Kutyás blog

A heti blogom talán most egy kicsit rövidebbre sikerült, mint úgy, általában. Ennek ellenére azt gondolom, hogy érdemes végigolvasni, mert egy pici bepillantást enged a mindennapjainkba, ezen felül pedig egy kutyus sorsát is bemutatom az olvasóknak. Ő sajnos idősen kényszerült abba a helyzetbe, hogy új életet kell kezdenie. 

A hétvégén érkezett egy kutya a menhelyre, akinek a története szabályosan évtizedekkel repített vissza az időben. A  szóban forgó kutyus társa már egy hónappal korábban beköltözött a menhelyre, és most követte őt a másik kutya is. Az okokról a blogom végén fogok beszámolni. A történet egyáltalán nem egyedi mégis úgy érzem, hogy írni kell róla.

Akik rendszeresen olvassák a blogot, ők tudják, hogy Stefán kutyánk az utóbbi időben nem túl jó egészségügyi állapotban volt. Még tavaly novemberben átesett egy daganat eltávolításon, ami szerencsére nem okozott áttétet. 

Mivel beteg volt, így a kennelköhögés elleni vakcinát is elhalasztottuk neki, aminek az lett az eredménye, hogy természetesen műtét után pár héttel meg is betegedett. Ekkor újra bekerült a beteg szobában, és elég hosszan lábadozott. A kennelköhögés eléggé megviselte, lázas volt, és étvágytalan, éppen ezért meglehetősen sokáig bent tartottuk meleg helyen.

Már korábban is írtam arról, hogy a gazdikeresés milyen nehéz, felelősségteljes feladat a munkánkban. Pontosan azért, mert nem áll végtelen idő a rendelkezésre,hogy megismerjük a jelentkezőt, illetve nehéz az emberek valódi arcát azonnal megismerni. 

A leendő örökbefogadókra nagy figyelmet fordítunk, több alkalommal kérjük, hogy látogassák meg leendő kedvencüket. 

Kutyát örökbefogadni nagy felelősség. Természetesen az emberek küllem alapján választanak, de érdemes a menhelyi dolgozók tanácsait is figyelembe venni, megfontolni.

Sok esetben nem ismerjük a kutyák előéletét, de a menhelyi viselkedés alapján tudunk számukra megfelelő családot keresni. Ezt természetesen fordítva is igaz, a család igényeihez igazodva tudunk kutyust javasolni.

Természetesen én magam is több menhelyi kutyát örökbefogadtam, a fiatalabbtól az egészen idős korig. Minden kutya nagyon hálás volt, és hatalmas megfelelési kényszerük volt az irányunkba. 

Ígértem egy beszámolót az előző blogjaimban Izolda és Irina sorsáról, amiről természetesen nem feledkeztem el. Tekintve, hogy a hétvége felé körvonalazódott, hogy mi lesz a sorsuk, így zárszóként szeretnék beszélni róluk. Tanulságos történet, érdemes végig olvasni!

Ha tehetném, akkor most címet is adnék a blogomnak. A címe az volna, hogy a Ronda kutyák blogja.
Van az a mondás, hogy a szépség belülről fakad. Sokan nem ismerik, vagy legalábbis nem értik. A testi szépség, most mindegy, hogy állatról, vagy emberről beszélünk, az mindenkinek mást jelent.

Most maradjunk a kutyáknál az esetünkben. Mi a gyakorlatban pontosan tudjuk, hogy az emberek jelentős része külső alapján választ magának kutyát. 
Ez rendben is van, hiszen nem életszerű ennyi kutyát megismerni egy gazdijelöltnek és utána választani. 

A héten nagyon sok minden történt a menhelyen. Sajnos egyre gyakrabban szaladunk bele olyan történetekbe,amikből szeretnénk inkább kimaradni. Ez pedig nem más,mint gazdás kutyák átmeneti elhelyezése a menhelyen. 

A bevezető helyett ez alkalommal igyekeztem a menhelyet egy kicsit közelebb hozni az olvasóimnak azáltal, hogy bemutatom miként élnek nálunk a kutyák. Természetesen az új mentett kutyusok bemutatása mellett. 

Az utóbbi időben egészségügyi problémák miatt sajnos adós maradtam a rendszeres blogírással. Kérem, nézzék el nekem, a következő blogokat talàn nem a legprecízebben, és lehetséges, hogy nem is elég alaposan, de annál nagyobb igyekezettel igyekszem átadni Önöknek. 

Ennyit elöljáróban rólam, most pedig következzen-igen megkésve- a január 13-tól esedékes menhelyi blogom.

A mostani bevezetőm helyett inkább a blog végére teszek egy tanulságos történetet arról, hogy mi történik, ha valaki nem gondolja át kellőképp az örökbefogadást. 
Ismét visszakerült egy kutyánk a gondozásunkba, de szerencsére még az örökbefogadás után nem sokkal. Így aztán nem keletkezett a lelkében nagy törés. A jelenségről azonban mindenképp érdemes pár szót ejteni, hiszen többször előfordult már, hogy látszólag megfontolt gazdák az első akadálynál teljesen visszatáncoltak.

