Ígértem egy beszámolót az előző blogjaimban Izolda és Irina sorsáról, amiről természetesen nem feledkeztem el. Tekintve, hogy a hétvége felé körvonalazódott, hogy mi lesz a sorsuk, így zárszóként szeretnék beszélni róluk. Tanulságos történet, érdemes végig olvasni!
Hétfő
Múltkori blogomban már említettem, hogy vészesen fogy a kutyák eledele, és sajnos a segítségkérő posztjainkra sem reagáltak sokan. Végül német partnerszervezetünk vásárolt adományt. Most osztrák partnerszervezetünktől is megérkezett egy raklapnyi adomány, közel 500 kiló. Aki azt gondolja, hogy így már kitartunk egy darabig, az sajnos téved. A benn élő kutyák napi szinten 50-60 kiló eledelt is elfogyasztanak, nem beszélve arról, hogy a rossz állapotú, vékonyabb kutyák naponta többször esznek, ahogyan a kölykök is.
Kedd
Ma csak úgy záporoztak a segítségre szoruló kutyák a menhelyre.
Újszentivánról egy doboznyi meglepetéskutya érkezett, akik ráadásul nem is egy alomból származnak, ez teljesen egyértelmű. A beszállító férfi elmondása alapján pár hete találták őket a tiszaszigeti határátkelőnél, és akkor még nem is nagyon tudtak enni egyedül. A kicsik eredetileg nyolcan voltak, de háromnak talált gazdát.
Röszkéről kértek segítséget egy komplett kutyacsalád elszállásolásában. Kezdetben még nyolc kölyökről és az anyáról volt szó, aki védi a kölykeit, de időközben a kiskutyák egy része eltűnt. Így tehát az anyakutya, Bíbor, és három kölyke érkezett a menhelyre.
Közben egyik önkéntesünk kért segítséget, szintén talált kölykök miatt, akik ketten voltak, de egyet megtartottak végül. A másik kiskutya amikor bekerült, döbbenten hallgattuk, hogy szinte ugyanott találták őket, mint a többi kiskölyköt, ráadásul ez a kicsi kiköpött mása a Bíbor kölykeinek, korban pedig teljesen egyeznek. Amikor megmutattuk őt Bíbornak rögtön felismerte e kölykét, a kicsi is rögtön ment szopizni az anyukájához. Így aztán egy teljesen véletlen családegyesítés történt. Sajnos a többi eltűnt kiskutyáról nincs semmilyen információnk.
Szerda
Ma szokás szerint menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett a heti vakcinázásra. 12 veszettségi oltást, 1 veszettségi-kombinált oltást, 7 mikrochipet, 5 kombinált oltást, valamint 8 kennelköhögés elleni oltást osztott szét.
Csütörtök
Ma pedig dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Lola, Pille, Piros és Csillag ivartalanításra, szívféregtesztre. A műtétet mindenki jól viselte, a tesztek pedig negatívak lettek.
Péntek
Önkéntes kutyakozmetikusunk, Vanda bizony nagy rajongója a kutyáknak, ahogy az egész családja. Lánya Fanni, például hosszú évek óta az egyik legmegbízhatóbb önkéntesünk, és dolgozónk. Bizony már nem az első kutyát viszik haza a menhelyről. Bátran állíthatom, hogy felelős, nagyszerű gazdik. Most Vanda Nala kutyánkba szeretett bele, mert előző, szintén tőlünk örökbefogadott kedvencüknek, Johnynak a hasonmása. Az összhang teljes, immár négy Tappancsos kutyánk gondos gazdija a család!
Vivit is hazaadtuk ma, bár ez azért nem számít igazi örökbefogadásnak, hiszen gazdáitól elszökött és nálunk töltötte a kötelező két hét karantént. A megfigyelés lejárt, Vini megkapta a kötelező mikrochipet, oltást, a gazdáik kifizették az utána járó költséget, és ma hazavihették. Reméljük, hogy többet nem szökik el.
Ma is volt bőven beköltöző új lakó.
Valentinát a dorozsmai körforgalomnál találták két nappal korábban. Mivel nem volt mikrochipje, így a Valentin nap tiszteletére kapta a nevét.
Üllésről pedig szintén egy talált kutyus érkezett hozzánk. Ő mindenáron be akart költözni egy kertes házba, az ott lakók kértek segítséget. Mint kiderült, Léna chipes. A gazdával felvettük a kapcsolatot. Elmondása szerint nagyjából 3 hónapja tűnt el Léna otthonról, de nem tartott rá igényt.
Hogy miért?
Elmondása szerint műtétre készül, nem lesz kire bízni, illetve 3 hónapkóborlás után már nem is tudja milyen kutyát kapna vissza...
Nem ragoznám tovább ezt a történetet!
Két fehér színű puli jellegű kutyus érkezett ma hozzánk, akiknek a gazdája nem tud tovább gondoskodni róluk. Ez a történet nagyon szomorú, ugyanis a gazdi még fiatal, de sajnos gyógyíthatatlan betegsége a végéhez közeleg, ezért szerette volna biztonságba helyezni a két kutyust.
Hopi, a lány 9 éves kutyus.
Társa, Bobi pedig hat éves, ivartalanított kan. Mindketten chippel rendelkeznek.
