Kutyamesék 2026. aug. 3-9.

Hétfő

Liviusz műtétre vár, mi pedig arra, hogy a szükséges eszköz, ami a műtéthez elengedhetetlen visszajöjjön a szervizből. Reményeink szerint a héten már túlesik a műtéten.

Februárban két hét veszettségi megfigyelés után oltva, mikrochippel ellátva adtunk vissza egy felelőtlen gazdának egy tacskót. Nem azért tettük, mert ettől boldogok voltunk, hanem azért mert a törvény kötelez rá bennünket, hogyha a gazda igényt tart a kutyára, és tudja igazolni a tulajdonjogát, akkor vissza kell adnunk. Természetesen utcán kóborolt, majd a két hét letelte után pótoltuk az egyébként kötelező mikrochipet és veszettség elleni oltást. Már akkor is jeleztük, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy a kutya állandóan utcán van. De a tulajdonosnak természetesen szüksége volt Kokóra.

És hogy miért?

Mert sírnak utána a gyerekek. Ennyire egyszerű. Már akkor is feltettük a költői kérdést, hogy akkor mit érezték volna a gyerekek, hogyha nem a menhelyre kerül a kutya, hanem egyszerűen elütik. Természetesen mit sem vergődtek a tanácsainkkal. Hazavitték, mert a gyerekek sírtak.

Közben eltelt pár hónap, a 40 C°-os hőségben egy tacskó napokig az utcán volt, sokan posztoltak is róla. Sikerült chipet olvasni, ekkor értesítettek bennünket, hogy egy olyan kutya van utcán, aki valaha nálunk töltött két hetet. A chipnek köszönhetően persze meglett az eredeti gazdája, aki időközben rájött, hogy ez a kutya mégsem nekik való. Fel is ajánlotta a közösségi oldalon minden hozzászólónak, hogy vigye haza a kutyát, mert ő nem tart rá igényt.

Kokó így Zóra önkéntesünk jóvoltából ismét a menhelyen van, viszont most már van a tulajdonostól egy érvényes lemondó nyilatkozat. Így tehát később nem mondhatja, hogy sírnak a kutya után a gyerekek, hiszen ő maga nyilatkozott arról, hogy nem tart igényt a kutyára.

Ez a történet nem egyedi, rendszeresen azzal próbálják megúszni a felelőtlen emberek a veszettségi megfigyelést a menhelyen, hogy azt mondjak, hogy sírnak a kutya után a gyerekek.

Arra a kérdésre valójában még sohasem kaptunk választ, hogy akkor vajon mennyire sírtak volna a gyerekek, ha elütik a kutyát. Ilyen ma az állattartás. A tulajdonosnak óriási jogai vannak, nekünk semmi. Amikor ő úgy gondolja, hogy igényt tart a kutyára, akkor nekünk vissza kell adnunk.

És mi történik, ha időközben meggondolja magát?

Az, hogy szemrebbenés nélkül közli, hogy tüntessük el a kutyát onnan. Mert jelenleg ennyit ér egy élet.

Kokó szerencsés, mert nem lett baja a hőségben az utcán, vagy mert nem ütötték el. De sajnos ezt nem minden kutya mondhatja el magáról. Ilyenkor sohasem az állat tehető felelőssé, és nagyon sokszor a gépjárművezető sem. A felelőtlen ember a gazda, aki nagyon sokszor pontosan tudja, hogy a kutyája az utcán van, de mégsem tesz semmit. Ez a történet most jól végződött, a gazda belátta hogy alkalmatlan a kutyatartásra, Kokónak pedig lesz esélye egy olyan helyre kerülni, ahol ő valóban tényleg fontos lesz.

Kedd

Eltelt egy hét, Zeusszal kontroll vizsgàlatra indultunk a Vezér Állatorvosi Központba.

Jó híreket kaptunk, Zeusz jól reagált a kezelésre, a vérszegénysége javult. Természetesen a vesekímélő diétát, illetve a gyógyszereket folytatnia kell, de legalább már jobban érzi magát. Jövő héten újabb kontroll következik, vérnyomás méréssel.

Újabb két kutya került ma a gondozásunkba.

