Sokakban sajnos semmi érzelmi reakciót nem vált ki egy állat szenvedése, míg mások azért nem mernek ellátogatni soha egy menhelyre sem, mert félnek mit fognak ott látni, és attól, hogy azt nem fogják tudni elviselni, feldolgozni.
Én amióta csak a menhelyen dolgozom, mindig fel voltam háborodva azon, ahogy a gazdáik bánnak a leadni kívánt kutyákkal. Itt van rögtön Foltos története, de említhetnék annyi más kutyát is. Viledát például a gazdája kikötötte a menhely elé, tehát benne annyi sem volt, hogy szembenézzen velünk. Sokszor észrevettem már, hogy nagyon sokat fel sem fogják hogy mi a probléma a kutyával, vagy észre sem veszik, hogy a mi a gond, mert nem foglalkoznak vele. Ezen mindig megdöbbenek, felháborodok, de az az igazság, hogy a legtöbb ember számára a kutya még mindig haszonállat, vagy tárgy.
Aztán vannak azok az emberek, akikben egy csepp emberség sincsen. Róluk ritkán szólok, mert szerencsére az átlagember közvetlen környezetében ritka, hogy ilyenek élnek (vagy csak nem tudunk róla). Ők azon, akik szánt szándékkal, élvezetből, dühből, vagy ki tudja miből, állatokat bántalmaznak, ölnek meg. Eddig nekem közvetlen kapcsolatom nem volt ilyen történettel, legalábbis nem ennyire testközelből. Kedden délután rendőrségi hívás érkezett a központi telefonszámunkra. Egy férfi néhány napja agyonverte az egyik kutyáját, és a másik még mindig e helyszínen van, közvetlen életveszélyben. Szándékosan nem írok helyszínt, nem is ez a lényeg. Az ügy kitudódott, és egy állatorvos kint volt a helyszínen. Az egyik kutya valóban elpusztult. A másik ugyan sovány, és van egy ekcéma a nyakán, de állapota nem aggasztó, így ott maradt. Most a rendőrség neki kért segítséget, határozatuk van, lefoglalhatnak. Megtették, csak nem volt hová, mi pedig segítettünk attól függetlenül, hogy az eset nem közvetlenül Szegeden történt. A gazda nem akarta adni a kutyát, de a rendőrök hozták, így a további sorsát a bíróság fogja eldönteni. Este 6 körül érkezett meg hozzánk egy fiatal, lelkileg agyongyötört kislány, aki a gondozónk kezében végigpisilte az utat.
Másnap elő sem jött a házból, csak hosszabb könyörgésre, belapulva, megadó pózban hozta tudtunkra, hogy ő nem akar nekünk semmi rosszat. Egy pisifolt újra ott maradt, amikor hozzáértünk. Többször szült, már látszik, ahogy az is, hogy nem kapott túl sokat enni. A fején lévő ekcémát szerettem volna szemügyre venni. Ez tárult a szemem elé:
Szeretném leszögezni, hogy én ne vagyok állatorvos, és hogy ilyen ekcémát még sohasem láttam. De képeken láttam már élesebb tárggyal okozott több napos sebet. Az pont ilyen. Ez azonban csak az én magánvéleményem. Talán a képen nem látszik, de ez a seb elég mély, kicsit gennyes, de kezd beszáradni. Egyébként a kutyák tarkója egy nagyon érzékeny pont a testükön. Egy jól irányzott ütés könnyen az életükbe kerülhet. Nem tudjuk mit élt át ott Hidor, de valószínűleg társa halálát végignézte. A másik kutyának ugyanis az életébe került a bántalmazás.
Nem tudom mi lesz a nyomozás eredménye, mit dönt, s mikor a bíróság, de ez a kutya, sőt, a világon egy kutya sem érdemel, ilyen sorsot!
Hidor még szinte kölyök. Játszani akar, ismerkedni, valakihez tartozni, valakit szeretni. Mégis, egyelőre élni is fél. De ha lassan és csendben bemegyek hozzá a kennelbe, akkor végül előbújik, de minden érintésre összerezzen. Ugyanakkor nagyon vágyik a szeretetre, a törődésre. Pár perc simogatás neki a világot jelenti, és lassan ellazul. Belebújik az ölembe, a fejét a kezemre hajtja, máskor pedig felfigyel a zajokra, és érdeklődően körbenéz. Ha abbahagyom a simogatást hatalmas bociszemmel néz, és kéri még, de nem követel. Neki most minden jó, ami nem fáj, és nem verés. Talán ennyi simogatást még sohasem kapott. Néha zavarában körbenéz, mintha nem is hinné, hogy vele történik mindez. Aki most boldog befejezésre vágyik, el kell, hogy keserítsem. Nem tudjuk mi fog történni, és hogy mi lesz Hidor jövője. De annyit megígérhetek, hogy mi azon fogunk dolgozni, hogy elfelejtsen mindent a múltjából.
