Kutyamesék: heti képes beszámolók a Tappancstanya mindennapjairól és kutyás történéseiről.
A legfrisebb blogomban a friss információk mellett kitérnék pár régebbi lakónkra, az ő sorsuk alakulásáról, és hogy miként élték meg a menhelyre kerülést, a karantén időszakot, amely tapasztalataink szerint a legnehezebb a kutyáknak.
Ezen a héten is, mint mindig több bajba jutott kutyus is bekerült a menhelyre. Az emberek, akik ilyenkor segítséget kérnek, vagy bejelentlst tesznek, fellélegeznek, hogy végre megoldódott a kutya sorsa, vagy legalábbis nem az utcán kell látnia.
Talán nem is menhelyi blog a helyes megfogalmazás arra, amit hetente próbálok visszaadni az olvasóknak, hanem inkább folyóírat. Az egyik hét olyan szorsan kapcsolódik a másikhoz, hogy annak ismerete nélkül elég nehéz bekapcsolódni a történetekbe, vagy átélni azokat. Ráadásul a naptári hét hiába zárul a vasárnappal, van akinek az élete története nálunk ott kezdődik, mert mondjuk akkor kerül be a menhelyünkre. Vagy itt van például Nikó, aki előző blogom végén szerepelt azzal, hogy ügyeletre kellett vinnünk,mert rosszul lett.
Az elmúlt hetekben sok új kutya érkezett a menhelyre. Most a bevezetőtől eltekintenék, és szeretnék egy kicsit beszámolni ezeknek a kutyáknak az egészségi állapotáról, sorsuk alakulásáról. Hiszen a mentés nem ott áll meg, hogy a kutya elkerül valahonnan, ahonnan mondjuk segítséget kértek.
Múlt heti blogomban azt ígértem, hogy egy kicsit bővebben fogok beszélni a nyári kutyatartásról. Egészen pontosan arról, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie ilyenkor nyáron egy kutyának. Noha ez minden évben témája a blognak, sajnos nem véletlenül írok róla szűntelen.
A heti beszámolómat ez alkalommal nem előzi meg bevezető. Sok új mentett kutya érkezett hozzánk a héten, igyekeztem az ő bemutatásukra, élettörténetükre szorítkozni.
Tudom, hogy már nagyon sokszor írtam a vakcinázás fontosságáról, épp úgy a veszettség, mint a kombinált oltás tekintetében.
Akik rutinos kutyatartók, és figyelmet fordítanak a tájékozottságra, azoknak a következő információk túl sok újat nem fognak tartalmazni. Mégis, úgy érzem, hogy fontos róla beszélni, mert rengeteg problémát okoznak ezek a láthatatlan ellenségek.
Tekintve, hogy ez a hetünk elég konszolidált volt az érdekesebb események szempontjából, amiről érdemes írni, így megpróbálok olyan menhelyi kutyusokat, és az élettörténetüket bemutatni, akik már kicsit régebben élvezik a menhelyünk vendégszeretetét. Az ilyen blogokra ritkán van lehetőség, és a régebben benn élő kutyák is ezáltal talán több figyelmet kapnak. Sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy a gazdikereső kutyusok közül csak az első pér oldalt nézik meg a látogatók, így a régebbi mentéseken átsiklanak.
Sokszor éri kritika a menhelyet, hogy nehezen, körülményesen adunk örökbe. Ezt, vállaljuk, valóban így is van, viszont ezt kizárólag a utyák érdekében tesszük.
Van olyan jelző, amit keverék kutyákra szoktak mondani, de az én fülemnek úgy hat, mintha szitokszó lenne. Amikor meghallom szabályosan ráz a hideg, és érzem ahogy emelkedik a vérnyomásom.
Ez a szó a korcs. Gyakran szokták a keverékeket így emlegetni, és még ha a legtöbben nem is rosszból mondják, nekem valahogy mindig egy negatív jelzőként cseng a fülemben.
Pedig idős embereknek gyakran ez a szava járása, és minden rosszindulat nélkül illeték így a nem fajtatiszta kutyákat.
A blogom bevezetője ezúttal sajnos egy búcsúblog. Egy olyan kutyától kellett most búcsúznunk, aki 10 évig az életünk része volt. Lompi, ezt a blogot Neked szánom! Remélem jó szívvel gondolsz ránk a túlvilágról.
