Kutyamesék 2025. febr. 3-9.

Ha tehetném, akkor most címet is adnék a blogomnak. A címe az volna, hogy a Ronda kutyák blogja.
Van az a mondás, hogy a szépség belülről fakad. Sokan nem ismerik, vagy legalábbis nem értik. A testi szépség, most mindegy, hogy állatról, vagy emberről beszélünk, az mindenkinek mást jelent.

Most maradjunk a kutyáknál az esetünkben. Mi a gyakorlatban pontosan tudjuk, hogy az emberek jelentős része külső alapján választ magának kutyát. 
Ez rendben is van, hiszen nem életszerű ennyi kutyát megismerni egy gazdijelöltnek és utána választani. 

Tapasztaltuk, hogy vannak olyan kutyák akik nagyobb eséllyel indulnak neki a gazdikerésnek, míg mások kevesebbel. Ha azonban megismerünk egy kutyát, és megszeretjük a személyiségét, akkor teljesen mindegy, hogy milyen. Lehet félszemű, heges, sérült fülű, fekete vagy pöttyös, göndör vagy egyenes szőrű, akkor is szépnek látjuk. Szerencsére az emberek ízlése nem egyforma, még akkor sem, ha vannak olyan kutyák, akik kinézetükből adódóan jobb eséllyel indulnak. Sokaknak a kinézet nem minden, meg persze van aki szereti a kicsit bozontos, szálkás szőrű, extrémebb kinézetű kutyákat is. Mint mondtam, véleményem szerint mindegy milyen a kinézet, ha szeretjük, akkor a csúnya is szép. Bár szerintünk nem létezik csúnya kutya, de ismét szembesítettek vele, hogy igenis van!

Volt már úgy, hogy egy leendő gazdijelölt egyenesen "lecsúnyázta" az egyik kutyánkat, végül nem is lett az örökbefogadásból semmi. Azért az ilyen szituáció ritka, de mi annál érzékenyebbek vagyunk erre. És most ismét belefutottunk.
Most konkrétan ez a szó nem hangzott el, de a tekintet, a viselkedés mindent elárult. Így miután a kutyát kihoztuk volna ismerkedés céljából, el sem értünk az udvarig, ahol erre lehetőség lett volna, fél úton mehetett is vissza a helyére, mert a hölgy élőben nem találta megfelelőnek. Nem mondott semmit, csak a viselkedése árulta el, így már nem is volt értelme az ismerkedésnek.
Pedig ő maga választotta ki őt a honlapon, mint esélyes kutyát, de élőben egész egyszerűen meg sem akart vele ismerkedni, mert látott olyat aki szerinte szebb, fiatalabb, érdemesebb az örökbefogadásra.
Hát, minden sértés nélkül, de mindig van szebb, fiatalabb, emberben is. 

Félreértés ne essék, mindenkinek joga van választani, hogy milyen kutyát szeretne. Mindenki azt választja, aki neki a leginkább tetszik. De ettől még a többi, ki nem választott kutya sem legyen csúnya. Azonban mindenkinek a képességei, kondíciója, fizikai állapota szerint tudunk kutyát ajánlani, akit/akiket vagy elfogad, vagy nem. Egy hiperaktív, negyven kilósra növő kölyökkutya egyszerűen nem opció egy idős embernek, aki még megtartani sem tudja.
Az rendben van, hogy neki egy kutya nem tetszik, de akkor jelezhette volna ott azonnal, hogy meg sem szeretne vele ismerkedni, akkor nem vesszük ki a helyéről, és sétálunk át teljesen feleslegesen az ismerkedős udvarra, hogy aztán fél távon közölje, hogy neki ez a kutya mégsem megfelelő a kinézete miatt. 

A  blogomban szándékosan nem említem a kutya nevét, főleg azért nem, mert egyetlen kutya sem érdemli meg, hogy azért, mert valaki így viszonyuljon hozzá. Főleg nem egy olyan világban, akkor állítólag akkora divat a másik elfogadása.

