Hétfő
Tündér kölykei végre megkapták életük második vakcinájukat. Akik nem követik rendszeresen a blogomat, nekik egy kis visszatekintő, hogy Tündér, és újszülött kölykei az utcáról, nagyon rossz körülmények közül lettek mentve. Ott a biztos halál várt rájuk az utcán. Szerencsére tudtunk segíteni a családon, de mondanom sem kell, hogy végig izgultuk az oltások utáni időszakot. Természetesen még most sem nyugodhatunk meg, hiszen még kettő oltás sem biztosíték semmire. Sajnos délután az egyik kölyköt picit passzívnak láttuk, ezért el is különítettük, de a vizsgálatok semmilyen aggályos dolgot nem mutattak. Abban maradtunk, hogy most pár napig vitaminokat kap, illetve ismételt féreghajtást, és Probiotikumot.
Kedd
Önkéntesünk, Viki az elmúlt napokban a Sándorfalvi úton két közepes méretű kutyát talált. Először úgy tűnt, hogy testvérkutyákról van szó, de gyorsan kiderült, hogy egyikük valamivel idősebb, feltételezhetően anyakutya-kölyök páros. Ma őket vártuk a menhelyre.
Glória egy nagyon kedves természetű, fiatal kutya, aki tele van energiával.
Kölyke, Manny még rajta is túltesz. Egy pillanatra nem áll meg, igazi kölyök, aki mindig valami rosszban töri a fejét.
Azt kell mondanom, hogy az ő történetük vidámnak számít, hiszen utcán voltak, onnan pedig biztonságos helyre. Most az oltási program, szűrések, illetve ivartalanítás után végleges gazdihoz kerülhetnek.
Nem voltak lesoványodva, és úgy tűnik, hogy semmilyen komolyabb trauma nem érte őket.
Viki azonban nem csak őket hozta a menhelyre. Tegnap ugyanis állatkínzás történt, ahol a rendőrség is a helyszínen volt. Két kutyát bántalmazott egy férfi, majd tettenéréskor lemondott az állatokról. Az volt a legbiztonságosabb, ha a kutyák rögtön elkerülnek onnan, így az éjszakát szintén Vikinél töltötték.
A két kutya még nagyon fiatal, de mégis nagyon felénk természetű, ami egyáltalán nem meglepő azok után, ami történt velük. Külsérelmi nyomokat ugyan nem találtunk, de a bántalmazás valóban megtörtént. A szerencsén múlott, hogy nem lett nagyobb baj. Chipjük, kiskönyvük, oltásaik nem voltak, az egyetlen amit magukkal hoztak, az a lelkükben a bántalmazás nyoma.
A fekete kölyköt Mambónak neveztük el. Még az lenne a feladatuk, hogy rosszak legyenek, hogy kamaszok legyenek, nem pedig az hogy rettegjenek.
Mambó testvére, Marshall szintén nincs kimagasló mentális állapotban, de a menhelyen egy nyugodtabb, támogató környezetben remélhetőleg hamar nyitnak.
Dr. Tímár Endre rendelőjébe három kutya utazott műtétre. A fuvart Zóra önkéntesünk vállalta.
Shakira emlősor eltávolításra utazott daganat miatt, illetve átesett az ivartalanításon, illetve szívféreg szűrésen. Sajnos a farkán is találtunk egy csomót, így abban egyeztünk meg az állatorvosunkkal, hogy a legjobb attól a csomótól is megszabadulni. Sajnos azonban a helyzet nem volt olyan egyszerű, ugyanis nem volt elég bőr, hogy a farkát összevarrja, így annak egy részét amputálni kellett. Azt hiszem ez még mindig nem olyan nagy ár, hiszen talán ez egy életmentő beavatkozás volt.
Wander sem egy sima műtétre utazott, ő egy régóta eltörött lábbal érkezett a menhelyre, ami csak zavarta őt. Sokszor fennakadt, fájdalmas volt, ezért az amputáció mellett döntöttünk. A műtét szerencsére komplikációmentesen zajlott. Flóra volt a legszerencsésebb a hármasból, ugyanis ő csak egy sima ivartalanításra utazott.
Ezek után elmondhatom, hogy a legvidámabb napja a felsoroltak közül Sütinak volt. Őt ugyanis Niki önkéntesünk fuvarozta oda-vissza a kozmetikába, ahol gyönyörű új bundát varázsolt neki. Köszönjük Nikinek! Úgy hallottuk, hogy a kozmetikát Süti nagyon élvezte.
Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett hozzánk, hogy az esedékes vakcinákat kiossza. Egyúttal megvizsgálta tündér kölykét, aki szerencsére már sokkal jobban van. Sajnos azonban egy másik tesót is meg kellett vizsgálni, mert ő is gyengélkedett. Nála sem talált semmi konkrét problémát, így ő is vitaminokat kapott, féreghajtót, illetve probiotikumot.
Csütörtök
Gábornak hetek óta az arcán végtelenkedik egy seb, amit hiába kezelünk, nem akar elmúlni. Azt gondoltuk, hogy valami komolyabb probléma áll a háttérben, mert a teljesen úgy nézett ki, mintha sipoly volna. Egyeztettünk is időpontot dr. Tímár Endréhez, aki megvizsgálta őt. Legnagyobb meglepetésünkre a seb nem sipoly volt, csak egy rossz helyen lévő, nehezen gyógyuló. Ez azonban jó hír. A kezelése sem volt komplikált, a sebet szépen kitisztította, gyógyszert kapott, illetve most néhány napig elkülönítve kell tartani, ugyanis az udvaron folyamatosan belement a homok, amikor játszottak, ez alaposan megnehezítette a gyógyulás folyamatát. Emiatt most kényszerpihenőre került Gábor akkor mehet vissza az udvarra, és a társaihoz, amikor a sebe teljesen behegesedik.
