a falnak, és folytatta őrült viselkedését. Tépkedte magát, és mindent szétszedett. Nem evett, nem ivott, vizeletet nem ürített. Állítólag őket is megtámadta, bár a menhelyen soha, semmilyen agressziót nem mutatott sem ember, sem más állat irányába, holott vért vett tőle az orvos, ivartalanításra utazott, szurikat, mikrochipet kapott.
Amikor visszakerült a menhelyre a legnagyobb boldogsággal ugrott a nyakunkba. Semmilyen agressziót, semmiféle deviáns, kóros viselkedést nem mutatott a simogatásra, szeretgetésre. A történtekre nem találok magyarázatot, őszintén szólva sokkal hamarabb eltudom képzelni, hogy nagyon durván félreértették a viselkedését. Azt viszont enyhén szólva is sértőnek éreztem, hogy úgy adunk örökbe egy kutyát, hogy egyáltalán nem ismerjük!
A nap híre, hogy Stefán kontrollvizsgálata pozitív eredménnyel zárult. Már nincs semmi kóros tüdőhang, krákogás, és a röntgen szerint is teljesen tiszta a tüdeje!
Ma délután már meg is látogatott minket a Tree Man csapata, akik az eldőlt fát azon nyomban felvágták nekünk, valamint azon a szakaszon megnézték az összes fát. Sajnos többet is kell vágni, illetve mindet meg kell vágni, hogy normálisabb lombot növesszenek. A döbbenettől leesett az állunk, amikor felajánlották, hogy a teljes munkát adományként fogják elkönyvelni, és megpróbálják megszervezni a mihamarabbi kiszállást. Ez egy olyan mérhetetlen, önzetlen gesztus volt, ami visszaadta a hitemet. Előre is nagyon köszönjük nekik, tényleg nehéz szavakba önteni egy ilyen felajánlás után, amit érzünk!
Péntek
Az éjjel borzasztó nyugtalanul aludtam az elmúlt napok miatt. Erős szél volt éjszaka, folyamatosan azon rágódtam, hogy remélem nem lesz a menhelyen semmi gond. Reggeli tornával kellett indítanunk a napot, ugyanis a menhelyi bejáróra is rádőlt egy vaskos fa az éjszaka, így ahhoz, hogy dolgozni tudjunk menni, le kellett cibálni az útról. Többen veselkedtünk a feladatnak.
Szerencsére a menhelyen már nem volt semmi káresemény. Azért egy kis áramszünet megint alaposan feldobta a napunkat, pláne, hogy temérdek dolgunk volt, ugyanis holnap sok kutyánk fog gazdisodni Ausztriába, Németországba, ami temérdek papírmunkával, állatorvosi ellenőrzéssel jár.
Szombat és Vasárnap
Ma reggel Gombóc, Tücsök, Luna, Nina és Kira kutyánk Ausztriába, míg
Popcorn, Tessa, Csipesz, Zorba, Lapi, Limbó, Lufi, Light, Hiro, Pajtás és Pille Németország felé vette az irányt, hogy végre életük hátralévő részét gazdival élhessék le.
Önkéntesünknek, Zórának a hétvégén jó sok feladatot adtunk.
Bordány és Ásotthalom között egy hölgy tegnap este talált egy kölyökkutyát, akit hazavitt magával Baksra.A menhelyre szállítását nem tudta megoldani, így önkéntesünk elment érte és beszállította a menhelyre. Őszintén mondom, hogy enyhén szólva nagyot néztünk, amikor megláttuk ezt a "kölyköt".
Chip hiányában a félénk természetű kan kutyát Roninak neveztük el.
Algyőről is érkezett egy bejelentés két rossz állapotú kutyáról, akik a Szüret utcában kóborolnak rendszeresen. A bejelentő tudni véli, hogy egy lakatlan házhoz tartoznak, ahol alig van kerítés, így ki-be járnak. Önkéntesünk kiment a helyszínre, meg is találta az utcán a csontsovány kiskutyát. Próbált csengetni, kopogtatni, de a ház elhagyatottnak tűnt, vagy legalábbis nem volt ott senki. Rövid nyomozás után kiderült, hogy a másik, vele kóborló kutyust már befogadták a környékbeliek. Ennek a csontsovány kiskutyának azonban nem találta az önkéntes a gazdáját, és mivel chip sem volt benne, így a menhelyre szállította. A képek nem adják vissza mennyire vékonyka. A papírvékony kislányt Opálnak neveztük el.
Köszönjük a 158 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások