Alexi sok mindenen túl van, már csak az ivartalanítása váratott magára. Most erre is sort kerítettünk, így Dr. Tímár Endre rendelőjébe vette az irányt. Ha már ott volt, elkészült a FIV/FeLV tesztje is, ami hála az égnek, negatív lett. Reméltük, legalább egy kicsit nyugodtabb lesz a leányzó, legalább pár órára, de nem... Ő még frissen műtve, fél éber állapotában is megállíthatatlan! Ami jó, hisz tudjuk, hogy ő a jég hátán is megélne, de ilyenkor többet segítene, ha kicsit pihenne ahelyett, hogy azt lesi, mivel tudná szórakoztatni magát.
Chopper is vele utazott ismétlő gyorstesztre, mert addig nem mertük közösségbe engedni, amíg nem bizonyosodtunk meg róla, hogy ő mindkettőre negatív. Szerencsére az lett újfent így több hét után is.
Tesója, Chilli pedig bebocsátást nyert a nappaliba, már Lulu mamát és Pilárt szórakoztatja. Mondjuk ez költői túlzás, elsősorban Pilárral lettek nagy cimborák. A leányzónak Vincent óta hiányzott egy pajti, akivel lehet bújcsizni és játszani, de most számára is teljes a boldogság, hogy ezzel a jóképű szőrmókkal tudnak mókázni. Chilli azonnal otthon érezte magát az új lakrészben, és már meg is találta a számára legideálisabb szieszta helyet az összehajtogatott rongyszőnyegen. De kik vagyunk mi, hogy eldöntsük, számára mi a kényelmes?! A puha ágyikó és a leterítésre szánt szőnyeg közül értelemszerűen a szőnyegre esett a választása, úgyhogy az maradt is a kanapén...
Bekövetkezett, amit nem vártunk, Latte nagylány lett. Villámgyorsan átköltöztettük Cibakot a nagyszobába. Mivel még a FIP utáni megfigyelési idejüket töltik, mindketten ivarosak. Régi jó barátja, Limbó fogadta nagy szeretettel, de Cibak félős cica, jobbnak látta, hogy inkább keres magának egy nyugodtabb helyet, ahova visszavonulhat szemlélődni. A többiek is nagyon jól fogadták, hamar beilleszkedett.
Latte tüzelési rituáléját szerencsére a többiek jól tolerálták, bár elég szeszélyes volt a viselkedése. Vagy épp kicsit balhés, vagy túlságosan nyájas, de mindenekelőtt rettentően hangos napokat tudtunk magunk mögött...
Pár nappal az ivartalanítása után Alexi és Chopper felköltöztek a kisszobába. Alexi, mint egy hurrikán, söpört végig a szobán, és fénysebességgel járta körbe a lakrészét. Choppi inkább meghúzta magát, számára biztonságos helyen, az egyik alomláda mögött.
Viszont másnapra valamilyen csoda folytán áttranszportált a nagyszobába. Alexi nélkül csendesebbnek bizonyult az a szoba, jobban tudott érvényesülni, így ott maradhatott. Viszonylag hamar feloldódott és barátkozott a társaival.
Több hónapja került várólistánkra egy kandúr, aki Tápé egyik utcájában lakott egy ház előtt. A környéken lakók szerint már akár évek óta is ott lehetett, többen etették is. A bejelentő hölgy kutyasétáltatás közben figyelt fel rá, azóta ő is igyekezett gondoskodni róla. A beérkezése előtti éjszakát nála töltötte, majd reggel megérkezett a kandúrral. Jumbó egy 4-5 év körüli ivaros kandúr, sok mindennel a háta mögött. Egyelőre még meg van szeppenve, de már nem kell többet fáznia és félnie.
Hétvégére már Poppy számára is körvonalazódott, hogy nincs hatalma Alexi felett. Hiába próbálta jelezni neki, hogy meddig tart a privát szférája, a mini hurrikánról lepereg. Belemászik az aurájába, ugrabugrál körülötte, és odáig fajult a dolog, hogy Poppy már nem is szól érte, csak elfordítja a fejét. Vannak próbálkozásai nevelési célzattal, de Poppy hamarabb ráun, mint Alexi.
Leopold az új hely hatására benáthásodott. Igaz, még csírájában elcsíptük, nem is hatalmasodott el rajta. Pár tüsszentés és köhintés volt csupán, de a kedve sem volt az igazi. Úgy döntött, hogy sokkal több szeretetre van szüksége, ha már így rajta van a "halálos férfinátha", ezért becsatlakozott Herki és Latte elválaszthatatlan duójába. Így megalakult a cirmos-fehér trió, aminek mintha mindig is a tagja lett volna!
Szerdán állatorvosunk Alexinek osztotta ki az ismétlő kombinált oltását.
Korábban már beérkezett Seyla a szegedi hajléktalanszállóról. Akkori társát nem sikerült befogni, aki közben lebabázott. A "babák" már lassan egy évesek, és sikerült kézhez szoktatni őket. Sikerült is egyiküket befogni, majd kiérkezett a menhelyre. A kandúr a Sheldon nevet kapta tőlünk, korábbi hívónevei nem méltók hozzá. Egyelőre nagyon fél, a cicaágyát magára borítva, mint egy teknős, úgy létezik előttünk. Sokat beszélünk hozzá, de nem erőltetjük a kapcsolatteremtést, kivárjuk, míg megnyugszik, megnyílik és elfogad minket.
Apacsunk, ez az örökmozgó,móka mester számára nagy napra virradt a mai! Leendő cicatársa gyógyultnak lett nyilvánítva, így ő is végre hazaköltözhetett. A gazdijai is nagyon várták, hogy Apival legyen teljes a család, valamint Apacs is nagyon várta minden bizonnyal, hogy megszabaduljon Limbótól. Délután már szegedi otthonukban bűvölte gazdijait, és a visszajelzések alapján hamar megtalálták a közös hangot az új kispajtásával is.
40 cicánkkal köszönjük figyelmüket!
Reni
