Lelkileg nagyon megterhelő heteket tudhattunk magunk mögött. Rambó, Kollázs és Temze hiányát még mindig nem fogta fel az agyunk, és tekintetünk keresi az arcukat... Néda nem hagyja, hogy a sajnálatban elmerüljünk, mert mindig is imádta, ha ő van középpontban, épp mikor miért. Most az evés miatt igényel extra figyelmet, mert fáj a szája, és nehezen boldogul. Sokszor inkább kihátrál, elfordul, így elég nehéz a kedvében járni. Gyógyszerváltással próbálkozunk, mert a korábbi fájdalomcsillapító nem hozta a várt eredményt.
Boti és Cicó szemecskéi kezdtek el váladékozni, pirosak, gyulladtak, Boti nem is tudta kinyitni, annyira fel volt püffedve szegénynek. A szemcseppezés nem a kedvenc elfoglaltságuk, még a mindentéren együttműködő Cicónál is kiverte a biztosítékot, pedig anélkül sokkal lassabban gyógyulna, ha gyógyulna. Úgyhogy be kell vetni minden finomságot, ízes-illatos nyalánkságot, amivel kicsi enyhülést hozunk a zaklatott lelkiállapotunkban a szörnyű szemcseppezés után.
Anyamacska és két kölyke érkezett a menhelyre. Nyaraló övezetben, lakatlan háznál láttak napvilágot a kicsik. A hölgy egészségügyi okok miatt nem tudott dolgozni, ezért a hétvégi házában gondolta a gyógyulás idejét eltölteni. Akkor bukkant a cicacsaládra, akik áthúzták a számításait. Az anyacica segítségére sietett, hisz nagyon vékony és gyenge volt. Kiderült, hogy beteg is, és az élelmezése mellett robogott vele az állatorvoshoz. Gyógyszerezését is intézte, a cica gyógyulása érdekében. Ám a piciket nem tudta szoptatni, ezért a hölgy cumisüvegből táplálta őket. Szépen cseperedtek, már egyre önállóbbak lettek, mikor jelezte, hogy hamarosan vissza kell költöznie a városba, és nem tudja megoldani a napi ellátásukat. A cicacsalád megérkezett. Anyjuk fiatal, nagyon kedves, tőlünk a Karát nevet kapta, a kicsik pedig Kerény (kandúr) és Kökény (lány) nevet kapták. Ők 7 hetesek jelenleg, és Kerény buksija gombás is, amit elkezdtünk krémmel kezelni. A kicsik még nagyon meg vannak riadva, bár már most látszik, hogy Kökény a bátor és az érdeklődő, Kerény pedig a szerényebb, bújósabb. Ez nyilván kiforrja magát idővel, de a kis személyiségük jelen szakaszában ezek a jegyek mutatkoznak.
Szerdán állatorvosunk kombinált oltásban részesítette Böbe babát, aki szinte egyik napról a másikra ilyen nagy baba lett, hogy megkezdődött az oltási programja. Öcsi pedig veszettség elleni oltást kapott.
Cicó szeme meggyógyult, valamint nagyon nagyokat rohangál a szobában, csak nincs játszótársa, ezért gondoltuk felköltöztetjük a nagyszobába, kifutózhat is, valamint hátha Limbóval egymásra találnak egy kis birkózásra. Cicó azonnal, mint egy hurrikán, végigsöpört a szobán, két szempillantás után már az ablakban csimpaszkodott, leselkedett. Ahogy látta, hogy a többiek milyen bátran használják a kifutót, ő is felszívta magát, és két szökkeléssel kint is termett szimatolni, szöszölni.
Limbó gyászol. Limbó befordult, hisz jó barátja, a játszótársa, a mestere volt Rambó. És most nem találja a helyét, igazából semmihez sincs kedve. A szívfacsaró az, hogy mindennap takarításkor ugyanúgy a szemeteszsákon várta bizakodva Rambót egy kis birkózásra... Ezért éreztük fontosnak, hogy friss energiát csempésszünk a szobába, hátha ezzel ő is kizökken a mélabús hangulatból. Küldetésünk sikerrel járt, mert Cicó felkeltette az érdeklődését.
Shea mondhatni a semmiből lett rosszul. Gubbasztott, nem evett. Mint tudjuk, ha ő nem eszik, akkor ott komoly baj van, és ezt mind tetézi, hogy nem iszik. Nedves eledeléhez öntünk kis vizet, így hajlandó belefetyelni, ezt leszámítva nem nyúl a vizéhez. Amúgy sincs semmi felesleg rajta, arról nem beszélve, hogy semmi folyadékhoz nem jut, ráadásul enyhén cukorbeteg is... Shea a nap végén fájdalomcsillapítót kapott, mert délután sem mutatott semmi érdeklődést a kaja felé, valamint vitaminos infúzióval is rásegítettünk az állapota javítására. Szerencsére másnapra már kis étvágya volt, ami fokozatosan visszatért a normál kerékvágásba.
Hétvégén Budapestről érkezett egy házaspár Lattéhoz. Őt kitessékeltük az irodába, de ahogy az várható volt, nem igazán barátkozott velük. Ahogy telt az idő, kicsit enyhült a félelme, és a férfi megtudta simogatni. Ellenben a puszta jelenléte is meggyőzte őket, hogy szeretnék őt a családjukba fogadni. Van egy hasonkorú, ivartalan, nagy kandúrjuk otthon, aki elveszítette idős társát, kit szintén, még régen tőlünk fogadtak örökbe. Mi sem szerettük volna Lattét egyedüli cicának örökbeadni, Herkulessel a kapcsolata oly csodálatos volt, hogy kicsit fájt is a szívünk, hogy szét kell őket választani. Az, hogy egy másik nagy mackó cicatársa lesz, némi enyhülést hozott a hezitálásunkban, és bízunk benne, hogy vele is tud kapcsolódni, ilyen bensőséges, szeretetteljes kapcsolatot kialakítani. Szüksége van támaszra, segítőre, amit a cica személyében megkap, a leendő gazdik pedig nagyon türelmesek, kivárják, hogy őket is a bizalmába fogadja. Mi pedig kimaxoljuk vele az időt, mielőtt végleg gazdisodik a kicsilány.
Nagy napra virradt ugyancsak, hisz ezen a csodás napon egy fiatal férfi látogatását vártuk izgatottan, kinek kiszemeltje Ízisz volt. Ő egy idősebb, FIV+ cicát szeretett volna, hogy esélyt adjon számára. Ízi nem annyira kereste a férfi társaságát, ellenben a többi nyomulós buzgómócsinggal, ami kicsit elbiztonytalanította őt. De karba véve lehetősége volt őt megsimizni, meg a hallottak alapján végül csak kitartott választottja mellett. Ízisz abszolút egy etalon cica! Nem rombol, de játszik, kedves, bújós, türelmes. Egy igazi díva! Etetéskor is ül mindaddig, míg elé nem tesszük az eledelt, nem tolakodó, nem erőszakos, gyönyörű lelke van. Annyira hihetetlen és egyben megható, hogy számára is eljött az idő, hogy a gazdijelöltes titulust megszerezze!
A frissen bekerült gombás kölykök, Kerény és Kökény (mert alaposan átbogarászva rajta is találtunk foltokat) fürdetését megkezdtük. Pár naponta átpamacsoljuk a kritikus részeken őket, ezzel segítve a gyorsabb gyógyulást. Emellett immunrendszerüket erősítjük a gyorsabb hatás érdekében.
Szerdán Latte kapott ismétlő kombinált oltást, hogy leendő gazdijainak ne kelljen a lassan esedékes oltás miatt állatorvoshoz rohanniuk. Így is csak bizakodni tudunk, hogy minél kevesebb stresszel éli meg a költözést.
Csütörtökön Ízisz Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott fogászatra, hogy a gazdisodás pillanatában tökéletes legyen a mosolya. Három fogát húzták és fogkőeltávolítása is volt. Nagyon jól viselte, visszatérte után végtelenül bújós volt, és már tekingetett körbe, míg a többiek ebédjét szervíroztuk. De altatásban volt, így csak az illatokból töltekezhetett. Bekerült a karanténba pár napra, míg lábadozik, gyógyszert kap.
Ehhez viszont Kürünek elkellett hagynia a jól megszokott zugát és átköltözött a felkészítő szobába, ahol azonnal komfortosan érezte magát.
Trükkös első szimatolásán is túl vagyunk. Lassú lépésekben haladunk, de már a krémes jutalomfalatot is elfogadta a ketrecen keresztül. Viszont mikor kajaosztás van, még mindig ránk hozza a frászt, pedig felkészülünk. Úgy kiront a kuckójából fújtatva, csapkodva, mint aki életében nem evett. Majd jóízűen falatozgat, mintha semmi sem történt volna. Ezen még lesz mit dolgozunk, de hisszük, hogy egyszer csak eljut a tudatáig, hogy mindig kap ételt, és nem kell érte minket halálra félemlítenie.
Pilár pár hete, mióta Temze betegeskedett, visszahúzódó lett. Sohasem volt az a nagyon törtető, de lehetett simogatni, élvezte, kiegyensúlyozott volt a kapcsolat. Nehezen, sőt kifejezetten rosszul viselt minden olyan történést, ami nem simogatásból állt, kezdve az oltástól, fülmustrán át a spot-onozásig. Neki csak a simogatás esett jól, abban volt partner, azon kívül köszönte, de inkább nem kért belőlünk. Rettentő érzékeny kis lelke van, ezért nem is erőltettük a kontaktot vele, hogy feldolgozza a történteket, Temze elvesztését. Majd egyik pillanatban, ahogy ott feküdt a kanapén, feltűnt, hogy valami más. Pilár hasa nőtt, és sajnos nem attól, hogy túl ette magát, mert mindig ugyanannyit eszik, mindig marad pár szem táp a tálkában. Nagy eséllyel FIP-es lett. És itt elindult megint egy gondolat örvény, ami berántotta az elménket. Pilár leukózisos, emellé társul a nedves FIP, nem is kezelhető, mert egy oltás is több emberes mutatvány, sőt mint említettem, már egy tarkócsepegtetés is, pedig az nem is fáj, de tudja. Mindig tudta, hogy valamit szeretnénk, mindig elbújt a szoba legmélyebb zugába, ha csak megfordult a fejünkben, hogy majd valamikor szeretnénk tőle valamit. És most ott állunk, hogy hónapokig kellene kezelni, ami egyszerűen kivitelezhetetlen. Teljesen összetörtünk és tanácstalanok voltunk...
Ha már Botika szeme meggyógyult, akkor Tódor vette át a stafétát a FIVes lakrészen. Csak neki nem a szemével, hanem az oldalával lett valami. Egy nagy dudor nőtt oda, amin semmi sérülést nem láttunk. Egyelőre állatorvosunkkal konzultálva gyulladásgyökkentőt kap, és megnézzük, arra reagál-e, ha nem, akkor jövő héten fel kell tárni.
Közben Néda állapotát is megkonzultáltuk, és vérképzőt kap a gyógyszere és a vitaminok, erősítők mellé, mert semmivel sem lett jobban, sőt egyre sápadtabb is... A szemében még ott a fény, ő egy igazi harcos, úgyhogy nem adjuk fel, mindent megteszünk érte, amit csak tudunk!
Eljött a pillanat, hogy könnyes búcsút vegyünk Lattétól. Szerencsére ebben az esetben ezek örömkönnyek, többnyire. Latté pöttöm kora óta boldogított minket, és nagyon sok mindenen túl voltunk együtt. Annyit aggódtunk érte ebben az egy évben, ami rendesen kimerítette a tartalékainkat, de mindig jobban és jobban belopta magát a szívünkbe. Csodálatos emberek fognak rá vigyázni és szeretni őt, és bizakodunk, hogy minél hamarabb megmutatja számukra is az igazi, bújós-bájos oldalát, amivel minket is elbűvölt. Lattus Budapestre költözött.
39 cicánkkal köszönjük, hogy velünk tartottak!
Reni