Szombat és Vasárnap
Két hete Zóra önkéntesünk Baktóból két növendék kölyköt szállított a menhelyre. Az ott élők chipleolvasásban kértek segítséget, de az nem volt a kutyákban. Az ott élők panaszkodtak, hogy több kerítést is megrongáltak a kutyák.
Menhelyre szállítás után hamarosan jelentkezett is a gazdi. Természetesen fogalma nem volt, hogy a kutyák hogyan kerültek utcára, de mindenki hibás volt rajtuk kívül, azt is mondták, hogy biztos valaki kiengedte őket.
Megkapták a megfelelő tájékoztatást arról, hogy ezek a kutyák jelenleg a menhelyen veszettségi megfigyelésük töltik. Ez azért van így, mert jelöletlenül az utcán kóboroltak, és így szabály szerint ilyenkor veszettség szempontjából aggályosnak kell tekinteni az állatokat.
Ekkor kötelező két hét karantén után ha a kutya nem mutatja a veszettség jeleit, akkor be kell oltani, mikrochippel megjelölni. A költségek megtérítével pedig a gazda hazaviheti őket.
Sokszor elmondtam már, hogy ezek a megfigyelések számunkra azért problémásak, mert mi elsősorban a kóbor állatokat mentjük. Ilyen esetben egy gazdás kutya foglalja a menhelyi férőhelyet egy rászoruló kutya elől. Ettől függetlenül a törvény, az törvény, be kell tartani.
A kutyákért tegnap kellett volna megbeszélés szerint érkezniük. Miután nem telefonáltak, és nem jelentek meg a menhelyen, így kolléganőm felhívta őket. A kolléganőmet arról tájékoztatták, hogy időközben átgondolták a dolgokat, és mégsem tartanak igényt a két kutyára. Majd akkor szereznek másik kutyát, amikor már megcsinálták a kerítést.
Korábban azt említették, hogy elképzelhető, hogy valaki kiengedte a két kutyát. Akkor nem is értem mi szükség van a kerítés javítására?
Nem csak ezt az egy kérdést veti fel a történet. Talán annyit érdemeltünk volna, illetve a két házi kedvencük is, hogy időben tájékoztassanak bennünket arról, hogy mégsem tartanak rájuk igényt. Akkor elkerülhettük volna a felesleges telefonálgatásokat.
Másrészről ebben az esetben, ha tudjuk hogy ők nálunk lesznek gazdi kereső kutyák, akkor az oltási protokollt más vakcinával kezdjük el, hiszen nálunk nem csak a kötelező oltást, hanem az ajánlott védőoltásokat is megkapják a kutyák.
Számomra a legvérlázítóbb ebben az esetben mégis az volt, hogy képesek voltak a telefonban azt mondani, hogyha készen van a kerítésük, akkor majd lesz másik kutyájuk. Felvetődik a kérdés bennem, hogy mennyire becsültek meg azt a két élőlényt, akiket korábban magukhoz vettek, számlátomást teljesen felelőtlenül.
Tudom, mert ebben dolgozom, és minden nap szembesülök vele, de valahogy mégis feldolgozhatatlan, hogy egy életnek ekkora ‘’értéke’’ van.
Eltűnik a kutyám/kutyáim, aki megkerül épen és egészségesen, de úgy gondolom hogy mégsincs rá szükségem, majd ha lesz, akkor kerítek magamnak másikat. Tudom, hogy most így működik a világ, ez a fogyasztói társadalom. Csakhogy itt élő állatokról beszélünk, akiknek vannak érzéseik.
Amikor felelősséget vállalunk egy állatért, az azt jelenti, hogy a fizikai szükségletei mellett teljes felelősséggel is tartozunk érte. Ha beteg állatorvoshoz visszük, ha nem beteg akkor is visszük szűrővizsgálatokra, beadatjuk neki a vakcinákat, élősködők ellen védjük, szocializáljuk, és megadunk neki mindent, hogy boldog élete lehessen.
Mivel ők nem tudnak felelősséget vállalni a tetteikért, ezért nekünk kell. Tehát, ha ők másnak a tulajdonában kárt tesznek, akkor nekünk ott ezeket a költségeket kötelességünk megtéríteni. Ez nem képezheti vita tárgyát. Sajnos azonban az emberek ezekről a dolgokról teljesen megfeledkeznek. Mert a kutyatartás nem csak hobbi, hanem kötelezettség is.
Sajnos azzal is tisztában vagyok, hogy a kutyatartók többsége sajnos egyáltalán nem felelősségteljes gazda. Az oltásokat a kutyák jelentős részénél “elfelejtik” beadatni, ahogy a mikrochipet is, pedig mindkettő kötelező.
Sokaknál a kutya annyit jelent, hogy őrzi a házat, cserébe pedig ott lakhat, illetve az ételmaradékot megkapja. Ez fényév távolságokra van a felelős kutyatartástól.
Természetesen nem azt állítom, hogy ennek a két kutyának is ilyen sorsot szántak a gazdáik, de a felelős állattartás nem ilyen.
Így tehát a testvérpár a menhelyünkön marad. Az oltási program után természetesen gazdikeresők lesznek. Azt meg már csak remélni merem, hogy a fent említett gazdák mégiscsak átgondolják azt a következő kutyát, hogy ne arra a sorsra jusson, ami Izoldáéknak is jutott.
Köszönjük a 169 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások