Ez a két hét nagyon megviselte a lelkünket. Azóta sem vagyunk rajta túl teljesen, de újra felidézni és elmesélni ugyanolyan nehéz, mint azokon a napokon átélni...
Először is Poppy örvendeztetett meg minket azzal, hogy a szeme felett, füle alatt véresre vakarta a bőrét. Ezt minden évben nyáron eljátssza, és még mindig nem találtunk rá magyarázatot. Mindig reggelre fogad így minket, majd pár nap alatt eltűnik az egész. Mivel őt nem lehet kezelgetni, krémezgetni, ezért csak figyelni tudjuk, de szerencsére hamar beindul az öngyógyítás. Felületi a dolog, és nem is piszkálja utána már, de akkor sem értjük mitől van, és ahogy jön, olyan gyorsan hogyan tűnik el??? Mindenesetre szörnyű látvány...
Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Shea ivartalanításra és vizsgálatra. A füle még mindig atkás, amit szundija közben alaposan ki tudtak takarítani, így már csak utólagosan kell cseppentenünk. Reméljük teljesen megszabadul tőlük, már régóta küzdünk a problémával. Viszont a száját, fogait is megnézettük, mert azzal is voltak panaszai. Nagyon fogköves volt, valamint az egyik fogát ki is kellet húzni. Bizakodunk, hogy ezután már nem fog neki fájni a rágás, és ahogy reméltük, be is igazolódott, mert másnap már sokkal lelkesebben lapátolta be a nedves eledelt. Másnap már a darabos nedves eledelt is jóízűen ette, nem kellett neki pempősíteni.
Temze állapota a múlt heti gyengélkedését követően rohamosan romlott. Már csak a kis párnáján pihent, minden ételtől elfordította az arcát, a roboráló készítmények, amiket fecskendővel próbáltunk beadni, kifolytak a szájából. Az infúzióra sem reagált. Kifogyott a szeméből a fény... Még Néda is érzékelte mindezt, ezért a keddi napot végig ott töltötte mellette. Ott ült, vigyázott rá, pedig előtte ilyet soha nem tapasztaltunk tőle.
Szerdán Dr. Farkas Attila állatorvosunk is megnézte őt, és sajnos megerősítette a gyanúnkat, hogy el kell őt engedni. Temze gondozói karja között, puha ágyában lelt megnyugvást. Tudtuk, hogy nincsen nagy remény a hosszú életre, mert nagyon rossz állapotban volt az egész szája, fekélyes, daganatos, mégis túl korainak éreztük a búcsút. Mindenesetre nem a kanális parton, egyedül kellett ezt az utat megtennie, és voltak csodás, felemelő pillanatok az itt töltött pár hónapja alatt.
Szerencsére Rambi nagyon jól eszik, ez egy kis vigasz volt a számunkra. Üríteni is tud a székletlazítóknak köszönhetően. Majd kicsattan, jókedvű, és Limbó haverjával újra a nagy szenvedélyüknek élnek, a szemeteszsákon történő birkózásnak. Ez rendszeres napi program volt, és most újra űzik ezt a tevékenységet, ami hatalmas örömmel tölti el a szívünket!
Amikor azt hittük, már ennél nem ér minket több fájdalom, azt a következő hét megcáfolta. Hatványozottan, megsokszorozva jöttek a megpróbáltatások.
Kollázs szintén nem eszik. Neki is gondok vannak a szájában, ugyanúgy mint Nédának, de ő még azért eszeget, ha kevesebbet is. Nem tudjuk, hogy valami front vagy mi váltotta ki a szájfájós cicáink egyszerre történő belobbanását. Mindenesetre Néda, Kürü is kap gyógyszert Kollázzsal egyetemben, akit mesterségesen próbálunk etetni. Az elmúlt pár napban látványosan fogyott az étvágya, most már ott tartunk, hogy ő is elfordul, már oda sem jön, mert tudja, hogy valamivel próbálkozni akarunk. Inni még csak-csak iszik, de neki is több fennálló betegsége van a fekélyes száján kívül, cukorbeteg is, valamint szinte minden értéke, hogy is mondjam, kaotikus. Kolli vitaminos infúziót kap, erősítőket, étvágyfokozót a fájdalomcsillapító mellé, hátha kicsit erőre kapna.
Ugyanakkor Rambó szuper hete is már a múlté, újra ott tartunk, hogy ő sem eszik... Orvosi konzultáció után emeltünk a székletlazítóján, megy a pocak masszázs ezerrel.
Ritkán kerül szóba a masszív, bűbáj Herkulesünk, mert eddig szerencsére vele semmi gond nem volt, csak éli a kis életét, cukin. De most szuttyog, náthás, talán még ez volt a legkönnyebben megugorható feladat, csírájában folytottuk el a náthát, pár nap alatt nyoma sem volt.
Még csak a szerdánál tartottunk, de már így is nagy teher ült a vállunkon azzal, hogy többen nem voltak jól. Ezzel szemben voltak, akik a szokásos vizit napján megkapták a soron következő oltásukat. Shea és Seyla kombinált oltást, Marlenka, Merlin, Pantera, Pandóra és Vadóc pedig veszettség elleni oltást.
Lulu mama is ránk hozta a frászt, mivel bebújt a wifi router "hordozójába", és ott töltötte a napját. Nem tudtuk mire vélni, hisz soha sem csinált ilyet előtte, de ebédkor is hiába csalogattuk a finom illatokkal, nem hagyta el a zugot. Reggelre mintha mi sem történt volna, újra kint fogadott, és az ebédre szánt eledele is elfogyott. Legalább miatta nem kellett aggódni tovább.
Felköltözött a FIVes lakrészbe Öcsi. Nem volt valami kedves az új társaival, morgolódott, és aki túl közel ment, odapaskolt. A többiek is fenntartásokkal fogadták, úgyhogy górcső alá vesszük az ügyet, és megnézzük, hogy pár nap alatt sikerül-e beilleszkednie, vagy más lehetőség után kell nézni, de abból viszont nincs sok. Próbáltunk vele is és a többiekkel is elbeszélgetni, nyilván annyit is ért... Ott tartottunk, hogy Öcsi bent, a többiek a kifutóban töltötték a napot, enni szerencsére mindannyian tudtak bent, egy kupacban. Bizakodunk, hogy összecsiszolódnak, fújkálás másoknál is előfordul elsőre.
Újabb látogatást tettek Dr. Tímár Endre rendelőjében Rambó és Trükkös. Rambó esetében nem sok jót jósolt a doktor úr, hisz a belei újra megteltek, és már annyira lazák, hogy ez így is marad. Bélmosásra minden nap vagy másnap nem tudjuk hordani, meg nem is lehet kivitelezni, mert csak bódításban lehet, műtétre sincs lehetőség.
Trükkös ivartalanításra utazott, elég nyugodt volt végig, a tesztje negatív lett FIV/FeLVre. Közben Lili elkísérte őket, elsősorban Rambó miatt, de élt a lehetőséggel és megsimogatta, babusgatta kicsit Trükkös nagyfiút is. Az arcán keletkezett valami sérülés, seb féle, de mint kiderült, egy korábbi pofatályog ürült ki, ami már gyógyulófélben van. Alaposan körbevizslatták a fiút, szerencsére minden rendben van vele.
Szombaton Marlenkáért megérkeztek leendő gazdijai, akik már nagyon izgatottan várták őt. Marli Szegedre költözött, ahol minden bizonnyal maximálisan el lesz kényeztetve. Talán ez a pár perces boldogság, látni a gazdik ragyogó arcát volt az, ami segített minket is átlendíteni a napon.
Amióta csütörtökön állatorvosnál járt Rambó, csak cikáztak a gondolataink. Tudtuk, hogy csak napokat nyerhetünk, de a kérdés: mi áron? Rambi az elsődleges szempont, semmi áron nem hagyhatjuk azt, hogy szenvedjen. Szenvedett eleget, balesetes cicaként került be a menhelyre, már akkor minimális esély volt arra, hogy valaha helyrejön, de helyrejött. A csodával határos módon felépült, még ha nem is 100%-ig, valamint a FIP betegségből is gyorsan kilábalt. Boldog, kiegyensúlyozott életet élt nálunk, maximális odafigyelés mellett. Mindenki ismerte őt, mindenki szerette, mind a gondozók, mind az önkéntesek, mind a látogatók, akik betértek, mi pedig különösen! Kellett egy nap, hogy el tudjunk tőle búcsúzni, látva hogy jön-megy, olyan Rambis, és mi ott állunk a nagy döntés kapujában, amit nem tudunk még meghozni. Élhetne még sokáig, hisz fiatal, de a teste feladta, és mi még nem álltuk készen arra, hogy elengedjük őt.
Viszont Kollázs semennyire sem javult, jóformán csak aludt egész nap. Tudtuk, hogy a sok betegsége miatt sajnos ez be fog következni, de erre nem lehet felkészülni. Kollázs is nagyon rossz állapotban került be, de neki is voltak olyan jó időszakai, amikor majd kicsattant. Míg az örökbefogadó konténerben lakott, addig Rambi volt a nagy pajtása, együtt pörögtek, valamiért rá nem neheztelt. Mivel már a buksiját is alig emelte fel, tudtuk, hogy őt is el kell engednünk. Így a fiúk együtt, Lili kiséretében szombat reggel a Vezér Állatorvosi központban, a doktornő megerősítésével elhagyták a földi létet a szívünk egy nagy darabjával. Az űr elmondhatatlan, de legalább már nem fáj semmi a három csodálatos és különleges kandúrnak....
37 cicánkkal köszönjük, hogy velünk tartottak.
Reni