Hétfő
Ma Echo kutyánk gazdisodott Szegedre. A gazdik igazán lelkesek voltak, természetesen ők is rendszeresen látogatták Echot, de alig tudták kivárni az örökbeadás folyamatát.
Echo testvérével, Bossal került a menhelyünkre. Előtte Viki önkéntesünknél voltak hosszabb ideig, de nem sikerült gazdira találniuk. A két testvér közül egyébként Echo az, aki a visszahúzódóbb, érzékenyebb, félősebb kutya, de ezt természetesen a gazdik is tudják. Neki egy kicsit több idő kell mindenhez, hiszen ahogy mi, emberek sem vagyunk egyformák, úgy a kutyák között sincs két ugyanolyon természetű.

Kedd
Dublónak ezen a héten nagy változások fognak történni az életében. Először is kezdjük azzal, hogy próbaképp kiköltözött a nagyudvarra, hogy lássuk, hogy mennyire fogadják be a többiek, illetve ő hogyan találja fel magát az új helyén, hogyan reagál a többiek viselkedésére, úgy egyáltalán, működőképes lehet-e számára a nagyudvar, mint új otthon. 
Dublót korábban az autópálya egyik benzinkútjáról hozták be a menhelyre, még mielőtt esetleg tragédia történik. 
A kutyus jól tápláltan, teljesen ápoltan érkezett hozzánk, és azt leszámítva, hogy borzasztóan bepánikolt a póráztól, az látszott rajta, hogy emberhez szokott.

Némi csalódással vettük tudomásul, hogy egy ilyen szép, ápoltnak tűnő kutya nem mikrochipes, de bizony így volt. A gazda azóta sem jelentkezett, ami szintén felfoghatatlan, hiszen egy jó természetű kutyusról van szó. Ráadásul a klasszikus értelemben vett szép kutya, ami ugye különösen passzol a jelenlegi blogomhoz, amikor már ott tartunk, hogy az emberek bátran kimerik mondani, ha egy kutya külseje a számukra nem felel meg...

Dubló a nagyudvarban a vártnak megfelelően viselkedett, kedves, barátkozós volt mindenkivel, és a többiek is rögtön befogadták. A végleges költözésre azonban még várnia kell, mert még az ivartalanítsa hátra van, amit utána egy hét lábadozás fog követni.

Szerda
Ma ismét dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtünk. Ez alkalommal három kutyát vittünk magunkkal. Ciklon kontrollra és varratszedésre utazott, neki korábban a szemhéjáról lett egy daganat eltávolítva.
Kóla kutyánk szívféregtesztje pozitív lett, ő szívultrahangra utazott, de a szívében nem láttak férgeket.
Stefán sem régen volt orvosnál, igaz akkor kennelköhögés miatt volt vizsgálaton, szerencsére akkor gyorsan jobban is lett, egy hét alatt szinte teljesen meggyógyult. Most azonban megint kedvetlennek láttuk, mintha fájdalmai lennének. Röntgent készítettek, és kiderült, hogy a gerincén vannak elváltozások. Ez a korának köszönhető. Gyógyszereket kapott. 
A betegszobában szállásoltuk el ismét átmenetileg, valószínűleg később, amikor már elég stabil lesz hozzá, akkor ő is az előkészítőben fog helyet kapni, hiszen most már ő az egyik legrégebbi lakónk.

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila a héten is kiosztotta a szükséges vakcinákat. Most 6 veszettségi-kombinált oltást, 5 kombinált oltást, valamint két kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.

Csütörtök
Ma dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Gazsi, Kifli, Dubló, Silver és Cuki ivartalanításra, illetve szívféregszűrésre. A műtétet mindenki jól viselte, a szívféregtesztek pedig mindenkinek negatívak lettek.