Péntek
Úgy látszik, hogy rájár a rúd Tündér kölykeire. Reggel ugyanis Talpi nem akart kommunikálni, de valahogy rossz érzésünk volt vele kapcsolatban. Úgy éreztük, hogy nála valami komolyabb lehet, ugyanis sokkal elesettebb volt, mint a gyengélkedő testvérei, akik már teljesen jól vannak.
Ki sem merem mondani, hogy mi a közös gyanúnk az állatorvosunkkal. Abban egyeztünk meg, hogy egyelőre gyógyszeres kezelést kap parvó ellen, hiszen nincs vesztegetni való időnk, de holnap csinálunk egy tesztet is, úgyis kapnia kell a gyógyszereit megint. A nagyfokú bágyadtság mellett ugyanis nincs más tünet, nincs hasmenés, főleg nem véres, illetve hányás sem. Érdeklődik, csóvál, de akkor is nagyon elesett.
Ma egy fiatal, csupaszív, gyönyörű hófehér kutyalány, Szimba érkezett a menhelyre. Őt egy Állatbarát család fedezte fel egy szomszédos tanyánál, ahol napok óta dekkolt. A család végül oda csalogatta az ő tanyájukhoz, hogy biztonságos helyen legyen. Megtartani azonban bármennyire is szerették volna, nem tudták, mert már így is sok állatról gondoskodtak. Emiatt kértek segítséget.
Szomorú, de sokkal több információt tudtak elmondani a kutyáról, akit befogadtak, mint amennyit általában a gazdák el tudnak mondani azokról az állatokról, akiket éppen leadnak a menhelyre. Mondanom sem kell, hogy nagyobb szeretettel is voltak felé. Látszott hogy nagyon fájó a számukra, hogy nem tudnak neki végleges otthont adni. Elmondták hogy Szimba egy tökéletes kutya, aki nem bántja a többi állatot, a kutyákkal is jó a viszonya, az embereket imádja, és a gyermekekkel is nagyon kedves. Az is kiderült róla, hogy szobatiszta. Tehát minden szempontból egy tökéletes társa lehet valakinek.
Szombat és vasárnap
A hétvégén a szokásos kutyasétáltatás mellett igazi szépészeti beavatkozás is történt a menhelyen. Vanda és Attila kezelésbe vettek három alapos tatarozásra szoruló kutyát. Bodri, Bogi és Pehely ma már egy kényelmes nyári frizurában ejtették meg a szokásos sétát.
Kaptunk egy igen szép állapotú kutyaházat is, aminek különösen örültünk, hiszen pont ezeket a fajtákat preferáljuk mi is. Nem mintha Úri kedvünk szerint válogatnánk, de sajnos vannak kritériumok, amit figyelembe kell vennünk.
Sokan nem gondolják, de a menhelyen nagyon sok a félős kutya ez nem azért van mert rosszul bánunk velük, hanem azért, mert bizonytalanok, vagy nagyon sok esetben nem tapasztaltak semmi jót sem. Talán furcsa lehet hogy ez miként függhet össze a kutyaházzal, de nagyon is van összefüggés.
A menhelyen mi azokat a kutya házakat részesítjük előnyben, aminek a teteje nagyon könnyen egy kézzel felnyitható, és így felülről van lehetőségünk kiemelni a kutyát a házból. Ez nagyon fontos mondjuk akkor, amikor oltást kap. Ha egy nem felnyitható tetejű házba bemenekül egy kutya, akkor szemből kellene kimennünk őt egy esetleges vizsgálathoz, vagy oltáshoz.
Aki már került ilyen helyzetbe, az pontosan tudja, hogy ilyenkor a kutya még inkább megijed, hiszen teljesen beszorítjuk, ráadásul felé is nyúlunk két kézzel, és nagyon közel tartjuk az arcunkat. Ez egy félénk kutyának borzasztóan ijesztő, és természetes hogy kiváltja belőle a védekezést. Ez felesleges stressz a számára, illetve nagyon nagy kockázat a dolgozónak. Ugyanakkor az a tapasztalatunk, hogyha felülről nyúlunk be a kutyaházba, és jobban látja a gesztusainkat, akkor sokkal könnyebb dolgunk van, illetve neki és kevésbé stresszes. Pusztán ez az oka, hogy az ilyen típusú kutyaházakat gyűjtjük elsősorban. Szerencsére a hétvégén pont ilyen felajánlás érkezett, amit a legnagyobb örömmel fogadtunk. Ezúton is köszönjük szépen!
Sajnos Talpi hétvégi parvo tesztje lesújtó eredménnyel zárult: azt igazolta, amit sejtettünk. Ő sajnos elkapta a parvót a két oltás ellenére is. Azért bizakodtunk, hiszen már tegnap is megkapta a szükséges gyógyszereket, valamint érdeklődő is volt.
Valahogy annyira azt éreztük, hogy ezt a csatát nem veszíthetjük el két oltással. Sajnos azonban tévedtünk. Talpi vasárnap reggelre feladta.
Annyira sajnáljuk, hiszen annyi mindenen keresztül mentek már! És az eddigi oltásokat olyan szépen átvészelték. Egyszerűen nem tudjuk elhinni, hogy annak ellenére, hogy mennyien mellette álltunk, mégis elment. Ilyenkor azt érezzük, hogy hiába mentettük. Nyugodj békében drága pici kutya!
Köszönjük a 168 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