Ők eddig egy faluban éltek idős gazdájukkal, aki sajnos elhunyt. Ahogy az sajnos sokszor lenni szokott, ezek a kutyák egyáltalán nem kaptak orvosi ellátást. Megkockáztatom, hogy egész életükben nem találkoztak még állatorvossal.

A rokonok elmondása szerint három év körüliek a kutyák, de Zokniról kiderült amikor beszállították, hogy 10 év körüli inkàbb. A család úgy tudja, hogy a két kutya életvitelszerűen együtt élt. Így aztán terv szerint közös kennelben lehetett volna őket karanténozni. Az sajnos nagyon gyorsan kiderült, hogy ez az információ fals, ugyanis Maci, a másik kutyus amint lehetett megtámadta Zoknit. Nem volt más választásunk, mint külön szeparálni őket. Ez nekünk azért nagy probléma, mert elvileg egy helyet számoltunk a két kutyának. Így most váratlanul egy másik kennelt is fel kellett szabadítani, hogy Zoknit is biztonságban tudhassuk.

A beszélgetés során kiderült, hogy sajnos a két kutya nem ugyanazt a törődést kapta. Állítólag a gazda mindig Macit szeretgette, ő volt az abszolút kedvenc. Ez sajnos a viselkedésén is nagyon meglátszik, ugyanis Zoknival olyan dominánsan viselkedik, hogy biztonságosabb őket külön tartani.

Szerda

A menhelyen mindig van mit csinálni, mindig van mit fejleszteni. A mai napon az egyik idősebb kutyák udvara kapott némi plusz árnyékolást rachel hálóval. Amikor a dolgozók végeztek, már mentek is pakolni, ugyanis osztrák partnerszervezetünk adományt küldött, amit el kellett raktározni.

Csütörtök

Ma reggel Líviuszt szállítottuk be a tervezett műtétre, de délután értesítettek, hogy a korábbi műtétek csúsztak, emiatt Liviusz műtétje is csúszni fog. Várhatóan jövő hét elején végre tényleg túl lesz a műtéten.

A menhelyen eközben túl estek a kutyák a szokásos havi szívféreg elleni kezelésen.

Nózi pedig bőrgyógyászati kontroll vizsgálaton járt. Szemmel láthatóan rengeteget javult az elmúlt hónapokhoz képest. A gyógyszereit természetesen nem hagyhatja abba, viszont például a szteroid adagját sikerült a felére lecsökkenteni, ami már önmagában óriási eredmény.

Péntek

A Mandula utcában egy Állatbarát fiatal hölgy egy láthatóan kimerült kutyát talált. Nem sokat gondolkodott, autóba tette, és kihozta a menhelyre. Nem találtunk benne chipet, így a gazdáját sem tudtuk értesíteni, természetesen befogadtuk őt. A felénk természetű kutya a Mandula nevet kapta tőlünk. Egyelőre nagyon kimerült, látszódik rajta, hogy sokat kivett belőle a kóborlás, és ki tudja mikor ihatott utoljára. Az elhelyezést némiképp nehezítette, hogy szegény nagyon bepánikolt a sok kutyától, és az ugatástól. Elhelyezés után azonban már sikerült kicsit megnyugodnia.

Szombat és vasárnap

A meleg miatt a mostani séta is elmaradt. Ezzel szemben ismét a segítségünkre volt négy Tiszás önkéntes, akik már a sokadik alkalommal jönnek ki segíteni. Most a régi kiszáradt fákat vágták ki, amik veszélyeztették az épületek, illetve a kerítés épségét. A lányok mosogattak, illetve segítettek a tereprendezésben. A munka ismét nagyon jó hangulatban telt, és rendkívül hatékony is volt. Nagyon köszönjük, hogy ismét nálunk jártatok!

Kozmetikus önkéntesünk, Vanda pedig azért jött ma a menhelyre, hogy Bubu szőrét rendbe tegye. Fontos tudni, hogy ő az egyik legnehezebb eset ilyen szempontból, mert nem csak nagyon makacs, hanem óriási mérete is alaposan megnehezíti a kozmetikát. Egyébként hozzátenném, hogy a korábbi évekhez képest viszonylag simára sikerült a frizura igazítás, így Vanda még Béla bá’ rasztáit is lenyírta, de úgy egyeztünk meg, hogy neki is szükség lesz egy alaposabb kozmetikára.