Hétfő
Ez a hetünk is csodásan indult: reggel észrevettük, hogy Blackey arca fel van dagadva, így aztán Zóra önkéntesünket megkértük, hogy vigye el orvoshoz. Dr. Tímár Endre vizsgálta meg, és látta el Blackeyt. A sebet kitakarította, majd gyógyszert írt fel neki az elkövetkezendő napokra. Valószínűleg valami fel szúrta Blackey arcát, ami ennek következtében begyulladt. Már a sebtisztítás után sokkal jobban érezte magát, valószínűleg annak köszönhetően, hogy megszűnt az óriási nyomás az arcában.
Ma Zserbó kutyánk költözött ki veglegesen a menhelyről, ugyanis a gazdijelöltek hazavitték. Ő mától igazi szegedi nagyvárosi kutyus lesz.
Kedd
Számunkra mindig nagy öröm, amikor beköszönt a tavasz. Erről már többször írtam a blogomban, hogy mennyire jó látni ilyenkor a napfényfürdőző kutyákat. Képesek annyira mélyen elaludni, hogy észre sem veszik, hogy közben mi ott járkálunk körülöttük. Főleg az idősek udvarára igaz ez, ahol már több olyan kutyus is él, akiknek a hallása bizony már nem a régi. Most is éppen sikerült lencsevégre kapni, ahogy Tengó és Kesu önfeledten napoztak. Persze Kesu a neszre felkapta a fejét, és éppen a kamerába nézett, de Tengó semmit nem érzékelt abból ami körülötte történik, ő csak nyugodtan aludt tovább.
Hozzátenném, nekem Tengó nagyon közel áll a szívemhez, hiszen egy idős, végtelenül kedves és toleráns kutya, akivel soha semmi probléma nem volt. Nagyon megérdemelné, ahogy hozzá hasonlóan nagyon sokan, hogy végre otthont találjon, szerető családot, ahol a kanapé előtt a szőnyegen pihenve tölthesse a hátralévő időt. Ő tudna mesélni arról, hogy milyen nehéz egy kutyának az élet egy olyan helyen, ahol az emberek is a napi létért küzdenek. Ahol minden nap veszélynek, bántalmazásnak van kitéve, és mégis egy jóindulatú, csupaszív kutya tudott maradni…
Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett a menhelyre, hogy a soron következő oltásokat beadja, és elvégezzük a hozzátartozó adminisztrációt. Most 12 veszettség elleni védőoltást, három veszettségi-kombinált oltást, valamint hat kombinált oltást osztott ki.
Csütörtök
Most Milka kutyánk került abba szerencsés helyzetbe, hogy saját családjával hazaköltözhetett. Őt Kiskunfélegyházára fogadták örökbe.
A Dorozsmai úton tegnap este szaladgált egy nagyobb testű kutyus, akit próbàltak befogni. Tekintve, hogy ez egy igen forgalmas útszakasz, könnyen baleset is lehetett volna belőle. Egyik önkéntesünk, Viki oldotta meg a helyzetet a kutyust pedig biztonságba helyezte a saját otthonában, ma reggel pedig kihozta őt a menhelyre. A két év körüli ivaros kant Kakaónak neveztük el. Mikrochipet természetesen nem találtunk benne. Törvény szerint két hétig az eredeti gazdáját keressük, ha nem jelentkezik, vagy a tulajdonjogát nem tudja hiteltérdemlően bizonyítani, akkor abban az esetben új gazdit keresünk neki.
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe indultunk kora délután Brúnóval, Viktorral, Bogárral, Siddel és Vulkánnal. Ők mindannyian gazdijelöltesek, most általános vizsgálatokra, illetve újabb szűrésre érkeztek a rendelőbe. Vulkán és Viktor szívféregtesztje korábban pozitív volt, de szerencsére a mostani teszt már negatív lett.
Péntek
A rendszeres blogolvasóknak bizonyára ismerősen cseng Rex neve. Ő az a kutyánk, aki Romániából, annak is a távolabbi sarkából egyszercsak itt termett Szegeden. A makacs természetű kutyát önkéntesünk úgy tudta beszállítani, hogy hívni kellett hozzá egy állatorvost, aki bebódítja, mert annyira makacskodott. Rex ugyan chipes volt, de gazdája végül mégsem tartott rá igényt, ő pedig azóta is a menhelyen él. Hatalmas karakter, nem tagadom, ő a másik szívem csücske. Nem tudom megfejteni miért nem talált gazdára, hiszen a makacssága ellenére is óriási egyéniség. Önző, de mégis nagyon jól tűri a többi kutya társaságát, és nagyon intenzíven kommunikál: be nem áll a szája. Mindenféle hanglejtéssel, mindenféle hangszínnel adja tudtunkra az éppen aktuális állapotát. Azon kívül hogy nagyon szereti a hangját hallatni, a másik kedvenc hobbija az evés. Ez sajnos meg is látszik rajta, ugyanis eléggé meghízott, bár sosem volt vékony alkatú. Ráadásul kaját őrizetlenül nem lehet a közelében tartani, mert akkor azt a sajátjának érzi, és szükségesnek látja ott helyben elpusztítani az összeset. Így például az elemózsiás ládát is képes megmászni a hab testével, mert állandó kényszert érez az evésre. Ha meglátja a lehetőséget, akkor azon nyomban él is vele, és megtölti a bendőjét.
Szombat és vasárnap
Ezen a héten szombaton sem maradhatott el a kutyasétáltatás.
Azonban, hogy ne csak jó híreket közöljek, Csepke kutyánk sajnos parvós lett. Szerencsére az állapota több, mint kielégítő, de természetesen a szükséges kezelést megkapja, illetve el is lett különítve.
Közben az állatorvosunknak elég sok dolga akadt. A régi ötös úton találtak egy vélhetően balesetes kutyust, akit nem hagytak a sorsára. Mivel nem tudjuk, hogy a baleset mikor történhetett, de láthatóan nem használja a lábát, így az állatorvos megvizsgálta, sokktalanította, és javasolta, hogy egy jól felszerelt rendelőben vizsgálják meg majd őt újra. Természetesen benne sem volt microchip, mi pedig elneveztük Miskének. Neki is két hétig az eredeti tulajdonosát keressük. Az ellátás után természetesen a menhelyre költözött Miske.
Szinte valódi csoda, hogy két nagytestű kutya egyszerre talál gazdira. Bucsi és Lizi ugyan nem egy helyről jöttek, de a menhelyen régóta együtt élnek, és most óriási szerencsében volt részük. Együtt költözhettek gazdihoz, aki Érdről érkezett, hogy családot tudjon adni ennek a két kutyusnak, akikről soha senki nem is érdeklődött még.
Családi okok miatt két apró termetű, nyolc év körüli kutyus érkezett a menhelyre, akik eddig együtt éltek. Pamacs ivartalanított kan, Sziszi pedig szuka.
Bevallom, nekem Sziszi szerelem első látásra, ugyanis van némi hasonlóság közte, és az én otthoni kis szépséges királylányom között, akit Sziporkának hívnak. Ráadásul korban, és termetben is passzolnak. Persze én nem fogok beállni a gazdijelöltek sorába, de figyelemreméltó a hasonlóság…
Köszönjük a 170 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