Egy rövid bevezetővel kezdeném az idei blogomat, de valóban csak malac farknyival, mert olyan sok minden történt a héten, hogy muszáj helyet hagynom egy kövér beszámolónak. 

A bevezető természetesen a szilveszteri őrületé, és a levont tanulságé. 
A csapból is az folyt, hogy miként óvjuk meg kedvencünket attól, hogy elszökjön otthonról. Én be sem álltam a sorba, nagyon profi leírásokat lehetett olvasni a neten, de a megvalósításban megint nem sikerült jeleskedni.

A Karácsonyi, hirtelen jött ajándék állatok vásárlásától, beszerzésétől  már a múlt heti blogomban óvva intettem mindenkit. Kérdés természetesen, hogy ki mennyire fogadja meg a tanácsokat.

Most a szilveszteri petárdázás,tűzijáték zajhatásainak csökkentéséről kellene írnom. Hogy miként óvhatjuk meg a kutyáinkat a nagy stressztől, vagy az eltűnéstől. Mégsem írok róla, ugyanis annyian megtették már, sőt én magam is a korábbi években, hogy semmi újat nem tudok hozzátenni. 

Ez az év is elrepült, az utolsó heteket tapossuk. A héten nagyon sok minden történt a menhelyen. Éppen ezért nem is emelnék ki most egyetlen történetet sem. Inkább belevetném magam a mondandómba, mert ismét van miről írnom...

Tudom, hogy nagyon elcsépelt, és pont azok az emberek nem olvassák, akiknek kellene, de a Karácsony előtti napokban mi is lenne az aktuális téma? Természetesen az élő állat, mint ajándék. 

Nálunk a menhelyen az örökbefogadás egyik feltétele a sok közül a kutyák rendszeres látogatása örökbefogadás előtt. Így aztán ebben az esetben szó sem lehet meglepetésről, hiszen a látogatást mindenképpen a gazditól kérjük. 

A heti bevezető helyett most inkább a blogomat azoknak a kutyusoknak szentelem, akik zárkózottabb természetük miatt nem kerültek annyira a figyelem középpontjába. 
Ez nem azt jelenti, hogy ők nem keresnek gazdit, sokkal inkább azt, hogy nekik több időre van szükségük, hogy bízzanak valakiben. Ők jellemzően azok a kutyák, akik inkább elbújnak egy sötét sarokban, minthogy észrevegyék őket. 

Természetesen a héten bemutatott kutyák közel sem a teljes lista, azonban valahol el kell kezdeni. 

Már néhányszor írtam a menhelyi önkéntességről, de időről időre nem árt feleleveníteni, hogy mit is jelent önkéntesnek lenni.

Az önkéntesség egy ellenszolgáltatás nélküli cselekvés, aminek nagyon sok módja van. Egy menhelyen leginkább fizikai munkában, kutyák körüli munkában, sétáltatásban tud a segítségünre lenni bárki, aki betöltötte a tizenhatodik életévét és elég elhivatott. A háttérmunkák általában valamilyen szakmai tudást igényelnek, így abba most nem mennék bele. 

A heti blogomból ezúttal a bevezető kimarad, de sok menhelyet érintő érdekes történetről értesülhetnek azok, akik időt szánnak az olvasásra. 
Nagyon vegyes érzelmekkel zárom a hetet. Ismét nagyokat csalódtam az emberekben, de volt egy csapat, aki mégis visszaadta a hitemet, hogy nagyon sok jó ember él a Földön.

Az utóbbi időben felszaporodtak a negatív kimenetelű események. Igyekszünk mindig a legjobb tudásunk szerint örökbe adni, de ez a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerül minden esetben. Mellesleg meg, így is rengeteg vád ér bennünket, hogy milyen nehezen adunk örökbe, és ugyan mi kivetnivalót találunk néhány jelentkezőben?
Mert ugye, ha valaki végül nem vihet haza kutyát, az illető rögtön személyeskedni kezd, sérteget bennünket, gyalázkodik, és természetesen kijelenti, hogy eddig támogatott minket,de innentől ne is számítsunk rá. 

Az időjárás most már valódi téli hideget hozott, már ami a reggeleket és az estéket illeti. Köd, rossz látási viszonyok, hideg. Hogy felkészültünk-e a télre, azt mindig nehéz megmondani. Attól is függ, milyen télre kell felkészülni. Ilyenkor minden komorabb, minden nehezebb. Fizikailag is, lelkileg is.

Az embereink ugyanúgy ki vannak téve az időjárásnak, mint a kutyák. Lassan minden reggel melegvizet kell cipelni, hogy a jeget feloldjuk. Nem csak nekünk, ilyenkor a kutyáknak is gyengébb az immunrendszere, sokkal érzékenyebbek, könnyebben megbetegszenek.