Hétfő
A rendszeres blogolvasók bizonyára emlékeznek arra, hogy Lompinak az utóbbi időben elég sok problémája akadt az egészségével.
Az epilepsziája súlyosbodott, emiatt epilepszia elleni gyógyszereket kellett kapnia. Később furcsán kezdett viselkedni, így részletesebb kivizsgálásra került sor.
Kicsit úgy tűnik, hogy az elmúlt hetekben pusztán csak ismételni tudom önmagam.
Hétről hétre kerülnek a menhelyre olyan kutyák, akik tényleg semmi rosszat nem tettek, pusztán csak túl fiatalok voltak, gazdáik pedig túl idősek.
Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy idős személy már ne gondolkozzon örökbefogadáson, csupán azt, hogy nagyon fontos mérlegelni mielőtt egy másik élőlényért is felelősséget vállalunk.
A heti bevezetőm témája természetesen ismét lehetne az, amiről már oly sokszor beszéltem: az idős ember, fiatal kutya örök problémája. Ezt a témát viszont éppen néhány hete említettem, és csak önmagamat tudnám ismételni, amit inkább nem teszek.
A másik, heti aktuális téma pedig a rossz fajtaválasztás lehetne, de ebben a témában nem érzem magam túl kompetens személynek. A menhelyen legnagyobb százalékban keverék kutyák vannak, sokaknál még a fajta jelleg meghatározása is nehéz feladat, tekintve, hogy a bekerülő kutyák igazi utcai mixek.
A héten a bevezető egy kicsit fordítva, a blogom végére kerül, ráadásul nem túl hosszan, hiszen a témáját tekintve már ezerszer érintettem. A nmikrochip és oltás meglétének a fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, ennek ellenére még mindig nagyon sokszor hiányzik.
Hétfő
Két új kutyus került a gondozásunkba a mai napon. Mindkettő Szatymazról került hozzánk. Sem eredeti gazdájuk, sem új gazdi nem jelenkezett értük.
A heti beszámolómat ezúttal bevezető nélkül szeretném bemutatni. Ez a blog talán önmagában egy nagy témakör bevezetője, amelyben egyedi eseteket mutatunk be. Ha a témának címet adnék, akkor talán az lenne, hogy miért fontos a korai szocialiáció.
Tudom, hogy már sokszor a blogomban téma a felelősség, de bármennyire is írok róla minden évben többször, valahogy itt a menhelyen különösen lecsapódik, hogy az emberek mennyire felelőtlenek.
Pár hete hallottam, hogy lesz az egyik csatornán egy riport, ami arról szól, hogy miért vállalnak olyan sokan kutyát, és egyre kevesebben gyereket. Érdekesnek találtam a témát, így megnéztem, bár nekem óriási csalódás volt a műsor. Mondanom sem kell, hogy a közösség médiában persze egymásnak is ugrottak az emberek. Véleményem szerint egyébként másra nem is volt jó az egész.
Tekintve, hogy elég eseménydús hetet zártunk, így inkább az események bemutatására fókuszálok, és eltekintek a bevezetőtől. Megint sok olyan téma van, ami alkalmas volna arra, hogy bevezető lehessen. De nincs új a nap alatt, a történetek ismétlődnek, csak a szereplők változnak.
Felesleges szaporulatok kerülnek utcára, mert nem hajlandóak az emberek ivartalanítani. Chip nélküli kutyák kerülnek a gondozásunkba az utcáról. Sokan gazdásak, mások gazdátlanok, de a tulajdonos ritkán kerül elő. Idős emberek fiatal kutyát választanak maguknak, aminek fájdalmas elválás a vége.
Bár az állatvédelem és a politika nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, azért a politikai döntések nagyban befolyásolják az állatvédelmet. Az Ukrán háború egyik sajnálatos hozadéka, hogy elmaradtak a vakcinások a szomszédainknál. Ez pedig magával vonzotta a veszettség egyre gyakoribb megjelenését.
Ez alkalommal nem fogom kihagyni a blog bevezetőjét, csak épp nem ide, hanem a mondandóm végére kerül. Ha úgy tetszik, nem akarnám már rögtön lelőni a "poént", nem mintha bármi is nevetésre adna okot a leírtakból. A legnagyobb probléma még most is az, hogy nem értik az emberek, hogy mint állattartónak nem csak jogaik, hanem kötelességeik is vannak.