Hétfő
A Károlyi Mihály kollégiumból érkezett hozzánk egy csapat lelkes önkéntes, akik adományt is hoztak a menhelyi kutyáknak, emellett pedig dolgoztak is: kitakarították az udvarokat, mosogattak, rengeteget segítetek, de természetesen azért egy kis kutyázásra is jutott idő. Köszönet a lelkes kis csapatnak!
Amíg a menhelyen nagy munka folyt, addig Vileda, Tupi és Zselé ivartalanításra utazott dr. Farkas Attila rendelőjébe. A műtét mindenkinek zökkenőmentesre sikerült, és a szívféregtesztet is elvégeztettük. Mindenki negatív lett.
Kedd
Újabb önkéntes csoport érkezett a Károlyi Mihály Kollégiumból. A mai csapat is rengeteget dolgozott, folytatták az udvarok takarítását, fát pakoltak. Mindenkinek hálásan köszönjük a segítséget!
Ismét volt ivartalanítás, ezúttal dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott Lola és Paula. A műtét jól sikerült, de sajnos mindkét kutya szívféregtesztje pozitív lett. Csatár pedig vizsgálatra utazott, de műtét lett belőle. Granulómát távolítottak el a lábából. Most szigorú nyugalom, állandó száraz, tiszta kennel szükséges a gyógyulásához, ami egy udvaron élő, aktív kutyának nem nagy öröm.
Végezetül pedig a bevezetőmben már taglalt történet főszereplője, Hidor érkezett a rendőrségi lefoglalás után a menhelyre. Megtörten, rettegve, soványan. A kép, amit láthatnak, közvetlenül azután történt, hogy átvettük a kutyát a rendőrségtől. Félelmében összepisilte magát.
Szerda
A tegnap beérkező, megkínzott kutya névadása a mai napra tolódott, ugyanis tegnap már nem akartuk az egész menhelyet felébreszteni a papírok miatt. Mivel a kis hölgy felettébb szeret a vízzel játszani, így a Hidor nevet adtuk neki.
A pár napja az előkészítőbe költözött Hercegnő nagyon gyorsan, és könnyen beilleszkedett, azt például pár nap alatt megtanulta, hogy mire való a gondozók széke.
Csütörtök
Hihetetlen öröm ért minket, megérkezett a menhelyre a 150 kg allergénmentes táp a diétázni kényszerült, beteg kutyáknak. A tápot a Miss Alpok Adria szépségversenyen befolyt jótékonysági árverésből felajánlott összegből finanszíroztuk. Nagyon köszönjük a beteg kutyáink nevében is!
Egy állatbarát fiatal hölgy érkezett a menhelyre a három erdőből mentett csöppséggel, akik ugyan többen voltak, de szerencsére a többieknek sikerült gazdit találni, amíg mi helyet biztosítottunk nekik. Pami, Tina és Joey egyelőre nagyon meg vannak rémülve, de bízom benne, hogy hamar feloldódnak. A kicsik szépek, egészségesek, illatosak voltak, és nevük is volt.
Olyan sokszor elgondolkodom, hogy minden kutya élete azon múlik, hogy kihez kerül, vagy ki találja meg őket. Hogy csak a néhány napja érkező Hidort említsük, akinek gazdás kutya létére chipje, neve sem volt, míg a kölykök szerencséje csak azon múlt, hogy lelkiismeretes hölgy találta meg őket.
Megérkezett dr. Farkas Attila a menhelyre, kiosztott 4 veszettségi-kombinált, 6 kombinált oltást, valamint 2 mikrochipet, továbbá megbeszéltük, hogy Foltosnak még milyen gyógyszerekre van szüksége, hogy felépülését elősegítsük, étvágyát jobbá tegyük. Most újabb gyógyszereket kapott, így a délutáni gyógyszeradagja egy fél marék lett (ahogy a reggeli is). Később, ha jobban lesz, akkor valószínűleg a lábára is kell tablettákat szedni, de azt hiszem, hogy ez önmagában meghökkentő, hiszen gazdái szerint a kutya nem is volt beteg.
Péntek
Gazdihoz került az első "orosz tesó", vagyis Szvetlana. Gazdijai az utóbbi időben rengeteget látogatták, így biztosan nagyon gyorsan sikerül beilleszkednie.
Végre az erdőből mentett kölykök is előmerészkedtek, és elkezdtek barátkozni a környezetükkel.
Szombat és Vasárnap
Végre elérkezett a kutyák által mindig annyira várt hétvége, amikor az önkénteseink kizárólag azért érkeznek, hogy megsétáltassanak mindenkit, akinek kedve van hozzá. Ez a mostani hétvége sem kivétel ez alól. Érdekességképp megjegyezném, hogy általában már csütörtöktől kezdenek tűkön ülni a kutyák. Elkezdik nyitogatni az ajtókat, türelmetlenebbek, láthatóan izgalomban vannak. Ha gyerekek lennének biztosan mindig megkérdeznék, hogy hány napot kell még aludniuk a kirándulásig.
Köszönjük a mentett 150 kutyusunk nevében is, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások