Kutyamesék: heti képes beszámolók a Tappancstanya mindennapjairól és kutyás történéseiről.
Liviusz műtétre vár, mi pedig arra, hogy a szükséges eszköz, ami a műtéthez elengedhetetlen visszajöjjön a szervizből. Reményeink szerint a héten már túlesik a műtéten.
Csepke kutyánk nagyon szerencsés, hiszen ma végleges otthonába költözhetett. Az örökbefogadás nálunk sohasem egy hirtelen esemény, hanem egy hosszabb tudatos folyamat eredménye. Már hosszú évek óta nem lehetséges az első találkozáskor elvinni azt a kutyust, akit kiszemeltünk. Természetesen semmire nincs garancia, de mi úgy gondoljuk, hogy a többszöri látogatással talán elkerülhető, hogy az emberek hirtelen rossz döntéseket hozzanak.
A korábbi blogjaimhoz hasonlóan csak ismételni tudom magam. Szőrme nagyon rossz állapotban került hozzánk mind mentálisan, mind fizikailag. Többször volt már állatorvosnál, a gyógyszereit szedte, amit sajnos ki kellett kényszerítünk, hogy lenyelje. Mivel az állapota a gyógyszerezés hatására sem javult, így megbeszéltük az orvosával, hogy kontrasztanyagos vizsgálattal is próbálunk a problémák végére járni.
Valami elképesztő időket élünk. Több szempontból is, de most leginkább az elviselhetetlen hőségről mesélnék.
A Szurkolók az Állatokért Alapítvàny kért segítséget két kutyus elhelyezéseben, akikről lemondott a gazdájuk. Mivel ez egy környező településen történt, így nem mondhattunk nemet. A kutyusokról egyelőre túl sok információt nem tudunk megosztani, egyelőre annyit, hogy egyikük szőre eléggé elhanyagolt, a kutyus láthatóan nagyon vékony. Mindketten szukák és nagyon félnek. Az egyikük neve Szőrme, a másik kutyust Szepinek neveztük el, megszeppent természete miatt.
Lupusos kutyánk, Nózi állapotáról hétről hétre hírt adok. Nemcsak a blog olvasóknak, hanem a kezelő állatorvossal is heti szintű kapcsolatban vagyunk, hogy a kezelését az állapotának megfelelően tudja korrigálni. A diagnózis után úgy tűnt, hogy Nózi állapota rohamosan javul, aminek nagyon örültünk, hiszen sok állatorvosnál járt már, és eddig csak a sötétben tapogatózunk.
Pünkösd hétfőn mintha picit elvesztek volna az emberek. Csendes napunk volt, nem volt bejelentés, nem láttak kóbor kutyát. Nyugalom volt, és ahogy már korábban mondtam, ez egy nagy kincs a menhelyi életben. Az átlag hétköznapokon nagyon sokszor át kell szervezni egy-egy napunkat, megváltoztatni a prioritásokat. Ez attól függ, hogy milyen bejelentések jönnek, hoznak-e kutyát, eljönnek-e az időpontra jelentkezők, vagy ha valaki lebetegszik, és orvoshoz kell vinni, akkor borulhat a tervezett program.
Ez a hét az állatorvosok látogatásával telt. Nagyon sok kutyus esett át műtéten, vizsgálaton. Mivel a menhely és az állatorvosi rendelők sajnos elég messze vannak egymástól, így egyik kolléga szinte egész nap úton volt. Fontos ilyenkor hogy jól össze szervezzük az utazást, hiszen egy kutyával, illetve több kutyával is ugyanolyan hosszú lesz az út, így praktikussági okokból egyszerre többen szoktak útnak indulni. Természetesen ez mint szervezést, időpont egyeztetést igényel.
Sok évvel ezelőtt az energia árak emelkedése miatt úgy döntöttünk, hogy a korábbi főzést felfüggesztjük, és kizárólag kutya eledellel fogunk etetni. Ennek legfőbb oka, hogy a gázpalack mindig nagyon gyorsan kiürült, és nagyon sokba került cserélni, illetve a régi fagyasztóládák szabályosan falták az áramot. A főtt étellel etetés nem volt egyszerű, hiszen rengeteg időt vesztettünk azzal, hogy meg kellett várni, amíg kihűl az étel. Ráadásul így mindig csak délután tudtunk etetni.
Tündér kölykei végre megkapták életük második vakcinájukat. Akik nem követik rendszeresen a blogomat, nekik egy kis visszatekintő, hogy Tündér, és újszülött kölykei az utcáról, nagyon rossz körülmények közül lettek mentve. Ott a biztos halál várt rájuk az utcán. Szerencsére tudtunk segíteni a családon, de mondanom sem kell, hogy végig izgultuk az oltások utáni időszakot. Természetesen még most sem nyugodhatunk meg, hiszen még kettő oltás sem biztosíték semmire.
Korábbi blogomban már említettem, hogy Sid egy olyan kutya, akinek az elhelyezése komoly fejtörést okoz a számunkra. Mivel nagyon apró termetű, mi pedig a nagyobb testű kutyák elhelyezésére vagyunk leginkább felkészülve, így nehéz megoldani, hogy valóban egy biztonságos helyet találjunk neki. Mivel kis pajtását, Fidelt örökbefogadták, így Sid sokszor átkerül az irodába, amikor éppen ott van dolgunk.
Ez a hetünk is csodásan indult: reggel észrevettük, hogy Blackey arca fel van dagadva, így aztán Zóra önkéntesünket megkértük, hogy vigye el orvoshoz. Dr. Tímár Endre vizsgálta meg, és látta el Blackeyt. A sebet kitakarította, majd gyógyszert írt fel neki az elkövetkezendő napokra. Valószínűleg valami fel szúrta Blackey arcát, ami ennek következtében begyulladt.
Reggel az érkezésünk után észrevettük, hogy a kutyák nagyon ugatnak. Elindultunk felkutatni a zaj forrását, és kiderült hogy az egyik szomszédunk jött át a menhelyre segítséget kérni. Négy napja ugyanis oda szegődött hozzájuk egy nagyon félős természetű fehér kiskutya. Nekik már van kutyájuk, akik ráadásul nem is tolerálják az idegen kutyákat, így segítséget kért a kölyöknek.
Múlt héten írtam kicsit Sidről a blogomban, aki nagyon sokat fejlődött Fidelnek köszönhetően, akivel nagyon szoros barátságot kötöttek. Fidel azonban gazdira talált, így Sid egyedül maradt.
Ma Fidel, ez az aprócska, madárcsontú kiskutya elhagyta a menhelyet: Mórahalomra költözött egy másik volt Tappancsos kutyus mellé. Szívből kívánunk neki hosszú, boldog életet. Fidel kiköltözésével azonban Sid egyedül maradt, amit nagyon sajnálunk. Ők ugyanis nagyon-nagyon összebarátkoztak. Sid mellé nem lesz egyszerű másik társat találni, ugyanis nem vagyunk felkészülve ennyire apró testű kutyákra.
Ez a hét a blogírás szempontjából meglehetősen “laposra” sikerült. Hihetetlen, de új kutya nem érkezett a menhelyre, Így most új történeteket sem fogok tudni megosztani az olvasókkal.
Ennek ellenére borzasztó nehéz héten vagyunk túl, amit pszichésen és fizikailag is nagyon megviselt bennünket.
Kutyamesék 2026. márc. 9-15.
Egyre nagyobb feszültséget érzünk magunkban. A kutyák, a segítség kérések napról napra sokasodnak, egy pillanat megállásunk sincsen. A héten már eljött az a pillanat, amikor már elértük a teljesítőképességünk csúcsát.
Azzal kezdeném a heti blogot, hogy elnézést kérjek mindenkitől, akit megtévesztettem.
Az elmúlt időszakban rengeteg új kutya érkezett a menhelyre. Ez a tendencia folytatódik, hiszen most is sok-sok új beköltözőtől tudok beszámolni. Emellett sajnos két kölyök lebetegedett, de Bogár is állatorvosi ellátásra szorult, neki garatgyulladása volt.
A részletekről a blogban olvashatnak.
Ezen a héten olyan állapotú kutyák kerültek a menhelyre, akiknek a látványa a sokat látott menhelyi gondozókat is próbára tette.
Persze nincs is min csodálkozni, hiszen teljesen egészséges, problémamentes kutyák is egymás után érkeznek a menhelyre. Így tehát azon már nem is illik csodálkozni, ha egy beteg kutya feleslegessé válik.
Annál viszont nincsen felháborítóbb, mint amikor egy olyan kutya kerül utcára, akinek még csak esélye sincsen arra, hogy önállóan képes legyen túlélni.
