Kutyamesék 2026. jún. 1-7.

Hétfő

Lupusos kutyánk, Nózi állapotáról hétről hétre hírt adok. Nemcsak a blog olvasóknak, hanem a kezelő állatorvossal is heti szintű kapcsolatban vagyunk, hogy a kezelését az állapotának megfelelően tudja korrigálni. A diagnózis után úgy tűnt, hogy Nózi állapota rohamosan javul, aminek nagyon örültünk, hiszen sok állatorvosnál járt már, és eddig csak a sötétben tapogatózunk. Ezen a héten azonban történt valami, az állapota újra rosszabbodni kezdett, a gyógyuló sebek kezdtek újra előbukkanni, így korrigálni kellett a gyógyszer adagját, meg kellett emelni. Bízunk benne, hogy ez elég lesz, és újra viszonylag egészséges életet tud élni. Akinek ezzel a betegséggel küzd a kutyája, azt tudja, hogy ez gyógyíthatatlan, de többé-kevésbé kezelhető, de az eleje a legnehezebb.

Kedd

Viktort ma dr. Tímár Endre rendelőjébe kellett szállítani, ugyanis a fenekén volt egy vadhús kinövés ami hirtelen és teljesen váratlanul elkezdett vérezni. A doktor úr ellátta Viktort, eltávolította a vadhúst, így nem fog többé beleakadni semmibe. Pár nap fájdalomcsillapítás és egy kis antibiotikum után vissza is kerülhet a helyére, ugyanis régóta udvarban él, és nehezen viseli, hogy most a kennelben kell lábadoznia.

Szerda

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma 3 kombinált oltás mellett 16 veszettség elleni védőoltást osztott ki a szokásos heti vakcinázáson.

Eközben két kutyánk dr. Sebő Ottó rendelőjében járt Makón. Sid már úgy jár orvoshoz mintha hazajárna. Neki ezúttal a szemét vizsgáltattuk meg, mert nagyon sokat hunyorgott. Valószínűleg valamiféle környezeti allergia állhatott a háttérben.

Bamba pedig azert jart vizsgalaton, mert az utóbbi időben nagyon sokszor legelt, vissza-visszatérő hasmenése van, tehát mondhatni nagyon sojszor van diszkomfort érzése. Ráadásul ő nem az a könnyen vizsgálható kutya, így bódítani kellett. Most gyógyszereket, probiotikumot kapott, és bízunk benne, hogy ettől rendeződik a problémája. Amennyiben nem, úgy további vizsgálatokra lesz szükség, illetve felmerül az IBS lehetősége.

Csütörtök

Ma Haverral volt időpontunk a Vezér Állatorvosi Központba. Nála nem állandó, alkalmankénti hányást tapasztaltunk, ami az utóbbi időben rosszabbodott az egyértelmű volt hogy ez nem egy egyszerű gyomorrontás, ahogy abban is biztosak voltunk hogy ehhez egy komolyabban felszerelt rendelőre van szükségünk. Haver így éhgyomorra utazott a vizsgálatokra. Ő átesett egy laborvizsgálaton, ultrahangon, valamint kontrasztanyagos vizsgálaton is, mert még az is felmerült hogy esetleg valahol akadályozott a táplálék haladása. Szerencsére a kontrasztanyag nem mutatott eltérést, viszont az egyértelműen látszódott, hogy Havernak gyulladásos eredetű problémája van a gyomrában, illetve a beleiben. Most szigorú diétán van, és egy halom gyógyszert kell szednie, majd később pedig ellenőrizni fogják, hogy a terápia mennyire volt hatásos annyi biztos hogy reggel már nagyon szívesen evett volna, de szigorúan tartani kellett magunkat ahhoz, hogy éhgyomorra kell menni a vizsgálatokra.

Találtak nála a hasában egy megnagyobbodott nyirokcsomót, amit később újra meg kell vizsgálni, és ha ez nem a gyulladástól van, akkor továbbra is fellelhető lesz. Ebben az esetben mintavétel fog történni.

A mai napot két önkentesünk, Melinda és Mónika tették könnyebbé. Köszönjük nekik a rendszeres segítséget!

Péntek

Tegnap este egy kollégánk, illetve egy önkéntesünk közös erővel mentett kutyát, aki ma reggel a menhelyre egy alapos orvosi vizsgálat után. A történethez először azonban kanyarodjunk vissza a tegnap estéhez.

Egy Állatbarát hölgy összefutott az utcán egy láthatóan illuminált állapotban lévő férfival, aki egy kutyát akart kikötni egy fához, a zsebében pedig egyértelműen látszódott, hogy ott a kutya oltási könyve. A hölgy ezt nem hagyta, és a közelben lakó kollégánkat értesítette. Ő vizet hozott a kutyának, illetve segítséget kért. Az önkéntes a helyszínre sietett chipet olvasni, és kiderült, hogy a férfi igazat állított, a kutya valóban nem az övé.

Elmesélte, hogy a helyi ivóban bízták rá a kutyát, hogy vigye valahova. Egy másik férfi egy háztól hozta el, akik el akarták őt tüntetni onnan. A férfi a kocsmába ment, ott adta át a kutyát a történet szereplőjének, aki ki akarta kötni egy fához. Chip alapján persze könnyű volt az eredeti gazdát megkeresni, akiről kiderült, hogy több éve nála van a kutya. Azt nem tudni miért akar tőle megszabadulni, ugyanis amikor a helyszínre ment az önkéntesünk a rendőrökkel, akkor ő nem mehet be a házba. Azt azonban kiderült, hogy a kedves gazda először azt a történetet akarta beadni a rendőröknek, hogy a kutya elszökött. Amikor szembesítették vele, hogy egy kutya ritkán szokott az oltási könyvével együtt lelépni otthonról, akkor bevallotta, hogy egy férfit bízott meg azzal, hogy tüntesse el a kutyát. Arról nem tudunk, hogy konkrétan mivel bízta meg ezt a férfit, de az nagyon elgondolkodtató, hogy egy olyan kutyától akart megszabadulni, aki évek óta velük él, mi több, még a családi fotókon is szerepel. A kutyát egyébként Puminak hívják, és az egyik szeme nagyon csúnyán be van vérezve. Hogy ez mitől alakult ki azt nem tudta megmondani az állatorvos. Pumi most a menhelyen lábadozik testileg, és lelkileg. Természetesen később ő is gazdikereső kutyus lesz nálunk.

Roxy biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő idők egyik legnépszerűbb kutyája lesz. De nem azért, mert tüneményes, sokkal inkább azért, mert teljesen úgy néz ki, mint egy Si-cu. Ő egyelőre nagyon riadt, de nincs is min csodálkozni. Imádod gazdija kórházba került, és sajnos nem sok esély van rá, hogy még el tudja látni a kutyust. A gazdi lánya pedig egy messzi kontinensen él, ahová nem tudja őt magával vinni. Így aztán maradt a menhely megoldásnak, ugyanis az ismeretségi körben nem tudták gazdihoz adni. A hölgy pedig attól félt, hogy ha ismeretlennek adja, Roxy esetleg rossz gazdihoz fog kerülni, ezert kért segítséget.

Szombat és vasárnap

Ma egy új, boldogabb élet felé indult útnak Németországba Sanyi, Egon, Prézli, Sólyom, Tengó, Dana és Csíkos.

Ausztriába utazott Max, Kapus,Sid, Zsani, Merilin, Menta, Mangó, Minta és Sziszi. Mindenkinek nagyon boldog, és hosszú gazdis éveket kívánunk!

Kozmetikus önkéntesünk, Vanda és barátnője, Tündi ma Morfeuszt és Cöveket kozmetikázták meg. Mindketten gyönyörűek lettek!

A hétvégén ismét sikerült egy meghökkentő, és végtelenül szomorú történettel megismerkedni. Csibész ma a menhelyre került, mert gazdija korábban elhunyt. A gazdi testvére járt ellátni a kutyát, és végül úgy döntött hogy magához veszi, de Csibész úgy neki ment a saját kiskutyákànak, hogy a hölgy értelemszerűen több támadást nem mert megkockáztatni.

Megtudtuk, hogy Csibészt a testvére valamelyik távoli megyéből hozta, és az volt a feladata, hogy egy teljesen üres telket őrizzen. Itt aztán nem volt lehetősége semmiféle szocializációra, így történhetett meg, hogy ellenséges minden más élőlénnyel. Csibész nem tolerálja a többi kutya társaságát, de az emberét sem. Egy jelentős adag nyugtató kíséretében érkezett a menhelyre egy szájkosárral, és rögtön három dolgozónak is neki akart menni. A harapást csak annak köszönhetően úszták meg, mert Csibész szájkosarat viselt. Azért levarázsolni sem volt róla olyan egyszerű. Egyelőre morog, vicsorog, és haragszik az egész világra. Hogy őszinte legyek még csak hibáztatni sem tudom érte, ugyanis egész életében túl sok jót nem kaphatott, leszámítva amit a hölgy adott neki. Csak sajnos ő ezzel a lehetőséggel nem tudott élni.

Hogy Csibész valaha örökbefogadható lesz-e?

Hogy valaha meg tud-e békélni az emberekkel?

Összeszoktatható lesz más kutyákkal?

Ezekre a kérdésekre nem tudjuk a választ, mi azon leszünk hogy így legyen. A kérdés csak az, hogy az eddigi élete okozott-e jóvátehetetlen hibákat. Erre még nem tudjuk a választ. Talán az idő majd meg fogja mondani.

A rendszeres olvasó bizonyára emlékeznek arra, hogy a Tisza szigetek több alkalommal járt már a menhelyen segíteni. Ez alkalommal is nálunk voltak, és óriási munkát végeztek. Mosogattak, takarítottak, illetve segítettek kifeszíteni, felkötni az árnyékoló hálókat mielőtt a pokoli hőség utolér minket is. Köszönjük nekik az elhivatottságukat, illetve azt hogy rendszeresen segítenek nekünk!