Ma egy olyan kistestű kutya érkezett a menhelyre, aki egy igazi kis cukiság. Idős és kedves, nyugodt kutyus, aki úgy tudjuk, hogy jól kijön más kutyákkal és cicákkal is. Ő azért került hozzánk, mert a gazdája kórházban van, és nem tud róla már gondoskodni. Szerencsére egy ilyen kutyus jó eséllyel tud új életet kezdeni, még akkor ha már nem fiatal, mert kisebb termetű, kedves, és igencsak dekoratív is.

Péntek
Ma a Gyömrőről mentett néhány kutyánknak volt nagy változás az életében, mert  kiköltözhettek a nagyudvarra. Hát, ők aztán nem fogták vissza magukat, rohantak, játszottak, szabályosan a feje tetejére állították az egész udvart. A régi lakóink sem nagyon tudták mire vélni ezt a nagy aktivitást. 

Egy másik, szaporítótelepről mentett kutyánk, Heron állapotáról is szeretnék beszámolni, aki a kezdetek kezdetén egy nagyon nehezen kezelhető kutya volt. Már róla korábban írtam, hogy az orvosi vizsgálatokat félelmi agresszió miatt csak altatásban lehetett nála elvégezni. Nagyon sokáig tartotta a távolságot, ami nem is csoda, hiszen valószínűleg túl nagy szocializáció nem történt az életében. Az ételt kézből elveszi, de neki ennyi elég is az emberi kapcsolatokból. Hiába próbálkoztak a dolgozók, egyszerűen nem akar kommunikálni. Ez a zárkózott, félős kutya azonban kiválasztotta magának új gondozónkat, Imit, akivel hihetetlen gyorsan összebarátkozott. Imi simogathatja, bármikor magához hívhatja, és ami döbbenetes, hogy az ölébe is belemászik. Imi még fel is emelheti, neki azt is megengedi.

Szombat és Vasárnap
Azzal az örömteli hírrel zárnám a beszámolómat, hogy Stefán, aki hét közepén járt állatorvosnál, már sokkal jobban van. Végre stabilan fel tud állni. Ugyan egyelőre a betegszobában tartjuk, hogy tovább erősödjön és gyógyuljon, de már ennek is nagyon örülünk, hogy a gyógyszerek látványos javulást indítottak el nála. 

Természetesen a hideg nem szegte kedvét önkénteseinknek, akik a szombati napot ismét a menhelyi kutyák sétáltatására áldozták! Köszönjük szépen a lelkesedésüket, segítségüket!

Ugyan a múlt héten ígértem, hogy Izoldáék történetének lesz még folytatása- ők azok, akik jelenleg a megfigyelési időt töltik a menhelyen- az ő beszámolójukat mégis a következő blogomra tartogatom. Azért nem szeretnék előre beszámolni róla,mert igyekszem mindenről pontos időrendben beszámolni. 
Akik esetleg lemaradtak a történetükről: ők az a két tinédzser kutya, akit chip nélkül szállított be önkéntesünk Baktóból, miután az ott élők segítséget kértek, mert a kutyák több kerítést megrongáltak, és beszöktek mások udvarába. 
A menhelyre kerülés után jelentkezett a tulajdonos, hogy igényt tart a két kutyára, akiket azonnal a törvényi szabályozás miatt nem adhatunk ki. Csak két hét veszettségi megfigyelés után, mikrochipezve, oltva tudjuk őket visszaadni a gazdának. 
Ez természetesen nekünk sem jó, hiszen gazdás kutyák foglalják a helyet a gazdátlanok elől, de a törvényeket nekünk be kell tartani.
A tulajdonosok természetesen mindenkit felelőssé tettek, mert a kutyáik  közterületen voltak, de saját magukat nem okolták a szökésért. Ilyenkor persze mindenki elfelejti, hogy felelősséggel tartozunk az állatainkért, amibe az is beletartozik, hogy a másoknak okozott kárt megtérítjük. Hát ezzel szeretném zárni a heti blogomat, jövő héten pedig kiderül, hogy végül mi történt Izoldával és testvérével, amíg várták, hogy lejárjon a kötelező karanténjuk. Tartsanak velem legközelebb is!

Köszönjük a 156 mentett kutyus nevében,hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda